2016. január 22., péntek

Most sértek vérig majdnem mindenkit



Bolydul a pedagógustársadalom. A miskolci Herman Ottó Gimnázium tanárai megírtak egy nyílt levelet, amit maguk is segélykiáltásnak szántak. Az egész oktatási rendszert látják már veszélyben. Felsorolták azokat a problémákat, amelyek tiltakozásukat, kiáltásukat kiváltották. Az országban – most már lehet állítani – nagyon sok intézmény és nagyon sok magánszemély csatlakozott, fejezte ki egyetértését a felvetésekkel. Sokan mondják, végre valami megmozdult, sokan érzik úgy, hogy ebből most lehet valami.

Félek ettől a bejegyzéstől (amit most éppen írok). De nagyon. Ám attól még jobban félnék, ha nem írnám meg. Mert ugyan magam is csatlakoztam a nyílt levélhez, de látok sötét felhőket. Nem osztom az aláírók döntő többségére valószínűleg jellemző kitörő lelkesedést. Megismertem ezt a hatalmat annyira, hogy tudjam, mit lép majd. És az lehangoló lesz. Számomra biztosan.

De valamit nagyon-nagyon szeretnék leszögezni. Nem akarom bántani a kitörően lelkesedőket, nem akarom bántani az aláírókat, a csatlakozó szervezeteket. És a legkevésbé a Herman tanárait. Lehet, hogy sokan azt mondják majd, hogy mégis tettem, teszem. Pedig tényleg nem szeretném. Becsületesen, nagyon őszintén, a helyzetükhöz mérten nagyon karakán módon fogalmaztak meg egy véleményt. Ami ráadásul hat! Jól érti a pedagógus társadalom (legalábbis, azok, akik csatlakoznak), kifejezi elkeseredettségüket, de talán még fontosabb, hogy a nyílt levélben benne van mindaz, amit maguk is átélnek nap, mint nap bornírtságként, hülyeségként, fejvesztettségként, szervezetlenségként, pénztelenségként. Összegyűlt annyi ebből, hogy valahol már ki kellett buggyannia az elégedetlenségnek. Hát, megtörtént.

Mi akkor a bajom? Súlyos bajaim vannak ezzel az egésszel. Most én is nagyon karakán akarok lenni, nem rejtem véka alá, nem csomagolom be a véleményemet. A nyílt levél a felszínt kapirgálja. Fölsorolja a nyilvánvaló, a jól látható, a minden biztosítékot kiverő jelenségeket, ezt egyébként rendkívül alaposan és kiváló fogalmazással. De semminek nem kérdez rá az okára. Semmit nem ír arról, hogy mi van az egyébként nyilván létező, és a napi iskolai életet végzetesen megkeserítő jelenségek mögött. Ami a nyílt levélben van, az nem kritika, hanem panasztömeg. Nem a meghatározó folyamatokat, elképzeléseket és struktúrákat veszi célba, nem a gyökereit akarja kihúzni a bajoknak, hanem csak a tüneteket sorolja.

Nem mondja ki, hogy a problémák legtöbbje mögött ott van az oktatásirányítás radikális központosítása. Nem mondja ki, hogy a tartalmi szabályozás centralizálása súlyos következményekkel járt. Nem mondja ki, hogy leálltak az oktatásban a fejlesztési folyamatok. Nem mondja ki, hogy minden a modern társadalmak oktatási rendszereire jellemző autonómiát megszüntetett, vagy súlyosan korlátok közé szorított a hatalom. Nem mondja ki, még akkor sem, ha a jelenségek és a követelések közül egy-kettő halványan utal erre, hogy az oktatás ügyeinek eldöntéséből kizárták annak szereplőit. Nem mondja ki, hogy a jelenlegi oktatásirányítás számára a nevelés (és benne a tanítás) központilag rögzített elképzelések, tartalmak, ideológiák közvetítése, és minden szabályozási elemet ennek rendel alá. Nem mondja ki, hogy napestig sorolhatók azok a jelentős kormányzati intézkedések, amelyek az amúgy is súlyos esélyegyenlőtlenségi helyzetet katasztrofálissá teszik. Nem mondja ki, hogy az oktatás rendelkezésére álló anyagi források tragikus mértékben csökkentek. Nem mondja ki, hogy az elmúlt kb. 20 évben regnáló kormányok szétverték a szakképzést. A pedagógusok, a vezetők, az intézmények értékelési folyamataiban szinte csak az adminisztrációs terhek növekedését látja, és egy szava nincs arról, hogy a megalomán, centralizált, bürokratikus, minősítő típusú értékelés, annak erős preferálása a saját szakmánk szabályai szerint is súlyos hiba (minősítés vs fejlesztés, szummatív értékelés vs formatív).

Már hallom a riposztot: éppen, hogy nem ilyen elvieskedő, és ráadásul politikai tartalmakkal átszínezett vélemény megfogalmazása volt a cél, hanem a problémák világos megfogalmazása pártpolitikai felhangok nélkül. Igen. Erről van szó. Annyi megjegyzéssel, hogy sajnos ma egy szakmailag nagyon is megalapozott és hiteles oktatáspolitikai rendszerkritika semmilyen párt számára nem lenne kedves.

Mindjárt írok majd arról, hogy szerintem hogy alakult ki a helyzet, és hogy az e mozgalomban résztvevőknek a – szerintem – többsége valójában miben hisz, milyen gondolatokkal vett részt az alkotásban, vagy írt alá. Ám előtte egy nagyon pragmatikus dolgot szeretnék írni. Ezt már megpendítettem az írás elején. Én ugyanis pontosan tudom, hogy miképpen fog reagálni a hatalom. Az a hatalom, amely most kissé fellélegzett, mondván: azért ebben nincs semmi súlyos. Nos, a hatalom le fog ülni tárgyalni (valakikkel, lehet, hogy csak a Pedagógus Kar vezetésével), és megoldást találnak a problémákra. (Ja! Fontos! Czunyiné repül.) Mert amit a Herman tanárai felvetettek, annak minden pontja orvosolható legalább részben úgy, hogy közben a lényeg egyáltalán nem változik. Meg lehet ígérni, hogy nem lesznek anomáliák az érettségi és a felvételi szervezése körül, erre kidolgoznak egy feladattervet, és megbízzák az EMMI egyik munkatársát a gyakorlati kivitelezéssel. Előre látom, hogy lesz ingyen tankönyv a pedagógusok számára. Megbíznak egy céget azzal a feladattal, hogy kiindulva a jelenlegi portfólió értékelés szabályaiból, alakítsa azokat át úgy, hogy a pedagógusnak a minősítés során kisebb adminisztrációs terhei legyenek. Még az is lehet, hogy újból összekapcsolják a pedagógus bértáblát a minimálbérrel. Láttunk már sok ilyet: az OFI megkapja a feladatot, hogy alakítsa át a NAT-ot és a kerettanterveket, és csökkentse a tananyagot (idősebbek jól emlékezhetnek a „ciklusos tananyagcsökkentésre”). Nem sorolom tovább, a legtöbb „probléma” esetén lehet javaslatokat tenni, születhetnek „megoldások”. És ha esetleg egy-két pontban nem lesz változtatás, az belefér a kompromisszum fogalmába. Engedjenek egy kicsit a pedagógusok is.

Ez az amitől még jobban félek, inkább, mint e bejegyzés megírásától, vagy nem megírásától.

És akkor most a lényeg, amivel aztán végképp kiütöm a biztosítékot. Ugyanis attól (is) félek (félig-meddig ez a meggyőződésem), hogy a pedagógusok viszonylag nagy többsége számára ez a jó. Mert, hogy ez a bizonyos többség nagy valószínűséggel mélységesen nem ért egyet velem abban, hogy a Herman Gimnázium tanárai által felvetett problémák mögött sokkal súlyosabbak állnak. Inkább arról van szó, hogy a 2011-ben megkezdett változtatások irányaival ők egyetértenek. Az zavarja csak őket, hogy a végrehajtásba hibák csúsztak. Abban az értelemben nincs ezzel semmi baj, hogy természetesen ez is egy álláspont, ez is egy oktatáspolitikai nézetrendszer, aminek ugyanaz a tisztelet jár ki, mint bármelyik másiknak, akár az enyémnek, akár bárkiének, aki elvi alapon, nem szélsőséges társadalompolitikai szándékok nevében alakítja ki álláspontját. Ha ez egy nagyjából megfelelő leírása a helyzetnek, akkor javaslom, beszéljünk tisztán. Ezért aztán nem minden teatralitást nélkülözve nyílt kérdést intézek a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanáraihoz: Van abban valami, amit leírtam? Tényleg azt gondolják, hogy a Hoffmann Rózsa által megálmodott rendszer elveiben és elvi struktúráiban is jó, csak nem jók a végrehajtók, rossz a végrehajtás? Emlékszünk, mint a szocializmusban: a szocializmus a lehető legjobb társadalmi berendezkedés, de vannak még kisebb hibák elvtársak.

Ez idáig „rendben is van”. De drága radikális barátaim, akik most hozsannáztok, pedig egy-két-három-négy éve még az „új oktatáspolitikát” velem együtt a velejéig elhibázottnak tartottátok! Vajon most miért lelkesedtek? Értem én, hogy a teljes kiéheztetettség állapotában egy kis falat is jól jön. Ha már régóta nem lehet felmutatni semmit a tanszabadságért folytatott harcban, akkor minden szalmaszálba kapaszkodni kell. Én ne érteném? Csalódottságom, kiábrándulásom a teljes magányba vonulásig sodort az elmúlt egy-két évben, hát persze, hogy én is először úgy örvendtem a jó hírnek, mint öt éve soha. Értem. És mégsem értem.

20 megjegyzés:

  1. Nem lényegi, csak jelzésértékű hozzáfűzésem: az OFI már nem fog semmit sem átalakítani vagy kidolgozni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pista, teljesen igazad van, a levél csak a felszínt kapirgálja, s még e kapirgálásban is sok dologgal nem értek egyet, fogalmilag is gondok vannak. De azért írtuk (ME) alá, mert az eddigi szótlansággal, illetve mégoly okos, de marginális-marginalizált megszólalásokkal szemben végre megszólalt a népi elégedetlenség, nem lehet ezentúl azt hazudni, hogy csak a elvetemült eleve ellenségek bírálják az oktatáspolitikát. Persze ebből a vitorlából (is?)ki lehet fogni a szelet.

      Törlés
    2. Laci! Ez rendben lenne, csak nem tudom, mi lesz a végeredmény. Lehet, hogy tömegek látják be, hogy a problémák mélyen vannak, és a követelés és segélykiáltás fokozatosan átmegy valódi rendszerkritikába. Ez a számomra leginkább optimista szcenárió. A másik végleten az van, hogy a következő bejegyzésemben leírt választ produkálja a hatalom, "megoldja a problémákat", és meggyőzi valóban a tiltakozók igen nagy részét (hiszen tőlük ez egyébként sem áll nagyon távol), hogy mégiscsak ez a lehető világok legjobbika, csak néhány anomáliát kell belőle eltüntetni. Én végül is csak szerettem volna leírni, hogy mit gondolok erről az egészről, hogy mik lehetnek a mögöttes elképzelések, s hogy milyen veszélyeket látok.

      Törlés
    3. Szomorúan szembesültem az igazsággal a cikkben. A Herman Gimnázium levelét viszon tén úgy értékelem, hogy talán egy kapcsoló amely bekapcsol egy lámpát ami ráévilágít az oktatás helyzetére, és az, hogy mennyit látunk meg és láttatunk meg az rajtunk múlik. Érdeklődve és bizakodva várom a fejleményeket!

      Törlés
    4. Regnis-nek. Sebaj. Emlékszemén a Regnis-vezérelte "kidolgozásokra". Remélem, már a Regnis sem.

      Törlés
    5. A szerző kicsit túlgondolja önnönmagát. A cikk nem sért senkit, semmilyen biztosítékot nem ütött ki és az egyszerű és rövid elgondolkodáson kívül semmilyen érzelmet nem vált ki. Mélységében elemző írást vártam, azt hogy olyan oldalról világítja meg a helyzetet, amely továbbgondolásra, további beszélgetésre ad indokot. Az állandóan kifejezett félelme, meg "biztosíték kiverése" ebben a cikkben felesleges túlkapások. Nem kell félnie, kedves István, ebből biztosan nem lesz baja, ez egy kedves írásocska. :)

      Törlés
    6. Na, ezt jól megkaptam. Igaz, én is sokkal dühödtebb ellenvéleményekre vártam. A mélységében elemzés hiányára utalás kicsit elkeserített, de ilyenkor egy magamfajta tudósember, szakértő (értsd.: lézengő ritter) meghunnyászkodik, magába fordul, és elkezd gondolkodni, hogy hú, a fene egye meg, mi lehet vajon még mélyebben. Nem jövök rá, ezért kérem a kommentelőt, világosítson fel bennünket. És ez komoly kérés, tényleg nem viccelődni akarok!!!

      Törlés
  2. meggyőződésem, hogy mint annyi más döntés esetén, a közoktatás átszervezésekor is volt közvéleménykutatás (nyilván a pedagógusok közt), és kijött, hogy ezek a változtatások rövid távon inkább a Fidesz politikai malmára hajtják a vizet, mint máséra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ...És kik álltak abban a köz-ben ahol kutattak??

      Törlés
    2. Mire alapozza a meggyőződését Benkő úr? Ugyanis SEMMILYEN közvéleménykutatás nem történt. De nem is a köz-pedagógusok véleményét kellett volna kikérni, hanem az oktatáskutatókét. Azt sem tették. És a hatástanulmányokról se feledkezzünk meg, egyről sem tudok. Érettségivel rendelkező pártfőember majd magyarázkodik, hetet-havat összehord, a határozottság látszatát próbálja kelteni, ahogy eddig is mindig. Olyan szánalmas ezeket a "feleleteket" hallani... olyan, mint amikor a rossz tanuló felel.

      Törlés
    3. Mindig is kedveltem Tanar Ur minden szavat! Most is csupa fontos dolgot mond...

      Törlés
    4. Mindig is kedveltem Tanar Ur minden szavat! Most is csupa fontos dolgot mond...

      Törlés
  3. Nahalka Úr !
    "Inkább arról van szó, hogy a 2011-ben megkezdett változtatások irányaival ők egyetértenek. Az zavarja csak őket, hogy a végrehajtásba hibák csúsztak."
    Többnyire igen, ez zavarja a legtöbb értelmes tanárt.
    Akiket az egész rendszerhiba zavart,ők már 2011-ben is,és folyamatosan/állandóan jelen voltak a netes ped oldalakon, megutáltatták magukat a saját tantestületeikben a napi renitensségeikkel,folyton provokáltak minden magyar és töritanári oldalon. Elviselhetetlenül zavaróak voltak ezek a legnagyobb/legérzékenyebben antennázó/gondolkodó tanárok.
    Legtöbbjük vagy beállt a maga módján, vagy lelépett 3-4 év alatt..
    Így állunk ma, de én örülök annak, hogy a 2012-es sepregető tüntetéshez képest, mára már legalább 10 ezren sepregetnénk :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én értelmes tanárnak tartom magam, s nem a végrehajtásba csúszott hibák zavarnak, hanem a szakmaiság hiánya. Szeretném, ha pedagógiai-módszertani fejlesztő csapatok által kidolgozott programcsomagok közül választhatnám meg a diákjaim számára a leginkább fejlesztésre alkalmasat. Szeretném, ha többféle mérési eszköz állna a rendelkezésemre ahhoz, hogy akár formatív értékelést is adhassak. Szeretném, ha megbíznának bennem annyira, hogy nem írnák elő óráról órára, hogy mikor milyen tananyagot tanítsak, hanem választhatnék a módszerek közül, melyikkel járom körbe a természet működésének megértéséhez szükséges kulcsszavakat. Szeretném, ha gondolkodhatnék!

      Törlés
  4. Igyekeztem világossá tenni, hogy nem szeretném valamifajta (nem létező) magasságból lenézve minősíteni azokat, akik nem valódi rendszerkritikával, nem a mélyben meghúzódó, általam "igazinak" tartott okokat teszik szóvá, sőt, valójában nem is hiszik, hogy ilyenek léteznek. Ők ugyanolyan magyar állampolgárok, mint én, vagy bárki más ezen a néhány négyzetkilométeren, másképpen gondolkodunk erről a kérdésről, és kész. Sőt, biztos, hogy a velem egyetértők vannak kisebbségben. Én pusztán értelmezni próbáltam a helyzetet. És még az sem biztos, hogy igazam van abban, hogy a Herman tanárai hívei a hoffmanni átalakításoknak. Még az is lehet, hogy hasonlóan látják a helyzetet, mint a mélyebb kritikát megfogalmazók, valójában ők is, vagy közülük többen is tartozhatnak ehhez a csoporthoz, csak egy rendkívül józan, okos megfontolásból most nem mentek neki a központosításnak, a pedagógia kiherélésének, mert úgy látták, hogy azzal semmi célt nem lehet elérni. Akár még ez is lehet a helyzet.

    VálaszTörlés
  5. Egy napi 4-5 tanórai munkát megszervező pedagógusnak az a legfontosabb célja, hogy értelmét lássa a munkájának, fejlessze a diákjait, miközben ő is és a diákok is jól érzik magukat ezeken a foglalkozásokon. Természetesen a fejlesztési célt jól meg kell fogalmazni, s a kimeneti kritériumokkal összhangba kell illeszteni. Teljesen egyetértek azzal, hogy a jelenlegi káosz irányította szervezetlenség hátterében az áll, hogy nincs olyan szakmai iránymutatás és választható programcsomag. Ha van is ilyen, az nem használható a jelenlegi iskolai tanórai keretekben. Nekünk a mindennapos küzdelem megváltoztatása a célunk. 28 éve foglalkozom természettudomány oktatással, de ezalatt az időszak alatt egyszer sem alkalmazkodott az oktatás szervezeti struktúrája a kor követelményeihez. Elérkezett az az időszak, amikor már a régi poroszos iskolai fegyelmezés és a frontális oktatási módszer nem működik. Minden változás, járatlan út bizonytalanságot válthat ki a rendben biztonságot kereső pedagógusokban. Ezt a bizonytalanságot rendszerszinten kellene kezelni, persze a minősítésnek ez a formája erre nem alkalmas. Nagyon jó, hogy a kollégák elégedetlenné váltak, s kifejezték igényüket arra , hogy szeretnék jobban érezni magukat az iskolában. Remélhetőleg így képesek lesznek elfogadni azt is, ha a diákok fejezik ki hasonló érzéseiket. Én ezért csatlakoztam a Herman tanáraihoz.

    VálaszTörlés
  6. Most bukkantam rá erre a blogra, és elég sok téren megfogalmazta adott félelmeim. De engedtessék meg nekem egy kevés remény, hogy talán van értelme a dolgoknak. Egyik kedvenc könyvemből idéznék:

    "Egy idő múlva Fletcher sirály felerőltette magát a légbe, és ott találta a vadonatúj növendékek egy csoportját. Mind mohón várta az első oktatást.
    – Hogy az elején kezdjem – mondta Fletcher lassan –, meg kell értenetek, hogy a sirály a korlátlan szabadság fogalma, a Nagy Sirály képmása, és egész testetek, szárnyvégtől szárnyvégig, nem egyéb, mint a saját gondolatotok.
    A fiatal sirályok furcsállva nézték. Nofene, gondolták, ez nem úgy hangzik, mint egy bukfenc-oktatás.
    Fletcher sóhajtott egyet, és újrakezdte. – Hm. Hát... na jó – mondta, és tekintetével felmérte őket. – Kezdjük a vízszintes repüléssel."

    Remélem hogy most megtanulunk "vízszintesen repülni" utána jöhet a többi, a szabadság fogalmától az mögöttes dolgokig. Ez a társadalom jó ideje nem szárnyalt, pedig nagy szükség lenne rá. Ezért tölt el reménnyel hogy nemcsak a tanárok, hanem a szülők és a diákok is megmozdulnak itt-ott.
    Szkeptikus és lelkes is vagyok egyszerre... De azt tudom, hogy meg kell mozdulnia valakiknek, még ha eleinte nem is a legjobb irányokba teszik.
    Szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a helyzet, hogy az ügyhöz való hozzáállásom tekintetében én ezzel (a kommenttel) szó szerint azonosulni tudok.

      Törlés
  7. Kedves István!
    Ha jól értem, arra utalsz (általam tovább sarkítva), hogy egy portfóliótlan, pöcsetlen, normális tananyagú, normális időbeosztású, politikától, komisszároktól nem cseszegtetett oktatási világban mi magunk nyírnánk ki egymást, nyírnánk ki az új és jó ügyeket… (Talán olvastad Gabnai Kati szövegét a Taní-taniban.) Egy példával: ha megvalósulna az egyik aláíró vágya, hogy max. kettőig lehessenek órák a gimnáziumban, akkor egyből rávetnék magukat az „énroppantulkövetkezetesvagyok”, „érdekesnálamtanulnak” típusú tanerők, és háromszoros házival csak azért is behajtják csökkentés nélkül az anyagot.
    Talán még soha nem éreztem ilyen keserűnek magam, mint most. És nem feltétlenül a portfólió ténye miatt, azt néhány este összecsaptam (mondjuk a kamuvázlataim nem is kerülnek kirakatba). A minősítőim is nagyon jó fejek voltak, helyén kezelték az ügyet. (Bár a folyamat megalázó volt, az Oktatási Hivatal pedig kimondottan sötéten viselkedett: egy nyomorult ímélt nem érdemeltem tőlük, hogy elhalasztják a látogatást, viszont levelük hemzsegett a „felhívjuk figyelmét”, „amennyiben nem”, „nincs lehetőség”, „vonja maga után” formuláktól” – állítólag a „kérem”, a „legyen szíves” tiltott lett…) Inkább attól rossz a kedvem, ahogy látom, hogy néhányan mennyire komolyan veszik ezeket. Elsztorizgatok a tanáriban, hogy a minősítőim megkérdezték: ugye fogalmad sincs az indikátorokról? És látom a kolléga megvető arcát, hallom értetlenkedő megjegyzését. És attól is keserű vagyok, hogy az iskolák, tanárok között kialakult a pozícióharc.
    A tanártársadalmon belül sok baj van. Látjuk. És nyilvánvalóan a Balog-féle ragyogó mosoly (Eszmélet 11.) vagy a Czé-Bé-Jé által komoly arccal bejelentett irtózatos horderejű semmik semmin nem változtatnak, a mi mentális állapotunkon végképp nem. De egyesével, tantestületenkénti morgásokkal, szélmalomharcokkal biztosan nem jutunk sehová. Kell valami közös fellépés, még ha csak a felszínt kapargatja is. Így aztán természetes volt, hogy csatlakoztam, még ha egyik-másik mondatát pontatlannak éreztem is, ha egyik-másik mondatát másképp fogalmaztam volna.
    Van az hatalmi cinizmus, amire reagálva az ember nem mérlegeli, hogy egy-két mondatot ő esetleg másképp fogalmazott volna, hanem aláír.
    Eredményt nem sokat várok a hatalomtól sem, sajnos magunktól sem, ebben is egyetértünk. De némi önbecsülést kaphatunk, és persze megerősítést: a több ezer megjegyzés zöme tökéletesen azt mondja az ország másik feléből is, amit mi is tapasztalunk.
    És ahogy az Élőlánc hirdette (Gandhi után): „Te magad légy a változás!”

    VálaszTörlés
  8. ...Fontos! Czunyiné repül... ezt írtad jan. 22-én. SEMMIT nem változtat a lényegen a menesztése vagy maradása, DE a kormányzat igazolja magát: komolyan veszünk titeket, fogunk találni olyan embert, aki KIJAVÍTJA a hibákat. Pedig nincs mit kijavítani!!! A H.R.-féle oktatás-"politika" megbukott!!!
    És írsz még félelmekről. Pedig kb MINDEN maradni fog. Talán a KLIK nem,- talán. De az "életpálya-modell" marad, a portfólió marad, a tanárok JOGTALAN megkülönböztetése marad. Mintha nem látta volna korábban az igazgató, a mk-vezető vagy a kollégák bármelyike, hogy mennyit érünk tanárként. Azt mondta volna: "kolléga, itt vagy már x éve, P-II-be teszünk stb. A szakfelügyelő IS megerősített ebben."
    Mert nem a szakfelügyelővel (szaktanácsadóval) van baj: úgy volt az jó, ahogy volt: jött kb 5 évente, megnézett 3-4 órát, és írt egy rövid véleményt. Ismertük egymást.
    DE ITT a milliárdos Unios pénzekből "felügyeleti rendszereket" dolgoztak ki, meg "Belső ellenőrzési rendszert". És mögöttük álló íróasztalok tucatjait hozták létre, tele olyanokkal, akik csak a villamoson láttak diákokat. Marad, maradni fog minden,- és Rétvári úr megmagyarázza, hogy a gonosz ellenzék a kerékkötője az oktatás korszerű átalakításának. Vagy a Miniszterünk PONTOS értékelésével: "túltoltuk a biciklit egy kicsit". Tudod, ha csak 1,5 cm-rel tolták túl, az a biciklinek csak 1/100-ed része, de ha ez 400ezer középiskolás biciklije, akkor az már a bicikli 4000-szerese! Ez már van akkora kár, mint a vörösiszap-katasztrófa,- felelősök nélkül!!! ... merthát ez Magyarország, ahol élned, halnod kell.
    itt olvasom: lasts@freemail.hu

    VálaszTörlés