A NAT-tal kapcsolatos kommunikációról

Na, ez jó, pont én írok arról, amit manipulációnak tartok, és kiver a hideg veríték a kommunikációs szakemberek rémuralmától. De muszáj.

A NAT körül kibontakozott valami (vitának azért nem nevezném, igazi, az érvek csatáját jelentő vita csak elvétve fordult elő, a diskurzus szó használata meg aztán főleg indokolatlan) jól mutat néhány kommunikációs taktikát. Leírok zekből párat:

1. A hazugság

1a. Azt állítják a NAT-2020 hívei, hogy azért (is) jelentős, fontos és jó ez a NAT, mert a korábban kitaszított szerzők, művek, történelmi események végre bekerülhettek a tantervbe. --- Ezzel szemben mindenki tudhatja, hogy az 1995-ben, 2003-ban és 2007-ben kialakított kétpólusú tartalmi szabályozás keretei között az iskolák a helyi tanterveiket meglehetősen szabadon formálhatták, tehát semmilyen szabályozási akadálya nem volt annak, hogy a most állítólag a "börtönükből kiszabadított", az eddig állítólag elhallgattatott írókat, költőket, a műveiket tanítsák, vagy akármilyen történelmi eseményt szerepeltessenek.

 

1b. Azt állítják a NAT hívei, hogy az eddigi alaptantervek nem kívánták fejleszteni a nemzeti érzést, a hazaszeretetet. --- Itt a hívek kissé zavarosan érvelnek, mert hogy a 2012. évi NAT talán még az ő felfogásuk szerint is meg kellett volna, hogy feleljen nekik. De az állítás a többi NAT-ra nézve tömény hazugság, ehhez elég elolvasni a dokumentumokat, mindenki megtalálhatja bennük (az összes eddig születettben) a hazafiságra nevelés, méghozzá fontos helyen. Az egy másik kérdés, hogy a két oldal másképpen képzeli el ezt. A mostani NAT-tal egyetértők - ez jól kimutatható a dokumentumban - egy indoktrinációs pedagógia nevében, a feltétlen és kritikátlan azonosulást kierőszakoló módon kívánják fejleszteni a hazafiságot, míg az 1995-ös, a 2003-as és 2007-es dokumentumokból jól kiolvasható egy tudatos, a problémákat nem elkerülni szándékozó, kritikai mozzanatokat is tartalmazó azonosulásnak a hazafiságra való nevelés középpontjába állítása. Lehet vitatkozni, hogy melyik pedagógia lehet a társadalom számára jobb, de az, hogy a "másik oldal" nem kíván hazafiságra nevelni, nettó hazugság.

1c. Rögtön kapcsolódik ehhez, hogy a NAT-2020 mellett kiállók a kritikusokat hazafiatlansággal vádolják. Szélsőségesebb megfogalmazásokban még a hazaárulás is előfordul. --- Nem állítom, hogy nem léteznek szélsőséges megnyilvánulások a kritikusok körében is. De talán mérvadónak lehet tekinteni a ma már igen nagy számú szervezet (akadémiai szféra, iskolák, civil szervezetek) konkrét szövegekben megjelenő tiltakozását. Ezekben lehet nagyítóval, mikroszkóppal, elektronmikroszkóppal keresni a hazafiatlanságra utaló megfogalmazásokat, egy darab sincs. A másik oldallal szembeni hazafiatlanság vád is tömény hazugság. Csak megjegyzem, hogy a NAT-ot kritizálóknak is van egy közös "hazafiatlanság fogalmuk". Ez az, hogy hazafiatlan az, aki kárt okoz a nemzetnek. És határozott az álláspontjuk, hogy ez a NAT merénylet a nemzet, és persze a gyerekek, a fiatalok, a pedagógusok, az egész ország ellen.

1d. Állítják a NAT-2020 védelmezői, hogy ez a NAT jelentős előrelépés, mert rendkívül korszerű. --- Ezzel szemben az, hogy minden gyerekre a tanulási idő legalább száz százalékát kitöltő, egységes tananyagot akar "rálőcsölni", az, hogy több részletében érzékelhető a kompetenciafejlesztés átfogó céljától való elfordulás, az, hogy a túlterhelés nem csökkentésével továbbra is nagyon hagyományos módszerek (a frontalitás) alkalmazására kényszeríti a pedagógusokat, az, hogy az értékrendszer formálásban, az erkölcsi nevelésben indoktrinációs pedagógiát képvisel, az, hogy tudomány- és megismerésképe ósdi, elavult, és még számos további jellemzője a NAT-nak éppen hogy a korszerűtlenséget jelenti. A NAT-2020 átvett a 2018. évi tervezetből a pedagógiában korszerűnek tartott általános megfogalmazásokat, csak még ellentmondásosabbá teszi a helyzetet. Ugyanis a tanulói aktivitás jelentőségének, a differenciálás szükségességének, a projektpedagógia alkalmazásának, és több hasonló módszertani elemnek a megfogalmazása a "díszkivilágítás" a NAT-ban, érvényesítésükre a súlyos problémák miatt alig van lehetőség. Bármely pedagógiai részlet, amely korszerűnek, legalábbis pedagógiailag elfogadhatónak nevezhető a NAT-2020-ban a pedagógiában már régi felismerés, illetve a 2003. és 2007. évi NAT-okat is jellemezte már.

 

1.e. Azt állítják a NAT hívei, hogy a kötelező tanórák 80%-ában tanítható az a tananyag, amely már a NAT-ban is megtalálható, de amit majd a kerettantervek írnak le teljes egészében. --- A kerettantervek nem tudnak elvenni a NAT-ból, úgyhogy ha már a NAT-ban szereplő (egyébként tanulási eredményekbe rejtett, vagy nem is olyan nagyon rejtett) ismeretrendszert vesszük számba, nincs az a pedagógus, aki - szakmai tudására és nem politikai elköteleződéseire támaszkodva - azt mondaná, hogy a kötelező óraszám 80%-ában az tanítható. Amikor majd a kerettantervek megjelennek, látni fogjuk, hogy lesznek tantárgyak, amelyekben kicsit jobb a helyzet, míg lesznek olyanok, mint a magyar nyelv és irodalom, a fizika, a kémia, a biológia, és erősen gyanítható, hogy a matematika is, amelyekre triviálisan nem lesz igaz az állítás.

2. Csúsztatások

Tudjuk, hogy lehet úgy "félre-kommunikálni", ha tetszik: zavart kelteni, hogy igaz állítást fogalmazunk meg, de az igaz állítás nagyon is problematikus jelenségek eltakarására szolgál, arra, hogy ne a problémákról beszéljünk, hanem egy akár pozitívan is értékelhető mozzanatról.

2.a. Rendszeres a kormámnyzati kommunikációban annak a felemlegetése, hogy a NAT-2020 csökkenti a tanulók terheit, mert csökken a heti összes tanórák száma. --- Az állítás igaz, majdnem minden évfolyamon csökken a tanórák heti teljes száma (van azért kivétel is). Ezen állítások megfogalmazásához soha nem teszi hozzá senki, hogy viszont csökken a szabadon felhasználható órakeret, és hogy a kötelező tanórák száma az évfolyamok felében növekszik.

2b. Azt is számtalanszor halljuk, hogy a NAT elkészítése során a szakemberek feldolgozták és felhasználták azt a mintegy 1000 véleményt, amely még a 2018-ban elkészült tervezethez érkezett. A NAT mellett kiállók szerint igenis jelentős társadalmi egyeztetési folyamat előzte meg a NAT kialakítását. --- Bár én nem számolhattam meg - nem is akarnám -, hogy hány vélemény érkezett be, de készséggel elhiszem, hogy 1000 körül lehetett a számuk, és készséggel elhiszem azt is, hogy a NAT-on dolgozó szakemberek ezeket elolvasták, valamilyen módon feldolgozták. Az állításokban szereplő konkrétumok tehát tekinthetők tényeknek. De vajon beszélhetünk-e társadalmi egyeztetésről? Egyértelmű, hogy nem. Egy társadalmi egyeztetés során (benne van a kifejezésben) a különböző elképzelések között valamifajta párbeszédnek kellene kialakulni. Vitákra lenne szükség, hogy feszüljenek egymásnak az ellentétes vélemények, és keresse mindenki a hasznos, előre vivő kompromisszumokat. Hogy egy ilyen folyamat eredményes legyen, ahhoz alapvetően konkrét ismeretekre lenne szükség (a bizonyítékokon alapuló döntés igencsak fontos lenne), tudnunk kellene, hogy vált be az előző NAT, hogy állunk a legkorszerűbb pedagógiai tendenciákkal, hogyan fogadná az ország népe, ha nagyobb változások lennének az oktatási rendszerben, merre halad a világ a tanterveket tekintve. Nem volt ilyen elemzés (pedig a miniszternek ezt a feladatot el kellett volna végeztetnie, ez a köznevelési törvényben rögzített kötelessége), nem volt semmilyen egyeztetés, nem voltak viták. Tudjuk, hogy a mintegy 1000 vélemény között volt minden és mindennek az ellentéte is. Így nem nehéz bármire felhasználni a véleményezési folyamatot. Az egyik ilyen "felhasználás" már előttünk is van, elhangzott már nem egyszer, hogy a tananyag növelését követelték pedagógusok és szülők is, a "NAT-csapat" azonban ennek hősiesen ellenállt. Nehéz ennél képmutatóbb kommunikációt elképzelni.

3. Elhallgatás

Végül még egy "kommunikációs trükköt", annak példáit hadd mutassam be, ez a kínos tények elhallgatása. Elsiklunk felettük, nem válaszolunk a kérdésekre, és természetesen tereljük a közbeszédet a számunkra kedves témák felé (bár itt most gyanúsan kicsi ez utóbbiak száma).

3a. A kormányzati kommunikáció egyáltalán nem beszél arról, hogy miért nem történt meg az előző NAT beválásának vizsgálata.

3b. Hiányzik a kormányzati kommunikációból a nagyon konkrét tananyagnöveléssel összefüggő kritikákra a reagálás (magyar nyelv és irodalom).

3c. A kormányzat nem ad magyarázatot a kötelező tanórák mennyiségének növekedésére.

3d. Tiltakozó iskolák a véleményük megfogalmazásában már kifejtették, hogy többféle oktatási forma (pl. emelt szintű oktatás, fakultáció) lehetetlen helyzetbe kerül. Senki nem foglalkozik ezzel az iskolák által felvetett, nagyon is valós problémával.

3e. A helyi tantervek jó minőségben való elkészítése április 30-ig lehetetlen, ezt szerintem mindenki tudja, a kormányzati kommunikációban ez a kérdés egyáltalán nem szerepel.

3f. Nagy a hallgatás a tervezetet és a rendeletet készítők névsorát illetően.

3g. Nagy a hallgatás arról, hogy ez az egész mennyibe került.

3h. Semmit nem tudhatunk a tankönyvekről.

3i. Nagy a titkolózás a kerettantervekkel kapcsolatban. Lassan február vége, a NAT megjelenése óta már eltelt egy hónap, ami azt jelenti, hogy a helyi tantervek kialakításához elvileg rendelkezésre álló idő tovább szűkült. De senki nem tud semmit.

Nem is sorolom tovább. Ha némileg dehonesztáló módon fogalmaztam is a kommunikációs szakemberekkel kapcsolatban a poszt elején, most némileg szeretnék visszakozni. Végül is ők szakemberek, és nyilván azokat a kommunikációs technológiákat, amelyek itt érvényesülnek, ők nálam sokkal, de sokkal jobban látják. Jó lenne, ha ők is megszólalnának.