2012. augusztus 31., péntek

Jó ez nektek?

A hatalomváltás már nem is kevéssel több, mint két éve volt, és az oktatásban tanúi lehettünk számos leváltásnak, megszüntetésnek, támogatásmegvonásnak. Volt, hogy nagyszerű pedagógiai munkát végző iskolát szüntettek meg az új hatalom birtokosai mondvacsinált okokkal magyarázatot adva. Volt, hogy hosszú évek óta fenntartott támogatási konstrukciót szüntettek meg, egy viszonylag biztos állami támogatást hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek színvonalas nevelést nyújtó iskolák, alapítványok esetén. Volt, hogy ugyan a nyugdíjkorhatárt elért, de még foglalkoztatható, nagyon is aktív iskolaigazgatót távolítottak el trükkös módszerrel, miközben ez az igazgató a kategóriájában egyik legjobbnak tartott intézményt irányította sikeresen évtizedek óta. Nem egy-két esetről van szó, szinte naponta kapunk legalább egy ilyen hírt.

Valami természetes dologról lehet szó? Miért ne lehetne természetes, hogy egy új hatalom biztosítja a pozícióit, és a vezető posztokról eltávolítja azokat, akik nem állnak mellette, akikről tudható, hogy ha politikai véleményt fogalmaznak meg, az nem éppen erősíti az adott hatalmat? Úgy vélem, nem természetes. És ez független kell legyen a hatalom színétől is.

Elképzeltem egy szöveget, amit Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának irányítója mondhatna el, mondjuk L. Ritók Nórának, az Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatójának. Az Alapítvány éppen most veszített el egy eddig közoktatási megállapodás keretében kapott támogatást, amely hosszú éveken át biztosította, hogy Berettyóújfalun, az iskolában halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban cigány gyerekek kapjanak elismerten rendkívül magas színvonalú művészeti nevelést, illetve, hogy az alapítvány a helyi és a környékbeli rendkívül szegény családoknak nyújtson erejéhez mért segítséget. Sokak számára ismert a történet: az eddigi támogatási forma megszűnt, a támogatás eredeti összegét is felülmúló összegre lehetett pályázni, az Igazgyöngy ezen a pályázaton nem nyert, amit a magas hivatal egy semmitmondó magyarázattal próbált indokolni, miközben - hírlik - a közel 300-ból a pályázaton támogatást nyert közel 30 intézmény között van olyan, amely gondban lesz a kapott hatalmas összeg elköltésével.

Tehát elképzeltem egy szöveget, amit Balog miniszter úr mondhatna el L. Ritók Nórának, ha ez egy normális ország lenne:

Kedves Kollegina! Én tudok két dolgot önnel kapcsolatban. Az egyik, hogy ön nem szimpatizál a mi politikánkkal. Ennek több tanújelét adta megnyilvánulásaiban. Felvetett számos kritikát. Én önnel ezekben nem értek egyet. Szerintem nincs igaza e kritikákat illetően. A másik, amit tudok önről, hogy irányít egy iskolát, amelyben elsősorban cigány gyerekek számára nagyszerű művészeti nevelés zajlik. Tájékozódtam erről a munkáról, és az eredményeit magam is nagyon jónak tartom. Úgy látom, hogy az iskola támogatásra érdemes, ezért megkeressük a módját, hogy miképpen kaphatnának legalább akkora összeget, mint amekkorához hozzájutottak az előző években. De mivel szeretnénk, hogy a támogatások tisztességesen, vagyis a korrupciónak elsősorban a tényét, de a látszatát is elkerülő módon kerüljenek az intézményekhez, ezért egy pályázaton kell, hogy összemérjék hasonló intézményekkel az erejüket. Ismerkedve ezzel a területtel, úgy látom, hogy ha az Igazgyöngy Alapítvány elindul ezen a pályázaton, szinte száz százalékig biztos, hogy nyer. Kollegina! Remélem így lesz, és önök haladhatnak tovább a megkezdett úton. A politikai kérdéseket tekintve pedig remélem, hogy lesz még alkalom arra, hogy akár négyszemközt, de akár másokkal együtt is megvitassuk azokat. Talán még - egyes kérdésekben - meg is tudjuk győzni egymást, akár közelebb is kerülhetnek egymáshoz az álláspontjaink, vagy legalábbis sokkal pontosabban láthatjuk majd, hogy miért és miben van köztünk nézeteltérés.

Ilyen szöveg nincs, nem volt. Azt nem tudom, hogy igaz-e, hogy nem is lehetett volna. Balog Zoltánról azt tartom elképzelhetőnek, hogy a gondolkodását tekintve nem idegen tőle. Ám mégsem jött, és valószínűleg nem is jön létre egy ilyen, vagy ehhez hasonló szellemű beszélgetés. Miért? Vegyük számításba hűvös fejjel a lehetséges okokat!

Az első ok az lehet, amit már tulajdonképpen fentebb írtam, hogy itt létezik egy következetes hatalmi gyakorlat: minden pozíciót meg kell szerezni, ami csak a legkisebb mértékben is érintheti a hatalmat, illetve (fordítva) minden olyan embert el kell távolítani a jelenlegi pozíciójából, aki "árt nekünk", még ha csak annyival is, hogy a mi politikánkkal ellentétes véleményeket fogalmaz meg. És a pozíciók között ott vannak az iskolavezetéssel kapcsolatosak is, sőt, tudunk példát arra is, hogy "egyszerű" pedagógusok eltávolítására is sor került (nagy valószínűséggel csak azért, mert nem voltak a jelenlegi hatalom hívei).

Ez a hatalomgyakorlás vak, ország- és önpusztító. Országpusztító, mert értékeket rombol. Önpusztító, mert kiépít egy olyan rendszert, amely rövidebb, vagy hosszabb idő alatt önmaga vesztét fogja okozni. A kádár-rendszer is hosszú távon működött, ám tudjuk, hogy a "méhében" fokozatosan ott fejlődtek a végül is a pusztulását okozó erők. Sokadrangú, lényegesen alacsonyabb szintű tudással rendelkező "szakemberek" kerülnek a színvonalas munkát produkálók helyére a hatalommal azonosulva pusztán a hatalmi és anyagi érdekek szerint. Sok kínnal, keservvel felépített, modern szakmai építmények, jól működő, eredményes, hatékony struktúrák omlanak össze egyik napról a másikra, rosszaknak átadva a helyüket. Ez igenis önpusztítás.

A másik lehetséges ok a leírt szöveg elhangzásának elmaradásával kapcsolatban az, hogy Balog Zoltán nem is tud az ügyről. Ez abból a szempontból "megnyugtató lenne", hogy legalább abban bízhatnánk még, hogy Balog Zoltán valóban nem olyan ember, aki nem akceptálja ezeket az értékeket. A baj persze ez esetben is majdnem ugyanakkora. Hiszen maga a rendszer működött nem normálisan, értékrombolóan, az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének elvét nem érvényesítő módon.

És a harmadik lehetséges ok - jelezve mellékesen, hogy a három ok bármilyen variációban együtt is előfordulhat -, hogy a minisztérium, vagy akár Balog Zoltán maga is így van ezzel, nem ért egyet azokkal a pedagógiai törekvésekkel, azzal a nevelési és szociális tevékenységgel, amely az Igazgyöngyben zajlik. Azt mondják: nekünk ez nem kell, mert nem illik az elveinkhez, a törekvéseinkhez. Na, ha ez is benne van a pakliban, akkor nagyon nagy baj van.

Lehet sok mindent mondani arról, hogy a mai pedagógia mennyire sokszínű, hogy mennyire megférnek benne akár egymással ellentétes törekvések is. Számos kérdéskör van, amelyben valódi alternatívák léteznek, és a politikának az ezekben felmerülő lehetőségek közül választani kell. Az esélyegyenlőtlenségek csökkentése nem ilyen. Racionálisan gondolkodó szakember nem mondhat ma olyat, hogy reális alternatíva az esélyegyenlőtlenségek jelenlegi szinten tartása, vagy növelése. Tudtommal szakmailag megalapozott formában ilyen pedagógiai eszme nem létezik. Szélsőséges politikai erők szélsőséges politikai törekvéseként igen, ezt jól ismerjük is, de annak nincs semmiféle szakmai megalapozása. Létezik továbbá a legalább a középosztályhoz tartozó társadalmi rétegek gyermekes családjainak körében, a lábbal szavazás ezt világosan mutatja, de itt is csak a gondolkodás legmélyén, implicit törekvésként, és ez esetben sem szakmailag kiforrott eszmékkel körülbástyázva. Valószínűleg ez az utóbbi az igazi ok. Nagyon széles, és a társadalmi érdekérvényesítésben a jó pozíciókat birtokló társadalmi csoportok törekvéseinek kiszolgálását szolgálja az, ha a jelenlegi hatalom szembe megy egy szakmai evidenciával. Ez kérem szavazati aránymaximalizálás. Én ezt nem is ragozom tovább.

Valami még nagyon ide kívánkozik. E sorokat most a jelenlegi hatalommal összefüggésben írtam le. Ám a jelenség bármely hatalom esetén jellemző lehet. Kutattam az emlékeimben, hogy tudok-e hasonló eseteket mondani mondjuk a 2002 és 2010 közötti időkből. Nem tudtam, de ennek oka lehet az én vakságom is. Elismerve, hogy nem éppen szerencsés módon én itt lehettem egyoldalú, kérem azokat, akik tudnak a mondott időszakból hasonló esetekről, írják meg e blogon azok rövid történetét. Természetesen akár úgy is, hogy vendégként egy egész bejegyzést is írhat az, aki szívesen tenné.

12 megjegyzés:

  1. "A megvalósíthatóságvizsgálat elmulasztása minden esetben csődhöz vezet, mely minél később következik be, annál nagyobb." - szervezési tankönyv idézet - ha már oktatás a téma.

    Kérlek, majd akkor is jusson eszedbe, ha az oktatás átalakításához hasonlóan jól szervezett, magánkezdeményezésnek feltüntetett rózsaszín ködök kerülnek eléd a gazdaság és jövedelmek átalakításában!

    L.Ritók Nóra soha nem fog tudni biorabszolgákat képezni. Ennyi. Tehát se ő, se a többi renitens nem maradhat...

    A faág meg amúgy a hátsó alatt vágva valóban érdekes eredményeket hoz. Annak főleg, aki föntebb van a fán.

    VálaszTörlés
  2. Kedves István, korábban a politikai szempontok az intézményvezetők kinevezésekor helyi, fenntartói szinten érvényesültek. Nem hiszem, hogy létezik erről kutatási eredmény, csak a személyes tapasztalataimra tudok hagyatkozni jónéhány fővárosi kerületből, vidéki önkormányzatból és iskolavezetőkkel folytatott beszélgetésekből. A politikai szempontok túlsúlya egyrészt abból adódott, hogy a tanári kar és a fenntartó közé sosem ékeltek be egy komoly, fajsúlyos boardot. Másrászt, ilyen a kultúra Magyarországon. A helyi szinteken hozott döntések annyival mégis jobban működtek, hogy mivel személyesen ismert mindenki mindenkit, a vezetőválasztáskor általában nem mertek olyan messzire elmenni a szakmai szempontok elhanyagolásában, mint egy idegen, távoli állam. Egyszerűen ciki lett volna a helyi döntéshozónak egy tisztán politikai döntés után rendszeresen találkozni a károsult iskolákkal, gyerekek szüleivel. Az állam tképpen ezt a személyközi féket vette ki a korábban sem túl jó rendszerből. Békési Kálmán

    VálaszTörlés
  3. Kedves István! Egyetértek... és ennek nem tudok örülni. Biztosan érted/értitek. Most, hogy egy éve lassan nem tanítok, kicsit távolabbról, ezért talán jobban is látom mindazt, ami az Iskolával történik. Sok minden más mellett igen súlyos problémának érzem a pedagógus-társadalom gondolkodását. Nehéz erre szavakat találni, de megpróbálom: az, hogy politikai szempontból megosztott - természetes. Ám az, hogy immár a fene tudja hányféle pedagógiai tudattal bír ... azt mondanám, már-már klinikai eset. Amikor ugyanazok az emberek "lájkolják" ezt is, meg ennek az ellenkezőjét is, akkor ott baj van. Mert nem gondolkodást, meggondolást látok mögötte, hanem igazodni akarást: tekintélyhez? hatalomhoz? Nem tudom - illetve sejtem, de nem akarom kimondani - mi lehet a háttérben. Köszönöm az írásodat.

    VálaszTörlés
  4. Kedves István! Jól kivehető, az Igazgyöngy iskolával szembeni fellépés nem csak a független* fenntartókkal szembeni averzió sajátos megnyilvánulása. Mondhatjuk persze támadássorozatnak is, melynek során a szűken őket érintő intézkedéseken túlmenően másutt is minden határon túl merészkedett a jelenlegi oktatásirányítás: hírnévrontás, vegzálás, támogatásmegvonás, kapuzárás szegélyezik az útját. E szűkebb szakmai körrel szemben is érvényesül, amit írásodban egy elvakult és voluntarista oktatáspolitika ismertetőjegyeivel jellemzel.
    A pontosság érdekében annyit tennék ehhez hozzá, hogy a korábbi minisztériumi közoktatási megállapodások keretösszegéhez képest ezúttal nem több, hanem mindössze harmadannyi forrást szántak az új nyerteseknek. Ez pedig hatalmas érvágás az eddig támogatott alapítványi intézményeknek, melyek kb. háromnegyedét ezen úton-módon ki is szórták. Legtöbbük ugyanazt érezheti, mint Nóráék: a szakadék szélének közelségét és alatta az ürességet.
    Valamelyest ismerem e mostani pályázat unfair elemeit a kiírástól a kihirdetésig terjedően, a foghegyről odavetett, alá nem támasztott, de megfellebbezhetetlen hivatalos válaszokat, tagja lévén egy ilyen hátterű iskola kuratóriumának. Évekkel ezelőtt pedig részt vettünk kollégáinkkal egy AME kritériumrendszer megalkotásában, ami a megállapodásra "érdemesség" szakmai előfeltételeit volt hivatva szabályozni.
    Jóllehet a mostani rettenetre, a mesterséges alulképzésre, kevesek privilegizálására és generációk ilyen mérvű oktatási diszkriminálására még nem volt példa életünkben, ezért utolsó bekezdésed felvetését mindezeknél jóval kisebb kaliberű „malőrökre” lehetne rávetíteni.
    Nem gondolom, hogy ne lettek volna malőrök.
    Úgy tűnik, a jelenlegi kurzus kommunikációs erőssége egyben veleszületett gyengéje. Ugyan az elsöprő erejű hangulatkeltés a lételeme, de képtelen módszeres hatásvizsgálatokon keresztül feltárni az őt megelőző időszak kritikus mozzanatait, beleértve a transparency ügyeket. Vele szemben viszont lesz egy komoly fegyver, amit ő nem használ. Lehet ez a veszte lesz. Nyíri András

    *a közfeladat állami finanszírozásától természetesen nem független



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. András, köszönöm a kiigazítást, ezek szerint a támogatási összeg egyáltalán nem nagyobb, hanem sokkal kisebb volt. Ami felvetheti azt a kérdést, hogy vajon nem teljesen "normális" dolog-e az, hogy az Igazgyöngynek sem jut a kevésből. Egyrészt a kevésből is jutnia kellene, mert olyan színvonalú, olyan fontos, és eddig már olyan eredményeket produkáló az a munka, ami ott zajlik, másrészt pedig felvethető a kérdés, hogy ez a támogatási összeg miért csökkent a harmadára, miközben még e hatalom kommunikációjában is elsődleges feladat az esélyegyenlőtlenségek csökkentése.

      Törlés
  5. Én úgy tudom, magasabb az összeg, mert az egyházi kiegészítő normatívához igazították...és egy fórumon elhangzott az is, van, akinek nehéz lesz elköltenie is....sőt, ugyanitt volt, aki kezdeményezte, hogy ezek az iskolák segítsék azokat, akik szeptemberben indulni sem tudnak. De azt hiszem, nem ez a lényeg ebben, hogy akik kaptak, mennyit kaptak és miért.
    Sokkal szomorúbb az, ami az esélyegyenlőséggel történik...azt hiszem, most le kell majd ülnöm egy-két napra, hogy mindenhova, ahová csak tudom, történetekkel alátámasztva írjam meg,mutassam meg, milyen végtelenül igazságtalan az a rendszer, ami a "rend, a fegyelem és a munka" rendszere lesz. Mindenesetre az utolsó mondata ezeknek az írásoknak már megvan: a múlt elkezdődött.Bár lehet, ez már másnak is eszébe jutott. És most, egy szóbeli ígérettel a tarsolyomban, hogy lehet, mégis kapunk valamit, nem vagyok boldogabb. Örülök persze, hogy mégiscsak tud rólunk, és esetleg felmerül, hogy megmaradhatunk, de nem jól van így. Mert nem normális egy demokráciában, hogy így működjenek a dolgok.

    VálaszTörlés
  6. Jaj, elfejeltettem aláírni: L. Ritók Nóra

    VálaszTörlés
  7. Nori! Az ígéret jó dolog, csak legyen belőle valami. Két okból is drukkolok ennek: (1) nektek jobb legyen, egyáltalán, tudjatok dolgozni, (2) ne kelljen még egy emberben csalódnunk, akit eddig tisztelhettünk (még ha esetleg egyes kérdésekben lett is volna vele vitánk).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen..ez még csak ígéret, de már ez is előrelépés.Ahhoz képest legalábbis ahogy eddig voltunk.

      Törlés
  8. Tudod István, azt próbálom keresni, azt a pontot, amikor a szakmai kritika politikai kritikává fordult....újra és újra átgondolom, a saját kommunikációmat, amiben nem érzek gyökeres változást az előzők és a mostani kormányzat alatt...mégis miért van az, hogy most egy szakmai kritika, egy más szempont beemelése rögtön a másik oldalra rendez? Az ellenfél oldalára? Sosem felejtem a köznevelés törvény idején a "posztkommunista" minősítést, ahogy H. R. nevezett minket.
    Bár biztosan van más oka is. A múltkor mondta nekem valaki, ha én lennék olyan helyzetben, mint ők most, akkor nem azokat ültetném magam mellé, akikkel régóta jó barátságban vagyok? Pl. kollégiumi szobatársak voltunk? És nem azoktól kérnék tanácsot, akik osztják az én nézeteimet? Biztosan hülye vagyok, de azt mondtam, hogy nem. Ugyanis ezekben a kérdésekben nem a barátság, vagy a nézetazonosság, vagy a politikai állás a lényeg, hanem a szakma. Talán itt csúszott el a dolog. Hogy a "mértékadó szakmai körök" kiválasztásánál a nézetazonosság kapott nagyobb hangsúlyt.....Elvesztettük azt a képességünket, hogy a szakma, a tudás, a tapasztalat fontosabb legyen más szempontoknál. Ezt sajna egészen önkormányzati szintig tapasztalom.

    VálaszTörlés
  9. István vitacikke arra az alapkérdésre keresi a választ, hogy miért nincs normális beszélő viszony az oktatásirányítás és a szakma eltérő álláspontot képviselő szereplői között*. Különösen olyan területeken, ahol nem lenne szabad demarkációs vonalakat húzni, ellenséges térfeleket megrajzolni. Annál is inkább, mivel e téren a feladatok jellege hüvelyknyivel talán több elszántságot, nem konvencionális megközelítésmódokat, többletráfordítást igényel. A tennivalók jelentős része összefonódik más ágazatok alapfeladataival. A cél: a gyerekek cudar helyzetük dacára ezáltal bizonyos előnyökre is szert tegyenek életük e szakaszában. A haszon ugyan közös, az állam azonban ezt jelen pillanatban nem ismeri el.
    Az elmúlt évtizedekben városi és kistelepülési környezetben több tucat altruista típusú, alapítványi hátterű kezdeményezés működött ill. próbál talpon maradni. Nagyobb fokú szakmai autonómiát mutatnak fel részben az önként vállalt feladatok jellegéből adódóan, amihez önálló forrásszerző képesség, sokaknál újító szellem társul. Évekig dolgoztam köreikben. Ez idő alatt nem volt tapasztalható, hogy különböző egyházi intézmények nagy számban képviselték volna, hogy itt tág tere van pl. szociális küldetésük további irányainak kijelölésére.
    Ezt csak azért írom le ilyen terjengősen, mert Nóra természetesen nem feledkezik meg arról, hogy jelezze, nem csak az Igazgyöngyről van szó. Minden elismerésem. Lásd aug. 31-i levelét, melyben arról is tudósít, hogy István mondandóját - hogy, hogy nem - Balog Zoltán egy pillanat alatt átértelmezte. Na, nem nagyon. Megdőlni látszik a feltételezés, hogy nincs érdemi diskurzus. Most már van is, nincs is, de sokkal inkább az van, hogy hideget, meleget egyaránt fújva valakit meg kell szelídíteni, támogatásról kell őt biztosítani. Pontosabban, ha egyedileg kéri, adományban lehet részesíteni. Praktikusan ezt nem célszerű visszautasítani. De továbbmennék. A későbbiekben minden további nélkül az is elképzelhető a pozitivitás jegyében, hogy az ilyen típusú szereplőket megtámogatják egy torz munkamegosztás jegyében. Legyen ez a ti dolgotok (és felelősségetek) ezen a periférián, mi majd elboldogulunk mindenki mással.

    *”Ám mégsem jött, és valószínűleg nem is jön létre egy ilyen, vagy ehhez hasonló szellemű beszélgetés. Miért?”

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez is megtörténhet, teljesen igazad van András. Most, három nap elteltével sem érzem magam sokkal jobban...próbálom persze magamban úgy értelmezni, hogy ezzel a megkereséssel nem (csak) én kaptam esélyt a munka folytatására, hanem ők is arra, hogy korrigáljanak a korábbi rossz döntésen....és az esélyegyenlőség ügyét mégis másképpen kommunikálják.....de lehet ezzel csak magam nyugtatom...Igazából fogalmam sincs, mi lesz. Megkapjuk e vagy sem, további szakmai kritikáim ellenére megmarad a lehetőség vagy sem, mi lesz így januártól, jelent e az akkorra is valami esélyt...stb...Felvillant az állami rendszerben való megmaradás lehetősége ezzel a telefonnal, talán, ez nyilván ráerősít arra a dilemmámra, hogy belül, vagy kívül maradjak,mert nyilván abban szocializálódtam, hogy az állami feladatok ellátásának nem az államon kívül van a helye....jaj, nehéz...

      Törlés