Igyekszem indulat nélkül fogalmazni. Hátha sikerül!
Olvasom a közoktatásért felelős helyettes államtitkár nyilatkozatait a középiskolai felvételik ügyében. Visszaállítják a szóbeli felvételi vizsgákat. Ebben az intézkedésben nem annak közvetlen tartalma a fontos. Már megint egy lépés, amelyben az oktatásügyi kormányzat kihasználja az előzőnek a bornírtságait, és az oktatási rendszer, a pedagógusok megmentőjeként léphet fel. Ilyen volt a buktatás lehetetlenségének eltörlése is, hiszen amikor hét éve az osztályismétlés intézményének megszüntetése az első három évfolyamra vonatkozóan megtörtént, akkor az a döntés - miközben szakmai tartalma teljes mértékben alátámasztható egy a világban ma irányadónak tekinthető pedagógiai paradigma keretei között - abszolút elhamarkodott, előkészítetlen volt, és az ügynek is kárt okozott. Mi sem természetesebb, mint egy ilyen döntést visszavonni, felszabadítani a pedagógusokat az általuk borzalmasnak tartott következmények alól.
Ilyen most ez a döntés is. A szocialista-liberális oktatáspolitika felismerte az esélyegyenlőtlenségek nagy mértékében rejlő veszélyeket, és megpróbált tenni valamit a feszültségek enyhítése érdekében. A döntéshozók úgy látták, hogy meg kell akadályozni, hogy a hat- és nyolc évfolyamos gimnáziumi formákat megvalósító-, illetve a köznyelvben csak "elitiskoláknak" nevezett intézmények válogathassanak a gyerekek között. Megnehezítették ezt a válogatást, szinte teljes mértékben kiiktatták a rendszerből a magában az érintett intézményben zajló felvételi folyamatot. Ez természetesen megint nagy melléfogás volt. A funkciót, tehát magát a válogatást egyáltalán nem érintette az intézkedés, pusztán a módszerét. Azt sem alapjaiban, mert ma is igaz, hogy az intézménybe való felvételről végső soron az igazgató dönt. Azok, akik egyébként úton-útfélen azt hirdették magukról, hogy mélységesen elkötelezettek az esélyegyenlőtlenségek radikális csökkentése iránt, ezen a területen, tehát a gimnáziumi felvételik ügyében látszatintézkedéseket hoztak. A látszatintézkedések csak arra voltak "jók", hogy az igazgatók, a pedagógusok és az érintett szülők kedélyeit borzolják. Az intézkedések következtében kicsit bonyolultabban lehetett csak megvalósítani ugyanazt a szelekciót és szegregációt, ami korábban is érvényesült a rendszerben.
Nyilván maga a felvételi rendszer rossz, úgy ahogy van. Vagy hát így fogalmazok én, meg még jó néhányan, miközben tudjuk, hogy természetesen vannak mások, akik egészen másképpen gondolják. A felvételit azok tartják fontosnak, akik úgy gondolják, hogy mindenki számára az a legjobb beiskolázási politika, amelyben minden tanuló egy neki, a fejlettségi szintjének, vagy másképpen tehetségének megfelelő szinten tanulhat. Szintek szerint homogén iskolák és homogén osztályok kialakítása itt a cél. Sok olyan szakemberrel és pedagógussal találkoztam életem során, aki ezt az elvet vallotta. Szinte egyikük sem tudta elképzelni, hogy másképpen is lehet gondolkodni. Valamifajta "isteni kinyilatkoztatásként" kezelték, hogy a különböző szinten felkészült gyerekeket egymástól elkülönítve kell nevelni.
Korábbi bejegyzéseimben már több szempontból is elemeztem ezt a gondolkodásmódot, s próbáltam kimutatni a társadalom fejlődése szempontjából az inadaptivitását. Csak emlékeztetek:
- Nem igaz, hogy a homogén csoportokban teljesítenek jobban a jó tanulók, sőt, éppen az ellenkezőjét lehet alátámasztani kutatási eredményekkel (országos kompetenciamérés adatai).
- Nem igaz, hogy a magyar jó tanulók (az úgymond tehetségesek) jól teljesítenek nemzetközi összehasonlításban, sőt, sokkal rosszabbak (relatív értelemben) az eredményeik, mint a gyenge tanulóknak. (A vizsgálódást a PISA felmérés adataival érdemes elvégezni.) Vagyis a szegregálás minden gyermek számára negatív következményekkel jár.
- A nem szegregáló iskolarendszerek (angolszász- és skandináv országok) átlagosan sokkal jobb eredményeket érnek el bármilyen más országcsoport átlagaihoz képest a nemzetközi összehasonlító vizsgálatokban. Egy statisztikai összefüggésből ugyan nem lehet levonni azt a következtetést, hogy az egyik folyamat oka a másiknak, azonban ha van olyan elképzelésünk, hogy itt ok-okozati összefüggésről van szó, akkor azt az elképzelést alátámasztják az adatok.
- Az úgymond "képesség-alapú" beiskolázás és csoportokba osztás - mindenféle oktatásszociológiai vizsgálat ezt bizonyítja - valójában társadalmi csoportok, rétegek, osztályok közötti törésvonalak mentén történik. Ez önmagában is antidemokratikus, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez egyben az erőforrások nem egyenletes elosztását is jelenti, de ráadásul a különböző társadalmi csoportokhoz tartozó gyerekek elkülönítésével jár, ami nagy valószínűséggel tragikus mértékben rombolja a magyar társadalom belső kohézióját.
Persze most itt van ez az intézkedés. Mint mondtam (vagy gondoltam) ez is szimbolikus, visszavonása valaminek, amit az előző kormányzat tett valóban problematikus módon. De nem azért volt problematikus, amiért ez az új kormányzat annak tartja. Sőt! Én őszintén szólva nem sok különbséget látok a kettő között. Mindkettő hitt, hisz abban, hogy kellenek gimnáziumi felvételik. És még csak azt sem mondhatom, hogy mindkettő figyelmen kívül hagyja a "népakaratot". Nem mondhatom, hogy mindkettő valamilyen autokratikus módszerrel a többség érdekeivel szemben akarta, akarja érvényesíteni oktatáspolitikai elképzeléseit. Egy frászt! Annyi csak a különbség, hogy a "népakaratot" a szocialista-liberális oktatáspolitika sokkal ügyetlenebbül szolgálta ki.
Mit mondott a helyettes államtitkár? Remélem az újságok is pontosan idéznek, ezért idézőjelek közé teszem:
"Nem azt tartjuk esélyegyenlőségnek, ha van egy szint, amit mindenki el tud érni, hanem azt, ha mindenkinek van esélye a tehetségének megfelelő képzésben részt venni; nem szenved hátrányt senki a bőrszíne, de a tehetsége miatt sem".
Nekem már a "szint" szóval bajom van. Mikor vesszük tudomásul, hogy a gyerekek nem szinteken helyezkednek el? Az egyik ilyen, a másik olyan. A szinteket mi látjuk beléjük, és sajnos egy idő után mi "rakjuk" beléjük. Vagy inkább így fogalmaznék: szintekbe, szintekre kényszerítjük őket. És aztán felvételiztetünk.
És a tehetség! Hölgyeim és uraim! Ki fog elszámolni azzal, hogy az elmúlt évtizedekben a tehetségesek kiválogatásának szándékával és gyakorlatával mekkora bűnöket követtünk el a tehetségesekkel szemben? Kedves Helyettes Államtitkár Úr! Így szenvednek hátrányt a tehetségesek, ahogy most Önök is válogatni akarják őket!
Egy kicsit (vagy nagyon?) másképp látom. Te is utalsz arra, hogy a szóbeli vizsga tilalma nem mérsékelte a szelekciót. Így a visszaállítása sem a szelektivitásról szól szerintem. Amíg teljesítményalapon dől el, hogy ki kerülhet be a "jobb" iskolába, addig a rendszer szelektív lesz, és ha ez korán dől el, akkor korai a szelekció. A központi írásbelik szerepének erősödése viszont olyan trend volt az elmúlt években, amely egyrészt sztenderdebbé, és így igazságosabbá tette a szelekciót, másrészt lehetővé tette a vizsgák tartalmának központi befolyásolását, amely eszköz lehetett volna (lehetne) az oktatási kormányzat kezében az általános iskolai oktatás tartalmának befolyásolására, korszerűsítésére. Ebben az összefüggésben a szóbeli vizsgák tilalma szerintem nem volt ügyetlen lépés, hanem egyértelműen pozitív intézkedés volt, és ezt a pozitív trendet töri meg a helyi szóbelik visszaállítása. Ezt én tehát tartalmi változásnak érzem: egy folyamatosan zajló harcban felülkerekedett (reméljük, ideiglenesen) a konzervatív középiskolai tanár, aki köszöni, de nem kér a kompetenciaalapú oktatásból.
VálaszTörlésAz oktatási rendszerünkben a versengés/szelektivitás egy hosszú ideje zajló, önmagát erősítő folyamat. És egyben tipikus társadalmi csapda. Miközben mindenki (szülő, tanár, politikus) saját (rövid távú) érdekeit követi, gerjeszti a versenyt. A fékezéshez elszánt politikai akarat kellene. Elengedhetetlen az érdekeltek - első körben a pedagógusok - meggyőzése. A hatalmi szóval véghezvitt szándék a visszájára fordul. (Erre számos példa van a közelmúltból.) Sajnos azonban mindenki úgy hiszi, megúszhatók a következmények, hogy majd elég jó helyen lesz a gettósodó társadalomban, hogy ne vegyen észre belőle semmit. Hát ez az, amit nem hiszek.
VálaszTörlésImre!
VálaszTörlésÉn nem támadtam és nem védtem sem az előző kormány, sem a mostani gimnáziumi felvételikkel kapcsolatos döntéseit. Azt mondom, hogy itt megint vihar van egy pohár vízben. Amíg a felvételi intézménye kiszolgálója egy abszolút szegregatív működésnek, addig édesmindegy, hogy milyen módszerrel végzi el a felvételi a feladatát. És ne haragudj, de nem hiszek abban, hogy a központi írásbeli mint kimeneti értékelés visszahatna. Mire is? Hát, az általános iskolára. Mert, hogy legfeljebb azt mondhatod, hogy a tanítónénik tojnak be tőle, hogy a szárnyuk alól a tízévest elengedni kényszerülve hogyan állják meg a nyolcosztályosba felvételiző csemetéik a helyüket. Meg a felső tagozatos tanárok. Mindenki tudja persze, hogy a kompetenciaközpontú írásbeli felvételi egy múló mozzanat, aminek meg kell felelnie egy 10, 12, vagy 14 évesnek az új iskolájában, az a hagyományos követelményrendszer. Úgyhogy az írásbeli felvételi kompetenciás feladatai átmeneti zavart jelentenek pusztán a jól bejáratott rendszerben.
Én úgy gondolom, hogy a tudomány jelenlegi szintjén a "szakma" túlterjeszkedik a határain, amennyiben a felvételikkel kapcsolatban foglal állást. Egyelőre - jobb híján - talán jobb, ha ez egy társadalmi döntés, így el sem várunk tőle olyan igazolásokat, amelyeket most a "szakma" sem tud produkálni. (Az is könnyen lehet, hogy ezt nem a pedagógiának, hanem valamely más tudománynak kellene megtennie.)
VálaszTörlésMiért túlterjeszkedés?
- A bejegyzésekben még utalás sincs olyan elméletre, amely leírná a homogén és heterogén csoportokban lezajló folyamatokat.
- Van viszont néhány empirikus vizsgálat. Ezekkel az az alapvető probléma, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják az adott társadalmi, szociális, családi hátteret. Tehát nem "a" jó tanuló teljesít jobban, hanem egy bizonyos hátterű jó tanuló teljesít jobban a heterogén csoportban. Arról nincs adat, hogy mi történne egy teljesen eltérő hátterű jó tanulóval, ha egy heterogén csoportba kerülne. (Nyilván a háttér, illetve az eddig felépített személyiség varázsütésre nem változna meg.) A más térségekkel való összehasonlításnál sincs figyelembe véve az eltérő társadalmi háttér.
- Problematikus lehet a szülők (és diákok) szabad iskolaválasztásának megakadályozása is.
- Szerintem téves sugallat, hogy a felvételi működtetése vagy eltörlése önmagában egy pedagógiai csodafegyver. Önmagában annak, hogy kiválogatjuk-e a "tehetségeseket" nincs olyan meghatározó szerepe. Az a lényeges, hogy milyen "pedagógiát", ösztönzéseket, lehetőségeket kap a tanuló. Mivel a másik oldalról a helyettes államtitkár is úgy gondolja, hogy a kiválogatás/nem kiválogatás probléma a meghatározó, így vele sem értek egyet.
Szerintem a pedagógiának és a pedagógusoknak elsősorban azt kellene megcélozniuk, hogy ne legyen az országban olyan iskola, csoport (sem homogén, sem heterogén, sem semmilyen) ahol rossz pedagógiai munka folyik, így a szülők (és diákok) ne tudjanak olyan iskolát választani, ahol hátrány éri őket.
Az első megjegyzésben ugyan a felvételivel kapcsolatban van szó a központi írásbelikről, én pedig a szöveges értékeléshez írott megjegyzésemben központi éves tudásfelmérőről írtam, de szerintem az ilyen jellegű megoldások elősegíthetnék a tisztánlátást, a visszajelzést, a mély "valódi" tudás kialakításának igényét, az innovációkat, a korszerűsítést.
Mariann!
VálaszTörlésNem hiszem, hogy a pedagógusokat csak úgy egyszerűen meg lehet győzni. Nem arról van szó, hogy a mi pedagógusaink gyenge értelmű medvebocsként állnának a helyükön, nem értvén, hogy mi is történik, és csak okosan kellene beszélni velük a dologról. Itt érdekekről van szó. Szépen sorba menve kimutatható, milyen ellenérdekek működnek a szülők társadalmának nagyobbik részében, a pedagógusok társadalmának nagyobbik részében, és az oktatásirányítók társadalmának nagyobbik részében. Ma Magyarországon csak olyanoknak érdeke a komprehenzív iskolarendszer létrehozása, akik vagy rettenetesen kevesen vannak, vagy sokan, de szinte nulla az érdekérvényesítési potenciáljuk. Ez nem KO helyzet, mert azért a történelemben voltak már ilyen állapotok, amelyekben végül is egy fejlődési folyamat eredményeként bekövetkeztek később adaptívnak bizonyult változások (pl. skandináv országok oktatáspolitikai változásai a 60-80-as években). De ehhez valami egészen más kell, mint ami itt zajlik az elmúlt sok évtizedben. Le is írom, hogy mi.
A más országokban már meglévő eredményeket is tekintetbe véve nagy kutatási projektekkel kellene elemezni a magyar oktatás helyzetét, a változtatási alternatívákat, a lehetséges szcenáriókat, azok következményeit. Az eredményeket folyamatosan publikálni kell, ezzel párhuzamosan nagy társadalmi vitákat kell rendezni az ügyről. Tudjuk, hogy a tudomány is megosztott, ezért alternatívákra van szükség még az elemzésben is. A döntések tekintetében meg különösen. És ezt óvatosan, lassan kell csinálni. Ezért oktatáspolitikai paktumra van szükség, hogy az új kormány is folytassa a feladatot. Most nem írom le részletesen, de a konstruktivista tanuláselméletben megvannak azok a "technikák", amelyek egy ilyen nagy társadalmi méretekben bekövetkező átalakulás, szemléletváltás, fogalmi váltás eléréséhez szükségesek lennének. Ehhez kell politikai bátorság. Felvállalni egy ügyet, amely ebben a pillanatban nem találkozik politikailag potens csoportok érdekeivel, sőt.
Ez lenne a lényeg. A gimnáziumi felvételi ezért vihar egy pohár vízben. Játszunk az intézkedésekkel. Most aztán sikerült Magyar Bálintot meg Hiller Istvánt letaszítani a pokolba, szerencsésen visszavontuk a döntéseiket.
Meddig játszunk még?
Attila!
VálaszTörlésA tudomány soha ne igazoljon semmit (nem is tud, erről annak idején sokat beszélgettünk). Még csak állásfoglalása se legyen. Legyen állásfoglalásuk a személyeknek, mint személyeknek. És különösen ne döntsön a szakma ilyen ügyekben.
Nos, nem könyvet írok, hanem blogot. Tudok produkálni olyan elméletet, amely leírja, miért jobb egy heterogén csoportban a jó tanuló helyzete. Lehet, hogy egy bejegyzésben majd foglalkozom ezzel.
Én amikor az országos kompetenciamérés adataiból számoltam, általában néztem a "jó tanulók" helyzetét. Nem néztem rétegeket. Így ha azt állítom, hogy a jó tanulók a heterogén csoportokban teljesítenek jobban, akkor az a kijelentés általában szól a jó tanulókról, családi hátterüktől függetlenül. Vagyis igenis a "jó tanuló" teljesít jobban, és nem az ilyen-olyan társadalmi háttérrel rendelkező tanuló.
A szabad iskolaválasztás azokban az iskolákban jöhet egyáltalán szóba, ahol túljelentkezés van (a többiben van ugyan szabad iskolaválasztás, de azokba az intézményekbe úgyis bejut minden jelentkező). A túljelentkezéssel bíró intézményekben viszont logikai képtelenség a szabad iskolaválasztás, hiszen nem juthat be mindenki, az igazgató dönt. Arról már nem is beszélve, hogy mely társadalmi csoportokhoz tartozóknak jut egyáltalán eszükbe, hogy "szabadon válasszanak iskolát".
A szabad iskolaválasztás joga pontosabban azt jelenti, hogy a szülő és a gyerek azt az iskolát jelölik meg célként, amelyiket akarják. A szabad jelentkezés joga ez és nem a szabad iskolaválasztásé. Egy komprehenzív iskolarendszer sem korlátozná ezt a jogot, csak értelmetlenné tenné a nem a legközelebbi iskola választását.
A tehetségesek (az úgymond tehetségesek) kiválasztásának igenis nagyon nagy jelentősége van. Egyrészt azért, mert egy fordítva tartott fegyver. De még fontosabb, hogy valójában semmi köze tehetséghez, színvonalhoz, versenyhez és hasonlókhoz. Itt simán bizonyos társadalmi csoportoknak más társadalmi csoportoktól való elkülönülési szándéka nyilvánul meg. Itt is érdekekről van szó.
Természetesen az általam leírtak kizárólag a személyes véleményemet tükrözik, az észrevételeimet továbbra is fenntartom.
VálaszTörlésTulajdonképpen nem is a "túlterjeszkedés" az elgondolkodtató számomra, hanem inkább az, hogy a leírtaknak, illetve a kritizáltaknak van egy felelősségelhárító olvasata is. Itt ugyanis pedagógiai szempontból az a döntő, hogy volt-e vagy nem volt (oldaltól függően) szelekció, én mint pedagógus már nem sokat tehetek vagy előre vagy hátra fog úgyis elsülni a fegyver. Pedig a jó pedagógus, jó programmal, módszerekkel, érdeklődéssel, kitartással, problémahelyzetek felvetésével, körülmények biztosításával és szervezésével stb. kiváló eredményeket érhet el. Mindezt attól függetlenül, hogy ki milyen szempontok szerint válogatta vagy nem válogatta a tanulóközösség tagjait.
Kedves Pista!
VálaszTörlésAzt hiszem, abban nem értünk egyet, hogy mennyire fontos ez a mostani változtatás a felvételik rendjén. Te azt mondod, vihar egy pohár vízben. Én meg azt mondom, hogy az osztályozás visszaállítása meg a buktatás lehetősége valóban ez a kategória, a szóbeli felvételik újraengedélyezése viszont valódi ellenreform. Megpróbálom megfogalmazni, hogy miért.
Itt két dolgot kell különválasztani. Az egyik a szelektivitás. A magyar iskolarendszerben korai szelekció érvényesül, ez nagyon káros ezer szempontból, itt nincs köztünk nézeteltérés. De úgy gondolom, hogy a mostani intézkedésnek - egy kis túlzással - semmi köze nincs ehhez a problémához. Ezért aztán ha csak innen nézzük, nem is tűnik fontosnak. De nem innen kell nézni.
Azt állítom, hogy tartalmi szempontból nagyon fontos, hogy a felvételi vizsgák milyen követelményeket támasztanak. Természetesen az általános iskolák tananyagáról beszélek. Őszintén szólva eszembe sem jutott, hogy ez az egész probléma a középiskolákat is érintheti, vagy számukra is érdekes lehet :). Az általános iskolákat viszont érinti, én ezt nem becsülném le. Te is érdekekről írsz. Az iskolák esetében elsőrendű érdek, hogy megfeleljenek bizonyos külső elvárásoknak. Az általános iskola esetében két kemény mérce van: a kompetenciamérések és a továbbtanulási arányok. Lehet, hogy a felvételi csak egy tűnő mozzanat, de az iskolák megítélése szempontjából éppen eléggé fontos.
Én nem idealizálom a jelenlegi felvételi rendszert. Van egy csomó kifogásom (azon túl természetesen, hogy korai szelekció stb.), de ezt itt nem lehet kifejteni. Az viszont biztos, hogy az utóbbi évtizedben jó irányban alakult éppen azáltal, hogy csökkentette az egyes középiskolák önkényét, és egyrészt kiszámíthatóvá vált, másrészt kompetenciaalapúvá. Ez a trend törik most meg.
De világosabban fogalmazok. Eddig egy történelemtanár nyugodtan megtehette, hogy nem erőlteti Bismarckot, amit nem értenek a 13 évesek, hanem helyette tanít valami értelmeset. Ha lesz szóbeli felvételi, soha nem lehet biztos benne, nem Bismarckot fogják-e kérdezni, hiszen benne van a könyvben. És újra előáll a régi szemét.
Imrém Drága!
VálaszTörlésÉrtem én ezt. Csak akadékoskodok egy kicsit. Biztos, hogy eddig a történelemtanár megtehette, hogy nem erőltette Bismarckot? Tényleg a 10., 12., 14. életévben esedékes felvételik határozták meg (na jó, befolyásolták lényegesen), hogy mi történik a történelemórán, vagy más órán? Komoly tényező ez? Muszáj nekem végiggondolnom, hogy mi volt a keményen szelekciós, szegregatív szisztémában az, ami előremutató volt? Nem biztos, hogy akarom. Ha az amúgy rendkívül szelektív hatású felvételinek volt egy olyan amúgy erősen kétséges hatása, hogy a kompetenciafejlesztés felé tolta az általános iskolát... hát ... számomra ez nem érv arra, hogy azokat a bizonyos intézkedéseket úgy kellett meghozni, ahogy meghozták. Amit elvárnék, az a helyzet kritikus elemzése, és legalább a kísérlete annak, hogy valami komolyabb dolog történjék.
Jaj, de okos vagyok! Mintha akkor, amikor ezek a döntések történtek, olyan nagyon járt volna a pofám. Dehogy járt. Fel sem figyeltem rájuk. Most veszem csak észre, milyen hazug, milyen álságos ez az egész rendszer.
És még valami! Imádom, ha valaki ezt a régi jó marxi bon mot-t írja le, hogy "újra előáll a régi szemét" Kösz, nagyon sokszor kellene mondanunk. Ismét azt a kort éljük, amikor újra át kell élnünk, hogy egy csomó régi szemét áll elő. Én csak azt mondom, hogy permanensen ebben a régi szemétben vagyunk.
VálaszTörlésAmíg nem volt gyerekem, én is egy csomót agyaltam ilyeneken, és nagyjából egyet is értettem volna a poszttal. Most meg csak azt szeretném, hogy ne bántsák majd a gyerekemet. Mindegy, hogy hogyan jut el abba az intézménybe és milyen általam is helytelenített elven-módon, csak ne bántsák 12 éven keresztül. Ezért most már inkább Attilával értek egyet, hogy valami olyan ellenőrző, felügyelő szerv kéne, ami asszem az angoloknál is van, ami garantálja, hogy minden iskolában teljesüljenek alapdolgok: alapképességeket megtanítsanak, és ne bántsák a gyerekeket (meg azt is kezeljék, ha ők bántják egymást) meg ne szekírozzák hülyeségekkel. Ott is, ahol csak egy suli van a faluban vagy lehetetlen bejutni a jó iskolába a kerületben. Akkor talán az ügyesebb szülők sem igyekeznének annyira ügyeskedni és az egész felvételi para tárgyát vesztené. Ha pedig nem felel meg egy suli, akkor záros határidővel javítsák meg vagy csukják be és kész. Ja egyébként szívem szerint az ovikra is kiterjesztenék valami hasonlót. Már ott kezdődik ez az egész, nem is gondoltam volna. Ez az elvándorlós-jólinformált borzalom. IRL sokkal nyomasztóbb, mint amikor az egyetemen tanultam róla.
VálaszTörlésKiiktatható egyáltalán a szelekció? Az említett angolszász rendszerben, amit a komprehenzivitása miatt példaként nézünk az ingatlanvásárlásnál fontos szempont, hogy melyik iskola körzetébe tartozik a ház. Ha már két iskola van egy városban lesz egy jobb és egy rosszabb (jó esetben mindegyik valamilyen szempontból jobb, de erről később). Az pedig evolúciósan meghatározott, hogy a szülők a jobbikba akarják bepréselni a gyereket (persze akkor, ha elhiszik, hogy bármit is számít, milyen az iskola).
VálaszTörlésBiztos, hogy ugyanolyan iskola való minden gyereknek? Most azt gondolom, a szelektálással nem az a baj, hogy létezik, hanem hogy kizárólag a tudás/képesség nevű nagyon szubjektív és ködösen meghatározott tényező mentén teszi, miközben abban, hogy jó-e egy gyereknek az iskola nem az játszik a fő szerepet, hogy pont az ő szintjének megfelelő-e. Differenciálni a képességszint alapján a legkönnyebb, sokkal nehezebb az alapvető pedagógiai megközelítésekben.
Mintha a gondolkodás megakadt volna egy platóni szinten, ahol létezik egy ideális iskola, az az intézmény, ami minden gyereknek a legjobb és a létező iskolák ennek jobb-rosszabb tükröződései.
Szerintem az lehetne a cél, hogy a válogatás ne az iskola erőssége,hanem típusa és megközelítése alapján történjen. Ebben szerepe lehet a család "világnézetének" is, hiszen az is fontos, hogy az iskola megfeleljen a család elvárásainak.
Egyetértek Jimborral, hogy a pedagógia legalapvetőbb feladata a nyugodt, biztonságos légkör biztosítása minden tanuló számára kivétel nélkül. Legalábbis szerintem így kellene, hogy legyen. Valóban messze vagyunk ettől is.
VálaszTörlésAnnak sem kellene túlzott elvárásnak lennie, hogy - alapkészségek megtanításán és a hülyeségeken való nem szekírozáson túl - az iskola, a pedagógus segítse elő minden tanuló kibontakozását, figyeljen mindenkire, partnerként kezelje a diákokat, motiváljon, segítse elő hogy a tanulók sokszínű, mély tudásrendszereket alakíthassanak ki, alkotó módon kooperálhassanak stb.
Ha ezekre nem (továbbra sem) képes az iskola, a pedagógus, akkor valóban azonnali cselekvésekre volna szükség. Szerintem is teljesen jogos és fontos lenne az óvodákra való kiterjesztés is.
(Ezen elvárások kidolgozása, érvényesítése nem innováció-ellenes, hanem innovációkat igénylő folyamat lenne, lehetne, amely szerintem nem csökkentené az autonóm módon gondolkodó, "valódi" tudással rendelkező személyiségek kialakulásának az esélyét, hanem növelné.)
Huh, de sok érdekes felvetés. Biztos nem tudok mindenre kitérni, de hát miért is kellene! Végül is a blog, ha én jól értem, egyfajta beszélgetés (is), nem frontális osztálymunka, ahol a blogger eligazít mindent.
VálaszTörlésNézzük az ellenőrző, felügyelő szervet először. Nagy ma az igény erre, félek, hogy lesz is valami a dologból. Nekem csak egy kérdésem van. Ki, vagy mi határozza meg, hogy milyen elvek, milyen pedagógiai paradigma alapján ellenőrizzen az ellenőrző szerv? Szokás azt mondani, hogy nem kell semmilyen elvrendszer, pedagógia, azt kell ellenőrizni, hogy az iskola betartja-e a törvényeket. Például, hogy nem bántják-e a gyerekeket, ahogy Jimbor írja. Rendben van, de ezt nem kell kitalálni, ez megvan. Úgy hívják, hogy Oktatási Hivatal. Ennek az a feladata (többek között), hogy ellenőrizze, az oktatási intézmények betartják-e a törvényeket. Ennyi.
Hazudtam. Nem csak ez az egy kérdésem van. Az is kérdés, hogy ha mégis sikerülne valami olyan ellenőrző szervet felállítani, amely nem csak a jogszabályok érvényesülését vizsgálná, hanem azt is, hogy minőségi oktatás zajlik-e, és még sikerülne is valami általam elképzelhetetlen módon meg is határozni, hogy mik ennek a kritériumai, akkor vajon az ellenőrzők mind nagyszerűen fogják végezni a munkájukat?
Van egy érdekes érvem, de mondjátok meg, ha teljesen rosszul látom. Az orvostársadalmat a tanártársadalomnál sokkal szervezettebbnek, magát az orvos szakmát sokkal kidolgozottabbnak, az orvosi munkával szembeni követelményeket sokkal inkább egyértelműnek szoktuk gondolni. Valószínűleg joggal. Tud valaki orvosokat ellenőrző szervről? Persze vannak orvosetikai eljárások a kamaránál, ha jól tudom, de ezt el tudom képzelni az oktatásban is. Az etikai eljárások akkor szükségesek,l amikor valami baj van, az egészen más.
Szerintem sok minden megfontolható. Lehet gondolkodni azon, hogyan értékelhetné a mainál sokkal hatékonyabban az igazgató a pedagógus munkáját. Lehet gondolkodni értékelési rendszereken. Szerintem azt nem lehet, hogy elvegyük a pedagógus szakmai szuverenitását. Isten tudja, milyen elvekkel a háttérben. Ha egy mérnök nem jól végzi a dolgát, akkor kirúgják (egyszerűsítek).
Most nézzük Gergely felvetését. A szelekció valahogy soha nem a gyerek és a neki való iskola találkozására korlátozódik. Valahogy mindig az van, hogy a bizonyos társadalmi csoportokba tartozó gyerekek iskolái mindig ugyanazok. Úgy látszik, az iskolák a szülők iskolai végzettségére szakosodtak. Magyarán arról, amit te írsz, egyáltalán nincs szó. Vagy csak kicsit. Elismerem, hogy az AKG-t sok szülő választja a "lelkületéért" :-).
VálaszTörlésDe miért kell, hogy egy iskolának "lelkülete" legyen? Az én álmom az az iskola (Platón ide vagy oda), amely meg akarja ismerni a gyereket, és rendelkezik a pedagógiai eljárásoknak egy olyan rendszerével, amely arra a gyerekre illik, és még azt is lehetővé teszi, hogy a gyerek a többiekkel együtt nevelkedve kapja meg a számára optimális gondoskodást. Én nem szeretnék pedagógiailag specializált iskolákat. Most vannak. Azért, mert van egy viszonylag gyors paradigmaváltás.
Valaki egyszer mondjon nekem példákat arra, hogy milyen gyerek-iskola találkozásokat tud elképzelni! A gyerek imádja a természettudományokat. Akkor jó lenne, ha lennének természettudományos iskolák? van ennek értelme? Vagy túl egyszerűnek gondolom én ezt?
De nem ez a lényeg. A nagy össznépi iskolakeresés, bejuttatási körverseny célja nem az, hogy megtalálja a szülő (aki keres, mert hogy nem mindenki teszi) a gyerekének való iskolát, hanem az, hogy bejuttassa a gyereket még felvevő legelitebb iskolába, ezzel maximálva a bizonyos társadalmi csoportokba tartozókkal való találkozás elkerülésének sikerességét.
Ha már itt előjött az AKG. Nálunk a (szóbeli) felvételi legfontosabb szempontja, hogy azt próbáljuk meg kitalálni, mennyire való a mi iskolánk az adott gyereknek. Sokat hibázunk ide és oda is, de az az érzésünk, hogy a mérleg így is pozitív. A szóbeli a mi esetünkben elsődlegesen a pozitív szelekció helye. Ha egy gyerek nem szerepelt túl jól az írásbelin, akkor megpróbáljuk kideríteni, hogy miért és ezt is figyelembe venni a döntésben.
VálaszTörlésAzt is gondolom, hogy nem lehetséges olyan iskola, ami minden gyereknek és családnak jó. Vannak nagyon belső kontrollos rendszerek és vannak nagyon külső kontrollosok, egyik gyerek ebben működik jobban, a másik abban.
Az utóbbi időben pedig egyre jobban azt gondolom (és bizonyos mértékben ezért tagozódnak társadalmi csoportok szerint az iskolák, legalábbis ezért alakulnak ki pl. a különféle elitek saját külön iskolái), hogy az iskola nem a gyereknek kell megfelelő legyen, hanem a családnak. A család tulajdonképpen lemond a nevelés jelentős részéről (többet van a gyerek ébren a tanáraival, mint a szüleivel) ezért megpróbál olyan iskolát keresni, aminek a nevelési elvei megfelelnek annak, ami a családban uralkodik. A nevelési elvek pedig társadalmilag és kulturálisan nagyon meghatározottak, így létrejönnek a csoportok saját iskolái.
természetesen ez csak azokra igaz, akiknek a szabad iskolaválasztás tényleg létezik, tehát tulajdonképpen az elitre.
Én sem tudok orvosokat ellenőrző szervről. Pedig valamire - szerintem - szükség lenne, mert nagyok a különbségek az orvosok között. Talán inkább fejlesztő szervre, több teammunkára, közös esetelemzésre, esetmegbeszélésre, nem tudom. (Az egészségügy abban is hasonlít a pedagógiára, hogy nincs biztosítva az egyenlő hozzáférés, vannak "elit" intézmények, osztályok, orvosok.)
VálaszTörlésA pedagógiai ellenőrzésről később...
Találónak találom Nádori Gergely leírását az iskolaválasztás hátteréről:
"A család tulajdonképpen lemond a nevelés jelentős részéről (többet van a gyerek ébren a tanáraival, mint a szüleivel) ezért megpróbál olyan iskolát keresni, aminek a nevelési elvei megfelelnek annak, ami a családban uralkodik."
Más esetekben az iskolaválasztás motivációja szerintem is valószínűleg a Nahalka Tanár Úr által leírt dolog lehet: cél, "hogy bejuttassa a gyereket még felvevő legelitebb iskolába, ezzel maximálva a bizonyos társadalmi csoportokba tartozókkal való találkozás elkerülésének sikerességét."
VálaszTörlésAz állítás valószínűleg sok esetre megfelelő, az indoklás viszont szerintem csak egy a több lehetséges magyarázat közül. Pl. magyarázat lehet a Nádori Gergely által leírt is: "Az pedig evolúciósan meghatározott, hogy a szülők a jobbikba akarják bepréselni a gyereket (persze akkor, ha elhiszik, hogy bármit is számít, milyen az iskola)."
Nagyon izgalmas a vita, de közben nem tudom elfojtani azt az érzésemet, hogy teljesen különböző dolgok összekeverednek.
VálaszTörlésEgy diagnosztikus célú beszélgetés a középiskolai felvételi előtt annak eldöntésére, hogy az adott iskola megfelelő-e a gyereknek, hogy ott jól fog-e teljesíteni, jól fogja-e érezni magát - ez szuper; isteni volna, ha minden középiskola szervezne ilyet. Ennek azonban a világon semmi köze nincs a felvételi vizsgához. Nem logikus, hogy egy ilyen vizsgálat egyoldalú döntéssel járjon: felvesszük vagy nem az adott gyereket. Ha én elmegyek egy masszőrhöz azzal, hogy fáj a hátam, és ő azt mondja, hogy szerinte inkább csontkovácshoz kéne járnom, akkor ez a részéről nagyon korrekt magatartás. De ha én ragaszkodom hozzá, hogy megmasszírozzon, akkor ezt meg fogja tenni azzal, hogy ő figyelmeztetett. Extrém esetben, ha biztosan tudja, hogy árt, nem fogja vállalni (ha tisztességes), de ez mindenütt extrém eset, az iskolában is. Az ilyen diagnosztikus vizsgálatokat tehát megbeszélés kell, hogy kövesse, tanácsadás, és nem egyoldalú döntés.
A felvételi vizsga egészen másról szól, és mondjuk, ki, köze nincs ahhoz, hogy melyik gyereknek melyik iskola felel meg. A felvételi a korlátozott erőforrásokról szól, azaz arról, hogy egyes iskolák biztosabban előkészítenek a "jó" felsőoktatási felvételire (azaz a népszerűbb helyekre való bejutásra), mások kevésbé. A "jó" felsőoktatási felvételi pedig jobb munkaerő-piaci és társadalmi pozíciót jelent. De nem járhat mindenki jól. Nem juthat be mindenki az elitgimnáziumokba. Nem azért, mert nem való mindenkinek (nyilván ez is igaz), hanem mert nincs annyi hely, és kész. Ki kell találni valami rendszert, hogy akkor kik kerülhetnek be. Az iskolarendszerben ma egy érdemelvű szelekció működik: azaz a jobb teljesítményű tanulók járnak jobban (alapjában). (Szokták mondani, hogy a tehetségesek, de ez csúsztatás: a jó teljesítmény mögött nem feltétlenül a tehetség áll, hanem jó tanulási képességek és/vagy szorgalom.)
Én úgy gondolom, hogy a szelekciónak ez az elve jól van kitalálva, önmagában ezzel nincs baj. Két baj viszont van (legalább). Az egyik inkább egy kérdés: mi számít teljesítménynek? Ebben drasztikus eltérések vannak különböző felfogások között. A másik: túl korai a szelekció (a 14 éves kori is), és ez tragikus következményekkel jár. De ezt már nem írom le, mert így is túl hosszúra nyúltam, bocs.
Én így látom ezt.
Lehet, hogy én is álmodozó vagyok, de szerintem is olyan iskolákra, pedagógiára lenne szükség, amely mindenkinek való:
VálaszTörlés"De miért kell, hogy egy iskolának "lelkülete" legyen? Az én álmom az az iskola (Platón ide vagy oda), amely meg akarja ismerni a gyereket, és rendelkezik a pedagógiai eljárásoknak egy olyan rendszerével, amely arra a gyerekre illik, és még azt is lehetővé teszi, hogy a gyerek a többiekkel együtt nevelkedve kapja meg a számára optimális gondoskodást."
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez is egy "lelkület", tehát ilyen "lelkülete" legyen az iskolának.
Az iskola, a pedagógus legyen mindenkinek való, ha úgy adódik, hogy azonos társadalmi csoportból kerültek a diákok a közösségbe, akkor is legyen nekik való, ha különbözőből, akkor is.
Isteni ez a beszélgetés és buzog bennem a sok mondanivaló, mégis, megpróbálok rövid lenni.
VálaszTörlés1.) A közép-európai országok mind törzsi társadalmak, a régió országainak mindegyikében szelektív oktatási rendszerek működnek. (Persze a magyar még ebből a mezőnyből is kilóg lefelé.) Történik ez annak ellenére, hogy az osztrák, cseh, szlovák és horvát oktatási rendszerek között brutális különbségek vannak. Akármilyen az oktatási rendszer, ha nagy rajta a társadalmi nyomás szelektív lesz. Ha kisebb (észak-nyugat EU) képes komprehenzív rendszert működtetni. Ha a nagy nyomás a miénknél alacsonyabb minőséggel párosul (Balkán) akkor a rendszer nem szelektál, hanem lemorzsol.
2. Ha egy rendszer annyira szelektál, mint a miénk, hatalmas jelentősége van, hogy a meglévő szelekciós pontokon mennyire teszi méltányossá a szelekciót. A standard felvételi nem a szelekciót hivatott csökkenteni, hanem a szelekció méltánytalanságát hivatott mérsékelni. Imrével értek egyet, minden iskolának vissza adott válogatási lehetőség méltánytalanabbá teszi a rendszert.
3. Szerintem nincs olyan, hogy két ugyanolyan iskola, még akkor sem, ha valami isteni beavatkozás azonos pedagógiai elveken felépülő azonos minőségű oktatási gyakorlatot teremtene. (Amiben ugye nem hiszünk.) A komprehenzív iskolával az a bibi, hogy törzsi társadalmakban (mint a miénk) csak kötelező iskolakörzetekkel működne, tehát óhatatlanul a szabad iskolaválasztás (jelentkezés) korlátozásával járna. Biztos, hogy ezt akarjuk?
4. Középfokon nem az érettségi vizsga szabályoz visszafelé, hanem az alapjául szolgáló standardok (követelmények). Az érettségi azáltal változtatja a követelményeket erős szabályozókká, mert nagy a tétje. Ugyanez lenne a helyzet általánosban felsőben, ha (1) a középiskolai felvételi nyilvános standardokon alapulna (ne ezt teszi), és ha (2) hatalmas tétje lenne a pedagógusok/iskolák számára (éppen ellenérdekeltek, mert elviszik a legjobb tanulóikat). Ha méltányosabbá akarnánk tenni a középiskolai felvételit az első lépés az ált.isk bizonyítvány mögé rakott teljesítmény standard kellene, hogy legyen.
Bocsi, nagyon hosszú voltam:-(
Imre felveti, hogy a felvételi nem is arról szól, hogy melyik iskola jó a gyereknek, hanem arról, hogy korlátozottak az erőforrások. Mindenki szeretné bejuttatni a gyerekét a minél jobb felsőoktatási felvételit "ígérő" iskolába. Elemezzük ezt egy kicsit alaposabban!
VálaszTörlésElőször is, gondolom abban egyetérthet mindenki, hogy egyáltalán nem minden szülő ebben gondolkodik. Még azok közül sem mindenki, akik egyáltalán gimnáziumba viszik a gyereküket. A szülői elképzeléseknek ez a variálódása pedig nagy valószínűséggel a társadalmi pozíció különbségeit képezi le (bár nem ismerek empirikus kutatásokat ezzel kapcsolatban). Ez tehát az egyik.
A másik, hogy vajon igaza van-e a szülőnek akkor, amikor azt gondolja, hogy a nagy hírnevet szerzett, köztudottan "jó" iskola valóban teljesíti is azt az igényét, hogy jó versenyhelyzetbe hozza gyermekét? Ezt az eredményekből nem tudhatjuk meg, mert fogalmunk sincs, hogy milyen ezeknek az iskoláknak a hozzáadott értéke. Mivel ezekbe az iskolákba jelentkeznek a legjobbak, ezért a felsőoktatásba való bejuttatásban tapasztalható eredményességüket magyarázhatjuk úgy is, hogy az elsősorban azon múlik, hogy a hozzájuk járó tanulókat nem nagyon lehet elrontani. Illetve, minden iskola minden gyereken ugyanannyit ront, a nem elit iskolák sem jobbak pedagógiai hozzáadott érték szempontjából.
Azért valamit mégis tudhatunk, és elnézést kérek, de két korábbi bejegyzésemre kell hivatkoznom. Egyrészt a magyar 15 évesek közt a jó tanulók relatíve sokkal gyengébben szerepelnek, mint a gyenge tanulók. Másrészt a jó tanulók a heterogén osztályokban teljesítenek jobban, és én feltételezem, hogy az elsősorban közkedvelt iskolák tanulói vannak inkább a homogén osztályokban. Vagyis ezek jelzések (jelzések, és nem pontos bizonyítékok) arra, hogy a szülők olyan iskolába viszik a gyereket, ahol alacsonyabb a pedagógiai színvonal. De ezek inkább hipotézisek, még ha van is rájuk néhány megerősítő adat. nagyon sok, és sok egészen más módszerrel, paradigmával végzett elemzés kellene, hogy tisztábban lássunk.
Péter írja, hogy a felvételi méltányossága csökken azzal, ha újból felvételiztethetnek az iskolák. (Szóbeliről van szó, hogy legyünk kicsit pontosabbak, bár a lényeget ez nem nagyon érinti.) És valóban, el kell ismernem, van abban valami méltányosabb, ha egy központi írásbeli eredménye játssza a döntő szerepet egy felvételin, és nem egy isten tudja hogyan működő szóbeli. De azért a következőket meg kell jegyeznem:
VálaszTörlés1. Engem nem nagyon hat meg, ha egy alapvetően méltánytalan rendszerben egy kis elem mától méltányosabban működik.
2. Tudjuk, hogy az általános iskola végére a gyerekek tudását tekintve (és mindegy, hogy adatok ismeretéről vagy kompetenciákról van szó) a társadalmi törésvonalak mentén formálódó különbségek rendszere stabilizálódik. Vagyis mindegy, hogy a felvételi rendszer a tudásra vagy a szülők iskolai végzettségére alapozza-e a döntést. A szóbeli felvételinél merülhet fel az iskolával szemben az a kritika, hogy méltánytalanul a származást, és nem a tudást helyezi középpontba. Már hallom előre a hangokat, hogy természetesen az iskolák nem így tesznek, ez rosszindulatú feltételezés. Én csak azt állítom, hogy MINDEGY!
Ellenőrző-fejlesztő felügyelet.
VálaszTörlésValóban úgy tűnik, hogy általánosan elfogadott paradigma hiányában a kérdés fel sem vethető, mert nincs mit ellenőrizni, nincs fejlesztési irány sem.
A cél inkább a paradigmák alaposabb kidolgozása, a különböző paradigmáknak minél jobban megfelelő gyakoratok kialakitása, ezek transzparenssé tétele, elemzése, illetve a paradigmák párbeszédeinek, nyílt vitáinak biztosítása lehet.
Az elemzéseket, a vitákat segíthetnék a standardizált tudásfelmérők létrehozása, illetve a jelenlegiek eredményeinek paradigmák szerinti értékelése. Valóban drasztikus különbségek lehetnek a paradigmák között abban, hogy mi számít teljesítménynek. A jelenleg is működő gyakorlatok (érettségi, kompetenciamérés, versenyek stb.) talán reményt adnak újabbak kifejlesztésére is. Amennyiben ezek valamely paradigma számára mégsem elfogadhatók, akkor az adott paradigma arra kapna ösztönzést, hogy alaposan kifejtse, hogy miért nem tartja jónak, mérvadónak a feladatokat, illetve javaslatokat fogalmazzon meg. A standard vizsgákkal, felmérőkkel kapcsolatban jó lenne, ha a tanulókban az tudatosulna, hogy a fő cél nem a pontszám, hanem a gazdag, használható tudásrendszer kialakítása. Ezek az alkalmak lehetőséget adhatnak érdekes, értelmes, életszerű feladatok, problémák megoldására, visszacsatolás biztosítására.
A szinte teljes átláthatóságra volna egy teljesen megvalósíthatatlan elképzelésem. A bölcsödétől az egyetemig az összes intézményt bekameráztatnám és az interneten követhetővé tenném. A felvételek az átláthatóságot és a fejlesztést céloznák, így semmilyen szankcionálásra nem volnának használhatók. A foglalkozásokhoz, órákhoz a neten keresztül lehetne javaslatokat, észrevételeket tenni, melyekre természetesen a pedagógus is reagálhatna. A dolgozatok, produktumok szintén felkerülhetnének a netre. Az érettségi, felvételi stb. eredmények szintén teljesen nyilvánosak lennének, így pl. megtehetnénk, hogy az archívumból megnézzük, hogy az adott eredményt elérők milyen órákon vettek részt. Szerintem egy ilyen rendszer nagyon felgyorsíthatná a fejlődési, fejlesztési folyamatokat. (Elnézést azoktól , akik szorosabban az eredeti bejegyzés témájánál szeretnének maradni.)
VálaszTörlésIstván, a szülők továbbtanulással kapcsolatos aspirációiról Lannert Jutkának volt egy nagyon ütős empirikus kutatása. (http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=hogyan-Lannert-tovabbtanulasi) Az eredményeit használtuk a Tanulás Magyarországon OPEK jelentésben is.
VálaszTörlésEgyébiránt egyetértek veled abban, hogy egy méltányosabb középiskolai felvételi nem mérsékli majd a rendszer egészének a szelektivitását. Abban is egyetértünk, hogy az általános iskola végére a lapok már le vannak osztva, az iskola felerősíti a családi háttér tanulásra gyakorolt hatást. (A PIRLS és a PISA adatok összehasonlítása azt sugallja, hogy a nagy dráma az 5-8. osztályban van.) A kérdés az, hogy mit mér a felvételi, mindenki számára világos elváráson alapul-e, amit mér, értékeli/méri-e valaki, hogy teljesülnek-e az elvárások és van-e következménye annak, ha nem? (A magyar közoktatási egyik kérdésre sem ad jó választ.)
Amiben esetleg nem értünk egyet, az a rendszer egészére vonatkozó és az egyéni tanulói/szülői perspektíva közötti különbség. Az utóbbi szempontjából igenis van tétje annak, hogy mennyire méltányos a középiskolai felvételi.
Hogy is van ez?
VálaszTörlés„Tudjuk, hogy az általános iskola végére a gyerekek tudását tekintve (és mindegy, hogy adatok ismeretéről vagy kompetenciákról van szó) a társadalmi törésvonalak mentén formálódó különbségek rendszere stabilizálódik.”
Tehát a társadalmi törésvonalak mentén stabilizálódik a tudáskülönbség. Ezt az előnyt a homogén(ebb) osztályú elitiskolák sem tudják elrontani, tehát így is ő tanulóik kerülnek be az elitszakokra. Ha eltöröljük a felvételit és a jó tanulók heterogén csoportba kerülnek, ahol a jó tanulók jobban fejlődnek, akkor a tudásuk jobban fog fejlődni, mint eddig, így ezután méginkább ők fognak bekerülni az elitszakokra. Legalábbis szerintem logikailag ez adódik.
Tehát, ha a blogbejegyzésben szereplő állításokat vesszük figyelembe, akkor az alábbi megállapítás tehető:
VálaszTörlésA gimnáziumi érettségi eltörlése nem csökkentené, hanem valószínűleg növelné a társadalmi törésvonalak mentén kialakult tudásbeli különbségeket.
Elméletileg lehetséges volna, hogy a tanulók vegyítése következtében a bizonyos háttér hatására kialakult gyengébb tudású tanulók legalább annyit fognak fejlődni, mint a jó tanulók.
Miért valószínűtlen ez?
1. Mert ezek a tudáskülönbségek éppen olyan általános iskolákban alakultak ki, amelyek a középiskolákhoz képest általában heterogénebbek.
2. A nemzetközi összehasonlításból az derült ki, hogy a rossz tanulók relatíve jobban teljesítettek, mint a jó tanulók, tehát inkább a jó tanulók rendelkeznek nagyobb fejlődési potenciállal.
Egyébként, ha elfogadjuk a kiinduló állításokat, amely a fenti következményre (különbségek növekedése) vezetett, akkor is el kellene törölni a gimnáziumi felvételit, hogy a „tehetségesek” ne szenvedjenek hátrányt.
Természetesen nem az érettségi, hanem a gimnáziumi felvételi eltörléséről van szó.
VálaszTörlésPista! Azért egy valami tény: vannak iskolák, amelyekbe többszörös a túljelentkezés, és vannak olyanok, amelyek nehezen töltik fel a férőhelyeiket. Miből fakadnak ezek a különbségek? Vagy azt állítod, hogy az elit iskolák megrohamozása irracionális viselkedés, tévedésen alapul - ami azért valószínűtlen lenne. Vagy meg kell tudni mondani, milyen valóságos előny származik abból, ha a gyerek egy ilyen iskolába jár. Én abból indulok ki, hogy az emberek úgy nagy általánosságban nem ostobák, és nem tévednek, amikor azt gondolják, hogy egy elitiskola jobban fogja felkészíteni a gyereküket az immár szelektív érettségire, mint egy olyan iskola, amelybe kötéllel kell fogni a tanulókat.
VálaszTörlésAz persze más kérdés, hogy ez az előny mennyire fakad a tanárok jobb munkájából, mennyire abból, hogy nem engednek be minden jelentkezőt, és mennyire egy tanulásra ösztönző iskolai étoszból.
Az iskolai szegregáció régóta a legkiválóbb módja az "elit" privilizált helyzetének átörökítésében. Az egyenlőtlenségek átörökítése a Bourdieu-féle "kulturális tőke" révén már reflexszerűen működik. A magyar iskolarendszer olyannyira élen jár ebben, hogy szerintem már nincs kutató, aki egy komolyabb elitvizsgálatot el merne végezni, vagy publikálni.
VálaszTörlésElőre is elnézést kérek, mert nem kötözködni akarok, de 1-2 ilyen empirikus vizsgálatot belülről szemlélve kissé szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy pl. az országos kompetenciamérések eredményei feltétlenül a valós helyzetet tükrözik. Éppen ezért nem hiszem, hogy különböző mérési eredményekre hivatkozva meg lehetne győzni a szülőket arról, hogy kedvenc csemetéje számára egy heterogén osztályközösség a megfelelő választás és nem egy úgymond "elitiskola".
És ha már a szegregáció, meg a szelekció így szóba került (már megint, nagyon sokadszor), akkor azt gondolom, hogy nem kell finomkodni. Mondjuk ki, hogy lényegében bármilyen felvételi eljárás, vagy mondjuk a 6 osztályos gimnáziumok és pl. az AKG puszta léte is a szelekció és szegregáció irányába hat. És még mielőtt félreértené pl. Nádori Gerely, itt nem az AKG ellen vagyok, sőt! Nagyon kell! Inkább arra a belső ellentmondásra hívnám fel a figyelmet, ami bennem, mint szülőben lakozik, hogy ti. józan ésszel felfogom én, hogy nem kellene szegregálni, de ha a saját gyerekemről van szó, valahogy mégis átértékelem az álláspontomat. Biztos bennem van a hiba!
Olyan szép ez a sok elmélet, de arra lennék inkább kíváncsi, hogy hogyan valósítható meg Magyarországon, a magyar társadalmi viszonyok között egy komprehenzív iskolarendszer a gyakorlatban? Nos?
Az egy nagyon jó kérdés, hogy a szülők miért viszik gyereküket továbbra is elit iskolába, és hogy itt nem arról van-e szó, hogy logikusan gondolkodnak, nem tévednek. Hát persze. Az emberek igenis logikusan gondolkodnak (többnyire), de mindig az a kérdés, hogy szillogizmusaikban mik a premisszák. Vagyis az a kérdés, hogy miből indulnak ki, mitől válnak logikussá a lépéseik. Elismerem, hogy létezik egy következetes szülői gondolkodás, amely a lépéseket logikussá teszi. Ez nagyon egyszerű, valójában eddig is erről beszéltünk: az elit iskola már bizonyított, állandóan magas felvételi arányokat produkál, aki ide jön, annak nem kell megküzdenie olyan problémákkal, mint máshol, nem húzzák vissza a gyenge tanulók, stb., stb., stb. Lehet ezt még cifrázni: erős iskola, vannak követelmények, megfogják a gyerek grabancát, a tanárok egy hagyományos, bevált pedagógiát képviselnek, nincsenek hagymázas álmaik valamilyen demokratikus és gyermekközpontú pedagógiáról ...
VálaszTörlésNem hiszem, hogy van szülő, aki komolyan elgondolkodik azon, hogy társadalmi összetétel szempontjából milyen iskolát szeretne a gyerekének. Vagyis én is azt gondolom, hogy nem az az első gondolat, hogy csak cigány kölkökkel ne kelljen együtt járnia. A gyerek gimnáziumba készül, cigány gimnáziumban már alig található (aki van, az jobbára a Gandhiban - na jó, ez túlzás), ez szinte fel sem merül. Valóban a gyengébb és az erősebb gimnázium közül választ. De vegyük észre, hogy ez már egy erős szelekciós folyamat eredménye. Ekkorra már létrejöttek a nagy különbségek, már csak a finom szelekció van hátra. De hát eljutottunk idáig valahogy! És abban benne van az egész miskulancia őrültsége (bár van benne rendszer)
Érdekes, hogy eddig ez a bejegyzésem váltotta ki a legtöbb hozzászólást. Pedig esküszöm, hogy engem olyan rettenetesen a gimnáziumi érettségi nem érdekel. Szimptómának látom azt ami ekörül történik, igazából az egész hajcihő álságosságát, színház jellegét szeretném láttatni. Magyarországon február elején megőrül a társadalom (azon része, amely számára családi helyzetéből - van ugyanis éppen megfelelő korú gyereke - és társadalmi helyzetéből adódóan ez releváns), és felnőtt emberek lázasan iskolát keresnek. Az egész olyan nevetséges, vagy inkább elszomorító, mert hogy a győztesek osztozkodnak a koncon.
Hogy az érintett szülők döntő többsége egyáltalán nincs tudatában annak, hogy itt milyen súlyos kérdések merülnek fel? És ha tudomása lenne róla, akkor sem tehetne konkrétan, legalábbis a gyereke továbbtanulásával kapcsolatban semmit? Hát persze. Ilyenkor széttárjuk a kezünket (én is ezt tettem már majdnem két évtizede kisebbik lányom továbbtanulásakor). De ettől még ez az egész egy nagy hazugság, amellyel kapcsolatban őszintén szólva, engem tényleg nem érdekel, hogy a Fazekas Gimnázium valamelyik helyét orvos anyuka vagy országgyűlési képviselő apuka gyermeke szerzi-e meg.
Csak azt tudom, hogy ez az egyik tényező azok közül, amelyek a magyar oktatási rendszert rossz hatékonyságúvá teszik. Mármint nem a felvételi, az már egy státusz quo érvényesülése, hanem mindaz, ami hozzá vezet.
Számt6alanszor átéltem már, hogy kisebb, szombat esti társaság, sznob borokkal a kézben tartott poharakban arról szörnyülködik, hogy milyen nehéz manapság megtalálni a gyereknek a jó iskolát. És abban a világban, amelyben ezek a hölgyek és urak leledzenek, ez egy valódi kérdés, még azt se3m állítom, hogy nincs tétje.
De ugye érthető...
Csak megjegyzem: ugye világos, azokban a szombat esti társaságokban ott voltam, hiszen honnan tudnék egyébként róluk. Esendők vagyunk. Olyan élet adatott, amelyet ilyen környezetben élhetek. Még csak nem is panaszkodom. Csak néha belém nyilall az egésznek a hazugsága.
VálaszTörlésDe szeretnék írni valamit arról is, hogy miképpen lehetne csinálni komprehenzív iskolarendszert. Először érdemes tisztázni, hogy miért olyan nehéz ez a feladat. Azért olyan nehéz, mert szinte minden érintett nagy társadalmi csoport ellenérdekelt benne. Valamirevaló érdekérvényesítési potenciállal bíró szülők, pedagógusok, oktatáspolitikai irányítás. Nem írom most le, de pontról-pontra belátható, hogy e társadalmi csoportokhoz tartozók döntő többsége társadalmi helyzetéből és gondolkodásmódjából adódóan (ezek persze összefüggnek) ellenérdekelt.
VálaszTörlésMerev kategóriákban gondolkodva e ponton azt mondhatná az ember, hogy kész, akkor ilyesmit nem lehet csinálni. Nem vagyok politológus, társadalomfilozófus, ezért lehet, hogy most irtózatos butaságokat fogok írni. De vállalom.
A modern társadalmakban az állam, a társadalomban működő politikai irányítás és államigazgatási mechanizmus funkciója nem pusztán bizonyos érdekek pontos leképezése, és az ezeknek megfelelő döntések végrehajtása. Vannak kósza álmaim, hogy egy politikai irányítás rendelkezik valamilyen vízióval, tud olyan változtatásokat ajánlani a társadalomnak, amelyek adott szituációban ellentmondanak szinte minden megfogalmazódó érdeknek, hosszú távon mégis hasznosak, adaptívak lehetnek a társadalmi fejlődés szempontjából. Nem egyszerűen csak egy felvilágosult abszolutizmusra gondolok, és nagyon nem diktatúrára, amely népboldogításként szeretné láttatni bűneit. A demokratikus polgári berendezkedésekre gondolok, amelyekben normális társadalmi folyamat fejlődési alternatíváknak a megfogalmazódása, érlelése, vitája, kutatása, politika rangjára emelése, állandó kommunikációja, vagyis egy kifejezéssel, az érdekrendszereknek a tudatos, de nyílt, demokratikus eszközöket használó átalakítása.
Nem az emberek meggyőzéséről van szó, ebben nem hiszek. Igazi fogalmi váltás ez, ha a konstruktivista pedagógia terminológiáját akarom használni. A fogalmi váltásnak van technikája, technológiája, és az is nagyon vonzó benne, hogy akkor lehet igazán sikeres, ha az, aki keresztül megy rajta, ennek tudatában van.
Vagyis komprehenzív iskolarendszer létrehozása ügyében csakis egy a politikai erők által inicializált össztársadalmi összefogásban, lassú fejlődésben, fogalmi váltásban (ha ez a kifejezés nem tetszik, akkor paradigmaváltásban) hiszek. Kellene egy olyan politikai hatalom, amely szakmailag, oktatáspolitika-szakmailag felvállalná ezt a feladatot. nem volt még ilyen.
A komprehenzív rendszer létrehozásával látok én itt egy csuka-fogta-róka, róka-fogta-csuka helyzetet. Amíg vannak (meglehet csak a szülők felfogása szerint) jobb és rosszabb iskolák a tudatosabb (magasabb szociális helyzetű) csoportok többet fognak tenni azért, hogy a gyerekük a jobbat kapja, ez pedig erősíti, mélyíti a különbségeket.
VálaszTörlésÚgy látom két dolog kell a komprehenzív rendszerhez, egyfelől az olyan szabályozás, ami nem teszi lehetővé a különbségek kialakulását az iskolák között, másfelől az, hogy ne legyenek különbségek az iskolák között. Ha minden iskola ugyanolyan, akkor valóban nem fogok azon erőlködni, hogy a gyerek melyikbe kerül. (És lehet, hogy egyes társadalmi rétegek ezért is nem erőlködnek, az ő szempontjukból valóban ugyanolyan minden iskola.) Jelen pillanatban viszont nem egyformák az iskolák (ezért is viszik a falusiból a városiba a gyereket). Emiatt az előző oktatásirányítás próbálkozásai a válogatás megnehezítésére nem működhettek, mert a szülők mindent megtettek, hogy kikerüljék. Azok az iskolafejlesztések, amik megpróbálták volna feljebb hozni a rosszabb iskolákat sem működhettek, mert a társadalmi elit mindig ki tudta járni, hogy az ő iskolái a forrásokból legalább annyit, ha nem többet kapjanak, amitől a különbségek továbbra is fennmaradtak.
Nem tudom, technikailag miként oldható meg a váltás a komprehenzív rendszerre.
Kedves István, amit fogalmi váltásnak nevez, én ugyanazt neveztem meggyőzésnek. A fogalmi váltás nem megy végbe magától, kell valaki, aki tudatosan, átgondoltan, szisztematikusan végigvezeti a delikvenst a folyamaton. A meggyőzéshez/fogalmi váltáshoz szerintem az is hozzátartozik, hogy felfestjük, milyen országhoz, milyen társadalomhoz, milyen élethez vezet ez az út, ha továbbmegyünk rajta. Ehhez kutatások és érdemi viták szükségesek - ebben is egyetértünk. Az emberek szerintem szinte soha nem döntenek a hosszú távú érdekek javára a rövid távúakkal szemben, ezért kell a politikai akarat - nincs vitánk ebben sem.
VálaszTörlésAmiről még nem esett szó: szerintem az is fontos tényező, hogy a felsőoktatás kínálata nem eléggé életszerű. Ha lennének biztonságosabb, megélhetést és karriert nyújtó utak, talán nem volna ekkora tülekedés az elit szakokon.
De ez az egész vita kezdi elveszíteni a jelentőségét. Ma reggel hallottam a rádióban Hoffmann Rózsa legújabb nyilatkozatát. Minőségi követelmények felállítását tervezik a szerkezetváltó gimnáziumokkal kapcsolatban. Akik türelmi idő után sem teljesítik ezeket, visszaminősítik őket 4 osztályossá.
No comment. Gondolja végig mindenki, mit is jelent ez.
Ja igen, valami lemaradt. Visszaminősítik (sic!).
VálaszTörlésKomprehenzív iskolarendszer ürügyén tehát akkor úgy tűnik, a rendszerben mindenki ellenérdekelt.
VálaszTörlésVégigolvasva István válaszát is, sajnos kénytelen vagyok azt a konklúziót levonni, amitől féltem; mert ha jól értem, akkor a válasz a kérdésemre: sehogy!!!
Érdekek nélküli politikai akarat ugyanis közismerten science fiction kategória!
A komprehenzív iskolarendszerrel szemben eddig sem voltak és most sincsenek fenntartásaim.
VálaszTörlésUgyanakkor úgy gondolom, a pedagógusok a „pedagógiák” a meghatározóbbak. ebből pedig az is következik, hogy:
1. Azért önmagában, mert komprehenzív egy iskola még nem szuper, sőt bűnrossz is lehet. Azzal, hogy az országgyűlési képviselő és orvos szülő gyerekeit roma tanulókkal ültetjük egy padba nincs minden megoldva, sőt a „megoldásnak” igaziból ezután kellene kezdődnie, de hogy általánosságban ezután mi következne, arról fogalmam sincs (és ezt a megfogalmazást a mai viszonyok között még inkább optimistának érzem). (Persze a viszonyok változhatnak.)
2. Mivel a pedagógusoknak és a „pedagógiáknak” tulajdonítok nagyobb szerepet, ezért úgy gondolom, hogy homogén(ebb) csoportban is lehet(ne) kiváló eredményeket elérni. Ez minden társadalmi csoportra és tudásszintre vonatkozik.
Végül egy technikai felvetés. Ha a komprehenzív iskolarendszer „értelmetlenné tenné a nem a legközelebbi iskola választását”, akkor hogyan lesz alapvetően heterogén az iskola egy olyan környéken, ahol mondjuk meghatározóan az egyik vagy másik társadalmi csoport képviselői élnek.
Bevallom nem látom, hogy mi oldódik meg attól, hogy a gyerekek heterogén értelmi és társadalmi légkörben töltik az aktív napjukat. Valóban attól lesznek a gyerekek kreatívak, hogy külön osztálykirándulást, tanfelszerelést (igen, számítógépet, laptopot, normális töltőtollat stb.) kell szervezni tancsoportokon belül?
VálaszTörlésSzerintem a nemzetközi viszonylatban romló színvonalnak a lemaradó pedagógusok a fő okai és nem az, hogy a milliomos csemeték padtársai putriban laknak-e vagy sem. Tessék megnézni, hogy egy iskolában hány tanár (pedagógust szándékosan nem írok) tekinthető példaképnek, mennyi a digitális analfabéta, a szakbarbár, vagy még az sem. Az elit minőségű képzést az elit tanárok határozzák meg, nem pedig az évfolyamok száma vagy hogy milyen márkájú cipő van a gyereken. Mérnöki tudású pedagógusokat az iskolákba!
Már megint egy pár (jó pár) napig nem tudtam írni (festés, unokázás, ...:). És már megint sok érdekes megjegyés jött. (Kellene már új bejegyzést írni.)
VálaszTörlésTöbb hozzászólásban is megjelent, hogy a szülők azért választják az elit iskolákat, mert azok jobbak. Bár azt hiszem, korábban ezt többször is igyekeztem cáfolni, mégis olyan mélyen ül a tudatunkban, hogy hát, azért mégiscsak egy elit iskola az igazi..., hogy szinte mindenki elhiszi ezt, és még ellenérvek hatására sem vizsgálja felül ezt az elképzelést. Valószínűleg azért, mert a "jó iskola" fogalom rendkívül összetett, és számos "definíciója" létezhet. És az elitnek tartott iskolákhoz való viszony is bonyolult dolog. Mert van egy kritikátlan, leegyszerűsített viszony, amely szerint az az igazi, ott van az érték, a tanárok itt mind kiválók, st., stb. És van az általam is osztott, meglehet, hasonlóan kritikátlan és leegyszerűsített viszonyulás, hogy ti. az elit iskola semmivel nem jobb, sőt, több (legalább kettő) vonatkozásban rosszabb, mint a többi: (1) pedagógiai szempontból nem adaptív, eljárt felette az idő, (2) nem igaz, hogy a jó tanulókat jól fejleszti, sőt, a többi iskola jopbban fejleszti őket.
Én maradok tovább a meglehet szintén (a saját szempontjaival szemben) nem kritikus, leegyszerűsített álláspontnál, én tényleg azt gondolom, hogy az elit iskola rosszabb, mint a többi. De próbálom árnyalni a véleményem. Kijelentésem statisztikai jellegű. Ha tetszik, a "jóság" jellege tekintetében egy "normális eloszlásról" (Gauss görbe) van szó, és ezért természetesen vannak kiváló pedagógiával megáldott, és talán még a tehetséges tanulóknak sem ártó elit iskolák. Idáig vagyok hajlandó visszavonulni.
Én a magam részéről nem állítom, hogy az elitiskolák jobbak, mint a többi, csak azt, hogy nagyobb eséllyel juttatnak be a magasabb presztízsű felsőoktatási intézményekbe. Ezt is lehet cáfolni persze, de akkor választ igényel a kérdés, hogy miért jelentkeznek többen ezekbe az iskolákba, mint a többibe. Márpedig többen jelentkeznek mondhatni per definitionem. Én nem szívesen tulajdonítanám ezt puszta hamis tudatnak, tömeghisztériának vagy ilyesmi.
VálaszTörlésMinden iskolánál a hozzáadott értéket kellene vizsgálni, hogy a "jóságát" eldöntsük. Az elit iskolák a társadalmi elit iskolái is és ezért természetesen a nagy előnyökkel induló gyerekek kerülnek be. (Az értékelés, minősítés a társadalmi elit szabályai szerint van kialakítva, természetes, hogy az elit gyerekei jobban teljesítenek ezek szerint a szempontok szerint, ezután a felvételiken - amik szintén ezeknek a szempontoknak felelnek meg - szintén jobban teljesítenek.)
VálaszTörlésTehát az lenne a jó iskola, aminek nagyobb a hozzáadott értéke, nem pedig az, ami abszolút eredményekben a legjobb.
Létezik viszont a fal hatás is, az az iskola, amibe alapvetően a legjobban teljesítő gyerekek kerülnek be, nehezen tudja jobbá tenni őket, a legjobb esetben is a legjobbak legjobbak maradnak. Ekkor viszont a hozzáadott érték nulla.
Az eddigi blogbejegyzések középpontjában a szegregáció-integráció kérdése áll, így egy a témával foglalkozó cikket, illetve rádióműsort ajánlok, amely esetleg további gondolatokat ébreszt, véleményalkotásra ösztönöz.
VálaszTörléshttp://www.mr1-kossuth.hu/hirek/itthon/a-kulon-tanulas-nem-feltetlen-szegregacio.html
És egy másik:
VálaszTörléshttp://www.mr1-kossuth.hu/hirek/itthon/integracio-az-iskolaban-esely-vagy-eselytelenseg.html
Nem tudom, hogy ez a blog még mennyire "működik", mindenesetre én írtam további reflexiókat. Mivel azonban ezek a reflexiók nem igazán férnek bele a "megjegyzés" kategóriába, ezért saját blogot indítottam. A további reflexiók tehát az alábbi helyen olvashatók:
VálaszTörléshttp://pihelevics.blogspot.com/2010/09/tovabbi-reflexiok-nahalka-istvan.html
Kedves Hozzászólók!
VálaszTörlésEngedjenek meg 4 reflexiót:
1,a felvételik általában nem a teljesítményről szólnak, hanem a szelekcióról, mindegy hogy szóban, vagy írásban, hiszen, ha jól tudom eddig is úgy volt, hogy 25%-25%-50% megoszlásban a vitt pontok, az elbeszélgetés, illetve a közös írásbeli (legnagyobb aránnyal) tette ki a középiskolai felvételit. A vitt pontok és az elbeszélgetés (együtt 50%)sajátos oktatásszociológiai tételeződése, miszerint az iskola ideologikus funkciója az iskola entelecheia-ja okán létezik, lényegében kiegyenlíthette, vagy inkább kompenzálhatta, az írásbeli esetleges objektivitását.
2, Az elitsuli az alsó középosztálybeli szülők esetében is kívánatos cél, nem csak a sznoboknál, persze más okból:az alapiskola teljesítményhiányos működését ők is érzékelik és ezt megpróbálják kompenzálni, pl. különórákkal (a magyar közoktatásban részt vevő gyerekek közel 75%-a jár különórákra! A legdurvább az, amikor a saját iskolai tanárjához)., mindehhez hozzátenném, hogy a magyar munkaerőpiac anomáliájáit is érzékelik: "az a jó, ha a gyerek minél tovább jár suliba" - effektussal reagálnak erre, azaz jó suli, jobb esély a továbbtanulásba, így az iskolában töltött idő kitolható (különösen a depressziós zónákban figyelhető meg ez a jelenség, ott a fiatalok iskolai továbbtanulása és iskolában töltött ideje hosszabb, illetve a gimnáziumi továbbtanulók aránya magasabb) mindennek kedvez a rossz finanszírozási rendszer (fejkvóta), ami az esélyegyenlőtlenségek újratermelésének az alappillére - innen nézve tök mindegy, hogy hogyan is néz ki a felvételi.
3, fogalmilag kizárt egy komprehenzív iskolarendszer egy nem komprehenzív társadalomban (amilyen a társadalom, olyan az iskolája!)
4, Köztudott, hogy az iskolai eredményesség egy komplex hatásmechnaizmus mentén mérhető: az iskolai összetétel hatása az eredményességre (a tanulók társadalmi, gazdasági, kulturális indexe)Mo. jóval nagyobb, mint az OECD átlag, azaz a jó összesített szociális indexű sulikban kisebb az eltérő képességű tanulók közti különbség, az iskolahatás nagyobb.Azaz az iskola összesített szociális indexén (jó tanulói minőség) keresztül érvényesülnek a hozott tőkefajták az eredményben
5, 20 éves érettségi találkozóm volt a minap: a leghülyébb, legbutább, bukdácsoló, a tudást értéknek nem tekintő osztálytársaim (akiket amúgy imádtam és most is szeretem őket)sorra mind sikeresek, gazdagok és mindent megtanultak azután, hogy kikerültek az iskola kötelékéből: ezt hívjuk státuszinkonzisztenciának - meglepődve nem voltam, sőt örültem, hogy az elmélet beigazolódott: az iskolai sikeresség nem korrelál az életben való sikerességgel (megkettőződött tudás-szindróma)
6, a fiam barátja most 8. osztályos: nem jár edzésre, mert készül a felvételire, a szülei 15 ezer FT fizetnek tantárgyanként a giminek, ahova a gyerek készül , s ahol az előkészítők folynak - na ettől viszont már ideges vagyok, sőt felháborodott!
7, remélem 2 év múlva, mikor az én fiam fog felvételizni, ez nem így lesz. Az is jobb lenne, ha nyíltan a két szép szeméért vennék, fel, vagy az anyukája két szép szeméért...
Üdvözlettel:
Szirbik Gabi (szociológus)
Kedves Hozzászólók!
VálaszTörlésAz iskolák jóságát elsősorban a pedagógusok minősége és nem a szerkezeti felépítése dönti el.
Mivel az általános iskolában majdnem minden eldőlt, ezért erre fokuszálni fontosabb.
Van azért néhány javaslatom. Persze ez inkább a politikának szól:
1. Nem engedhetjük meg, hogy zömében a leggyengébbek válasszák a pedagógus pályát. Azonnali hatállyal elrendelném, hogy az óvodapedagógiára és a tanítóképzőkbe nem lehet felvételt nyerni jelesnél rosszabb magyar és matematika középszintű érettségivel. Ezen felül komoly alkalmassági vizsgát is előírnék, amit nem a képzők szerveznének.
2. Az így felvételt nyertek mondjuk, havi 80000Ft fizetést kapnának, ha legalább tíz évre elköteleződnének pedagógusnak.(Ez bőven fedezhető lenne, hiszen lényegesen kevesebb hallgató volna.)
3. Az egyetemeken is a legjobbaknak lehetne pályázni egy hasonlóan komoly ösztöndíjra, ha elköteleződnének a pedagóguspálya mellett.
4. Ha egyre több jó pedagógus lenne a pályán, akkor ez növelné a pálya elismertségét, és újabb tehetséges embereket vonzana.
Ezeket meg kell tenni, de ez lassan emeli az oktatás színvonalát.
Nem lehet, hogy a pedagógusfizetések az értelmiségi átlagbér alatt legyenek. Ez pedig nem pénz, hanem szervezési kérdés. Nem tudom, hogy más országok ezt hogyan teszik, de van rá nem kevés példa. Szeretnénk látni az erre való törekvést és terveket.
Ha megfelelő fizetés lenne, akkor más szektorból is lehetne pedagógusokat csábítani. Pl. Angliában mérnököket képeztek át. Az lenne a cél, hogy nálunk ne a leggyengébb 10% legyen a pályán, hanem mondjuk a legjobb 30%. Szintemelő vizsgákhoz kötném a pályán maradás lehetőségét. Ami életkortól függne.(Különben nem várhatunk eredményeket az oktatás színvonalának eredményében.)
Nem lehet, hogy a nehéz körülmények között tanítók, ugyanazt a bért kapják. Nem lehet, hogy iskolák között ekkora különbség legyen.
Nem lehet, hogy a kiváltságosak a legjobb a többiek pedig a legrosszabb oktatást kapják.Nem lehet, hogy a továbbtanulási esélyeket a szülők iskolázottsága határozza meg. Nem lehet, hogy az iskolázatlanabb rétegek tehetséges tanulói elvesszenek. ( Nem beszélve arról, hogy az alulképzett, elkeseredett embertömegek milyen társadalmi terhet jelentenek.)
Asztalos György tanár, négy gyerekes szülő