Még egy előzetes megjegyzés: hogy mindenkit jól összezavarjak, én most védeni fogom a NAT-ot. Pontosabban az Ember és természet műveltségterület jó néhány jellemzőjét. Nem az egész NAT-ot védem, az egész tekintetében sokkal sötétebb a véleményem, és ez beintegrálva a Hálózat a tanszabadságért (HAT) NAT-ról kialakított véleményében meg is fog jelenni hamarosan, még itt a blogomon is. És az Ember és természet műveltségterület leírásával kapcsolatban is vannak kritikai észrevételeim, benne lesznek a HAT véleményben, de ezeket most, ebben a bejegyzésben nem szedem elő.
A két jeles szervezet véleménye, petíciója teljes egészében olvasható itt.
*
Nézzük, mit mondanak a kiváló kémikusokat és fizikusokat tömörítő két szervezet tagjai! Rögtön a szöveg második mondatában például ezt: "Jelen állásfoglalás aláíróiként közösen kialakított, tudományosan megalapozott szakmai véleményünket, elvárásainkat és kéréseinket kívánjuk eljuttatni a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkárságához". E mondatban a "tudományosan megalapozott szakmai vélemény" az a kifejezés, amit érdemes alaposabban meggondolnunk. Vajon milyen tudományról, vagy tudományokról van szó? Nyilván elsősorban a fizikáról és a kémiáról, bár az az igazság, hogy a szövegben aztán valójában nincsenek e két természettudományhoz kapcsolódó felvetések, megjegyzések. De nyilván igaz, és ezt a szöveg is tartalmazza, hogy amikor a kollégák a NAT-on a tudományok fogalmi tisztaságát, egyáltalán a fogalmi építkezést kérik számon, akkor a fizikáról és a kémiáról van szó. Amit implicite hozzá kell gondolnunk a véleményhez, tehát a fogalmi felépítést, logikát, az nyilván tudományos, a fizikához és a kémiához kötődik, ez rendben is van. De explicit módon a szöveg mégiscsak pedagógiai kérdésekkel (neveléstudományiakkal, oktatástudományiakkal, hogy mindenkinek kedvezzek) foglalkozik. A két szervezetben nyilván számos olyan szakember tag, aki ehhez is ért, vannak nyilván pedagógusok, akár olyanok is lehetnek, akiknek pedagógia szakos diplomájuk van, vagy valamilyen kapcsolódó területen szereztek végzettséget, és isten ments, hogy eltagadjam annak lehetőségét, hogy autodidakta módon is el lehet sajátítani a neveléstudományi ismereteket, s a szöveg fölött ilyen kollégák is bábáskodhattak. Nem akarom én tehát megkérdőjelezni, hogy a két szervezet tagjai mondhatnak-e véleményt a pedagógia, mint tudomány nevében, és hivatkozhatnak-e arra, hogy e szempontból a véleményük tudományosan alátámasztott. Nem erről van szó. De arról igen, hogy amit beleírtak a petíció szövegébe, az olyan távol van a korszerű neveléstudományi ismeretektől, mint Makó Jeruzsálemtől. Én nem szeretnék érvek nélkül kinyilatkoztatni (nem úgy, mint a legtöbb kijelentésük esetében a petíció szerzői teszik), ezért igyekszem alátámasztani állításomat. Az egész bejegyzés a továbbiakban erről szól.
A petíció első pontjában azt mondja a két szervezet, hogy az Ember és természet közműveltségi tartalmait leíró rész struktúrája áttekinthetetlen. Én egész jól át tudtam tekinteni. Segíti az áttekintést a fejlesztési feladatok és az ismeretkörök (közműveltségi tartalmak) elkülönítése. Áttekinthetővé teszi a leírást a fejlesztési feladatok hét fő témakör szerinti rendezése (a témakörökön lehet vitatkozni, de akkor azt tessék megtenni), valamint a közműveltségi tartalmaknak is ezen témakörök keretei közötti sorolása. Ráadásul a közműveltségi tartalmak esetén megjelenik a tudományok szerinti csoportosítás is, a témakörök szerinti csoportosítás elé lép, persze csak 7. évfolyamtól, a kialakult hagyományoknak megfelelően. Mi ebben az áttekinthetetlen? Szerintem világos struktúra. Persze minden struktúrának tartalmi alapjai vannak, hogy tudniillik milyen "skatulyákat" alakítunk ki, mi az alapja a rendszerezésnek. Lehet ezt vitatni, de a petíció szövege nem ezt teszi, hanem kijelenti, hogy áttekinthetetlen.
Azt írja a petíció, hogy a közműveltségi tartalmakból nem olvasható ki az alap- és középfokú oktatás tartalmi minimum követelménye. Hát dehogynem. A "filozófia" az a NAT szövege mögött (én nagyon nem értek vele egyet, de ez egy egészen más vita és elemzés kérdése), hogy a közműveltségi tartalmak azt a minimális-, közös-, nemzeti műveltséget adják meg, amelyet mindenkinek birtokolnia kell. Akkor!? Ezt kell tudni legalább, és kész. De nem akarom ennyivel elintézni. Ha a kollégák azt mondják, hogy a közműveltségi tartalmak nem igazából követelmények, akkor persze igazuk van. De miért kellene azoknak lenniük, és ki mondta, hogy azok lesznek? A NAT egy alaptanterv, és nem kerettanterv, vagy helyi tanterv. Például ezen a ponton jó lenne tudni, hogy mi az, ami ma a tantervelméletben meglehetősen általánosan elfogadott. Ha a kollégák szeretnék felvetni, hogy az már mégsem járja, hogy a NAT nem precíz követelményeket ír le, akkor ez felvethető, de akkor tessék érvelni, tessék cáfolni azokat az érveket, amelyek a mellett szólnak, hogy egy alaptantervnek nem kell részleteiben megadni a követelményeket.
A petíció következő mondatából kiderül, mi is az igazán, amit a kollégák hiányolnak. A "tantárgyakban megjelenő tudományterületek sajátos, letisztult fogalmi struktúrái és azok belső logikai összefüggései". Na, itt álljunk meg, mert jól láthatóan a tudós szakemberek számára valóban ez a legnagyobb hiányosság, itt a lényeg!
Először is, szeretném leszögezni, hogy a tudomány, a tudományosság nagyon is ott van. Az itt használt fogalmak nagy része tudományos fogalom, és a többi (pl. technikából, vagy a hétköznapi életből vett) sem mond ellent a tudományosságnak. Nem tud senki mondani olyan helyet az Ember és természet leírásában, ahol az megsértené a tudományosság elvét, netán áltudományos butaságokat tartalmazna. A fejlesztési feladatok és a közműveltségi tartalmak rendszerezésére használt fogalomrendszer is csupa tudományos fogalmat tartalmaz (anyag, energia, információ, rendszer, felépítés, működés, nem sorolom), jóllehet, a petíció szerzőinek nyilván más az ízlésük, számukra valószínűleg mások lennének a rendszerezésre használható lapfogalmak. Illetve, itt valami más is felmerül.
Ez a más az a törekvés, hogy a NAT Ember és természet műveltségterület alkotói szerették volna (remélem jól látom) tükröztetni, amennyire lehet, a természettudományok közös fogalomrendszerét. mert, hogy valóban van nekik olyan. A petíció későbbi részeiben persze ez a törekvés is kritika alá kerül, a megfogalmazók nem értenek egyet ezzel a törekvéssel. Én meg igen. Na, ez persze nem sokat jelent, de azért az talán már igen, hogy a természettudományos tantárgyi rendszer integrációjától hírhedetten irtózó magyar pedagógus társadalom az utóbbi időben kezdett megenyhülni, és ma már ez a gondolat nem annyira elfogadhatatlan. Tudom, hogy ebben hatalmas viták voltak, vannak és lesznek, de tessék már végre elfogadni (elégszer elmondtuk, leírtuk az ezzel kapcsolatos tényeket, megokolást), hogy a világban masszív tendencia a science típusú, integrált természettudományos tantárgyak tanítása, szervezése. A NAT nem tesz mást, mint erre is lehetőséget biztosít. Meg arra is természetesen, hogy a hagyományos módon biológiát, fizikát és kémiát tanítsanak az iskolákban. Miért baj az, ha némi lehetőség nyílik az ilyen újításra (jó fél évszázaddal azután, hogy fontos tendenciává vált a világban)? Megérteném a felháborodást, ha a NAT azt mondaná, hogy szeptembertől csak integrált tantárgyat lehet tanítani. De semmi ilyet nem mond, sőt, e téren némi visszalépés van az előző két NAT-hoz képest. Miért akarják az elkülönült tantárgyak oktatásának hívei rákényszeríteni akaratukat azokra, akik szívesen nyitnának ez ügyben? Hol van itt a tanszabadság?
De megnyugtatom a kedves kollégákat. Úgy van ez az egész tartalmi szabályozási rendszer kitalálva, hogy akaratuk, hogy ti. minden iskolában csakis biológia, fizika és kémia legyen tanítva, s nehogy már az integráció betegye a lábát, szóval, ez az akaratuk tökéletesen érvényesülni fog. Lesz iskolatípusonként két kerettanterv, biztos vagyok benne, hogy mindkettőben ez a szeparált tantárgyi rendszer lesz. Felháborodniuk azoknak kellene, akik szeretnék, ha lenne integrált tantárgy ott, ahol erre a feltételek megvannak, ahol szívesen csinálnák. Nem akarom minősíteni a petíció szerzőinek törekvését, de tudnék történelmi párhuzamokat mondani.
És még valami az integrációval kapcsolatban: akkor is megérteném a felháborodást, ha kiderült volna, hogy az integráció sérti a tudományosság elvének érvényesülését. De ez nagyon nem így van. Soha semmi olyan kutatási eredmény nem született, ami ilyen következtetésekre jutott volna. Ezért sem ártana jobban ismerni a modern neveléstudományt.
A petíció szerzőinek gondolkodásmódját áthatja valami, amiben jól láthatóan nagyon hisznek, és nem is hajlandók attól egy tapodtat sem eltávolodni. Ez pedig az a régi, de valójában a pedagógiában már régen meg is kérdőjeleződött elv, hogy a tantárgyaknak (amelyek esetében ez egyáltalán releváns) a megfelelő tudományok lenyomatának kell lenni. Ez a gondolkodásmód csak azt tudja elképzelni, hogy a tantárgyak neve, tartalma pontosan kövesse a tudományos diszciplínák struktúráját. Ennek a szemléletmódnak nem is a tudományokhoz való makacs ragaszkodás a hátulütője, jómagam is erősen híve vagyok annak, hogy a természettudományos nevelésben nagyon is előkelő helyen legyen ott a tudományok értékrendje, gondolkodásmódja, ismeretrendszere. Ennyiben, ha tetszik, magam is konzervatív vagyok. De az a kizárólagosság, amit az előbb röviden jellemzett nézet képviselői hirdetnek, számomra teljességgel elfogadhatatlan. Csak azt tudják elképzelni, hogy a tantárgyak, a belső logikájuk, fogalomrendszerük feleljen meg a megfelelő tudomány nevének, logikájának, fogalomrendszerének. Rigorózus tudománycentrikusság ez, amin a világ természettudományos oktatása lényegében már a 20. százat 70-es éveiben túltette magát. És ez megint neveléstudomány. Érdemes áttekinteni a természettudományos nevelés fejlődéstörténetét, nem kell visszamenni nagyon messzire, csak kb. az 50-es évek végéhez. Nagyszerűen végig követhető, hogyan váltak egyre komplexebbé a természettudományos nevelés céljai, és ezzel hogyan szorult vissza a rigorózus, egyoldalú tudománycentrikusság. De a folyamat egyáltalán nem jelentette a tudományosság értékének kidobását, hanem például azt jelentette, hogy a természettudományos neveléssel foglalkozóknak rá kellett jönniük, hogy a rigorózus tudománycentrikusság legfeljebb a tanulók néhány százalékának felel meg (persze a differenciálás keretében ők is meg kell, hogy kapják, amire szükségük van). És arra is rájöttek, hogy iszonyú felelősség nyugszik a természettudományos nevelésben dolgozók vállán, mert olyan műveltséget kell formálniuk mindenkiben (science for all!), ami a társadalomban való boldoguláshoz, a döntésekhez, a konfliktusok megoldásához, az egyre súlyosabb globális és fenntarthatósági problémák kezeléséhez kell, ahhoz, hogy tévéket elfoglaló kuruzslók és sarlatánok ne hülyíthessék az embereket, ahhoz, hogy az emberek a saját létük során felmerülő, erkölcsi vonatkozású problémákat meg tudják oldani, s hogy értsék, milyen szerepet játszik a társadalomban a tudomány és a technika. Ezek mind tudományosan jól megalapozott műveltséget igényelnek, de azért a célrendszer így már egy kicsit másképpen néz ki, mintha csak azt tekinteném a természettudományos nevelés céljának, hogy a valóban nagyon logikus rendszert alkotó ismereteket belehelyezzem a gyerek fejébe.
Jól tudom, itt jön egy következő ellenérv. Le is van írva a petíció szövegében. Nem lehet addig ilyen nagyon összetett ismeretrendszerekkel foglalkozni, amíg nincs meg a megbízható alaptudás. Vagyis tanítsuk meg jól diszciplináris szerkezetben és a tudományos ismeretekre koncentrálva az alapfogalmakat, alapösszefüggéseket, a törvényeket, s aztán majd meglátjuk, nyilván lehet majd foglalkozni egy kicsit a globális felmelegedéssel is. De - kedves kollégák - a gyerekeink is abban a világban élnek, amiben mi. Ott vannak a problémák előttük. Egy darabig legalábbis szeretnének válaszokat kapni. vagy lehetőséget arra, hogy ők válaszoljanak. Ehelyett mi azt tesszük, hogy hosszú éveken keresztül elzárjuk tőlük ezeket a problémákat, mármint azok tanórákon való feldolgozását nem tesszük lehetővé, tanítunk egy tudományos ismeretanyagot (azt is meglehetősen rosszul sokszor, meg bűnösen unalmasan), és csodálkozunk, hogy egy évben (az utóbbi időben) egész Magyarországon 10 alatt van azoknak a száma, akik fizikatanárok akarnak lenni az egyetemeken és a főiskolákon.
Sokszorosan alátámasztott, neveléstudományi(!) kutatások támogatta fejlesztésekben bemutatott tény, hogy a társadalmi problémákra összpontosító, a tudományosság elvét képviselő, de a tantárgyi szerkezetet, az oktatott tartalmat nem rigorózus módon a tudományos diszciplínáknak alávető természettudományos nevelés sikeresebb, mint az, amit alapvetően mi is csinálunk ma ebben az országban.
Ez itt a lényeg. Amit a két szervezet képvisel, az a mai természettudományos nevelési kultúra fenntartása. Amit a NAT képvisel (legalábbis az általam itt középpontba állított kérdésben), az egy a problémákkal számot vetni akaró, nem kirekesztő, a hagyományos megoldásoknak is teret engedő koncepció (van vele más területen vitám, de ez most nem érdekes), amely legalább a lehetőségét szeretné megadni annak, hogy kikecmeregjünk az árokból. Mert árokban vagyunk. És annak oka nem a pénzhiány, nem az, hogy nincsenek feltételek a kísérletezéshez (dehogy nincsenek!), nem is az alacsony óraszám (a természettudományos nevelésre fordított óraszám a közoktatás éveit és az OECD országait, s még néhány más országot tekintve Oroszország után nálunk a legmagasabb).
Álljon itt a végén ez az elismerem, igencsak karcos, és a biztosítékot nyilván kiverő állítás: az árokban dagonyázásunk elsődleges oka szerintem az, hogy a természettudományos nevelésünk még mindig képtelen megújulni, részben éppen abban az irányban, amit a NAT is képvisel.
Egy feszültségoldó megjegyzés a végére: ha a NAT Ember és természet műveltségi területi szövegét alkotó kollégáknak azzal, hogy pont én védtem meg őket, rosszat tettem, akkor elnézést kérek tőlük :-). De muszáj volt leírnom.
A tartalmi kérdésekről is lenne mondanivalóm (tanárként, szülőként), de az hosszú lenne. Most csak az ún. "emberi" vonatkozásokról: Mitől félnek ennyire ezek az - okosnak tartott - emberek? Miért kell rögtön a petíció, az aláírómozgalom - amikor az egész dolog a véleményezés, az egyeztetés fázisában van? Csak így képesek "egyeztetni", nyomásgyakorlással? Alapos tájékozódás és valódi érvek helyett? De hogy az elindítók esetleg valami politikai háttérjátszma figuráiként érdekeltek az indulatok szításában (urambocsá' megrendelésre támadnak, nem nézve, minek ártanak valójában), az hagyján - lelkük rajta. De akik a tervezet tanulmányozása, saját álláspontjuk végiggondolása nélkül, "brahira" aláírnak egy ilyet, csak mert beesett a postaládájukba, kockáztatva kutatói, oktatói, tudósi hitelességüket... az szégyen, mert ostobaságról szól. Az ilyenfajta - inkvizíciós érvelést idéző - vádak meg egyszerűen minősíthetetlenek: "A kikristályosodott természettörvények rendszerébe vetett hitet nem célszerű önkényes és a tudomány logikájához nem illeszkedő szempontrendszerbe való csoportosítással megingatni." Brrr...
VálaszTörlésMikor múlik már el Magyarországon a feudalizmus?
Tisztelt Akadémikus Asszonyok és Urak! Tisztelt Petíciózók!
VálaszTörlésSajnos a butaság, az áltudomány, a tudománytalanság elönti ezt a világot. Ne hagyjuk, hogy így legyen! Ne engedjük, hogy tanáraink továbbra is olyan végtelenül absztrakt, gyakorlatidegen, a mindennapi döntéseik során használhatatlan elméleti struktúrákat tanítsanak gyermekeinknek, melyek véglegesen elidegeníti őket a természettudományoktól. Használhatatlan és az adott életkorban indokolhatatlan ismeretek tömegét zúdítjuk gyerekeink nyakába, mely homályban hagyja és misztikussá teszi számukra mindazt ami körülöttük és velük történik, s ezáltal kuruzslók, sarlatánok, szélhámosok, áltudósok hálójába taszítja őket. Ne engedjük, hogy ostoba gépként, az elemzés a döntés képessége nélkül, a felelősségvállalás teljes hiányában szavazzon a jövő generáció is súlyos társadalmi kérdésekről, s fogalmazzon meg véleményt tudományos kérdésekben. Merjünk szembenézni azzal, hogy a világ sokat változott az elmúlt 30 évben, s folyamatosan változik. A mai gyerekek másképpen fogadják be a világot, s eleve sokkal több információ zúdul rájuk, mint ránk egykor. Más környezetben élnek, más dolgok fontosak számunkra, mint számunkra voltak fiatal korunkban. Ne ámítsuk magunkat! Mi magunk is csak egy piciny részterületen felelünk meg annak az irreális tudásideálnak, melyet az egész népességtől, a gimnáziumokat és más középfokú oktatási intézményeket tömegesen elöntő leendő érettségizettektől várunk. Legyen vége az önbecsapás korszakának, s valóban vegyük fel együtt a küzdelmet a mindent elöntő butaság ellen! Nézzük meg, mérjük fel reálisan, milyen célokat lehet és érdemes kitűzni, s milyen utak vezethetnek a célok megvalósításához! Fogadjuk el, hogy nem ugyanazt a természettudományt kell tanítani a népesség 95 %-ának, mint a leendő mérnököknek, kutatóknak. Absztrakt, diszciplináris tudás nélkül nem lesznek jó mérnökeink és kutatóink, de a meg nem értett, absztrakt diszciplináris tudás nem segíti tanítványainkat az életben való eligazodásban, s csak ellenérzést, gyűlöletet szül. A NAT a minimum, ne várjunk tőle többet.
Tisztelt Nagy Tekintélyű Urak és Hölgyek, s mindazok, akik egy ilyen Nagy Tekintélyű Társasághoz akarnak tartozni!
Vegyük végre tudomásul, hogy a megértést nem rendelhetjük el hatalmi szóval! Nem lehet a tudományhoz szabni a gyerekeket, csak a gyerekekhez a tudományt!
Tisztelt Egyetemi Professzorok!
Hol vannak a természettudományos hallgatók? Hol vannak a jövő elkötelezett tanárai? Nem lenne célszerű a realitásokra összpontosítani?
A hagyománytisztelet nem egyenlő a rugalmatlansággal, a változás képességének teljes hiányával. Engedjük a változást, még akkor is, ha félelmetes, mint minden új! Engedjük a változást, akkor is, ha ezzel konfliktusba kerülhetünk azokkal, akiktől egzisztenciánk függ! A tét nagy, a jövő nemzedék sorsa van a kezünkben!
Talán meg kellene próbálni először tisztázni, hogy miről beszélünk, s utána meghallgatni a másikat nyitott elmével. Tudom, ez a legnehezebb! Petícióra mi a helyes válasz?
Ellenpetíció?
Magyar Kémikusok Egyesületének, és az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak a tagjai AKADÉMIKUSOKKAL, egyetemi tanárokkal együtt lejáratták magukat, mert a véleményük (és nem több)alapján kiderült, hogy nem olvasták el megfelelően a Nat ezen műveltségterületében leírtakat. Jöjjenek el a mi iskolánkba és tanítsanak ott egy évet és azurtán myilvánítsanak véleményt! Szégyen!
VálaszTörlésAhogy látom, ez a blog lesz az ellenpetícionisták fóruma, tehát csatlakoznék. :-)
VálaszTörlésElőre kell bocsátanom: sokak szerint pesszimista ember vagyok. (Én amúgy jobban szeretem a "realista" vagy a nyelvileg kidolgozottabb "egészséges mértékben borúlátó" kifejezéseket, de ez most nem lényeges.)
Nézegettem tegnap az aláírók névsorát és "megnyugodva" állapítottam meg, hogy rengeteget ismerek közülük. Ők a petíció tartalma szempontjából nagyjából két csoportra oszthatók.
Az egyik csapatról egészen pontosan tudni lehet, hogy középiskolát és középiskolást akkor látott utoljára, amikor 20-30-40 vagy még több éve ő maga érettségizet. Ők a "bátrak", akiket a tiltakozásban nem gátol az a tény, hogy pontosan nem tudják, mi ellen is tiltakoznak. Velük tulajdonképpen semmi baj nincs, amit tesznek, az az emberi természet része.
A másik csapatba azok tartoznak, akik a "rendszer részei" és persze haszonélvezői. Ők azok az egyetemi oktatók, akik a tanárszakos hallgatót soha nem kezelték egy szinten a többivel, akik mindig a kicsit tehetségtelenebb oktatókat osztották be hozzájuk, akik lehetővé tették, hogy tanárszakra egészen alacsony pontszámmal is be lehessen kerülni, sőt, a pontszámnak megfelelő gyenge képességekkel tanári diplomát lehessen szerezni, és így tovább.
Működtettek egy rendszert, amelynek az lett a következménye, hogy természettudományt egyes helyeken már csak integráltan lehessen oktatni, mert nincs, aki fizikát vagy kémiát tanítson. Elfogytak a tanárok. Game Over.
Egyszerűen mulatságos látni, amint egy "Rendszer" egyszer csak tilatakozni kezd önmaga következményei ellen. :-)
Szóval hogy egy klasszikus idézzek, Önök ezt nem kicsit, hanem nagyon. Igen, omladozik a magyar oktatási rendszer és igen, ezen még egy új NAT sem fog segíteni. És ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy ki mi ellen nyújt be petíciót.
Ennyi volt. Függöny.
Kedves Mindenki!
VálaszTörlésAzt gondolom, nem sok értelme lenne egy ellenpetíciónak, annyira kevesen vannak a természettudományokat tanítók között, akik egyáltalán hajlandóak gondolkodni a tantárgyi integrációról.
Az egész szakma ebből a szempontból a Monty Python filmbeli atlantisziakra emlékeztet, akik még akkor is azt éneklik, hogy "nem süllyedünk!", amikor már a nyakukig ér a víz. Miközben nekem magamnak elég komoly adataim vannak arról, hogy az integrált tárgy sok szempontból hatékonyabb, a tények, mérések pont a tudományok felkent védelmezőit nem érdeklik.
Mindezek mellett ez a NAT tervezet több szebből vérzik. Van benne egy kis áltudomány az alternatív gyógymódok és a különféle betegségfelfogások szerepeltetésénél. Valamint olyannak is látszik, mintha a szerzők megnéztek volna több korszerű tantervet és azt próbálták volna másolni, de inkább csak formai mint tartalmi módon, úgy hogy közben egy meghaladott szemléletnek is megfeleljen. A hét fő témakör esetében pedig elvárás volt, hogy mindegyik minden tantárgynál, minden részterületnél megjelenjen, így adódhatott, hogy a fizika tartalmak jelentős része az emberi testről szól, ami nonsense. Megpróbálták közelíteni a mindennapokhoz a kívánalmakat, hogy ne csak száraz tudomány legyen a tantárgy, de aki azt gondolta, hogy egy középiskolásnak tudományosan el lehet magyarázni a mobiltelefon, az internet és laptop működését, az téved.
Nem mintha a vitának bármi tétje lenne. A magyar tanár nem NAT-ot tanít, nem is kerettantervet és még csak nem is helyit. A magyar tanár tankönyvet tanít. Megkapja év elején és megy leckéről leckére.