Az írástudatlanságról a kompetenciamérési adatok alapján

Megjelent a hvg.hu-n egy írás a hazai írástudatlanságról, arról, hogy a felnövekvő nemzedékek kb. 20%-a esetében lényegében nem beszélhetünk érdemi szövegértésről. Az elemzés jó, sok érdekes és fontos információ van benne, külön öröm számomra, hogy a hvg.hu megszólaltatja Nagy Attila olvasáskutatót, akit magam nagyon tisztelek egész munkássága okán. Van azonban Nagy Attilának két olyan állítása, amellyel vitatkozni szeretnék. Az egyik arról szól, hogy a felekezeti iskolák sikeresebbek a többieknél az írástudatlanság elleni küzdelemben. A másik szerint a lányok körében lényegesen kevesebb az írástudatlan, szemben a fiúkkal. Az első állítást határozottan cáfolni szeretném. A második állítás ugyan igaz, azonban szükség van egy jelentős árnyalásra: igen, a fiúk között jóval nagyobb az írástudatlanok aránya, de érdekes módon hatodik és tizedik osztály között a fiúk fejlődése sokkal gyorsabb, mint a lányoké.

De nézzük a tényeket! Megnéztem az Országos kompetenciamérés adatait, méghozzá a 2012. évi eredményeket. Kiválasztottam a 8. és a 10. évfolyamon azokat a tanulókat, akik 2010-ben még a leggyengébb 20%-ba eső szövegértés eredményt produkálták, és ezt követően a számításokat kifejezetten e csoportra vonatkozóan végeztem el. Az alábbi táblázatban megadom az önkormányzati-, az egyházi iskolákban tanulók, a lányok és a fiúk adatait, méghozzá a 2010. és a 2012. évi teszteredmények, a pedagógiai hozzáadott értékek (hogy azok micsodák, az elolvasható itt), valamint a családi háttérindexek átlagait.

	Önkormányzati	Egyházi	Lányok	Fiúk
Teszteredmény 6. o. 2010-ben	1191,2	1202,1	1203,5	1184,7
Teszteredmény 8. o. 2012-ben	1327,4	1342,6	1321,2	1332,0
Pedagógiai hozzáadott érték (2010-2012)	25,3	22,9	13,6	31,6
Családi háttérindex 2012-ben	-0,838	-0,522	-0,964	-0,711
Teszteredmény 8. o. 2010-ben	1307,8	1302,3	1319,3	1297,0
Teszteredmény 10. o. 2012-ben	1398,4	1392,1	1389,2	1396,4
Pedagógiai hozzáadott érték (2010-2012)	3,4	-4,6	-9,3	6,3
Családi háttérindex 2012-ben	-0,528	-0,360	-0,681	-0,449

A párjuktól szignifikánsan (legalább p < 0,05 szinten) eltérő adatokat vastagon szedve jelöltem. A 8. és 10. osztály között mérhető pedagógiai hozzáadott érték esetén az önkormányzati iskolák 3,4 pontos, és az egyházi iskolák -4,6 pontos átlagai közötti eltérés nem szignifikáns ugyan a pedagógiában szokásos p < 0,05-os szinten, de az igaz, hogy p < 0,1, ami figyelemre méltó.

További adatok, hogy az itt vizsgált, vagyis a 20% leggyengébb szövegértési eredményt produkáló tanuló esetén a 2012-ben 8. osztályosok között 35,4% volt lány, és 64,6% fiú, 2012-ben e csoportban a 10. osztályosok körében 36,7% volt lány, és 63,3% fiú. Vagyis Nagy Attilának valóban igaza lehet abban, hogy a fiúk jóval nagyobb arányban találhatók az úgymond írástudatlanok között, mint a lányok, miközben általában csak egy kicsivel nagyobb az egész populációban az arányuk, mint a lányoké.

Az adatok a következő következtetések levonására alkalmasak:

• Mind a 8., mind a 10. évfolyamon a leggyengébb tesztteljesítményű 20%-nyi diák körében az egyházi iskolákban tanulók átlagai magasabbak, szemben az önkormányzatiakkal.

• Az egyházi iskolákba jobb szociális helyzetben lévő tanulók járnak, szemben az önkormányzatiakkal, ez még a gyenge szövegértés eredménnyel rendelkező tanulók csoportjára is igaz (ld. családi háttérindex adatok).

•  Az adatok nem támasztják alá, hogy az egyházi iskolák eredményesebben küzdenének az írástudatlanság ellen, sőt, az önkormányzati iskolák valamivel magasabb pedagógiai hozzáadott értéket produkálnak, mint az egyháziak. Ez az eltérés azonban nem szignifikáns, és csak a tizedikesek esetében kerül közel a pedagógiában elfogadott, a szignifikancia szempontjából határt jelentő értékhez.

• A lányok – ahogyan ez jellemző általában is – a leggyengébb 20%-ba tartozó teszteredménnyel rendelkezők csoportjában is magasabb pontszámokat érnek el szövegértésből „induláskor”, tehát a 6. és 8. osztályosok 2010-ben. Érdekes módon ebben a csoportban a 2012. évi 8-adikos és tizedikes eredményeiket tekintve a fiúk már „jobbak”. Már ebből is látszik, hogy az iskola a fiúkon „nagyobbat lendít”, de ezt támasztják alá a pedagógiai hozzáadott érték adatok is. A 15, illetve 18 pontnyi különbség jelentősnek számít, erről a szignifikanciaszint is tájékoztat (mindkét esetben p < 0,001).