2016. február 14., vasárnap

Klinghammer és a tüntetés

Ebben a felfokozott hangulatban, ami február 13., vagyis a pedagógus tüntetés környékén kialakult, igen nagy felháborodást keltett pedagógusok körében egy Klinghammer Istvánnal készült interjú. Kapacitáltak, hogy írjak rá valami választ, kis szabódás után kötélnek álltam.

Klinghammer István maga által is öreguras dohogásnak mondott, kockás ingekről, borotválatlanságról, kócos hajról szóló megjegyzése mellett gyorsan menjünk el, nem fontos. De az már igen, hogy a tüntetéseket nem tartja értelmesnek, mert semmit sem oldanak meg. Ellent kell mondanom. Az persze igaz, hogy a tüntetéseken nem kifinomult diskurzus keretei között, problémamegoldó stratégiák bevetésével zajlik kreatív alkotómunka, de ezt senki nem állította. Egy tüntetés azonban nyomásgyakorló eszköz. Akkor nyúlnak hozzá, akik el szeretnének érni valamit, ha más, tárgyalásos módjuk nincs az ügyek rendezésére. Márpedig most éppen ez a helyzet alakult ki. A köznevelési kerekasztalnak nevezett színjáték gyakorlatilag befulladt, mert jól láthatóan csak az oktatáspolitikai irányítás "zúgolódást" leszerelő eszköze. A Pedagógusok Szakszervezete sztrájktárgyalások keretében beterjesztett 25 pontjával kapcsolatban pedig a teljes kudarc volt látható. Ilyenkor jön a nyomásgyakorlás. Ez ilyen egyszerű. Persze, hogy a tüntetés nem segíti sem a diagnózist, sem a terápiát - legalábbis közvetlenül. Áttételesen azonban mégis: a problémák megoldásában érdekelteket, már, ha valóban érdekeltek benne, arra kényszeríti, hogy változtassanak a diagnózis felállítása és a terápia kitűzése során követett alapelveiken, más, új kompromisszumokat keressenek.

Klinghammer István úgy gondolja, hogy a pedagógusok tiltakozására mindenféle politikai erő rátelepszik. Sokan sokféleképpen megfeleltek már erre az állításra, mert hogy szemenszedett hazugság. Pilz Olivér különösen szellemesen próbálta megértetni a "vádat" hangoztatókkal, hogy erről szó sincs, mögötte csak az iskolai tábla áll. De vegyük észre, hogy itt primitív kommunikációs sémák alkalmazásáról van szó. Egyáltalán nem érdekes, hogy igaz vagy sem, el kell mondani, hogy ott állnak a politikai erők a pedagógusok mögött, és ettől már egy egész szavazótábor harsogja a hazugságot. Tényleg semmi köze ahhoz, hogy van-e bármi benne, ami akár csak kicsit is hasonlít a valósághoz. A másik ilyen húzás, hogy a pedagógusok 20%-os fizetésemelést követelnek (volt, aki 18%-ot mondott, figyeljünk oda nagyon erre, romlik a kommunikációjuk, már nem egészen pontosan emlékeznek, milyen szám szerepelt az eligazítás során).  Semmilyen követelésrendszer (van belőlük néhány) nem tartalmazott ilyen pontot. Ám a facebookon azonnal megjelentek nem túl szofisztikált csomagolásban az epigonok mocskolódó bejegyzései (mit karnak ezek ...).

De mondok én valami furcsát a politikai pártok részvételének, háttérben állásának ügyében. És akkor mi lenne? Miért kellene, hogy szemet szúrjon bárkinek, hogy oktatáspolitikai célokért küzdő emberek szövetségeseket keresnek, és mondjuk valamilyen pártokban találják meg azokat. Mondjon nekem valaki egyetlen érvet, hogy ez miért tabu. Más kérdés, hogy ma a pedagógusok, civil szervezeteik nem keresik ezeket a kapcsolatokat, részben taktikai okok miatt (azonnal hatalmas kommunikációs lejárató hadjárat kellős közepén találnák magukat - igaz, így is), részben pedig azért, mert ma nem nagyon lehet találni megfelelő szövetségest (ez is egyébként alaposabb elemzést igényelne, de én abszolút értem a civil szervezetek ezzel kapcsolatos beállítódásait).

Van annak valami bája, ahogy Klinghammer professzor kiosztja, ki miben nyilváníthat véleményt. Mivel e témában igazából a pártok megnyilvánulásairól beszél, nem gondolom, hogy sokat kellene időzni e megállapításoknál. Az embereknek egyébként sok mindenről szokott lenni véleményük, és azt el szokták néha mondani különböző fórumokon, attól teljesen függetlenül, hogy erről Klinghammer István mit gondol. És az a jó, hogy ez így van. Mert az ugyan igaz lehet, hogy valaki megfelelő ismeretek nélkül mond valamiről véleményt, és ez adott esetben okozhat problémákat, de semmiképpen ne az legyen ezeknek a problémáknak a megoldása, hogy megtiltjuk neki (jó, közvetlenül ezt Klinghammer professzor sem javasolta). Éppen, hogy arra lenne szükség, hogy megfelelő társadalmi diskurzusok keretében csiszolódjanak a vélemények, az emberek meg akarják szerezni, és szerezhessék is meg azt a tudást, ami egy alaposabb véleményalkotáshoz szükséges. Ezt azonban biztosan nem segíti, ha elvitatjuk tőlük megszólalási lehetőségeiket.

A sztrájkbizottságban előterjesztett 25 ponttal kapcsolatban Klinghammer István zsebében kinyílt a bicska. Hiányolta belőle az étoszt, azt, hogy a tanári szakma hivatás. Hála az égnek, nem kell belemennem a számomra kínos "mitől hivatás egy szakma" vitába, mert az interjúvolt megmondja, mit jelent ez: ha vannak is gondjai (a pedagógusnak), akkor is eleget tesz a kötelességeinek. Mit is üzen ez, ha legalább törekszem rá, hogy megértsem? Talán azt (és akkor nagyon jóindulatú vagyok), hogy a követelésekben (25 pont) nem volt ott a kötelességvállalás. De Klinghammer úr! Ezek követelések voltak! A kötelességvállalás egy másik műfaj. De csak kicsit kell rosszindulatúnak lennem, hogy azt gondoljam, Klinghammer István valójában azt mondja, hogy a pedagógusok nem teljesítik a kötelességeiket. Hogyan? Konkrétan tessék bírálni! Nyilván vannak kötelesség-mulasztások, hol nincsenek, egy 140 ezres foglalkozási csoport esetében biztosak lehetünk benne. De ez jellemzi a pedagógusokat? Akiknek a hátán eddig fát lehetett vágni? Akik úgy végezték el eddig is a feladataikat, hogy egy részükről pontosan tudták, hogy inkább kötelességszegésre lenne szükség? Hogy képzeli ezt? Mindezt egy olyan oktatásirányítás és igazgatás védelmében mondja Klinghammer István, amely valóban nem teljesíti a kötelességeit, az elmúlt napokban iszonyú nagy tömegben napfényre jutott számtalan példa ezt nagyon is alátámasztotta.

A pedagógus túlterhelést Klinghammer István egyszerűen elintézi. Nézzük meg, más munkahelyeken mennyit dolgoznak, mennyi időt töltenek az emberek munkával. Ebben annyi pici igazság van, hogy ma Magyarországon általában véve nagyon sokat dolgoznak az emberek (a hatékonyságot most ne firtassuk). De ez így nincs jól. Nem lehet ezt ilyen egyszerűen elintézni, hogy de hát mások is. Mindenkinek harcolnia kellene azért, hogy ez ne így legyen.

Erősen esik az eddig sem túl magas színvonal, amikor Klinghammer István is rákezd a tanítási szünetek mennyiségével "érvelni". Ez már annyira az alja mindennek, és oly sok válasz született már, hogy nem is akarok rá kitérni. Pontos számokat szolgáltatott már sok felmérés arról, hogy ezek a szünetek valóságosan mennyi szabadidőt jelentenek (sokkal kevesebbet, mint azt sokan gondolják), hogy amikor viszont tanítás van, akkor 30-50%-kal haladja meg egy-egy pedagógus munkával töltött óráinak a száma a kötelezőt. Ez is egy kommunikációs fogás. A szavazótábor harsog. Valaki a facebookon azt írta, hogy ott van a pedagógusoknak a három hónapos nyári szünet. Nem is írok semmit.

Nem világos, hogy Klinghammer István miért veti fel a bérkérdést. Ugyanis a követelések közt nincs ilyen.  Hagyjuk! Ez is csak kommunikációs fogás, a szokásos keretben: hazugság.

Aztán előkerül az esélyegyenlőtlenség. Jön az unalomig ismert hamis állítás: az állami kézbe vétel, a centralizálás küzdelem az esélyegyenlőtlenség ellen. Ennek az érvelésnek az a lényege, hogy a központosított irányításnak van kiegyenlítő szerepe, az iskolák közötti egyenlőség nem jelenhet meg abban, hogy az egyik önkormányzat sokkal gazdagabb, így magasabb szinten támogatja az iskoláját, mint a másik. Először is: a gazdag önkormányzatok most is jelentős mértékben támogatják az iskoláikat (bár már nem az övék, csak a területükön találhatók), vagyis így ezt az egyenlőtlenséget nem lehet eltüntetni. De az is nagyon fontos, hogy az iskolák támogatásában megmutatkozó különbségek csak kissé befolyásolják a pedagógiai munka színvonalát. Sok-sok kutatási eredmény mutatja ezt a világban, de ebben az esetben még nálunk is. Például jól kimutatható még az Országos kompetenciamérés adataival is, hogy az iskola településtípusa nincs szoros kapcsolatban a tesztek átlagos eredményeivel, ha kontrolláljuk a szociális helyzetet. Márpedig azt azért el kell fogadnunk, hogy a budapesti, a megyeszékhelyeken működő iskolák átlagban gazdagabbak, mint a városiak, és különösen a községekben működők. Klinghammer István természettudománnyal foglalkozott. Talán tisztelhetné az adatokat, a mérési eredményeket. Ahhoz persze ismerni kellene őket. De mit is mondott éppen ő azokról, akik ismeretek nélkül nyilvánítanak véleményt? ...

Idézek: "Két-három jó tankönyvre lenne szükség a különféle iskolatípusok miatt. De minden gyereknek biztosítani kell, hogy ugyanahhoz a tudáshoz juthasson". Értjük? Ugyanarra a tudásra van szükségük, de azért ez a tudás egy iskolatípusban ugyanaz, de iskolatípusonként eltérő. Jaj! És ugyanarra a tudásra van szükségük? Kedves Klinghammer István! A gyerekeknek nem iskolatípusonként van szükségük különböző tudásra, hanem egyenként. Tudja, ezt hívja a pedagógia nagyjából 100-120 éve differenciálásnak. (Mielőtt neveléstörténészek megfeddnek, hogy Herbart, Ziller erről szóltak már jóval korábban, sietek leszögezni, hogy náluk ez még mást jelentett.) Hogy van ezzel a csak az szóljon hozzá, akinek megvan a megfelelő szaktudása kérdéssel?

A hozzá nem értés csimborasszója az a javaslat, hogy az Akadémia osztályai írják össze a tanítandó fogalmakat. (Hogy mi a fenének beszéltem rá magam, hogy megírjam ezt a posztot? Kell ez nekem?) Próbálok higgadt maradni: professzor úr, a tantervek összeállításának ezen módját a pedagógia már olyan 150 évvel ezelőtt meghaladta.

Brrrrrrr! Klinghammer István szerint a gyerekek túlterhelése tanárprobléma. Persze! A pedagógusok állapították meg az eszement óraszámokat, ők javasolták, sőt, követelték, hogy legyen minden nap testnevelés óra, és ők fogadták el a Nemzeti alaptantervet, amelyben csak nagyon kevesek által elsajátítható mennyiségű tananyag van. Csak azért nem mondok erről semmit, mert akkor bíróságra járhatnék. A tankönyv egy keret - olvassuk - a tanáron múlik, hogy milyen ütemben adja át a benne foglaltakat. Szerintem még Hoffmann Rózsa sem gondolta azt, hogy a tankönyvben lévő anyagot kell átadni (talán még az is igaz, hogy azt sem gondolta, hogy át kell adni). De azt már egy természettudóstól igen nehezen tudom elviselni, hogy a tananyag "átadásának" ütemét és a tananyag mennyiségét egymással bármiféle kapcsolatban lévő "változóknak" gondolja. Klinghammer István nem gondolja, hogy a tanároknak meg van kötve a keze. Ha ennél valamivel árnyaltabban érvelne, azt mondaná, hogy van módszertani szabadság. De ha így tenne, akkor sem lenne igaza. Ugyanis megette a fene a módszertani szabadságot, ha a hatalmas mennyiségű tananyag a pedagógusok legtöbbje számára nem tesz mást lehetővé, mint az egyszerű prelegálást.

És megint a megelőző húsz év szabadossága. És itt most nem Klinghammer Istvánhoz fordulok, hanem a pedagógusokhoz. Tessék most már színt vallani, hogy mi volt jobb? Ez a mostani világ az autonómia teljes hiányával, vagy az a bizonyos "szabadosság"?

Egyre sötétebb a szöveg. A lemaradó gyerekeknek nincs kedvük tanulni. 2-3 rossz szem az egész befőttet elrontja. Megfelelő módszert és megfelelő iskolát az ilyen gyerekeknek! Mindennek ellentmond, amit a modern pedagógia gondol az esélyegyenlőtlenségekről. Embertelen, mélyen előítéletes szöveg.

Kész! Nem bírom tovább. A maradékot elemezze az, akinek az enyémnél erősebb gyomra van.

33 megjegyzés:

  1. Köszönjük Professzor Úr, a pedagógusok és pedagógusképzők nevében. Ez utóbbi csoportot elsősorban az a vád sérti a Klinghammer-nyilatkozatban, mely szerint az adjunktusoknak és tanársegédeknek van lehetőségük szellemi termékeik árúba bocsátásával kiegészíteni szégyenletesen alacsony jövedelmüket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a rendszer mindenkit ott aláz, meg, ahol tud, és egymás ellen is próbál (néha sikerrel) hangolni.

      Törlés
  2. Mi, akik ELTÉsek vagyunk, még rektor korából ismerjük Klingit. Akkor is ismertük, amikor a kormánnyl nem rokonszenvező sajtó egy része is el volt bűvölve a joviális-bratyizós modorától, hogy mindenkivel szóbaáll, ami annyira elütött a fideszes politikusok átlagos modorától. Tudtuk, mi van mögötte, és nem csalódtunk. Amikor a stábja összehozott és ő jegyzett egy sok ellentmondása mellett főleg a többihez (a másik 4 felsőoktatási vezető 4 stratégiájához képest) itt-ott meglepően progresszv gondolatokat tartalmazó stratégiai anyagot, megmondtuk, hogy ez egy álca, ő se gondolja komolyan, csak a pacifikálást segíti. Nem csalódtunk. De hogy most nekiáll a tiltakozó pedagógusokat ekézni, közoktatássról hülyeségeket beszélni? Mi a célja vele? Ez az ember még semmit nem csinált ingyen.
    Bocs, ez személyeskedés. De a tárgyszerű érveket Pista már leírta, és azért a személy, hogy ez az alak mer erkölcsöt prédikálni másoknak ... Tuskó Hopkins.

    VálaszTörlés
  3. A korábbi évtizedek folyamatos reformjai közül nekem az a megoldás tetszett a legjobban, amikor az egyes évfolyamokra kötelezően előírta az oktatási törvény az óraszámokat,( középiskolában 27,5 ill. 30 óra, és az ezt meghaladó maximumot). Az iskola rendelkezett egy összóraszámmal, és a kötelezőt meghaladó óratömegből az osztály típusának megfelelően osztották az órákat a tantárgyfelosztáskor a pedagógiai programban meghatározott és elfogadott óraszámok szerint.
    Az állam és az önkormányzat tudta,(?! állandóan pénzhiány volt) hogy mennyi órát kell finanszírozni, az iskola tanárai pedig tudták, ha akarták, hogy az egyik osztályban heti 1 vagy 2, a másikban esetleg heti három órában tanítják az adott tantárgyat.( Ehhez kellett tankönyvet választani) Így lehetett korrepetálásra, vagy tehetségfejlesztésre is órákat hagyni.
    Ez egy átlátható, a tanári szabadságot, az iskola jellegét is figyelembe vevő konstrukció volt. Az állandó pénzhiány miatt (az állam és az önkormányzat)nem tudták teljesíteni a törvényben előírtakat, így mindig csökkent az iskolai összóraszám, de mégis volt egy mozgó része az óráknak, amit az iskola a lehetőségeknek megfelelően hasznosított.
    Azért, mert ezt a szocialista kormányok vezették be és alkalmazták, attól ez még nem volt rossz, sőt a legjobb volt, azok közül, amiket én megéltem.
    35 éves tanári, ebből 15 éves igazgatói tevékenységemnek ez volt a legalkotóbb, legeredményesebb időszaka.Kár, hogy ezt sem lehetett finomhangolni,hanem jött egy másik párt másik irányvonallal, és lerombolódott minden, amit előzőleg csináltunk.
    Javasolnám: pártoktól és kormányoktól függetlenül gyűjtsük össze, mi volt jó elképzelés és mi volt jó gyakorlat az elmúlt 30-40 évben itthon és külföldön, és ezekből építkezzünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szakértők ezt a 90-es évek elejétől szorgalmazták volna, de talán csak egyetlen politikus volt, aki ezt magáévá tette volna; hanem ilyesmihez még két politikus sem elég, hanem többnek kellene értelmes kompromisszumra jutnia.

      Törlés
  4. Teljesen egyetértek. Csak az a bánatom, hogy ezeket az állásfoglalásokat , elemzéseket csak mi olvassuk, még ha most meg is osztom ezt az írást, (amit azonnal meg is teszek), biztosan tudom, hogy éppen azok nem fogják elolvasni, akik miatt ezt teszem. Nem a velem egyetértő kollégák okozzák a gondot, hanem az érveket el nem fogadó, a kormánypropagandát ismétlő emberek.

    VálaszTörlés
  5. Azért a Tisztelt Szerző jó nagyot ferdít, amikor azt állítja, hogy nincs a 25 pontban fizetésemelés. Az óraszám leszálllítása 22-re, s efelett túlóra fizetése biziny a jelenlegi helyzethez képest jövedelem emelkedést jelentene, mert gondolom a fizetést nem aksrják arányosan csökkenteni..Szóval a kedves Szerző állít valótlant, s nem a prof.
    S ha már esélyegyenlőség, arról mi a véleménye, hogy a kedves tanárok el akarják törölni a kötelezően 16 óráig tartó iskolát, s csak azokkal akarnak foglalkozni,akinek a szülei kérik? Ezzel pont a HH gyerekek kerülnek ki ismét a rendszerből..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aki behunyja a szemét, és befogja a fülét, az inkább ne vitatkozzon. A fő követelés az oktatás megfelelő finanszírozása, ami nem ugyanaz, mint a béremelés. És a nem pedagógus iskolai dolgozók bérét 200? óta nem emelték meg. Stb.

      Törlés
    2. Senki nem kérte, hogy a pedagógusoknak emeljék a fizetését, ezt továbbra is határozottan állítom. Ha csökkennek a tantervi óraszámok, és csökken a pedagógusok óraszáma, akkor ugyanekkora fizetésekkel is minden rendben van. Miért kellene nőniük a fizetéseknek? És milyen rendszerből kerülnének ki a HH gyerekek? Abból a rendszerből, amelyben holtfáradt pedagógusok nem foglalkoznak velük délután? Tisztelet a kivételnek, ami azért is fontos, mert a kivételek egy szabadabb rendszerben is megtartanák szakköreiket, és más foglalkozásaikat a délutáni órákban. Félreértés ne essék: a délutáni foglalkoztatás értelmes programokkal jó dolog, ha adottak a feltételek hozzá. A pedagógusok ezt nem kifogásolják. A kérdés adminisztratív, minden esetre nézve kötelező, merev rendezését kifogásolják,és szerintem igazuk van.

      Törlés
    3. Kedves Uram! Akkor egy kis matek a 25 pont alapján. Mondjuk jelenleg egy tanár 32 órát tart egy héten, azaz egy hónapban 128 órát, s ezért kap brutto 205eFt-ot. Ha megfogadnák a 25 pontot, akkor havi 88 óráért kapna bruttó 205eFt-ot, s e felett havi 40 óra túlórapénzt fizetnének neki..Mi ez, ha nem béremelés? Egyébként tud Ön olyan esetről, hogy a versenyszférában valaki a papíron 8 órás napi munkarendből valaki visszamegynapi 6 órára, s nem csökkent a fizetése..
      Amit meg a HH-s gyerekek kapcsán írt, az szomorú, mert Ön is nagyon jól tudja, hogy pont ők lennének a vesztesei "ha majd a szülő kéri, akkor foglalkozuunk vele" elvnek, a PSZ vezetését két lábbal kellene kirúgni a francba, mert nem akarnak a HH-s gyerekekkel foglalkozni.. S az értelmes programokat nem a tanároknak kellene megszervezni? Milyen tanárok azok, akik az iskola udvarra való kizavarással oldották meg a problémát?

      Törlés
    4. Igen, ezt az érvelést tudtam elképzelni a tegnapi, minket pofátlannak nevező Pósán-kinyilatkozás száma forrásaként is: 26/22 =1,18, máris megvan a még 18 %-nyi követelés... Ügyes. De tudna-e valaki ellenpéldát mondani az elmúlt évek kommunikációjából: a béremelés munkanövekedéshez viszonyított valódi mértékét mikor számította ki Pósán?

      Törlés
    5. Tökéletesen igaza van Névtelennek! Akkor ugye azt sem nevezzük fizetésemelésnek, amikor magasabb óraszámért többet kapunk?
      Ja és leszámítjuk még azt is, hogy le van vonva a minőségi bérpótlék, 2. diploma, cafeteria és a bérmaradványok?

      Törlés
    6. A mateknak örülök, abban ha nem is vagyok egy Lovász, de legalább van belőle egy fél diplomám. Szóval! Ha egy tanárnak van most havi 128 tanórája, és egy változtatás során ez lecsökken 88-ra, akkor miért kapna 40 órára túlórapótlékot? Nem kell megtartania azokat az órákat, ugyanis a gyerekek terheit is csökkenteni kell, vagyis nem lesz annyi óra, hogy neki túlórákat kelljen vállalni. 205 ezer Ft-ot kapott eddig, ezért volt 128 tanórája, ezután lesz csak 88 órája egy hónapban, de a fizetése nem nő, marad 205 ezer Ft. Az a 40 óra, amivel Ön számol, az nincs, mert elvitte a cica. Pontosabban az őrült intézkedések visszavonása, a terhek csökkentése.

      Törlés
    7. Kedves Uram!

      Miért vitte volna el a cica? Nincsenek helyettesítések? Nem fognak 16 óráig bent maradni a gyerekek? Azért majd megnézzem, hogy hova viszi el a cica a reál tárgyak óráinak 30%-át, miközben hiány van a szaktanárokban..

      Törlés
    8. Kedves Névtelen Úr/Hölgy!

      Elég faramuci érvelés. Hiány van szaktanárokban, adjunk nekik még több órát? Mondjuk legyen nekik 35 megtartandó órájuk? Persze ugyanannyi pénzért, hiszen az "adófizetőkre" tekintettel kell lenni...
      Én matemetikus szakon végeztem először, a nem tanárnak elkódorgott csoporttársaim az én fizetésem többszörösét keresik. Kém-fizes kollégám januártól átment egy céghez, másfél hónap alatt kisimult az arca, derűs lett.
      Ha Önnek fontos a természettudományok oktatása, akkor nem a rabszolgasorsot kellene támogatnia a maradó keveseknek.
      (És nemcsak a természettudományoknál: saját tantestületemben nincs harmic alatti kolléga, ami katasztrófa!)

      Üdvözlettel:
      egy nem kockás inges, de kopott pólós, borostás tanárszerűség

      Törlés
  6. "Klinghammer István maga által is öreguras dohogásnak mondott, kockás ingekről, borotválatlanságról, kócos hajról szóló megjegyzése mellett gyorsan menjünk el, nem fontos."

    De fontos. Az unokáim máson sem nevetnek, minthogy milyen löttyedt, slampos, fegyelmet tartani képtelen, félgyagya tanaraik vannak --- egy elit iskolában.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vajon ez mit bizonyít? Az öltözködés kultúra-függő: vannak országok, ahol csak a porszívó-ügynökök járnak zakóban és nyakkendővel, és mások, ahol a tanítók burnuszban járnak. :-)

      Törlés
    2. Azon morfondírozok, hogy a fegyelmet tartani képtelen, valamint a félgyagya, mint tulajdonságok hogyan függnek össze a kockás inggel, a kócos hajjal és a borotválatlansággal.

      Törlés
    3. Amit mondok, az inkább a mindennapi tapasztalat. Nincs közvetlen összefüggés, ez igaz. Előfordul közvetett összefüggés. Nem egy esetben tapasztaltam, hogy kimondottan slamposan, vagy szimplán rossz ízléssel öltözködő kollégáknak nehezebb volt órát tartani, annak ellenére, hogy szakmailag kiválóan felkészültek voltak, de nem tudták elhitetni a diákjaikkal. Nem a kockás ing szintjén következett ez be, hanem jóval alatta.

      Törlés
    4. Vajon te milyen lehetsz ilyen kommentek alapján??? :)

      Törlés
  7. Nagyszerű érzés megfogalmazva olvasni az érzeteimet, tapasztalataimat, sértettségemet. Számomra, mint szakiskolai zenetanárnak a legfontosabb, hogy minden gyerek más, a bennük rejlő lehetőségeket másképp kell felismertetni velük. Mást mond egy zenemű előadása egy jómódban élő gyereknek, vagy szegénynek, lánynak, vagy fiúnak. Nem androidokat programozunk és mi sem vagyunk gépek. Köszönöm az írását!

    VálaszTörlés
  8. Tisztelt Tanár Úr! Nagyon szépen köszönöm, és teljes mértékben megértem, hogy így zárta le ezt a posztot, merthogy rémísztő volt olvasni Klinghammer István szösszenetét. Az ELTE volt rektorának fröcsögése világosan jelzi, hogy a baj sokkal-sokkal nagyobb, mint az szombatig látszott...

    VálaszTörlés
  9. Hadd kérdezzek rá, hogy a jelenlegi oktatáspolitika mögött ki áll? Klinghammer mögött ki állt? Nem a Fidesz és a KDNP? A Fidesz és a KDNP nem politikai pártok?

    VálaszTörlés
  10. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  11. Nekem pont a kimaradó részek hiányoznának. Szerintem ez az a rész, amit újra és újra el kellene mondani. Mert, ahogy a Professzor úr egy előző írásában is írta: pont ez az a rész, amit alig ért valaki.
    Értem, hogy nem Klinghammer interjú kapcsán kellene, mert ez így tényleg minősíthetetlen, de az az igazság, hogy pont ez az a rész, amivel majd mindenki egyetért. Hogy két-három rothadt gyümölcs elrontja az egész befőttet... (és sajnos meg kell vallanom, hogy bár nagyon küzdök ellene, és nagyon nagy a szájam, és pontosan tudom az érveket sorolni, a zsigereimben én sem szívesen ülök le a buszra egy cigány ember mellé. És közben persze utálom magam miatta. Mert olyan nehéz ránézésre nem ítéletet alkotni. Amikor... De ezt azt hiszem mindenki tudja tovább). Pedig ha nem találunk az esélyegyenlőség problémájára valami megoldást, akkor néhány év múlva nagyon nehéz lesz ebben az országban élni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Esküszöm, nem volt lelkierőm folytatni.

      Törlés
    2. Tudom! Olyan messziről kellene indulni. És annyira nem beszéljük az esélyegyenlőség és a tolerancia nyelvét. Itt mindenkit nevelni kellene: a többséget is és a kissebbséget is. Meg lehet ezt egyáltalán tenni? Vagy marad nekünk is a Brazíliai bezárkózós középosztálybeli helyzet? Miért akarják ezt olyan sokan így?

      Törlés
  12. A nyitott bicska bennem félelmet keltett. Egy volt rektor a pedagógusokat nyitott bicskával fenyegeti?
    ...most, amikor a terrorveszély vizionálása folyik?

    VálaszTörlés
  13. :D :D Mindenki jó valamire. Ha másnak nem, elrettentő példának...(nem saját:) )

    VálaszTörlés
  14. Csak egy szülő vagyok. 30 évvel ezelőtt volt szerencsém, szerencsére csak kísérletképpen az "iskolaotthonos" akciónak. Mikkel érveltek mellette? Hát a gyerek egész héten nem viszi haza a táskáját, nincs gond a leckeírással... Igen dühös lettem: ez egész gyerek-kérdés vacakját rám hagyják? A számlafizetést, mosást-főzést-vasalást? És még annyi se jut a gyerekből, hogy örömmel figyeljem, hogy okosodik? Miről beszélgessek vele, ha fogalmam sincs, hogy mi történik az iskolában? Kitől kérdezzen, ha valamit nem ért? Vagy uramatyám problémája támad a tanárával, kivel beszélje meg? Az undorító a kötelező-ség. Miért kell minden gyerekből HH-t - sőt HHH-t - csinálni? Akkor, pár hónap teljes kudarc után - külvárosi általános volt, nem elitiskola - felhagytak a próbálkozással.

    VálaszTörlés
  15. Tisztelt Professzor Úr!

    Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen percemberke, mint a volt államtitkár, rossz órákat okozott önnek. Ő (is) tökéletes megtestesítője a Peter-elvnek: az embereket addig léptetik elő, amíg el nem érik saját inkompetencia-szintjüket.
    Ebben a mostani szisztémában ő nem kivétel, hanem szabály. Én nem vagyok hajlandó ilyen emberek miatt gyomorfekélyt kapni. Professzor úrnak is javaslom azt, hogy ne csak a kockás inges mondatot, hanem az egész szöveget tekintse egy maradi, kiérdemesült szakbarbár kandalló melletti csevegésének. Ő már aktívan sok kárt nem okozhat, legalábbis remélhetőleg.
    Ez most egy nagyon kemény időszak, de előbb-utóbb vége lesz. Muszáj bírni, talpon maradni, és az egyetlen lehetőség, a la Karinthy: a laza lelki tartás. Szerintem.
    Ismeretlenül is nagy tisztelője és lelkes olvasója:
    Czeitler Rita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Rita! Levele hatására megittam egy kupica körtepálinkát. :-) És félek, hogy igaza van.

      Törlés