Ebben a második részben a pedagógiai hozzáadott érték (PHÉ) fogalmát felhasználva igyekszem megmutatni, hogy a 2013. évi országos
kompetenciamérés (OKM) adatai szerint a magyar közoktatásban nőnek az
egyenlőtlenségek. Természetesen néhány, általam fontosnak tartott (érzett)
kérdésben mutatom ki az egyenlőtlenségek növekedését, és majd látjuk, hogy a
kép még így sem egészen egyöntetű, van példa az egyenlőtlenségek csökkenésére
is.
Az elemzést a 2012. és a 2013. évi mérések eredményeinek
összehasonlításával végzem. Bárki állíthatja, és lenne igazsága, hogy az egy
éven belül bekövetkező változásoknak nincs igazán bizonyító erejük. Két eltérő
évfolyam (a 2012-ben illetve a 2013-ban tizedikesek) adatairól van szó –
hangozhatna az érvelés –, különbözőségüket sok minden más, nem csak a magyar
oktatási rendszerben zajló, feltételezett, esélyegyenlőtlenségeket növelő
folyamatok is okozhatják. Én alapvetően egyetértek ezzel az érveléssel, ezért
az írás sokkal inkább egy figyelmeztetés, azt mondja, hogy az adatokban
megmutatkozó negatív összefüggések jelezHETnek rendkívül káros folyamatokat,
ennél biztosabbat azonban majd csak évek múlva, sokkal több adat elemzése után
állíthatunk. Ugyanakkor szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy az itt
mindjárt bemutatásra kerülő, a különbségek növekedését jelző eredmények
magyarázatára más megfontolásokat én egyelőre nem ismerek. Ami persze
egyáltalán nem zárja ki, hogy ilyenek akár már most is vannak (csak én nem tudok
róluk), vagy most születnek meg. Kérem olvasóimat, hogy osszák meg velünk e
kérdésben meglévő ismereteiket.
Mindenek előtt álljon itt az összes vizsgálandó adat:
PHÉ
|
Std. hiba
|
|||||||
Matematika
|
Szövegértés
|
Matematika
|
Szövegértés
|
|||||
2012
|
2013
|
2012
|
2013
|
2012
|
2013
|
2012
|
2013
|
|
Nyolc
évfolyamos
gimnázium
|
43,39
|
51,01
|
27,04
|
29,00
|
2,02
|
2,17
|
2,23
|
2,08
|
Szakiskola
|
-43,24
|
-46,66
|
-46,29
|
-58,00
|
1,47
|
1,48
|
1,23
|
1,29
|
Lányok
|
-11,58
|
-13,34
|
-5,37
|
-4,24
|
0,66
|
0,67
|
0,57
|
0,60
|
Fiúk
|
12,42
|
13,81
|
5,74
|
4,39
|
0,72
|
0,72
|
0,69
|
0,69
|
Város
|
-3,49
|
-1,92
|
-2,05
|
-1,00
|
0,75
|
0,76
|
0,67
|
0,69
|
Megyeszékhely
|
5,10
|
2,90
|
3,59
|
5,85
|
0,78
|
0,79
|
0,72
|
0,73
|
Budapest
|
-3,06
|
-1,26
|
-2,02
|
-9,23
|
1,14
|
1,15
|
1,08
|
1,08
|
HHH
tanuló
|
-14,02
|
-12,44
|
-13,30
|
-7,54
|
3,08
|
3,18
|
2,44
|
2,83
|
SNI
tanuló
|
-42,33
|
-36,37
|
-51,52
|
-55,98
|
4,21
|
3,89
|
3,55
|
3,34
|
BTM
tanuló
|
-45,51
|
-43,39
|
-40,22
|
-42,56
|
3,56
|
3,24
|
3,11
|
2,91
|
Alsó
dekád korábbi
pontszám
szerint
|
15,64
|
9,95
|
6,27
|
5,76
|
1,72
|
1,75
|
1,65
|
1,65
|
Alsó
dekád a CSHI
szerint
|
-11,77
|
-13,92
|
-13,30
|
-11,87
|
2,29
|
2,31
|
1,93
|
2,04
|
1. Az iskolatípusok
(képzési típusok) különbségei
A táblázat adatai szerint a PHÉ adatokat tekintve egy év
alatt nőtt az iskolatípusok közötti távolság, ha a nyolc évfolyamos
gimnáziumokat és a szakiskolákat hasonlítjuk össze. A nyolc évfolyamos
gimnáziumok mind matematikából, mind szövegértésből javítottak PHÉ-jükön (bár
szövegértésből a PHÉ növekedés nem szignifikáns). A szakiskolák eredményei
mindkét teszt esetén szignifikánsan rosszabbak. A 2012-ben tízedikes, a nyolc
évfolyamos gimnáziumok és a szakiskolák tanulói között mind matematikából, mind
szövegértésből nagyobbak voltak a korábbi teszteredményüket tekintve a
különbségek, mint a 2013. évben a mérésben résztvevők esetén. Másképpen, és
kicsit szemléletesebben fogalmazva: a 2012-ben tízedikes szakiskolások
hátrébbról kezdték meg a tanulmányaikat középfokon, mint azok a társaik, akik egy
évvel később lettek tízedikesek. Fejlesztésük azonban sikeresebb volt, mint
emezeké (magasabb volt a PHÉ-juk). Egy év alatt ez a helyzet romlott.
Tekintve, hogy a szakközépiskolák esetében a PHÉ-k 2012-ben
és 2013-ban közel azonosak, azt mondhatjuk, hogy a három gimnáziumi típusba
járó tanulók, valamint a két szakképzéssel is foglalkozó iskolatípusban tanulók
hozzáadott érték átlaga 2013-ban jobban eltért egymástól, mint 2012-ben. A
különbségek nem nagyok, de még szignifikánsak p < 0,05 szinten (különösen szövegértésből). A gimnáziumok,
illetve a szakképzéssel is foglalkozó iskolák PHÉ átlagai közti különbség matematikából
2012-ben 34,51 pont volt, míg 2013-ban ez 37,04 pontra nőtt, szövegértésből a
különbség 2012-ben 29,92 pont volt, míg 2013-ban már 36,05 pont.
Vagyis azt látjuk, hogy az iskolatípusok adatai alapján
valóban az egyenlőtlenségek növekedését regisztrálhatjuk.
2. A lányok és a fiúk
közötti különbségek
Az adatok azt mutatják, hogy a 2013. évben felmért lányok
átlagos matematika PHÉ-ja szignifikánsan kisebb volt, mint a 2012. évi, a fiúké
viszont nőtt. Ez utóbbi azonban éppen nem szignifikáns. Mindenesetre ezek az
adatok az egyenlőtlenség növekedését mutatják, méghozzá a lányok vannak
hátrányos helyzetben. Érdekes a szövegértés adatok alakulása. Talán sokak
számára meglepő, hogy ebben az esetben a lányok PHÉ-ja negatív, míg a fiúké
pozitív. Ez azért lehet meglepő, mert egyébként a lányok „abszolút” szövegértés
tesztátlaga mindig lényegesen jobb, mint a fiúké. A PHÉ-nál már megfordul a
viszony. (A magyar oktatási rendszer „maszkulin preferenciájú”, jobban kedvez a
fiúknak.) A szövegértés teszteredmények viszont nem mutatnak
esélyegyenlőtlenség növekedést, sőt, inkább csökkenésről beszélhetünk, de ezek
a változások nem szignifikánsak (p
> 0,05).
A nemek összehasonlítása is inkább az esélyegyenlőtlenségek
növekedését mutatja, matematikából egyértelműen, míg szövegértésből
megbízhatóan, statisztikailag szignifikáns módon sem növekedés, sem csökkenés nem
tapasztalható.
3. A településtípusok
iskoláiban tanulók helyzete
Először is érdemes felfigyelni arra az összefüggésre, hogy biztos
sokak előzetes várakozásaival szemben Budapest adatai „gyengék”. Mindig azt
tapasztaljuk az OKM-eken, hogy az abszolút teszteredmények tekintetében határozott
a „településtípusi lejtő”, vagyis a budapesti tanulók érik el a legjobb
átlagokat, utánuk a megyeszékhelyeken tanulók jönnek, majd a városiak. A
községi középfokú iskolák száma, így a tanulóik száma is rendkívül kicsi, őket itt
nem vesszük figyelembe. A PHÉ tekintetében a várt sorrend „nem jön be”. A megyeszékhelyeken
tanulók PHÉ átlagai a legmagasabbak (mindkét évben és mindkét tesztben), utánuk
a budapestiek és a városiak jönnek, utóbbiak a legtöbb esetben egymástól
statisztikailag nem különböző adatokkal. Ez alól azonban van egy kivétel, ami
egy igencsak meglepő adat: 2013-ban a budapesti diákok szövegértés PHÉ-ja –9-nél
kisebb lett, lényeges mértékben elmaradva a másik két településtípuson tanulók
adatától.
Az adatokból az esélyegyenlőtlenségekkel kapcsolatban az
látszik, hogy matematikából csökkent az esélyegyenlőtlenség, szövegértésből
azonban nőtt. 2013-ra a megyeszékhelyeken, illetve Budapesten tanulók közötti
szövegértés PHÉ átlag különbség 15 pontnál nagyobbra nőtt. Furcsa ezt
kimondani, de most már mintha a budapesti tanulók lennének hátrányban.
4. HHH, SNI, BTM
tanulók
A halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) tanulók esetében matematikából
nem csökkent, de nem is nőtt az esélyegyenlőtlenség, a 2013-ban és 2012-ben
mért PHÉ-k nem különböznek egymástól statisztikai értelemben. Szövegértésből
viszont már szignifikánsan jobb a 2013. évi PHÉ, mint amilyen a 2012. évi volt.
Vagyis az itt tárgyalt esetek többségével szemben az esélyegyenlőtlenségi
helyzet javult. Ne felejtsük el, hogy a HHH tanulóknak egy igen nagy hányada
(pontos adatot sajnos nem tudunk) roma. A roma tanulók nevelésével kapcsolatban
tehát egy pozitív fejleményt regisztrálhatunk.
A sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók esetében
matematikából egy év alatt javult, míg szövegértésből romlott a helyzet,
azonban ezek a különbségek nem szignifikánsak, valójában nem beszélhetünk
változásról.
A beilleszkedési-, tanulási- és magatartási zavarokkal küzdő
(BTM) tanulók esetében teljes mértékben ugyanaz a helyzet, mint az SNI tanulóknál,
vagyis matematikából némileg javult, szövegértésből romlott a helyzet, ám a
változások ez esetben sem szignifikánsak (p
> 0,05).
5. A gyenge tanulók,
illetve a nagyon rossz szociális hátterű tanulók helyzete
Érdemes megvizsgálni, hogyan alakult a két évben azon
tanulók helyzete, akik eleve gyenge eredményt értek el. Kiszámíthatjuk azoknak
a tanulóknak a PHÉ átlagát (2012-ben és 2013-ban egyaránt), akik a korábbi
felmérés során az alsó dekádba eső teszteredményeket produkáltak (tehát mindkét
tesztből, és mindkét évben a leggyengébb teszteredményt elérő 10%-ba
tartoztak). Matematikából is és szövegértésből is csökkent e csoport átlagos
PHÉ-ja. Utóbbi azonban nem szignifikáns. Matematikából viszont igencsak
jelentős a romlás. Érdemes felfigyelni arra, hogy ezek az értékek pozitívak. A
magyar iskolarendszer ezek szerint a leggyengébb eredményekkel indulókat „viszonylag
sikeresen felzárkóztatja”. Természetesen tudjuk, hogy ennek mértéke még így sem
igazán megfelelő, és az is igaz, hogy ezek az adatok nem árulnak el sokat
arról, hogy ez a lemaradó réteg mennyire képes elsajátítani a felnőtt életben
oly fontos szerepet játszó, a munkaerőpiaci alkalmazkodáshoz szükséges
képességeket, elsősorban milyen mértékben, milyen minőségben tanul meg tanulni.
Más ismereteink szerint e téren Magyarország súlyos gondokkal küzd. Vagyis valószínűleg
még a 2012. évi 15-16 pontos PHÉ (matematikából) sem elég, és ráadásul
csökkenni látszik.
Hasonló vizsgálat végezhető azon tanulók adatainak
elemzésével, akik a legrosszabb szociális helyzetben vannak, konkrétabban: a
CSHI alsó dekádjába esnek. Az eltérések nem szignifikánsak, vagyis ebből a
szempontból a magyar iskolarendszerben 2012-ről 2013-ra nem regisztrálhatunk
változást. (Matematikából inkább romló, szövegértésből inkább javuló a
tendencia.)
Itt is megérdemel egy kis figyelmet az adatok előjele, ami
negatív. Az előbb azt írtam, hogy a leggyengébb korábbi teszteredményekkel
rendelkezőkre „felzárkóztató módon” hat a magyar oktatás. A legrosszabb
szociális helyzetű tanulók hátránya fokozódik. Ezek az összefüggések
ellentmondani látszanak annak, hogy a magyar iskolarendszer igyekszik előnyben
részesíteni a tehetséges tanulókat. Sokkal inkább az lehet igaz, mondhatnánk ki
egy hipotézist, hogy a magyar iskolarendszer a jobb társadalmi háttérrel
rendelkezőket részesíti előnyben. Hogy ezt a következtetést valóban
megfogalmazhassuk, ahhoz meg kell néznünk a felső dekádokba tartozók
eredményeit is.
A matematika esetében 2013-ban a korábbi teszteredmény felső
dekádjában lévő tanulók PHÉ átlaga 13,85 volt. Ez nem különbözik szignifikánsan
az alsó dekádba tartozók PHÉ átlagától. A magyar iskolarendszer úgy „működik”
(legalábbis matematikából, a vizsgált évben, és az OKM adatai alapján), hogy az
előzetes tudásuk tekintetében szélsőséges értékekkel rendelkezőket jobban, míg
a „középen elhelyezkedőket” kevésbé fejleszti. Ezt egy ábrával is szemléltethetem,
amelyen a matematika PHÉ-t ábrázolom a korábbi matematika teszteredmény
függvényében 1903 véletlenszerűen kiválasztott tanuló adatai alapján.
A pontokhoz sokkal jobban illeszthető egy parabola (az ábrán
a szaggatott vonal), miközben lineáris kapcsolat a két változó között
egyáltalán nincs (a lineáris regresszió nem ad szignifikáns eredményt. A nem
lineáris regresszió egészében is, és minden paraméterét tekintve is p < 0,001 szinten szignifikáns).
De vajon hogy néz ki mindez a CSHI függvényében? Láttuk,
hogy a CSHI alsó dekádjába tartozó tanulók esetén 2013-ban a matematika PHÉ
átlaga –13,92 pont volt. A legfölső dekádban az érték 6,28. Ez az adat
alátámasztja, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű tanulók a magyar
iskolarendszerben tanulmányi értelemben is hátrányos helyzetűek, a jobb
szociális helyzetű tanulókhoz képest az iskolában a tanulás során kevesebbet
kapnak.
***
A fentiekben megkíséreltem alátámasztani azt az állítást, hogy a
magyar iskolarendszerben (2012 és 2013 éveket, az OKM adatait, és az itt elemzett
tényezőket figyelembe véve) romlik az esélyegyenlőtlenségi helyzet. Nem minden
esetben volt kimutatható ez az összefüggés, ám a vizsgált tényezők többsége
esetén igen. Mint az elején már megjegyeztem, nagyon óvatosan szabad csak
levonni következtetéseket ezekből az adatokból. A tendencia mindenesetre
negatívnak tűnik, érdemes lesz tovább vizsgálni a helyzetet, amikor majd egyre
több és több adatot használhatunk fel.
