Patthelyzet - kell egy új oktatáspolitika - VIII.

Konkrét oktatáspolitikai döntések

[Nem elég, hogy szemtelenül belekotyogva a nagyok dolgába (OKA Zöld Könyv, Szárny és teher, NEFMI Ktv. koncepció) volt képem oktatási rendszerünkről egy helyzetképet felvázolni, s ezt tetézve aztán egy reformfolyamat alapelveiről írni, most még a politikusoktól is megirigyeltem a kenyerüket, és mintha dölyfösen egy miniszteri székben ülnék, osztom az észt. De ha már megígértem a bocsoknak ...]

Bármiféle oktatási reformnak (ez is a nagy ellátó rendszerek strukturális reformjához tartozna elvileg, csak nem hiszem, hogy a költségeket legszívesebben a töredékükre lefaragni kívánó közgazdászok ezt kitörő örömmel fogadnák) mindig alapfeltétele, hogy legyen rá pénz. Először arról kell írnom, hogy milyen politikai döntések, lépések kellenek ahhoz, hogy ez a feltétel létrejöjjön, s utána minden további oktatáspolitikai lépésről annak feltételezésével írok, hogy VAN PÉNZ. Ellenkező esetben az egésznek nincs semmi értelme. Hogy pénz van-e az persze bonyolult kérdés. Az a tapasztalat, hogy a költségvetésben az adott hatalom által értelmesnek ítélt célokra százmilliárdokat lehetett elkülöníteni (ld. pl. autópálya építések), tehát a döntések nem valamifajta szabad pénzek előkerítését igénylik, hanem sokkal inkább prioritások világos kijelölését. Ha az oktatás, a pedagógiai szakma képes letenni az "ország asztalára"  meggyőző bizonyítékokat arról, hogy az oktatásba való beruházás értelmes, jól megtérül, akkor e feltétel kialakulása egyáltalán nem reménytelen. Márpedig mi, az oktatásban dolgozók szakmailag is meg vagyunk győződve arról, hogy az oktatásba való befektetés megtérülése rendkívül jó, ennek alátámasztására ma már alapvető kutatási eredményekkel, és bizonyító erejű példákkal rendelkezünk. 

        Azt is előre jelzem, hogy az itt következő javaslatok rendkívül nagy összegeket három területen igényelnek: (1) pedagógus bérek, (2) kutatások, (3) EU pénzek elköltése utáni oktatásfejlesztési szisztéma kialakítása és működtetése. Ebből a pedagógus bérek jelentik a legnagyobb kiadást, 10 éven keresztül minden évben további kb. 35 milliárd Ft-tal növelve a költségvetés terheit, ez tehát a tizedik évre 350 milliárd Ft-os növekedést jelent, természetesen ismét mai árakon (a részleteket ld. később). A másik két feladat nagy valószínűséggel ennél kevesebbet, bő becslést alkalmazva is - mai árakon számolva - minden évben 50 milliárd Ft-ot, igaz, ezt már minden évben, ameddig ezek a rendszerek, feladatok léteznek. Akkor nézzük az oktatáspolitikai lépéseket!

1. A fentiek miatt az első lépés a reform, a fejlesztés anyagi hátterének biztosítása. Ehhez a következők szükségesek:

• Egy olyan "szakmai paktum" létrehozása, amelyben a szakma egésze (nagy többsége) politikai és másfajta hovatartozástól függetlenül vállalja az oktatásfejlesztés (reform) alapvető vonalainak felvázolását, a társadalom számára annak a világos megjelenítését, hogy Magyarország fejlődése, boldogulása szempontjából milyen lényeges előnyökkel járna a befektetés. 
• Egy a politikai erők és a társadalom meggyőzésére alkalmas jövőkép és fejlesztési folyamat felvázolása.
• Lobbifolyamatok a meggyőzés, a pozitív döntések érdekében.
• Politikai (a parlamenti pártok részvételével kialakítandó) paktum kezdeményezése, az oktatási reformfolyamat leglényegesebb pontjainak minden jelentős politikai szereplővel való elfogadtatása. A cél, hogy minden jelentős politikai erő a társadalom előtt vállalja a közel konszenzust tükröző lépések megtételét, ha hatalomra kerül, erről akár egy írásos megállapodást is írjon alá.
• Évenként a megfelelő költségvetési döntések meghozatala.

 [A továbbiakban minden egyes pont úgy értendő, hogy "feltéve, hogy az 1. pontban leírt feladatot sikeresen hajtjuk végre".]

2. Alapvető neveléstudományi kutatások beindításához a szervezeti feltételek kialakítása. Hogy ezek pontosan milyen szervezeti feltételek (pl. konzorciumok kialakítása, az OFI megerősítése, több kisebb kutatóintézet kialakítása, az MTA Pedagógiai Kutatóintézetének létrehozása, vagy ezeknek bármilyen kombinációja), az már alapos elemzés és döntés függvénye kell, hogy legyen.

3. Egy megújult szervezeti rendszer keretei között, illetve pályázatok meghirdetésével a gondosan kijelölt, alapvető, átfogó területeken kutatások beindítása. Ha szükséges, akkor a neveléstudományi kutatások szervezésére egy összefogó, pályázatokat kezelő alap létrehozása is szükségessé válhat.

4. A pedagógus fizetések tíz évre tervezett, jelentős mértékű emelése. Pontosabban minden évben a pedagógusok fizetésének előző évi infláció százalékos értéke + 8% arányú növelése. Ez a megoldás azt eredményezheti, hogy 10 év alatt a pedagógusbérek reálértékben számolva megkétszereződhetnek (nominálisan, 3% éves inflációt is számolva a két és félszeresükre nőnek). Ez a megoldás azt eredményezi, hogy nem terheli a költségvetést egy azonnali jelentős mértékű fizetésemelés (láttuk, milyen negatív hatásai voltak a költségvetésre nézve a 2002-ben végrehajtott, egyszeri 50%-os fizetésemelésnek, többek közt azt is okozva, hogy a későbbiekben már nem történt meg a fizetések szinten tartása), viszont a pedagógusok számára perspektívát nyújtva alapvetően átalakíthatja életszínvonalukat, erők szabadulnak fel oktatásfejlesztési folyamatokra, valamint a pedagógus munka színvonalas ellátására. 

5. Folytatni kell az oktatásfejlesztésre rendelkezésre álló EU támogatások felhasználását. Amennyiben lehetségesek még korrekciók, akkor az összegek felhasználását a kialakuló reformelképzelések megvalósításának szolgálatába kell állítani. Amennyire lehetséges, növelni szükséges e támogatások keretei között a pedagógiai kultúra átalakítását szolgáló programok támogatását.

6. Az EU támogatások "kimerülése" utáni időszakra készülve már most el kell kezdeni egy jövőbeli oktatásfejlesztési szisztéma kialakítását. Az éves oktatási költségvetés egy meghatározott részét (ez ma szerintem 30 milliárd Ft) a folyamatos pedagógiai korszerűsítésre kell fordítani. Ez magába foglalja azokat a fejlesztési feladatokat is, amelyek során az értékelések alapján gyenge eredményeket felmutató intézmények komplex minőségfejlesztése zajlik (ld. 8. pont). Át kell gondolni e terület piacosításának lehetőségeit (a rendelkezésre álló összegből az oktatási rendszer egy alkalmas mechanizmus segítségével megvásárolja a profitorientált vállalkozások által fejlesztett programokat, eszközöket, stb.).

7. Kutatásokat indítva át kell tekinteni a magyar oktatási rendszer finanszírozásának, költséghatékonyságának, pazarlást okozó működéseinek, és alulfinanszírozott tevékenységeinek helyzetét. A pedagógus bérektől eltekintve (ld. 4. pont) a magyar oktatási rendszer finanszírozására rendelkezésre álló mai összegek is már megfelelőek, ezért az alulfinanszírozott feladatok fedezete megvan a rendszerben, csak meg kell oldani, hogy ez a rendszer jelentősen jobb költséghatékonysággal működjék. Fel kell tárni azokat a pontokat, ahol a magyar oktatásban pazarlás folyik, és ki kell alakítani egy racionálisabb gazdálkodás feltételrendszerét. Ez érdekeket érintő döntéseket is jelenthet, azonban egy hatékonyabb rendszer kialakítása érdekében vállalni kell a feszültségeket.

8. Kutató- és fejlesztő munkát kell beindítani a magyar közoktatásban jelentős szerepet játszó szervezetek (oktatási, nevelési intézmények, valamint fenntartók) eredményessége, hatékonysága értékelési szisztémájának lényegesen magasabb szintre való fejlesztésére. Az értékelés új módszereit kell kidolgozni, adaptálni, ki kell dolgozni azokat a jogszabályban rögzített mechanizmusokat, amelyekben az értékelések eredményeinek érdemi hasznosítása történik meg (a tartósan gyenge eredményeket produkáló szervezetek kötelezettségeinek, fejlesztési feladatainak a szabályozása). Minden érintett szervezet feladata, hogy közoktatással kapcsolatban végzett saját tevékenységét, valamint az általa irányított szervezeteknek a tevékenységét rendszeresen értékelje, és bizonyos feltételek teljesülésének elmaradása esetén jól meghatározott lépéseket tegyen. Valójában ezzel az oktatási rendszer állandó belső reflexiójának, önreflexiójának rendszere alakul ki, együtt a szükséges fejlesztési folyamatok kötelességszerű végrehajtásával. A fejlesztési folyamatok egyrészt belső innovációt jelentenek, másrészt külső, akár piaci körülmények között dolgozó segítő szervezetek, vállalkozások munkájának bekapcsolását, ennek költségeit a 6. pontban már leírt, évente a fejlesztési folyamatokra rendelkezésre álló összegből lehet biztosítani. A szervezetek belső tevékenység keretében, vagy külső szakmai részvétellel zajló fejlesztési folyamatainak része kell legyen a méltányosság szintjének növelését szolgáló fejlesztő tevékenység is. Az értékelési folyamatoknak szerves része kell, hogy legyen az esélyegyenlőtlenségek kezelésével kapcsolatos intézményi tevékenység értékelése is, ezért, ha e területen problémák adódnak, a fejlesztési folyamatok fontos része lehet a méltányosság biztosítása érdekében szükséges beavatkozások megtervezése és végrehajtása.

9. Az alapelvekben is leírt, a közoktatás irányítási rendszerének optimalizálását szolgáló koncipiálást és konkrét tevékenységet a magyar közigazgatási rendszer átalakításának függvényében kell elkezdeni. Ahogyan világossá válik, hogy mi lesz a kistérségek sorsa a közigazgatási rendszerben, még pontosabban: amikor egyértelmű lesz, hogy lesznek-e a mai kistelepüléseknél nagyobb, de a megyéknél kisebb elemei a rendszernek, akkor ennek függvényében kell kialakítani az állami, önkormányzati iskolák fenntartói rendszerének átalakítását. Ez konkrét felméréseket, struktúrák felvázolását, egymáshoz rendelését igényli, majd pedig a közigazgatási rendszer átalakításának munkálataiba történő bekapcsolódást, az átalakításban az oktatás számára optimális megoldás képviseletét.

10. A magyar iskolarendszerben meghatározó szerepet játszó szegregációval kapcsolatos, korábban már viszonylag részletesen leírt társadalmi párbeszédet, kutató és fejlesztő munkát egy szakértők, szakmai szervezetek által kidolgozott részletesebb koncepció alapján el kell kezdeni. Mint már korábban is írtam: türelmes, valószínűleg a döntéseket hosszú idő alatt érlelő, a társadalmi párbeszédet, a problémák megismertetését fontosnak tartó munkára van szükség. Vagyis a javasolt konkrét politikai lépések között egyelőre nem jelenik meg a komprehenzív iskolarendszer kialakítása, a szakképzés gyökeres átformálása, az iskolarendszer megreformálása. A döntések nagyon alapos előkészítést igényelnek, most csak arra lenne szükség, hogy egy következetesen felépített terv alapján e munkálatok elkezdődjenek. Vagyis senkinek semmiféle merev, esetleg ideológiák által meghatározott álláspontjáért nem kellene harcba indulnia, minden érintett nyitott módon elemezhetné a kutatások, a fejlesztési folyamatok, a pedagógiai kísérletek eredményeit. Ez egy tanulási folyamat lenne a magyar társadalom számára. A tervekben nem kellene rögzíteni egy adott végeredményt, a kimenetelt a folyamatok függvényévé kellene tenni. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen megoldásban ne tudna egyetérteni bármilyen szakmai és politikai tényező az országban.

[Eddig tartott. Most aztán várom a hozzászólásokat. És most már én is részt veszek a vitában.]