A barátaim, a velem egyetértők közül nagyon sokan szokták mondani, hogy a piszkoskodásra nem szabad válaszolni, nem érdemes felvenni a kesztyűt, nem érdemes időt pazarolni az ilyesmire. Én meg makacs módon állandóan válaszolgatok. Egyszerűen nehéz elviselni, hogy emberek (nem használok jelzőt), médiumok (nem használok jelzőt) hülyeségeket mondanak és írnak, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy befeketítsék az embert. Úgyhogy én most megint válaszolni fogok, tudván tudva, hogy ezzel sokak rosszallását kivívom, olyanokét, akikkel egyébként nagyon sok mindenben, az alapvető kérdésekben egyetértünk.
Én először a Magyar Időkben olvastam, hogy kipécéztek ötünket (Radó Pétert, Setényi Jánost, Puskás Aurélt, és Krémer Ferencet és engem), olyanokat, akik most alapvető kritikákat fogalmazunk meg az oktatással kapcsolatban, miközben mi magunk építettük ki ezt a rendszert. A Magyar Idők online változata a PestiSrácok.hu-ra hivatkozik, tehát nézzük ez utóbbi állításait. Már a felvezetésben megkapom a magamét: "Az illusztris társaság tagja Nahalka István is, akinek cége potom 31 millióért vett részt a pedagógus minősítési rendszer kidolgozásában, sőt, tovább is fejlesztette volna, majd nem sokkal később már a rendszer megszüntetése mellett korteskedett".
Cégem a szóban forgó feladat ellátásáért nem kapott 31 millió Ft-ot. Maga a projekt nettó 25 millió Ft-os volt, és most már leírom, hogy tájékoztassam az újságírókat, hogy közel 4,5 millió Ft volt az én cégem részesedése. Ugyanis a projektben két cég vett részt, és az enyém volt a kisebb (lényegesen kisebb). De itt van valami fontos dolog. Vajon miért érdekes az összeg? Van valami gond? Tisztességgel elvégzett munkáról, nem is kevésről van szó, annak az ellenértékéről. De a (szándékos? ki tudja?) tévedés még csak hagyján. Egy szó sem igaz viszont abból, hogy a pedagógus minősítési rendszer kidolgozásában vettem volna részt. A PestiSrácok.hu erős tévedésben van, jobb lett volna, ha utánajárnak egy kicsit, ugyanis a pedagógusminősítési rendszer, amikor mi a munkát elkezdtük, már régen készen volt. Olyannyira, hogy ekkor már voltak nem is kis számban pedagógusok, akiket minősítettek. Az egész rendszer útmutatója ekkor már egy jó ideje rendelkezésre állt. A projekt egészen másról szólt, egyáltalán nem a rendszer kidolgozásáról. És nem a rendszer megszüntetése mellett korteskedtem. De erre még vissza kell térnem egy másik állítás visszautasításakor.
A PestiSrácok.hu ellentmondást lát abban, hogy állítólag én az Oktatási Hivatal számára a projekt keretében készített koncepcióban még a pedagógusminősítési rendszer létezése mellett foglaltam állást, majd 2016. február 9-én a HVG-nek nyilatkozva már a megszüntetését szorgalmaztam. Egyébként az én véleményem is változhatott volna, ebben sem látnék semmi kivetnivalót, de a tény az, hogy valójában nem változott. A PestiSrácok.hu a projekt részeként készített koncepcióból idéz, és ezzel az idézettel akarja láttatni, hogy nekem mennyire átalakult a véleményem. Az idézetben azonban nincs semmi ami arról szólna, hogy a pedagógusminősítést a koncepció összeállítói jónak vagy rossznak tartják. Az van benne egyrészt, hogy szakmai párbeszédre van szükség (fel nem foghatom, hogy ennek mi köze a pedagógusminősítés szükségességének vagy megszüntetésének kérdéséhez), másrészt az van benne, hogy a koncepció miből indul ki. Világosan kell látni, hogy a projekt - ezt kénytelen vagyok ismételni - nem a pedagógusminősítés és a tanfelügyelet rendszereinek kidolgozásáról szólt. Idézem: "E koncepció keretei között elsősorban a pedagógusok értékelését szolgáló (tanfelügyeleti és minősítő) tevékenységek szakmai irányításának és továbbfejlesztésének feladatait tárgyaljuk". Egyáltalán nem az értékelésekkel foglalkoztunk tehát, hanem az irányítással, továbbfejlesztéssel kapcsolatos feladatok ellátását végző szervezet kialakításának elveivel és konkrét teendőivel. Nem foglalkozhattunk azzal a kérdéssel, hogy szükség van vagy nincs szükség pedagógusminősítésre, mert nem ez volt a feladatunk.
Álljon itt azonban egy idézet ugyanebből a koncepcióból, ami azt mutatja, hogy miképpen fogalmaztunk arról, hogy milyen feladatai kell, hogy legyenek az irányítással és a továbbfejlesztéssel foglalkozó szervezetnek. Az idézet azt mutatja, hogy még abban a helyzetben is találtunk módot arra, hogy a pedagógusminősítéssel kapcsolatos alapvető problémákat felvessük:
"Alapvetőnek tekinthető az a kérdés, hogy akár 'kvázifüggetlen' értékelési központban, akár központosított állami szervezetként működik az értékelési folyamatok irányítása, mik azok az alapfeladatok, amelyeket el kell látnia. Természetesen a már kialakult értékelési rendszerekben e kérdésre is, hasonlóan a függetlenség problémájához, van egyértelmű válasz: a központosított állami szervezet tanfelügyeleti (a pedagógusok, a vezetők, az intézmények fejlesztő jellegű értékelését jelentő) és pedagógusminősítési (minősítő értékelési jellegű) feladatokat egyaránt ellát. ...
A világban számos más rendszere is kialakult az értékelésnek. Számos országban működik értékelési rendszer, de csak fejlesztő funkcióval rendelkező feladatai vannak.
Vannak olyan rendszerek, amelyekben van, és vannak olyanok, amelyekben nincs pedagógusokra irányuló értékelés (sem fejlesztő, sem minősítő értelemben véve), legföljebb a fókuszba helyezett intézményértékelésnek része a pedagógusok munkájának értékelése.
E kérdésben érdemes végiggondolni a pedagógus nevelő tevékenysége és a munkahelyeként szolgáló intézmény közötti kapcsolatokat. A neveléstudományi kutatásokban, a pedagógiai szakmai kérdésekről való gondolkodásban egyre fontosabb szerepet játszik a szervezet, mint az oktatás minőségét alapvetően meghatározó tényező. A 'Teacher Matters', vagyis a 'pedagógus számít' világhírnevet szerzett jelszava mára kezdi átadni a helyét a "szervezet számít" gondolatnak. Természetesen az új elképzelések szerint is fontos a pedagógus felkészültsége, tudása, egész tevékenységének színvonala, azonban ez a tudás, ez a színvonal is jó részben a pedagógus számára munkájának keretet biztosító intézmény szervezeti kultúrájától, az intézményben létrejött pedagógiai kultúrától függ. Bár nem teljesen determinisztikus a viszony, azonban a pedagógus fejlődése, az általa a konkrét körülmények között elérhető eredmények nagyrészt azon múlnak, hogy milyen a szervezet, többek között azon, hogy milyen tanulási folyamatok jellemzik az adott szervezetet. Éppen ezért a pedagógusok minősítésével, annak indokoltságával és létének etikusságával kapcsolatban kételyek merülnek fel. Ha olyan erős a pedagógus kvalitásait, fejlődési folyamatait és eredményeit meghatározó szerepe a szervezetnek, akkor amit a pedagógus minősítés során teszünk, mennyiben tekinthető személyesen a pedagógus kompetenciái vizsgálatának, és mennyiben egy sokkal összetettebb viszonyrendszerben megformálódott minőség megítélésének, amellyel kapcsolatban magára a pedagógusra már nem lehet levonni következtetéseket, különösen olyanokat nem, amelyek egzisztenciális helyzetének változásával járnak? A hazai rendszer továbbfejlesztésének, és a szervezeti keretek újraalkotásának egyik lehetséges - elismerjük, radikálisnak számító - útja a pedagógusminősítés, egyáltalán, általában a pedagógusok elkülönült értékelésének a megszüntetése, az intézményértékelésnek a feladatok fókuszába helyezése".
Mint látható, magában az Oktatási Hivatal számára írt koncepcióban megjelenik a pedagógusminősítés nem adekvát voltának, lehetséges megszüntetésének gondolata.
Van a PestiSrácok.hu írásban egy idézet, valamilyen "apró betűs rész", amit nem tudok hová tenni. Egyszerűen nem tudom, honnan származik, és az írás nem sokat segít, hogy rájöjjek. A projektben valóban készült egy kézikönyv, amelyben valóban adtunk kollégáimmal a pedagógusok kompetenciáival, illetve az ezekhez kötődő indikátorokkal kapcsolatban részletes szakmai leírásokat. Ez egy nagyon izgalmas szakmai feladat volt, amely során érvényesíthettük a már ekkor kész, már használt indikátorokkal kapcsolatos szakmai kritikánkat is, hiszen egy új, kevesebb elemet tartalmazó, a hibákat a saját elképzeléseink szerint javító indikátorrendszert alakítottunk ki. Az indikátorok nem csak a minősítő értékelés jellegű pedagógusminősítés során használatosak, a munka értelmét számunkra az adta, hogy a nagyon is fontos intézményértékelés során is szerephez jutó, fejlesztő értékelést jelentő munkálatok során is használják majd azt, amibe beleadtuk szakmai tudásunk legjavát. Igen, volt bennünk egy olyan szándék, hogy segítsünk az értékelési rendszerekkel kapcsolatos súlyos problémák enyhítésében. Nem volt ez könnyű döntés, magam sem tudom máig eldönteni, hogy jól tettem-e, hogy munkámmal akár még ennek a valóban számos súlyos problémával küzdő rendszernek a legitimálásához is hozzájárulhattam. Barátaim közül, akik tudták, miben veszek részt, kaptam is a fejemre bőven. Látva ezt az ocsmány támadássorozatot (hiszen volt már ennek előzménye), lehet, hogy igazuk volt.
Köszönöm egyébként a PestiSrácok.hu-nak, hogy a Radóból, Setényiből, Puskásból és Krémerből álló illusztris társaság tagjaként aposztrofált, ilyen társasághoz szívesen tartozom. De amúgy pedig PestiSrácok menjetek ti a ...
