Ebben a bejegyzésben az oktatásfinanszírozás néhány adatára
szeretném felhívni a figyelmet. A (látens) vitában ez a kérdés is fontos helyre
került. A kormányzat azt állítja, hogy az oktatásban a források bővültek, a
kritikusok az ellenkezőjét. Nézzük a tényeket!
A következő ábra azt mutatja meg, milyen pályán mozgott a
GDP és az oktatás állami támogatása 1990 és 2013 között:
Az ábrán az oktatási kiadások alakulása is látható, tehát,
hogy az állam a saját költségvetésében hány millió Ft-ot biztosított az oktatási
rendszer működésére. A jobb tájékozódás érdekében –
látszik e költségek GDP-hez viszonyított aránya is. Jól látható, hogy a GDP-ből
való részesedés 2003 óta csökken. Az ábrán ugyan nem szerepel, de más
forrásokból tudjuk, hogy e csökkenés 2014-ben tovább tartott, és ma már 4%
alatt van az oktatás támogatásának GDP-hez viszonyított aránya. (Az ábra nem a
sajátom, az első „Adatok, tények” bejegyzésben már említett, az EMMI által
kiadott oktatási évkönyvből való, mint ahogy e bejegyzés minden más
információja is.) Több mint másfél százalékpontos csökkenésről van szó, ami az
eredeti (2003-as) 5,7%-os értékhez viszonyítva hatalmas.
Az oktatástámogatás GDP-hez való viszonyával érvelőket
kérdőre lehet vonni, hogy miért ezt a mutatót veszik elő, hiszen a tanulói
létszámok csökkennek, valójában az oktatás fenntartásához évről évre egyre
kevesebb pénz is elég. A tanulólétszám csökkenése persze tény, azonban ez a
változás, és a GDP-ből való részesedés csökkenése nincsenek
egymással arányban. Gyorsabban csökken a finanszírozás mértéke, mint ahogyan a
tanulólétszám csökken. Ráadásul a tanulólétszám csökkenése nem lineáris módon
befolyásolja a szükséges támogatást (egy primitív példa: ha egy iskolában az
osztálylétszámok némileg csökkennek, attól még ugyanannyi pedagógusra,
ugyanannyi osztályteremre, ugyanannyi igazgatóra van szükség). De az is
felvethető, hogy nagyon is indokolt lenne, hogy a GDP-ből való részesedés
szinten maradjon, vagy valamilyen mértékben inkább nőjön, ha okos fejlesztéseket
szeretnénk végrehajtani. De hogy ne maradjunk információk nélkül, megmutatom a
finanszírozás helyzetét olyan mutatószámokkal is, amelyek a tanulólétszámot,
illetve az infláció folyamatait is figyelembe veszik.
A következő táblázat azt mutatja meg, hogy milyen volt a
finanszírozás helyzete 2009-ben és 2013-ban, méghozzá az egy gyermekre/tanulóra
jutó kiadásokról van szó, Ft-ban. Mivel még az ilyen adatok értelmezése során is
figyelembe kell venni az inflációt, ezért azt is kiszámoltam, hogy a KSH
hivatalos inflációs adatait használva az egy főre jutó költségek mekkora
összegek lettek volna 2009-ben, ha 2013-as árakon számoltunk volna. A táblázat
mutatja oktatási szintenként a különbségeket is:
|
Egy gyermekre/tanulóra jutó oktatási költségvetési
kiadás Ft-ban
|
|||
|
2009-ben
|
2009-ben a 2009
és 2013 közötti
inflációval növelve
|
2013-ban
|
A 2013. és a 2009.
évi értékek
különbsége 2013-
as árakon
|
Óvoda
|
608 570
|
713 013
|
679 271
|
-33 742
|
Általános iskola
|
584 836
|
685 205
|
600 484
|
-84 721
|
Középfokú oktatás
|
540 752
|
633 556
|
438 706
|
-194 850
|
Felsőfokú oktatás
|
935 914
|
1 096 536
|
884 406
|
-212 130
|
Ehhez az adatsorhoz sem kell sok kommentár. Látható, hogy a
középfokú oktatás szenvedte el a legnagyobb arányú csökkentést, az egy tanulóra
jutó költség majdnem a harmadával csökkent. A felsőoktatásban az egy hallgatóra
jutó oktatási kiadás közel az ötödével, és még az általános iskolai oktatás is
elveszítette 4 év alatt az egy tanulóra jutó kiadás mintegy 12%-át. Bár csak
kis mértékben, de még az óvodák finanszírozása is szűkült.
És végül nézzük meg, hogyan változtak oktatási szintenként
az egy főre jutó kiadások az egy főre jutó GDP-hez viszonyított arányukban!
Ezen az ábrán az előbbi táblázatban is jelzett jelenségek
természete még világosabban látszik. 2003-hoz, 2005-höz képest mindegyik
szektor veszteséget könyvelhetett el. A felsőoktatást érintő változás 2012-ben
drámai, de a középfok támogatásának csökkenése is tragikus méreteket ölt az
egész időszakot tekintve.
(Ezzel a sorozatot most befejezem, de elképzelhető, hogy még
további tényeket, adatokat is megjelentetek majd, különösen akkor, ha
vendégszerzők jönnek, és kérik, hogy közöljem írásaikat.)
Érdemes lenn egy erre szakosodott kutatónak belenézni a tételes elszámolásokba ( Ha vannak ilyenek), mire mentek el mondjuk az általános iskolásokra költött pénzek. Mennyi ment tankönyvkiadásra, álló és fogyóeszköz beszerzésekre ( és minéműek voltak azok), továbbképzésekre, persze azok dokumentációja is érdekelne, meg még ezer dolog. Hasonlóképpen érdemes lenne megnézni alaposabban is azokat a bizonyos uniós pénzeket, melyek lenyúlása volt az egyik állítólagos oka a KLIK létrehozásának, vagy a nagy tankönyvreformnak. Meg persze azokat az európai döntési-elszámoltatási mechanizmusokat, amik lehetővé tették a sok száz milliárd euro magánzsebekbe vándorlását. Ugye nem kérek túl sokat.
VálaszTörlésGyerekektől és a jövőtől megvonni a pénzt úgy hívják öngyilkosság, közben meg megy teljes erőbedobással a gyermeknemző propaganda. Mit akernaek ezek, valaki elárulná? Ijesztő, hogy mennyire sötét, inkompetens, rövidlátó csürhe kezében van az irányítás.
VálaszTörlés2015-ös adatok még nincsenek?
VálaszTörlés