2010. december 26., vasárnap

Az iskolarendszer bebetonozása

Nincs egyetértés a szakmában abban a kérdésben, hogy szükség van-e az iskolarendszer változtatására. Volt törekvés egy hat plusz hatos rendszer kialakítására, átfogó és részletes koncepció nem tartozott hozzá, sőt sokak szerint a liberális vezetésű oktatásirányítás "suttyomban" szerette volna megoldani, a NAT átszabásával, a nem szakrendszerű oktatás kiterjesztésével, de ezek a törekvések vagy teljesen eredménytelenek maradtak, vagy most láthatjuk az eltüntetésüket. A közoktatási törvény koncepciójának tervezete nem ír alapvető változtatási szándékról. Úgy tűnik, a nyolc évfolyamos általános iskola, mint alaprendszer, a háromféle középfokú oktatás a jellemzően négy éves gimnázium, a szintén négy éves szakközépiskola és a szakiskola három éve is változatlan struktúrát jelent. Ez utóbbit, mármint a hároméves szakiskolát azért sorolom ugyanúgy a változatlanságok közé, mert az oktatáspolitikai szempontból állítólag progresszív, valójában koncepciótlan, lépéseit tekintve pedig sokkal inkább konzervatív szocialista oktatáspolitika már 2009-ben "visszaminősítette" a szakiskolai képzést tanoncképzéssé az alternatív szakképzés lehetőségének bevezetésével. Most az történik pusztán, hogy a már vallottan konzervatív oktatásügyi vezetés kodifikálja, kiteljesíti azt, amit a szocialisták elkezdtek.
A hat- és nyolcévfolyamos gimnáziumi képzési forma is marad, azzal az érdekes fejleménnyel, hogy a törvény arra törekszik, ezek a tehetségnevelési céllal fenntartott iskolák magasabb követelményeknek feleljenek meg.
Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy más, az iskolarendszert érintő változás ebben a tervezetben nem található. És ez a baj.
Mert változtatásokra lenne szükség. Nem az iskolai évfolyamok rendszerének funkciók szerinti belső tagolásával kapcsolatban. Nem az x + y vitákat kellene felmelegíteni (nekem legalábbis tele van velük a hócipőm). Sokkal fontosabb kérdések merülnek fel.
A legfontosabb a komprehenzivitás. A kérdés drámai módon is megfogalmazható: képesek leszünk-e létrehozni a mindenki számára optimális fejlesztést nyújtó iskolarendszert, vagy maradunk a nyílt és látens diszkriminációt, szegregációt megvalósító, gyenge eredményeket produkáló, tehetségeket pazarló iskolarendszernél, és utóbbi esetén képtelen lesz az ország megoldani súlyos feladatait. Az esélyegyenlőtlenségek jól érzékelhető, jelentős csökkentése nem egy karitatív tevékenység, nem az elesett rétegek számára való valamifajta juttatás, hanem az egész ország elemi érdeke. Ma már a nemzetközi vizsgálatok eredményei brutális módon hitelesítik azt az értékelést, hogy az esélyegyenlőtlenségeket túlzottan jelentős mértékben konzerváló iskolarendszerek nem rendelkeznek jó eredményekkel, nem hatékony az oktatási tevékenységük.
Az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének feladata nem döntően iskolarendszeri kérdés, bár az is. Magam nem tudok azonosulni azzal az oktatáspolitikai iránnyal és szakmai gondolkodásmóddal, amely szerint az esélyegyenlőtlenségek döntő oka a szegregáció. Ha máról holnapra megszüntetnénk a szegregációt, és az ország összes közoktatási intézményében, azon belül minden tanulócsoportban biztosítanánk a heterogén társadalmi összetételt, attól az esélyegyenlőtlenségek helyzete, vagyis az, hogy a tanulók eredményei szélsőséges mértékben összefüggnek a szocioökonómiai státusukkal, egy jottányit nem változna. Mitől változna? Attól, hogy mostantól együtt neveljük őket? Az esélyegyenlőtlenségek okai ennél mélyebben vannak.
Ez nem azt jelenti azonban, hogy a szegregáció jó dolog. Jaj, dehogy jó! A szegregáció is szerepet játszik abban, hogy eredményeink általában véve nem kielégítőek az elvárásainkhoz és a lehetőségeinkhez képest. Mert a homogén tanulócsoportok nem ideális terepek a társas összehasonlítás, az önértékelés fejlődése szempontjából, a tanulók optimális tanulási környezetét valószínűleg sokkal inkább a heterogén összetétellel lehet jól biztosítani. Továbbá: ha elválasztjuk egymástól a társadalmi csoportokat, azzal kódoljuk a későbbi egyet nem értést, az előítéleteket. Nem tanulnak meg egymással kommunikálni, együttműködni a különböző társadalmi csoportokhoz tartozó tanulók. Ez életveszélyes a társadalom integrációja szempontjából.
Vagyis az esélyegyenlőtlenségek kérdése csak egy kisebb részben függ össze a szegregációval, de összefügg, ezért vannak iskolarendszeri vonatkozásai is. A komprehenzív iskolarendszer kiépítése lenne a megoldás. Most csak nagyon röviden: egy legalább 10 évfolyamban egységes, általános képzést nyújtó oktatásra lenne szükség, amelyben az egységesség nem azt jelenti, hogy az egyéni igények, a sajátos fejlesztés szükségletei nem kapnak szerepet, sőt. Ma a magyar iskolarendszer az eltérő igényeket a szegregációval akarja kielégíteni. Olyan rendszerre lenne szükség, amely erre képes az egységesség keretei között is. Együtt tartani minél hosszabban, együtt nevelni a gyerekeinket, és ebben a rendszerben kell tudnunk megtalálni, miképpen lehet mégis személyre szóló, differenciált a nevelés, az oktatás. Ennek "technológiáját" a pedagógia ma már ismeri. A cél az, hogy mindenki megkapja műveltségben, tudásban, kompetenciákban azt, amire az életben szüksége van, és innen kezdve pedig a lehető legdifferenciáltabb módon a lehető legnagyobb különbségek alakulhassanak ki. A PISA azt méri, ami az első "csomagban" van. A második "csomag" viszont nagy segítséget jelent az első érvényesüléséhez is.
Ezt tartom a legnagyobb iskolaszerkezeti kérdésnek. Meg kellene csinálnunk a tíz évfolyamos, egységes, általános képzést, arra épülhetne egy érettségi felé, illetve szakképzési irányba vezető út.
Igen, én nem értek egyet azzal, hogy a szakképzés kezdődhet 14 éves korban. De ezt szeretném egy mások bejegyzésben részletezni.
Ahogyan az iskolarendszer és a tehetségnevelés kérdését is egy későbbi posztban szeretném tárgyalni.

35 megjegyzés:

  1. István,

    jó irány, bár lehet, hogy túl ambiciózus. Első lépésben a nyolcosztályos gimnáziumi évfolyamok kifuttatása,a hatosztályosok ritkítása és az általános iskolai felső tagozat teljes újjáépítése látszik okszerűnek.

    Setényi János

    VálaszTörlés
  2. Hogy volt ez a finneknél? A hatvanas években, amikor elkezdtek gondolkodni a rendszer átalakításán, azt hiszem, de javítsatok ki, ha tévednék, azonnal nagyban gondolkodtak. Meg kell csinálni a komprehenzív iskolát. És csináltak egy kilenc osztályos "általános iskolát" (alapiskolát), amit az átmeneti kezdő egy évvel tekinthetünk nyugodtan tízosztályosnak. János! Lehet még nyolcosztályos általános iskolában, az attól elkülönülő (mert szegregációra épülő) középfokú oktatásban gondolkodni? Én egyre kevésbé hiszek ebben. Miközben persze tudom, amit itt gajdolok, annak szinte semmi köze nincs a realitásokhoz.
    Váltig állítom, hogy politikai hatalomtól függetlenül - ezt mindjárt megmagyarázom - arra lenne szükség, hogy hosszú távban gondolkodó, alapos szakmai előkészítő munka kezdődjék jelentős oktatási reformokkal, átalakításokkal kapcsolatban. A politikai hatalomtól való függetlenséget nem úgy értem, hogy a politikát kihagyva, sőt, nagyon is bevonva, de úgy, hogy maga a folyamat ne nagyon múljon azon, éppen most milyen színű a hatalom. Ehhez a politikai pártoknak el kellene hinniük, hogy miközben a kereteket ők határozzák meg valóban (képviseleti demokrácia), de nem képesek megmondani a szakmai tartalmat, mert nem ehhez értenek (ehhez sem értenek). Ez nem fogyatékosságuk. Ők arra vannak - és de jó lenne, ha tényleg ezt tennék - hogy feltételeket teremtsenek érdekintegrációra, biztosítsák, hogy megjelenhessenek a különböző nézetek, a vita szakmai keretek közt európai módon folyjék, és persze dönteniük kell akkor, amikor kikristályosodni látszanak az alternatívák. És ha ez tisztességesen, intenzíven, jó hangulatban zajlik, akkor a társadalom elfogadhatja, hogy persze az adott hatalom a saját ideológiai elképzeléseinek megfelelően fog választani.
    De a lényeg, hogy szerintem szükség van rá, hogy igenis nagy kérdésekben elkezdődjék egy jelentős szakmai, társadalmi diskurzus.

    VálaszTörlés
  3. Szép karácsonyi kívánság. Az oktatási államtitkár és helyettese,akik a törvénytervezetről nyilvánosan szólnak, állítják, egész nyáron folyt és folyik egy kivételesen széleskörű szakmai (sajnos nem tudható kik és mely műhelyek képviseletében..) és társadalmi diskurzus. Ennek eredménye például az együttnevelést már a beiskolázásnál felrúgó, előkészítő - kislétszámú csoportok tervezete. Van egy olyan gyanúm, hogy ennek a javaslatnak a kidolgozásakor nem kérdezték Kende Anna, Illés Anikó,Vágó Irén, Szabó Mária - és még sorolhatnánk véleményét. Az ilyen csoportok kialakításának indoklása - éppen annyira szakmai, mintha egy utcai járókelőnél érdeklődnénk. Persze ezt is lehet diskurzusként értékelni.

    VálaszTörlés
  4. Pihelevics Attila2010. december 26. 16:10

    Lehet, hogy túl ambiciózus, irreális elvárás egy tíz évfolyamos, egységes, általános képzés bevezetése.
    Szerintem azonban az igazán túl ambiciózus és irreális elvárás az, hogy ettől önmagában drámai változások lesznek.

    Ha az új iskolarendszer bevezetését össze lehetne kapcsolni egy modern pedagógiai szemlélet, szakmaiság kialakításával, terjesztésével is, tehát egyfajta szemléleti megújulással, akkor viszont nagyon hasznos is lehetne.

    VálaszTörlés
  5. Hát persze Attila! Ezt már más bejegyzések kapcsán is megbeszéltük. De így van, önmagában az együttnevelés feltételeinek kialakítása is kevés, és a korai választás megszüntetése is. Valóban szükség van rá, hogy az egész együtt járjon a pedagógiai kultúra átalakulásával. A komprehenzív iskola nem pusztán a formáját, szervezetét tekintve az, nem pusztán a lehető legkésőbb igyekszik beépíteni az életút-választásokat, hanem valóban mindenki számára az optimális fejlesztést igyekszik nyújtani, elfogadva, hogy gyakorlatilag minden gyermek olyan belső lehetőségekkel érkezik az iskolába, hogy ehhez igazodva elvileg mindenki majdnem akármilyen magas szintre fejleszthető. Ehhez tartozik pedagógia, mindenfajta intézményesült és a látens diszkrimináció kizárása.

    VálaszTörlés
  6. A komprehenzív iskola megvalósításának gondolata már többször komolyan felvetődött, de mintha az esélyétől is egyre távolabb kerülnénk. (Érdemes elemezni, hogy a németeknél a Gesamtschule miért csak a szociális szempontból hátrányos helyzetű gyerekek számára jelentett megoldást, és miért zárkózott el tőle ott is az ún. elit, illetve hogyan sikerül helyenként mégis némi áttörés.)
    Most nálunk végképp nem olyan a társadalmi közhangulat, hogy szélesebb körben elfogadná ezt a megoldást. Az együttnevelés eddigi tapasztalatai között hiába akadnak biztatóak, sokkal hangosabban szólnak a problémák. Kedves István, hiába értünk mi itt egyet a célt, irányt, alapelveket illetően! Kedves János, osztom a gondolataidat a változtatások sorrendjéről, a fokozatosság elvének érvényesítéséről. De úgy látom, éppen nem az érdemi szakmai viták felé megyünk, és a kívánatos irányhoz a politikai akarat is teljességgel hiányzik. Civil szervezetként december 12-én kaptunk felkérést a közoktatási államtitkárságtól arra, hogy mondjunk szövegszerű (sic!) véleményt a közoktatási törvény és életpályamodell minisztériumi koncepciójáról december 30-ig. No comment!

    VálaszTörlés
  7. Néha ingerem támad arra, hogy apokaliptikus képeket fessek egy olyan Magyarországról, amelyben változatlanul maradnak az esélyegyenlőtlenséggel kapcsolatos viszonyok. Az ellentétek, az előítéletek, a rassszizmus, a fegyverek nélkül (és korlátozottan fegyverekkel is) folytatott polgárháború... S a képek feltartóztathatatlanul jönnek. Ez azonban biztosan túlzás, és bár az elmúlt hetekben, pár hónapban néhányszor már el kellett fogadnom, hogy jött olyasmi, aminek eljövetelét nem tudtam elképzelni, mégis azt hiszem, nem lehet "nemzethalált" vizionálni, ha az ország nem rohan hanyatt-homlok a komprehenzivitásba. Vagyis én ezt nem akarom túllihegni.
    Ám ha arra gondolok, hogy szeretnék olyan országban élni, ahol sokkal nagyobb az egyetértés minden érdekellentét ellenére is a legkülönbözőbb csoportok között; ha olyan országban akarok élni, ahol az iskolarendszer valóban tudást termel, és nem pusztán az esélyek egyenlőtlenségét; ha olyan országban akarok élni, amelyben van értelme nagy társadalmi kérdésekről zajló diskurzusoknak, akkor arra jutok, hogy nekem megállás nélkül képviselnem kell, hogy a komprehenzivitásnak nincs alternatívája. Még akkor is ezt fogom szajkózni, ha a párbeszédnek a mainál is szűkebbek lesznek a keretei.
    Ebben lehet csatákat veszteni, és ha egy nagyon fontos javaslat véleményezésére 18 napot adnak, amiből jó ha két hét a valódi munkaidő, az baj, és tiltakozni is kell miatta, de nyilván nem adhatjuk föl. Szekszárdi Juli nem is mondta ezt, nyilván nem is adja föl.
    A fokozatosság - ahogy öregszem - egyre elfogadhatóbb a számomra is sok kérdésben, azonban vannak olyan változtatások, amelyeknél a jelenlegi és a célállapot közt nincs lépcsőkkel kirakott út. A finnek sokáig készítették elő a komprehenzív iskola bevezetését, de amikor a nagyon alapos szakmai és politikai előkészítés beérett, akkor egyszerre és radikálisan alakították át az iskolarendszert. Ebben a kérdésben nem hiszek a fokozatosságban. A két ellentétes oktatási rendszerlogika közt nincsenek átmenetek. Nincs kicsit szegregatív iskolarendszer, nincs kicsit és jobban komprehenzív. De ha valaki, bárki lát ilyen lehetőségeket, szóljon, én mindenre nyitott vagyok, ami a reményét jelenti annak, hogy a magyar oktatási rendszer levesse legnagyobb ballasztját, az esélyegyenlőtlenségek szélsőséges mértékét.

    VálaszTörlés
  8. Nem élünk Finnországban, hanem itt a katyvaszban, ahol a döntéshozók egyenesen megszólíthatatlanok, és csupán a forma kedvéért, egy felesleges kötelezettséget kipipálandó kérnek véleményt a civilektől. (Ezt a dolgot Magyar Bálinték meg Hillerék sem intézték különbül.) Végső soron tökéletesen mindegy, hogy például az OFOE milyen véleményt ad a koncepciótervezetről.
    A pedagógus szakma szétaprózott (lehet, hogy már nem is létezik), a felelősséget meg mintha senki sem vállalná a fejleményekért. Abban reménykedem, hogy a helyzet romlásával végre megtalálják egymást a pedagógus szakma különböző területeken működő képviselői, és képesek lesznek megkerülhetetlen tényezőkké válva megakadályozni, hogy minden még meglévő érték a süllyesztőbe kerüljön. Ha nem vigyázunk, István, még valósággá válhatnak az apokaliptikus vízióid.

    VálaszTörlés
  9. Kedves István!
    Júliához kapcsolódva,azt látom, hogy nálunk-pedig egy elit iskolában tanítok- szakmai vitát alig lehet kezdeményezni.A pedagógusok kicsiny hányada hallott a komprehenzív iskola fogalmáról
    A politikusokat meg kellene győzni, hogy jobb egy komprehenzív iskola, mint egy elit suli válogatott tanárokkal és gyerekekkel.Az ő gyerekeik is ilyen iskolába kellene járjanak.
    A szemek előtt a két véglet látszik. Ki íratná olyan iskolába a gyerekét, ahol féltenie kellene a testi épségét, ahol mindennapi jelenség az erőszak, a lopás?
    Nem tudom hogyan lehetne ezt megvalósítani?
    Szerintem amíg nálunk Finnországgal ellentétben a leggyengébbek mennek tanárnak, addig ez nem fog menni.
    Még fokozatosan is nehéz. Hangosan gondolkodom: Találunk egy elkötelezett, tehetséges igazgatót. Összeszedünk kreatív pedagógusokat, kiképezzük őket (heti 22-24 tanóra mellett) Meggyőzzük a szülőket, az értelmiségieket is, hogy miért lesz neki jó az olyan iskola, ahol a gyerekek összetétele átlagos.
    Aztán találunk egy iskolaépületet, ahonnan kiszórjuk a régi iskolát gyerekestül tantestületestül..
    Talán úgy lenne remény, ha találnánk erre meggyőzhető igazgatókat, munkaidőben felkészülő, kreatív pedagógusokat, akik kezdetben heti mondjuk tíz órában tanítva sajátítják el a szakmát.
    Továbbra is az a kérdésem, hogy addig, míg a pedagógus társadalom ennyire kontraszelektált, túlterhelt, anyagilag megnyomorított, lehetséges e az érdemi változás?
    Asztalos György

    VálaszTörlés
  10. Bár értem, sőt, el is fogadom egy részben a célzást, hogy Magyarország nem Finnország, magam is kicsit unom már a rájuk való hivatkozást, de most még egy kicsit feszíteném a húrt, és még egy kicsit velük példálózok.
    Amit itt leírtak, leírtatok, az hiteles helyzetleírás. Szerintem is nagyjából ez a helyzet. Részleteken talán vitatkozhatnánk, én talán egy hangyányit optimistább vagyok, de ez nem változtatna a lényegen. Igen, a helyzet olyan, amilyennek leírtátok (kedves Juli, ugye itt tegeződhetünk?).
    Csakhogy a 60-as évek elején Finnország még nagyjából ugyanilyen helyzetben volt. De példálózhatnánk távol-keleti országokkal is, Sanghajjal (nem külön ország, csak Kína még nem PISA-zik), de hogy még izgalmasabb legyen a dolog, hozzánk közelebbről Észtországgal és Lengyelországgal is.
    Van-e Magyarországon is ilyen út, pontosabban van-e reménye? Én ezt nem akarom feladni. Nem nagyon hiszek - ebben a kérdésben - az alulról jövő kezdeményezésekben (miközben hasznosak lehetnek, de nem a rendszer radikális átalakításának effektív lépései, csak bizonyító erejű kísérletek lehetnek). Minden a politikán múlik. Magyarország iskolarendszerét csak egy átfogó politikai döntés változtathatja meg. Az a kérdés, lehet-e olyan helyzet Magyarországon, hogy az éppen aktuális politikai hatalom úgy döntsön, eljött a cselekvés órája.
    Érzem, hogy mindenki, aki ezt olvassa, most szomorkásan mosolyog. Pedig Dél-Koreában (nem tévesztettem el az égtájat) lényegében diktatórikus politikai viszonyok között hoztak jelentős döntéseket az iskolarendszer átalakítására. (Itt azért az ismereteim messze vannak a tökéletestől, ezért ha valaki ezt pontosabban tudja, írja már le, kérem.)
    A komprehenzív iskola megvalósítása nem valami kommunista agyrém, baloldali kitaláció, hanem nagyon rendes polgári iskolapolitikai törekvés. Primitíven fogalmazva: a tőke hasznosulásának alapvető folyamataihoz járulhat hozzá egy komprehenzív alapelveken felépülő iskolarendszer a tehetségek kibontakoztatásával, a társadalmi integráció növelésével, egyszerűen az iskolarendszer átlagos teljesítményének növelésével. Lehetetlen, hogy legyen egy nem vak politikai irányítás Magyarországon? (Elnézést kérek a vak emberektől.)
    Maga a fejlesztési folyamat persze iszonyúan fontos kérdés. Nem szabad túl gyorsnak lennie. Hiszen egy egész társadalmat kell meggyőzni a lépés helyességéről. Baromi sok kutatás és pedagógiai kísérlet kell. Az egészet komoly társadalmi vitáknak kell kísérni. Csakis rendkívül alapos helyzetfeltárással kezdődhet. De hát ezt így csinálták a finnek, és sokan mások is. Az észtek is, csak ők már a példák alapján sokkal gyorsabban.
    Szóval, valóban rossz a helyzet, de ez benne a kihívás. Ja! Arról nem írtam semmit, hogy a jelenlegi oktatáspolitikai irányítást hogyan lehetne meggyőzni. Fogalmam sincs.

    VálaszTörlés
  11. Kedves István! (Már hogyne tegeződhetnénk!) Alapjában véve én is optimista vagyok, különben nem olvasgatnék hasonló bejegyzéseket, és nem reflektálnék rájuk. Az oktatási kormányzat olyan, amilyen, valóban nem szabad beleragadni az ő ócsárlásukba, hiszen a felelősség közös. Asztalos kollégának tökéletesen igaza van, amikor kontraszelekcióról és a pedagógusok érdektelenségéről, kiábrándultságáról ír, és arról, hogy az érdekérvényesítésre alkalmas szülők szeretnék biztonságos körülmények között és nem esélyeiktől megfosztva iskoláztatni a gyerekeiket. Az ő szempontjuk is érhető, hiszen sajnos az egész társadalom érzékelhetően bizalmatlan, kiábrándult. Az előző kormányzatok (főként Magyar Bálinték) jószándéka, számomra szinte tökéletesen elfogadható koncepciója azon bukott el, hogy hihetetlen gőggel kezelte a pedagógusokat, elmaradt az igazi "implementáció"..., de hát ezt Te nálam is jobban tudod. (A kompetencia alapú fejlesztés például az évszázad fejlesztése lehetett volna, ha nem úgy történik, ahogy, és nem válik a kompetencia szó lassan szitokszóvá. Persze a minőségbiztosítás sem járt jobban...) Nemrégiben olvastam egy bejegyzésben, hogy pedagógusok között vannak újítók, alkalmazók és alkalmatlanok. Az újítók újítsanak, az alkalmazók alkalmazzanak, az alkalmatlanok meg tűnjenek el a pályáról és ne járassák le a többieket. A többiek azonban, ha sikerül megnyerni őket, nélkülözhetetlen partnerek lehetnének a megújításban. A pedagógustársadalom megnyerése nélkül esélye sincs semmifajta fejlesztésnek. Még most is fantasztikus emberek dolgoznak az iskolákban, de lassanként elhasználódnak, kiábrándulnak, elfogy a maradék erejük is. Amikor a (remélem még létező) szakma összefogásáról szóltam, arra gondoltam, hogy a kutatók, szakértők, elemzők és a pedagógusok a találjanak végre egymásra, legyen bizalom, érdemi kommunikáció, közös irányba törekvés, hit a pozitív változtatás lehetőségében. Nem tudom, ez megvalósítható-e, de az biztos, hogy ez a kölcsönös bizalmatlanság nem vezet sehova. Ha képessé válnánk a szakmai érdekérvényesítésre, akkor az oktatáspolitika is kaphatna némi ellensúlyt, és esetleg rákényszerülne arra, hogy a politikairól végre a szakmai szempontokra helyezze a hangsúlyait, szakítson az üres lózungokkal és látványos szimbólumokkal, ne verje szét a még működőképese műhelyeket, és ne ábrándítsa ki végleg a valóban jó pedagógusokat. Hogy meg lehet-e győzni a jelenlegi irányítást, nem tudom, de szerintem a szakmai nyilvánosságnak, ha valóban jól megszerveződik, lehet még esélye. Az online folyó szakmai viták is bázist jelenthetnek ehhez a szerveződéshez.

    VálaszTörlés
  12. Én egyelőre a megszerveződés tekintetében, az on-line kommunikáció hatékonyságával kapcsolatban nem vagyok különösebben derűlátó. Mit kellene tenni? Én azt látom, hogy az oktatáspolitikai vezetés megnyerése nélkül szinte reménytelen bármi is (legalábbis az itt tárgyalt területen, vagyis a komprehenzivitás, az iskolarendszer ügyeiben). De mint írtam, mást nem lehet tenni. Számba veszem a saját lehetőségeimet: (1) leírom a véleméynem a törvénykoncepcióról, (2) blogolok itten, (3) az egyetemen a pedagógia szakosokat és a tanárszakosokat arra tanítom, ami legjobb hitem szerint előre visz, (4) az OKNT-ben, amíg ott tag vagyok jártatom a pofámat, (5) az Educatio Kft-ben Loránd Ferivel teljes mértékben kaffkai viszonyokat átélve, lét és nemlét között lebegve próbáljuk kitalálni, hogy az éppen aktuális vezetés mit akar komprehenzív iskolafejlesztés ügyben ... Na és? Amíg Magyar Bálintnak, vagy Hiller Istvánnak hívták a minisztert, addig sem érdekelte a politikát ez az egész ... Hát akkor most?
    Pedig én nem is vagyok - már többször írtam - teljesen pesszimista. Ahhoz már öreg vagyok, hogy nagy felbuzdulásokba kapcsolódjak be, pláne, hogy magam szervezzek. Ez a blogolás is egyre inkább szellemi önkielégítésnek tűnik nekem.

    VálaszTörlés
  13. Én sem hiszek a mesékben és az oktatáspolitikusokban. Viszont, – többek között – Te is nagyon sokat teszel a fontosnak tartott ügyek érdekében, és mások is vannak, akik próbálkoznak, de egymástól függetlenül, elszigetelten. Nem tudom, hogy a virtuális térben kóborlók összefogásával tovább jutunk-e. Nekem nagy élmény volt az a Virtuális Nevelésügyi Kongresszus, ami a honlapunkon zajlott spontán szerveződve több, mint 600 hozzászólással (http://www.osztalyfonok.hu/rovat.php?id=40). Most is számos jó fórum, szakmai blog jelenik meg a neten, és ezek körül egy nagyobb az aktivitás. Az OktpolCafét ismered, de van egy sor jó pedagógusblog, a mi virtuális rendezvényünk résztvevőinek jó része ezek közül a blogerek közül verbuválódott. Ha ez a sok online működő vitafórum hálózatot alkot, talán át tud jutni a rivaldán. Többünkben felmerült egy második virtuális kongresszus gondolata. Te mit gondolsz erről?

    VálaszTörlés
  14. Pihelevics Attila2010. december 28. 2:58

    Az egyéb erőfeszítéseket nem nélkülözve egy kísérleti iskola eredményes működése, példája lehetne az egyik leghatásosabb eszköz a változások elindításához. Ha már fantáziálunk, akkor én egy olyan iskola átalakítását képzelném el, amelyik minél több évfolyammal és minél szélesebb képzési választékkal rendelkezik, beleértve az általános, nem szakmai képzést is, mert egy komprehenzív iskola számára ez tűnne a legmegfelelőbb kiindulópontnak. A cél az elit iskolák objektív eredményeinek elérése, meghaladása tudásban, az érettségi és felvételi eredmények, a nyelvvizsgák, versenyeredmények stb. tekintetében. (Természetesen ezek az eredmények a tanulók kibontakozásának részét képeznék, melyek szervezésébe, kivitelezésébe a tanulók aktívan részt vennének.) Szükség volna az „ütős”, egyértelmű eredményekre a figyelem felkeltéséhez, annak igazolásához, hogy lehet a gyakorlatban is másképpen, eredményesebben. Például én és a nagy többség nem érti, nem fogadja el a kvantummechanika elveit, de ha az ezeket az elveket használó eszközök működnek a gyakorlatban, akkor ezeket vásároljuk, könnyen elterjednek. Tehát, ha jobbak az objektív gyakorlati eredmények, akkor a többség (az elité is) szívesen íratná ilyen iskolákba a gyerekét. Ha nem is sikerülne maradéktalanul elérni a célokat, akkor is rengeteg értékes tapasztalattal szolgálna a problémák természetét, a fejlesztéseket illetően. Gondolom az oktatási vezetés is könnyebben támogatna egy kísérleti iskolát, mint az országos rendszer ilyen átalakítását.

    VálaszTörlés
  15. Szép gondolat egy kísérleti iskola, volt már több is, igen költséges dolog. Kétlem, hogy az oktatási kormányzat most éppen ebbe hajlandó lenne pénzt fektetni. A komprehenzivitás haszna már minden szinten be lett bizonyítva, illetve meg lett cáfolva. Érdemesebb lenne a jelenleg létező jó gyakorlatokat alaposan elemezni, az eredményeiket közkinccsé tenni, a problémáik okait feltárni stb., és megerősíteni őket, hogy folytathassák, amit elkezdtek, és amiben legalább a csírái megvannak a sikernek. Meg bíztatni másokat is arra, hogy belefogjanak. Arra is jó lehet a net, hogy a létező műhelyek megismerjék egymást, kicseréljék a tapasztalataikat. Ezt nem váltja ki az, hogy adminisztratív úton begyűjtik az ún. jó gyakorlatokat. (Az ezeket realizáló jó pedagógusoknak meg a bürokratikus procedúrát érzékelve, elmegy a kedvük az egésztől. Vagy ez már a múlt?)
    Meg persze egy nyilvános, érvelő szakmai vita a komprehenzivitásról, a kapcsolódó tapasztalatokkal alátámasztott érvek és ellenérvek nyilvános ütköztetése (ideológia és politikamentesen, gyűlölködés nélkül, kulturáltan, okosan) szintén hasznos dolog lehetne. (Legalább azt igazolhatná, hogy még létezik a pedagógus szakma.)

    VálaszTörlés
  16. Pihelevics Attila2010. december 28. 5:56

    Olyan kísérleti iskola még nem született (legalábbis az utóbbi időszakban biztosan nem) amelyik objektív teljesítményben elérte volna az "elit" iskolák eredményeit, pedig ez nagyon lényeges lehetne.

    Valóban költséges dolog, de minden iskola az, tehát amennyiben egy létező iskola átalakításáról van szó, akkor csak az alapiskolán túli kiadások jelentenének többletköltséget, persze biztos ez sem lenne kevés.
    És nyilván olcsóbb lenne, mint az összes iskola átalakítása.

    A szakmai vita szerinten sosem árt.
    (Arról nincs tapasztalatom, hogy milyen és mennyi jó gyakorlat van, mert nem vagyok és nem is voltam gyakorló pedagógus.)

    VálaszTörlés
  17. Én igazán örülök, hogy van ez a szakmai fórum, és a Júlia által említett blogokat is meg fogom nézni.Bár tanítottam kicsi faluban, lakótelepen, elit világi iskolában, most elit egyháziban, de igazán az a tapasztalatom, hogy szakirodalmat szinte senki nem olvas.PL. Az ÚPSZ nem is jár a könyvtárunknak.Iskolapszichológusunkkal és még két kollégával nem tudunk 3 embernél többet összehozni műhelymunkára. Mindenki fáradt pedig nálunk ugyanazért a fizetésért sokkal könnyebb gyerekekkel foglalkozunk mint feleségem egy lakótelepen.
    Megdöbbentő, de a pedagógusok nagyrészt ugyanolyan mítoszok mentén gondolkodnak, mint a politikusok, és újságírók nagy része.
    A kísérleti iskolák sokszor azért nem adaptálhatók, mert extrém energia, elkötelezettség és sokszor sok pénz is van benne.
    Én nem hiszem, hogy egy kísérleti iskola elérhetné az elit iskola szintjét, legfeljebb hozzáadott értékben. (Legalább is, ahogy gondolom Attila gondolja: nem válogatott gyerekekkel, és nem válogatott pedagógusokkal.)
    Szerintem kell még, hogy rosszabb legyen, kell, hogy dőljön a ház, hogy változás legyen.
    Asztalos György

    VálaszTörlés
  18. Muszáj megvárni, hogy összedőljön a ház? Még sok érték pusztulhatna el, ha hagyjuk!

    Kedves Gyuri!
    A következő honlapokat, illetve blogokat ajánlom különösen a figyelmébe (a mi osztalyfonok.hu honlapunk mellett):
    http://oktpolcafe.hu;
    http://agyzaj.blog.hu; http://evablog.freeblog.hu/;
    http://zoldbeka.freeblog.hu/;
    http://anyessz.freeblog.hu/;
    meg itt egy szülőknek szóló portál: htto://www.koloknet.hu
    Nem tudom, milyen szakos, de nem csak a történelemtanárok számára figyelemre méltó a Történelemtanárok Egyletének portálja: http://www.tte.hu/.

    Ha valaki ismer még folyamatosan működő, tartalmas pedagógusblogot vagy szakmai portált, vitafórumot, tájékoztasson róla! Előre is köszönöm.

    SZJ

    VálaszTörlés
  19. Miklósi László2010. december 28. 9:33

    Kedves István!

    20 éve nyílt sisakkal kéne érvelni, vitázni e kérdésben (is). Mi tanárok, oktatáskutatók, civil szervezetek ezt tesszük. A politika azonban ezt rendre NEM vállalja. S a nyílt döntést sem.
    Nagy eredmény lenne, ha a (mindenkori) politika, kimondaná, mit akar.
    S persze legyen hajlandó szakmai vitára.
    Én azt gondolom, kis lépések is fontosak lennének. Így az ált. isk. megerősítése, s a 6, 8 osztályosok visszaszorítása. De ezt emelt fővel, értékek mentén, vita eredményeként kéne tenni.

    Miklósi László

    VálaszTörlés
  20. S persze nagyon örülök e témának, hiszen általában épp a legfontosabb kérdésekről nem szoktunk beszélni.
    Mint például arról, mire való az iskola. S e téma igencsak kapcsolódik ehhez is.

    VálaszTörlés
  21. Természetesen sehogyan sem lehet a mostani oktatási kormányzatot a komprehenzivitás szépségeiről meggyőzni, hiszen ez olyan távol áll tőlük, mint Makó Jeruzsálemtől. De nem azért, mert ellenzik, hanem mert a döntéshozóknak még nem volt alkalmuk komolyan elgondolkodni ezeken a kérdéseken. De lehet, hogy ez nem is olyan nagy baj. Most nem kell a kompromisszumokat, a modus vivendit keresni, mert olyan egyszerűen nincs. Már többedszer tapasztalom, hogy amióta ókonzervatív az oktatáspolitika, azóta sokkal értelmesebb beszélgetések vannak a progresszív pedagógiáról. Világosabban fel lehet tenni a kérdéseket. Hiszitek vagy sem, néhány hete egy teljesen értelmes műhelybeszélgetésen vettem részt a kompetenciaalapú oktatásról. És az ilyen virtuális vagy reális műhelyekre nagy szükség volna egyszerűen azért, hogy tisztábban lássunk. Annyiban ugyanis én is optimista vagyok, hogy ilyen vagy olyan módon, de elkerülhetetlen az átfogó közoktatási reform. A komprehenzivitás dolga ugyanis - és ha jól értem, Pista is ezt mondja - elsősorban nem értékválasztás kérdése, hanem szakmai racionalitásé.

    VálaszTörlés
  22. A 10 osztályos iskola jó dolog. Nem látom hogyan lehetne esélye most itthon. Mivel nem iskolában tanítok ezért sok okosat nem tudok hozzátenni! DE! Azt meg tudom erősíteni saját tapasztalatból, hogy jó dolog. Én 10 osztályosba jártam életem egy meghatározó szakaszában. Az országot és az iskolát le sem merem írni, mert nagyon durva lenne (Mostanában nem pozitív példaként szoktak elhangozni, ráadásul nem az adott ország iskolarendszerébe tartozó suli volt...)

    VálaszTörlés
  23. Lehet, hogy írok majd egy bejegyzést arról, hogy szerintem milyen ez a mostani oktatáspolitika. Én is azt hiszem, hogy ókonzervatív, értve ezalatt, hogy a konzervativitásában ma már messze nem adaptív elvekhez, működésekhez ragaszkodik, illetve ilyeneket akar visszahozni. Konkrét intézkedéseiben én még kevésbé látom. Lehet, azért, mert túl magas az ingerküszöböm. Bár e blogban is ilyesmikről írok, és van téma bőven, de mindegyik bejegyzésben van valami, ami szerint egy-egy mondat, a kommunikációban megjelenő kijelentések azok, amelyek kritika alá vehetők, a konkrét lépések közül egyelőre nem sokat tudok mondani, amit erősen kifogásolnom kellene. Van persze, meg is tettem (mármint a kritika alá vételt), de ilyen bármelyik oktatási kormányzatnál volt az elmúlt 20 évben. A jelek, az elvi megnyilvánulások árulkodóak persze szerintem is, ezért is fogtam bele a koncepció elemzésébe.

    A komprehenzív iskolarendszer létrehozásával való foglalkozás lehetőségét, javaslatát pedig fel kell vetni. Én meg fogom tenni, ezt már elhatároztam. Ez az oktatáspolitikai vezetés esélyegyenlőtlenségek kezelése ügyében (pl. integráció) még nem nyilatkozott, látványosan kerüli a témát, hiszen a kereszténydemokratáknak és a Fidesz néhány politikusának (Lázár, Pokorni) előbb valamilyen egyezségre kell jutniuk - gondolom. Ha egy az integrációt elvető, az esélyegyenlőtlenségek kezelését ignoráló politika jut érvényre, akkor persze semmi keresnivalója nem lesz annak, aki itt komprehenzív iskolarendszerről való gondolkodást szeretne kiprovokálni.

    VálaszTörlés
  24. Először is köszönöm Júliának a linkeket. Egyetértünk, hogy nem kellene megvárni az összedőlést. Laci nyílt sisakjáról pedig azt gondolom, és látom a politika első szándéka az, hogy pénzt spóroljon. Lásd folyamatos óraszámemelés. A második szempont a választók véleménytudásának megfelelő döntések hozatala. Harmadik szempont csak a szakma. Mentségként: azt hiszem sok tisztességes politikus van aki saját véleménytudását szakmai tudásnak hiszi.
    Azt hiszem a mai politikusaink is sokan elit iskolába jártak és járatják gyerekeiket.
    István hozza a lengyel példát.
    Nálunk nehezebb a helyzet szerintem. Egyrészt sokkal szelektívebb az iskolarendszerünk, másrészt más a lakosság összetétele.
    A szellemi elit nagy része nem hisz az új iskolákban, nem hisz a szelekció rosszaságában.
    Miért hinne, ha az ő gyermeke ennek csak legalábbis látszólagos előnyét élvezi.
    Ha egy elit iskolában nem a legkorszerűbbek a tanítási módszerek, azt a jó szociokultúrális háttérrel rendelkező gyerekek kibírják.Ha meg probléma van, akkor ezer segítség: szellemi és anyagi eszközök állnak készen.
    Ezekért vagyok pesszimista a mindenkori politikával szemben.
    Azt hiszem amit meg tudunk tenni hatókörünkben, azt meg kell tenni, és az nem kevés.
    Talán, ha dől a ház akkor lesz hova fordulni a döntéshozóknak. ( Hátha valahol valaki dőlés előtt is odafigyel.)
    Asztalos György

    VálaszTörlés
  25. Pihelevics Attila2010. december 29. 3:19

    Remélem lehetek provokatív. Vannak rendkívül elavult pedagógiával működő elitiskolák, melyekhez tanulóik, tanáraik és a szülők is ragaszkodnak. Ahelyett, hogy azokat az iskolákat, tanulókat fejlesztenénk igen magas szintre (akár az elitiskolák szintje fölé),akiknél nincs ez az ellenállás, legfőbb tevékenységünk, hogy heroikus küzdelmet folytatunk az elitiskolák és védelmezőik ellen, hiszen ők minden rossz forrása. És akkor körülbelül itt el is fogy a tudomány. Szerintem komoly magyarázatot igényelne, hogy miért elsősorban az elitre figyelünk. Egészen pontosan miért szükségszerű, hogy a nem-elit iskolák ne lehessenek sokkal jobbak?

    Asztalos György a szociokulturális hátteret említi a nagy különbségek okaiként. Rendben, de nem biztos, hogy egy állandó, befolyásolhatatlan dologként kell a helyzetet passzívan tudomásul vennünk. Alapos elemzések volnának szükségesek ezzel a szociokulturális háttérrel kapcsolatban, tartalmát, működését stb. illetően, illetve annak kidolgozásra, hogy a hátrányosnak tekintett szociokulturális háttérből milyen (az elittől eltérő) utakon juthatnánk el a magas szintre.

    VálaszTörlés
  26. Az elit-iskolákra való hivatkozás - ahogy én látom - részemről és a megjegyzéseket küldők részéről sem azért történik, mert az elit-iskolákat kiáltanánk ki bűnbaknak. Az elit-iskolák egy egészében problematikus rendszer részei, inkább mint ikonok szerepelnek itt, olyan jól megjelölhető "objektumok", amik az egész rendszer problematikusságát jól megtestesítik, állatorvosi lovak.

    Én amúgy sem a szegregációt tartom a magyar oktatás legfőbb gondja, az esélyegyenlőtlenségek kirívóan magas szintje okának, erről már többször írtam. Teljesen elfogadom, hogy minden iskolát magas szintre kell fejleszteni, meg kell találni az okait, hogy miért megy ez olyan nehezen az inkább hátrányos helyzetű gyerekeket tanító iskolákban, és meg kell oldani az így megismert problémákat.

    A helyzet azonban ennél egy kicsit bonyolultabb. Erről is már több bejegyzésben írtam: az inkább a hátrányos helyzetű gyerekeket nevelő iskolák teljesítményét egyáltalán nem szabad lebecsülnünk, hiszen a leggyengébb tanulóink a nemzetközi összehasonlításokban relatíve sokkal jobbak, mint az elit-iskolákban tanuló jó tanulók. A heterogén összetételű osztályokban a jó tanulók jobban teljesítenek, mint homogén osztályokban tanuló társaik. Ezek mind azt mutatják, hogy elindult, zajlik a valamikor gyengének tartott iskolák jó iskolákká válása.

    Még fontosabb viszont, hogy ettől még nem vált igazzá, hogy a sok hátrányos helyzetű gyereket tanító iskolákban abszolút értelemben is annyira nőne a teljesítmény, hogy elérnék az elit-iskolák színvonalát. Mintha a származás, a szociális háttér abszolút hátrányt jelentene. Bármennyire is jó eredményt produkálnak pedagógiai hozzáadott értékben a gyengébb iskolák, maradnak gyengébbek, és ez szoros kapcsolatban van az oda járó gyerekek átlagosan rosszabb családi hátterével. Vagyis itt valóban pedagógiai áttörésre van szükség, ahogy ezt Attila is sugallja, ebben én teljesen egyetértek vele. Bár teljes mértékben nem lehet megvalósítani, mégis, arra kellene törekedni, afelé kellene haladni, hogy akármilyen szeletét, csoportját vesszük is a társadalomnak, az iskolai eredményességet jelző fontosabb mutatók (pl teszteredmények) eloszlása mindegyikben ugyanaz legyen. És ha mindez volt, ahogy írva, akkor jön az igazi nagy falat: ezt a most már minden társadalmi csoportban létező ugyanolyan színvonalat kell egységesen emelni a csillagos égig.

    Én is hiszem, hogy ez nem lehetetlen.

    VálaszTörlés
  27. Új oktatáshoz kapcsolódó weblap, amit a figyelmetekbe ajánlok: http://hamisciprus.blogspot.com
    Az aktuális bejegyzés (Kötött pálya) éppen az Új Nemzeti alaptanterv tegnap bejelentett szándékára reflektál.

    VálaszTörlés
  28. Pihelevics Attila2010. december 31. 0:34

    Ha az iskolai teljesítmény legfőbb meghatározója a családi, szociális háttér, akkor szerintem ezzel komolyan kellene foglalkozni:
    1. Az objektív anyagi és kulturális javakhoz több hozzáférést kellene biztosítani az ilyen szempontból hátrányos helyzetűek számára, célszerűnek tűnne a nagy különbségek csökkenése.
    2. A családi, szociokulturális háttér jellegét, tartalmát, hatásmechanizmusát, hatásainak hatékony megváltoztatási módjait a vizsgálódások középpontjába kellene állítani.
    3. Az iskolának, a pedagógiának figyelembe kellene vennie, valamit kezdenie kellene a szociális háttérrel is.

    Az jó, hogy a színvonal emelésének nincs elvi felső határa. A folyamattal kapcsolatban azonban gondolkodóban vagyok. Konkrétan, hogy először a társadalmi csoportok eredményeit kell hasonló szintre fejleszteni és ezután ezt a színvonalat magasra emelni, vagy kezdetektől igyekezzünk különböző utakon, de aktív közösségben a tanulóknál, a tanulókkal a színvonalat minél magasabbra emelni, és ha jó a hipotézisünk és jól dolgoztunk, akkor majd elő fog állni, hogy a társadalom minden szeleténél hasonlóan magas eredményeket kapunk.

    VálaszTörlés
  29. Kedves István!
    Én is azt gondolom, hogy nem az elit iskolákat,kell kárhoztatni, hiszen az egy rossz rendszer szükségszerű termékei.
    A rémálmok amiről írsz, nálam is elő szoktak jönni. A szelekció rosszasága nem csak a gyenge eredményekben nyilvánul meg, hanem ami ennél még nagyobb baj, hogy nem ismerik meg egymást a különböző háttérrel rendelkező emberek és akkor jönnek a mindenféle izmusok..
    A számokból én viszont mást olvasok ki.
    Nem hiszem, hogy a gyengébb iskolák nálunk azért teljesítenek jobban relatíve, mert ott jobb a szakmai munka.
    Egyáltalán készült e erről vizsgálat?
    Jobb tanárok tanítanak?
    Jobb módszereket alkalmaznak?

    Én azt látom, hogy a relatíve jobb teljesítménynek az az oka, hogy ott rekednek a tehetséges, de rossz szociokulturális háttérrel rendelkező gyerekek.
    Ezt az is alátámasztja, hogy nálunk sokkal kevesebben vannak a hatodik szinten teljesítők pl. matematikából (PISA) mint a jobb országokban.
    Ady sorai jutnak eszembe:" Aki egyszer bekerült a lelencházba az nem ír hegyibeszédet" (Fejből idézek.)
    Azt hiszem rengeteg tehetséges embert fojt meg a mi iskolarendszerünk.
    Istvánnal abban is egyetértek, hogy felülről és átfogóan kellene változtatni, hiszen egyénileg senkitől nem várható el, hogy ha teheti ne keresse meg a számára elérhető, legjobb iskolának gondolt intézményt.(Szülő, tanár.)
    A szelekciós mechanizmusok maguktól úgy működnek, hogy egyre rosszabb lesz. A mi kisvárosunkban is jól látszik, hogy bizonyos iskolákból egyre kimentik a gyerekeket azok akik tehetik, így azok egyre lejjebb szorulnak.

    Ha már Szilveszter van: Kívánjuk magunknak olyan vezetést, ahol a szakma, a szolidaritás, az egymás megbecsülése,egymás elfogadása érvényesülhet. Magunknak meg erőt hozzá, hogy ne fogjuk be pörös szánkat! BUÉK
    Asztalos György

    VálaszTörlés
  30. Az, hogy a gyengék relatíve jobban teljesítenek a jobbaknál, egyelőre csak egy felismerés, egy tény, és semmilyen vizsgálat nem próbálta meg kideríteni az okát. Ilyenkor az embernek hipotézisei vannak, amiket világképéből, jobb esetben jól kimódolt tudományos elméletekből vezet le. Én eddig két magyarázatot ismerek, az egyiket leírtam én, a másikat most Asztalos György. Vagyis: (1) jobbak a pedagógusok a gyengéket tanító iskolákban, (2) oda szorulnak az ott is átlagos arányban megtalálható tehetségesek. A kettő nem mond ellent egymásnak, és természetesen nagyon alapos vizsgálatokra lenne szükség, hogy a két hipotézist alátámasszuk, vagy megkérdőjelezzük.

    VálaszTörlés
  31. Attila föltett egy alapkérdést: "Egészen pontosan miért szükségszerű, hogy a nem-elit iskolák ne lehessenek sokkal jobbak?" Én azt gondolom, hogy ez nagyjából - valószínűségi értelemben - szükségszerű, és már el is hangzott egy pár érv, hogy miért. Én kettőt szeretnék még ezekhez hozzátenni.

    1. Több pedagógus szeretne elitiskolába menni dolgozni a kellemesebb munkakörülmények okán. Ennek következtében ott nagyobb esélye van a minőségi szelekciónak a tanárok vonatkozásában is.

    2. Kevés szó esett eddig a motivációról. Kontraszelektált iskolákba érthető módon nagyobb valószínűséggel járnak alacsonyan motivált gyerekek. Ennek következtében nagyobb a valószínűsége, hogy a tanulásnak nem kedvező légkör, szubkultúra alakuljon ki. Szerintem ennek a jelentősége iszonyú nagy.

    Természetesen én sem az elitiskolákra haragszom, hanem a korai szelekcióra, amely egészében számos ok miatt csökkenti az oktatás hatékonyságát.

    Boldog új évet mindenkinek!

    VálaszTörlés
  32. Pihelevics Attila2010. december 31. 3:12

    Szerintem azért lehet valami az Asztalos György-féle hipotézisben, mert az „elit” iskolák nem kizárólag a tehetség szerint szelektálnak, hanem nagyon fontos a szociális háttér is, az is, hogy a tanuló az iskola (sokszor ki nem mondott) elveinek, szellemiségének megfeleljen (hogy a protekcióról ne is beszéljünk). Tehát ez alapján elképzelhető, hogy a pedagógia átlagos színvonalában nincs nagy különbség. Az „elit” iskolákban sem csak a tehetségesek, a „nem-elit” iskolákba pedig csak a kevésbé tehetségesek járnak.

    De ha az a hipotézis igazolódna is, hogy a „nem-elit” iskolákba valamivel jobbak a tanárok, akkor is szerintem az alapvető attitűdnek az ő esetükben is az áttörés keresésének kellene hogy maradjon/legyen.

    VálaszTörlés
  33. Attilát kiegészítve azt gondolom, hogyha elit iskolák helyett jó, vagy jónak tartott iskolákról beszélünk, akkor a tehetség sokkal kevésbé meghatározó, mint a szülői érdekérvényesítő képesség.
    Knauszival megint egyetértek.
    Annyi mentséget tudnék felhozni a nehezebb gyerekekkel foglalkozó iskolák relatíve jobban teljesítése mellett, hogy a lehetetlen helyzet miatt kénytelenek újabb, jobb módszereket bevezetni, és ez lehet hatékonyabb.
    Asztalos György

    VálaszTörlés
  34. Pihelevics Attila2010. december 31. 6:33

    Lehet, hogy van valami a tanárok közötti különbségben, de a helyzet nem egyértelmű. Megfogalmazódott, hogy a nagyobb szelektálási lehetőség miatt az „elit” iskolákban jobbak a tanárok. Ez a „Nahalka-hipotézis” ellentéte, amely szerint a „nem-elit” iskolában jobbak a tanárok. Én nem tudom, de valószínűleg a „jó tanárság” kritériumait is pontosabban kellene tisztázni, ha lehetséges.

    A motivációval kapcsolatos észrevétel jogos, amennyiben a mostani állapotokat, pedagógiát vesszük alapul. A szociális háttérhez hasonlóan a motivációval kapcsolatban is arról „álmodozom”, hogy az iskolai tanulással szembeni motiválatlanságot sem kell passzívan tudomásul vennünk, erre is keresnünk kell a hatékony válaszokat.

    VálaszTörlés
  35. Igen, szerintem is az a helyzet, amit Attila mond. Először tisztázni kellene, mi az a jótanárság, majd megnézni, hol vannak a jó tanárok. És tényleg igaz, a tanárok színvonaláról én egészen mást mondok, mint Imre. De persze mindketten csak hipotéziseket fogalmazunk meg.

    VálaszTörlés