Tényleg katasztrofálisak a különbségek az iskolában?

Széles körben elterjedt nézet a hazai pedagógiában, de általában is a közvélekedésben, hogy a magyar iskolákban a tanulók között óriási különbségek vannak a tudás színvonalát tekintve. A legtöbb ember meg van győződve róla, hogy a gyenge gyerekek nagyon gyengék, a jók pedig nagyon jók. Az előbbit látják igazolva azzal, hogy Magyarország nem szerepel fényesen a nemzetközi tudásfelmérésekben (PISA, stb.), az utóbbit, tehát a jók kiemelkedését látják igazolva azzal, hogy a magyarság létszámához képest sok Nobel-díjassal rendelkezünk, hogy középiskolai tanulóink közül sokan igencsak jól szerepelnek a nemzetközi diákolimpiákon, és hogy – állítólag – a magyar szakembereket mindenhol keresik a világban.

Kínálkozik egy nagyszerű vizsgálati lehetőség annak elemzésére, hogy vajon a jók és a gyengék között óriási különbségek vannak-e. Mivel e blogban általam tévhiteknek tartott nézeteket szeretnék minimum kikezdeni (nem merem azt írni, hogy lerombolni), ezért mindenki kitalálhatja: most arról fogok írni, hogy ez is fordítva van. Igen, bármilyen furcsának tűnik is, Magyarországon a jók relatíve gyengébben teljesítenek, mint a gyengék.

Illusztrációként, magyarázatként a 2006-os PISA eredményeket fogom használni. Több helyen leírtam (pl. Magyarország politikai évkönyve – 2009-ről), és sok helyen elmondtam már e számítások eredményeit, így nem lesz mindenkinek újdonság. De nézzük meg, hogy a magyar 15 éves tanulók tesztpontszámainak szórásai milyenek voltak, ha az OECD országokkal hasonlítjuk össze magunkat!

A 30 OECD ország között a természettudományi tesztben Magyarország produkálta a negyedik legkisebb szórásértéket. Mexikó, Törökország és Finnország adatai szórtak kisebb mértékben, mint a mieink, ezek közül az első kettő nagyon gyenge eredményt mutatott fel, Finnország pedig kimagaslóan szerepelt. Ismert, hogy mi pedig az OECD átlagán teljesítettünk (átlagunk, az 504 pont nem különbözött az OECD országok 500 pontos átlagától szignifikánsan). Az olvasás tesztben a 8. helyen vagyunk a tesztpontszámok szórását tekintve. Matematikából ugyan már csak a 14. hely a miénk, de még így is az OECD országok első felében vagyunk. Ezek az adatok egyáltalán nem azt mutatják, hogy Magyarországon eszelősen nagy lenne a különbség gyenge és jó tanulók között.

Azt is érdemes megvizsgálni, hogy miképpen teljesítenek a leggyengébbek és a legjobbak. Minden ilyen csoport eredményeit külön vizsgálva érdemes sorrendet felállítani az OECD országok között. Az OECD honlapján hozzáférhetők az adatok, bárki reprodukálhatja a számítást.

Érdemes összehasonlítani minden országból a leggyengébb 5%-ba tartozók eredményeit. Ezt az 5-ös percentilis segítségével tehetjük meg (az a tesztpontszám, amely alatt teljesített a tanulók 5%-a az adott országban). Magyarország a természettudományi teszt tekintetében a leggyengébb 5% teljesítményét tekintve a hatodik (!) helyen végzett. És persze megnézhetjük, hogyan szerepeltek a legjobbjaink, a legjobb 5% a hozzájuk hasonló, az OECD országaiban tanuló legjobbak között. Helyezésük a 18. hely. Leggyengébbjeink a hatodikok, legjobbjaink a 18-adikok. Ezen azért érdemes elgondolkodni. (A mérésben résztvevő összes tanuló átlaga tekintetében a 15. helyen végeztünk.)

Olvasásból is nagyon hasonló a helyzet. A leggyengébb 5% eredménye szerint Magyarország a 13. helyezést érte el. A legjobb 5% teljesítménye a 24. helyre sorolt bennünket. A matematikában is ezt látjuk, itt egy kis csavarral. A leggyengébb 5% a 15. helyen végzett, a legjobb 5% a 18. helyen. Itt tehát nem nagy a különbség. De ha nem a leggyengébb és legjobb 5%-ot, hanem a 10%-ok eredményét nézzük, akkor a 16. és a 22. helyezés a miénk. Ez már sokkal nagyobb különbséget jelent. Úgy tűnik, a legeslegjobbak (vagyis a legfelső 5%) fejlesztésében a magyar iskolarendszer még ér el bizonyos, de csak relatívnak mondható eredményeket (relatív, mert azért a leggyengébb 5% helyezése még mindig jobb relatív értelemben, mint a legjobb 5%-é).

Kommentáljam? Érdemes átgondolni, hogy mi azért alakítjuk ki elit iskoláinkat, hogy ott aztán igazán jó eredményeket érhessenek el a tehetségesnek kikiáltott tanulók. Ez az eredménye.

Mi lehet az ok? Tippelhetünk – mert hogy nincsenek kutatások. Két lehetséges okot említek. Miközben a „teteje” és az „alja” között nincs vészes különbség, eközben a szociális helyzet meghatározó szerepe óriási. E tekintetben számos mutató szerint az „élen” járunk. Kicsi a különbség, de alul inkább a rosszabb társadalmi helyzetben lévők vannak. És oda szorulnak a köztük lévő tehetségesek is. Normális iskolarendszerben ők is, vagy közülük legalább sokan kiemelkedhetnének, elkerülnének a gyenge övezetből a legjobbak övezetébe. Máris jobb lenne az országos átlag is, és feljebb kúszna a 95-ös percentilis is. Szerintem ez a döntő ok.

De lehet egy másik is, ami viszont bizakodásra adhat okot. Kemény szegregáció is van Magyarországon, ezért az a bizonyos leggyengébb 5 vagy 10 vagy 25 százalék bizonyos iskolákban tanul, biztosan nem komoly mértékben szóródik szét az iskolarendszerben. Ezeknek az iskoláknak a pedagógusai már régebben rájöhettek, hogy valamit csinálniuk kell, mert a csak gyenge gyerekek tanítása nem működhet a hagyományos formákban, a hagyományos módszerekkel. Lehet, hogy ők kezdtek el először változtatni a saját pedagógiájukon. És ez hozta meg az eredményeket. Vagyis lehet, hogy az „alja” följebb került.