Oldalak

2020. március 3., kedd

Magyarázatok és cáfolatok (mi más: NAT)

Takaró Mihály nyilatkozott a sajtónak, és kifejtette, milyen jó a NAT-2020. Menjünk végig az állításain, és nézzük meg, milyen szakmai háttere lehet a mondandójának.

"A megújult szabályozás régi és jogos igényt kielégítve újra megerősíti a tanár pozícióját, és soha nem látott szakmai szabadságot biztosít a pedagógusoknak."

Mit jelenthet vajon az, hogy a tartalmi szabályozás megerősíti a tanár pozícióját? Próbálom értelmezni. (1) Jelentheti azt, hogy a NAT készítői pedagógusközpontú és nem tanulóközpontú pedagógiában gondolkodtak. Ezt nem kommentálnám részletesen. Ha így lenne, akkor az határozott elfordulás lenne minden korszerű pedagógiától. (2) Jelentheti azt is, hogy a NAT készítői beálltak abba a sorba, amelyben olyan pedagógusok vannak, akik szerint a mai iskola nem adja meg nekik az eszközöket, hogy féken tartsák a gyerekeket. Ez persze úgy hülyeség, ahogy van (ezt sem fejtem ki részletesebben, egy bizonyos szint alá nem megy az ember), de ráadásul a NAT ilyen eszközöket nem is képes nyújtani. (3) ??? Tényleg nem tudom, mire gondolhatott a szerző.

Nehéz nevetés és düh nélkül gondolni arra, hogy TM úgy látja, a NAT-2020 a pedagógusoknak soha nem látott szabadságot biztosít. Az 1995-ös, a 2003-as, a 2007-es tantervekben vagy nem volt egyáltalán előírt tananyag, vagy csak jelzésszerűen, az 1995-ösben. Az iskolák szabadon alkothatták meg a NAT nem bénító előírásait követve a saját helyi tantervüket. Ma gyakorlatilag a kerettantervek másolatai lehetnek a helyi tantervek. Ráadásul TM ellentmond az interjúban önmagának, hiszen később azt mondja, hogy igenis meg kell mondani, hogy a gyerekek mit olvassanak. Ez a szabadság?

Tudható persze, hogy nagy valószínűséggel az interjúban is előadott mese tartalmára gondolhatott, arra, hogy most már lehet tanítani a kötelező óraszám 80%-ában is az előírt tananyagot (régebben ez 90% volt), a fennmaradó 20% arra fordítható, a mire csak a pedagógus akarja. Csakhogy eddig alapos elemzésekből az derült ki, hogy a magyar nyelv és irodalom, a történelem, a fizika, a biológia, a vizuális kultúra, az ének tantárgyak esetében az általános iskolában nem, hogy csökkent, de nőtt is a terhelés, miközben a 2012. évi szabályozás szerint is már rendkívül nagy volt. Valószínű, hogy a többi tantárgyról is kideríthető, hogy hasonló cipőben járnak, vagy csak olyan kis mértékű csökkenésről van szó, ami alapvetően nem oldja meg a túlterhelés problémáját. A 80% + 20% egész egyszerűen mese.

"Az irodalmi kánon legfontosabb újítása, hogy a városi, liberális polgári irodalom kiegészül a nemzeti konzervatív polgári irodalommal, valamint a határon túlra szorult Kárpát-medencei magyar irodalommal."

Nagyon nem vagyok irodalomtanár, ezért csak általam hitelesnek tartott magyaros kollégák véleményét hozom ide. A nemzeti konzervatív polgári irodalomnak mindig volt helye a központi tantervekben a rendszerváltás után. Bár ez a kijelentés némi árnyalásra szorul. Ugyanis megint csak az a lényeg, hogy a 2003. és 2007. évi NAT-ok egyáltalán nem tartalmaztak szerzőlistát, műlistát. Nem volt bennük tananyag. A NAT a tananyag konkrétabb meghatározását rábízta a helyi tantervekre, illetve azok megszerkesztésének segítésére kialakult a nem kötelező, választható kerettantervek rendszere. Semmi akadálya nem volt annak, hogy ha a NAT szellemiségével nem volt összeütközésben, akkor bárkinek bármilyen műve bekerülhetett valamelyik vagy több kerettantervbe, és a helyi tantervekbe. Ugyanez a helyzet a határon túli magyar irodalommal is. Ha az előző, vagyis a 2012. évi szabályozással szemben, netán a 2001-ben bevezetett, akkor még kötelező, egyetlen központi kerettantervvel kapcsolatban merül fel a kritika, akkor szeretném TM-t tájékoztatni arról, hogy ezek a tantervek (időrendben) Pokorni Zoltán és Hoffmann Rózsa nevével voltak fémjelezve, márpedig ők (ha jól emlékszem) nem éppen a balliberális oktatáspolitika hívei és alkalmazottai voltak, áldásos vagy nem áldásos tevékenységüket Orbán kormányok regnálása alatt fejtették ki.

"...a szerzők megítélési alapja csakis az életmű és az érték lehet, ebbe pedig nem fér bele az a világnézeti harc, amit ma sokan szakmai álarcban próbálnak folytatni a NAT ellen."

Nagyon sokan próbálják meg a NAT kritikát világnézeti harcként beállítani. Ez semmi más, csak egy politikai üzenet a választóknak: "Kérem, bennünket itt politikai és ideológiai alapon támadnak". De erről természetesen szó nincs. Legyen figyelmeztető az egyházi iskolák több, mint ezer pedagógusának kritikája, ezt nem is ragozom tovább. De arra is érdemes figyelni, hogy a komoly szakmai kritikákban (voltak nem ilyenek is, de nem mindegy, hogy mire figyelünk) soha nem a szerzők ideológiai elképzelései szerepeltek, hanem éppen a minőség. Tessék utánanézni mondjuk a Magyartanárok Egyesületének bírálatában. A másik oldalon viszont még szakmai álarc sincs, a kritikusok mocskolása, a hazugságok terjesztése igazán nem fogható fel szakmai érvelésként.

"Az iskola nem a gyermek igényeit kielégítő intézmény, hanem az a feladata, hogy átörökítse a nemzeti kultúrát."

Az iskolának számtalan funkciója és számtalan feladata van, a nevelésszociológiai egyetemi tankönyvek ezeket, vagy ezekből a legfontosabbakat szépen leírják. Itt szó sincs a funkciók közötti választásról. Különösen arról nincs szó, hogy a nemzeti kultúra átörökítése és a gyermekek igényeinek kielégítése egymással szembeállíthatók lennének. Persze, hogy van műveltséget formáló, ha tetszik valamifajta nemzeti kultúrát is közvetítő funkciója (bár nem ártana elemezni, hogy mi a manó is az, és hogyan lehet közvetíteni, átörökíteni, amikor a korszerű tanulási elképzelések szerint itt nincs szó átörökítésről, közvetítésről). De ha ezt nem a gyerekek igényeinek kielégítésével szorosan összekapcsolva teszi az iskola, akkor az indoktrináció lesz, és a többség esetében nagyon rossz hatékonysággal működhet csak. Gondoljunk az úgynevezett szocializmus ideje alatti görcsös igyekezetre, amikor a gyerekek igényeinek figyelembe vétele nélkül próbált az iskola kialakítani egy ideológiához való hűséget. Lehet, hogy most egy olyan korszak jön megint, amikor az iskolákban a gyerekek belül kiröhögve az egészet formálisan teljesítenek bizonyos elvárásokat? Remélem, a pedagógusaink ezen már rég túl vannak.

Jaj, de sötét dolog ez!


3 megjegyzés:

  1. A háború: béke, a szabadság: szolgaság, a tudatlanság: erő.

    VálaszTörlés
  2. Arra mi lehet a magzarázat, hogy a kerettantervek 34 órára készültek? Van ötletünk, de szívesen hallanám az Ön véleményét.

    VálaszTörlés