2011. január 14., péntek

Kell-e nekünk oktatási reform?

Régóta zavar valami az oktatási reformmal, reformokkal kapcsolatos diskurzusban. Számtalanszor hallom, hogy Magyarországon szükség van a nagy ellátó rendszerek átfogó reformjára. Ezek a kijelentések csakis gazdasági szakemberek szájából szoktak elhangzani. Most már kényszeresen, minden ilyen alkalomkor azonnal felmerül bennem a kérdés, hogy vajon mit értenek reform alatt a gazdasági szakemberek. Nem tudom megmondani, és - lehet persze, hogy most a tudatlanságomat árulom el - nem is olvastam semmi olyan elemzést, amely e kérdésemre választ adott volna.

Valóban szükség van reformokra? Mire gondolhatnak a gazdasági szakemberek? Félek, hogy közülük sokan arra gondolnak, hogy a nagy ellátó rendszerek (egészségügy, oktatás, szociálpolitika) túl nagy kiadásokat jelentenek az országnak, és a reform abban állna, hogy e kiadásokat racionalizálással csökkenteni kellene, meg kell vonni a támogatásokat számos pazarló területtől. Az alapvető vélemény e tekintetben az, hogy a mi országunk nem gazdag, nem bír el ekkora állami kiadásokat, amelyek e területeken jellemzők. Egy ilyen véleményt én nem tekintek színvonalasnak, előremutatónak. Büntetni akar, és egy ma is teljesen kitaszított helyzetet érző értelmiségi réteget, a pedagógusokat tenné földönfutóvá.

Nagy valószínűséggel ez a meggondolás a reformokat követelő közgazdászoknak egy részére jellemző csak. Biztos, hogy vannak olyanok (arányokról nem merek nyilatkozni), akik árnyalva e felfogást, hozzáteszik a "túl sokba kerül" érvhez azt is, hogy valójában a hatékonysággal van a baj. Hogy tudniillik ezek a rendszerek ahhoz képest, hogy túl sokat költünk rájuk, nem produkálnak megfelelő színvonalat. Lyukas vödörbe öntjük a vizet - gondolhatják, mondhatják. E szemléletmód szerint szükség lenne az oktatás belső, a tartalmat, a szerkezeteket, a működésmódokat érintő reformjára, annak érdekében, hogy a ráköltött összegek megfelelően kamatozzanak, megfelelő eredményt produkáljanak. Az e csoportba tartozók között lehetnek olyanok, akik e reformok eredményeként azt várják, hogy a hatékonyság lényegesen növekedjék, de a kiadások csökkenjenek (mert tud ez a rendszer színvonalasabban is és racionálisabban is működni, ez a kettő még össze is kapcsolódhat). A komplexebb megítéléssel rendelkezők egy másik csoportja meghagyná az oktatásra fordított jelenlegi GDP arányt, vagyis nem akarna megszorítani, azonban elvárná, hogy a teljesítmény emelkedjék, és a források a mai pazarló tevékenységektől átkerüljenek a fejlődést eredményezőkre, vagyis ezeket nem kellene elvonni. És lehetnek olyanok (nem hiszem, hogy nagyon sokan lennének), akik az oktatásra fordított GDP hányad növelését is elképzelhetőnek tartják, ha a színvonal emelkedése és a hatékonyságnövekedés valóban bekövetkezik.

Én nagyon örülnék, ha hallhatnám a közgazdászok megfontolásait, és hogy a felsorolt csoportok közül melyikhez sorolják magukat. Az alternatívák ugyan nagyon más kondíciókat jelentenének az oktatás számára, azonban egyik színvonalas közgazdász alternatíva esetén sem lehet elkerülni az oktatási reformot. Vagyis a közgazdászok reformkövetelésében nekünk azt kellene meglátnunk, hogy szerintük az oktatás ma nem termeli meg azt, amibe kerül, és ez legfeljebb csak egy kis részben belső gazdasági probléma, mindenekelőtt a tartalom, a struktúrák, a működések, a pedagógia problémája.

Szerintem ezeknek a közgazdászoknak igazuk van.

13 megjegyzés:

  1. A felsőoktatási reformot visszatapsolták:

    http://index.hu/belfold/2011/01/15/hoffmann_rozsat_visszakuldtek_a_startvonalra/

    A reform definíciója valami olyasmi lehet, hogy az oktatási rendszer igazítása a társadalmi / demográfiai / gazdasági helyzethez a célok figyelembe vételével. A gondot abban látom, hogy nincsenek jól definiált céljaink. Egy jó ideje én sem olvastam jó elemzést ebben a témában. Például miből fognak itt megélni a gyerekeink 50 év múlva? Ha ezt tudjuk, akkor ehhez képest lehetne megfogalmazni oktatási célokat is....

    VálaszTörlés
  2. Amennyire látom az épeszű közgazdászok a hatékonyságban utaznak. http://www.oecd.org/dataoecd/58/55/44577243.pdf Az is igaz, hogy ezalatt pénzügyi hatékonyságot is értenek, és meglehetősen érzéketlenek a helyi sajátosságokra. Ezért aztán például folyamatos megjegyzéseket tesznek a pedagógus óraszámokra, a kisikolákra vagy éppen az (elvileg) tandíjmentes felsőoktatásra.

    VálaszTörlés
  3. Van ilyen közgazdász is, meg olyan is ... A színvonalas nemzetközi elemzésekben az utóbbi időben előtérbe került a nagy tudásmérések eredményeire alapozott összehasonlítás. Ezekben találkozunk komplexebb szemlélettel. Például abban nagy egyetértés van, hogy egy ország iskolarendszerének eredményességét, hatékonyságát gazdasági szempontból is meghatározza a méltányosság "szintje" (ha ilyet lehet mondani). Vagyis sok közgazdász felismerte, hogy a komprehenzív iskolarendszerrel rendelkező országok a sikeresek a gazdaság terén is, és itt mintha nem csak véletlen egybeesésről lenne szó (bár arra nehéz lenne egyértelmű bizonyítékot találni, hogy a méltányosságtól a gazdasági sikerig egyenes ok-okozati lánc vezet).

    VálaszTörlés
  4. A közgazdászok érveinek figyelembe vétele fontos, de valóban tévútra visz, ha egyetlen meghatározó szemponttá válik, hiszen tönkre tehet fontos szakmai ügyeket, intézményeket, embereket, meggátolja, hogy biztató folyamatok beérjenek, eredményeik terjedjenek, hatással legyenek a rendszer egészére. A pénzügyi hatékonyság önmagában semmiképpen sem garantálja a következő generációk megélhetését, jövőjét. Persze pazarolni akkor sem szabad, ha nincs éppen gazdasági válság.
    A pénzügyi hatékonyság, a gazdaságosság megkerülhetetlen, de semmiképpen sem kizárólagos szempontja a közoktatás fejlesztésének Hol van a „mi szakmánk” (lásd az előző posztot), amely a saját szempontjait is kellő erővel képes bevinni a fejlesztéssel kapcsolatos döntések előkészítésébe?
    Szükség van-e oktatási reformra?
    Attól függ, hogy pontosan mit értünk a fogalom alatt. Úgy gondolom, hogy az első teendő a jelenlegi közoktatási állapotok átfogó elemzése lenne. Egy szakmailag megalapozott helyzetkép segíthetne megtalálni a még mindig létező pozitívumokat, amelyeket megőrizve kellene óvatosan, körültekintéssel továbblépni. Csak azután lehet hozzányúlni a rendszerhez, ha a részleteket pontosan ismerve világosan meghatározzuk a célt, az ahhoz vezető utat , és garanciát kapunk arra, hogy a megvalósításhoz szükséges feltételek folyamatosan rendelkezésre állnak. (És ha a megújulásra kész, tanítványaik fejlődéséért felelősséget vállaló pedagógusokat sikerül szövetségesség tenni...)

    VálaszTörlés
  5. Ez az! Pontosan erről van szó. Én a határán vagyok annak, hogy nincs mit már tenni, el kell kezdeni. Azt hiszem, a következő bejegyzésem egy átfogó oktatási reformfolyamat koncepciója leírásának első fejezete lesz. Elegem van!

    VálaszTörlés
  6. István, az OPEK egyik utolsó opuszaként én írtam egy erről szóló jegyzetet 2006-ban ("Államháztatrtási reform az oktatási szektorban."). Itt olvasható: http://www.ofi.hu/tudastar/rado-peter

    VálaszTörlés
  7. Így jár az, aki nem néz körül alaposan, hogy mit írtak már meg, mi az, amire csak hivatkozni kell. Az OPEK Péter által említett elemzésében lényegében ott vannak a bejegyzésben leírtak, csak sokkal részletesebben és szakszerűbben.

    VálaszTörlés
  8. István, csak azért raktam ki, hogy minden bővebb kifejtés nélkül jelezzem: nagyon egyetértek! Nem baj, ha egymástól függetlenül jutunk nagy igazságok nyomára:-) A baj tehát nem a közgazdasági racionalitással van, igazi dráma lenne, ha az nem érvényesülne. (Ez az egyik nagy drámája a most pertraktált Vitairatnak nevezett szörnyűségnek is.) A baj azzal van, amit sokszor "ökonomizmusnak", vagy "világbanki fundamentalizmusnak" hívnak.

    VálaszTörlés
  9. Pihelevics Attila2011. január 20. 3:04

    Egy oktatási reform alapvető célja lehetne, hogy az iskolai élet jellege, légköre megváltozzon, amely az eredmények javulásához is vezethetne.

    Ezzel kapcsolatban megfogalmazhatunk egymással összefüggő kulcsterületeket, például:
    - iskola, pedagógia szerepe
    - gyerekkép („partner”)
    - a tanulók aktív bevonódása tanulási folyamataikba
    - tanulási folyamat (tudásrendszer-konstruálás)
    - pedagógus szerep (nem kisebb, más)
    - demokratikus, toleráns közösség

    Többek között vizsgálni lehetne – mondjuk egy kísérleti iskola iskola segítségével vagy más módokon - , hogy:
    - a fenti területekre vonatkozó kidolgozott koherens, „modern” felfogás következetes gyakorlati alkalmazása vallóban hozza-e az igen jelentős fejlődést, amit elvárunk tőle, ha nem, vajon miért nem
    - milyen jellegű, milyen mértékű problémákat jelent az átállás, ha a tanulók eddig a fenti területeken teljesen más felfogással találkoztak a családban, az óvodában, az iskolában
    - a demokratikus, másokat tiszteletben tartó szemlélet kialakulásának hatékony módjai, nehézségei

    VálaszTörlés
  10. Elolvastam én is Péter írását. Tetszik... de nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy mindezek főlé kéne egy hasonlóan érthető, röviden megfogalmazott jövőkép. Mit akarunk mi itt a következő 50 évben. Milyen erőforrásaink vannak, miből fogunk megélni, ehhez milyen tudás kell és azt milyen keretek között tudjuk átadni a gyerekeknek, fiataloknak és a még képezhető felnőtteknek...

    Pl. Attila írja, hogy a demokratikus toleráns közösség fogalma lényeges. De jelenleg, amiben élünk, az nem toleráns és egyre kevésbé demokratikus. Akkor ez hamis cél lesz. Egy ideál, ami hazug ideálként jelenik meg a fiataloknak....

    Nehéz dolog ez....

    VálaszTörlés
  11. Zsolt, az oktatásról való gondolkodásnak számos rétege lehet. Ezek közül az egyik egyfajta közpolitikai látásmód, amely a közszolgáltatásokkal szembeni alapvető követelmények érvényesülését (minőség, eredményesség, költséghatékonyság, méltányosság) állítja a középpontba. Ennek amolyan "közös minimumként" kellene működnie részben függetlenül attól, hogy milyen jövőképek alapján gondolkodunk az oktatásról, s ennek megfelelően milyen oktatáspolitikai célokat követünk. Nyilvánvaló, hogy a legfontosabb szereplők egy kritikus tömege által osztott jövőkép nélkül nem lehet oktatáspolitikát csinálni. Ha azonban az említett közpolitikai alapkövetelmények nem érvényesülnek, nem is érdemes. Először ezeket kell rendbe tenni ahhoz, hogy bármilyen jövőkép jól szolgálható legyen.

    VálaszTörlés
  12. Zsolt, és Péter, az OktpolCafé-n már folytattunk a felvetett kérdésben egy "vitát". Ott is kifejtettem, hogy nem hiszem, hogy létezik vízióktól, filozófiától, jövőképtől, és hasonlóktól független oktatáspolitika. Ott már majdnem egyetértettünk Péterrel. Most még megtoldanám a mondandómat a következővel: mindig van jövőkép. A "jövőképínséges" időkben is van. Olyan amilyen. Lehet, hogy nincs leírva. Lehet, hogy nincs róla diskurzus. Lehet, hogy nincs kivitatva. Lehet, hogy töredékes. Kicsi is, savanyú is, de a mienk.

    VálaszTörlés
  13. István, ezt mondom én is:-) És azt, hogy nem csak jövőképek vannak....

    VálaszTörlés