Egy furcsa álom

Álmomban kormányszóvivő voltam. Az volt a feladatom, hogy a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanárainak nyílt levelére – pontról pontra – válaszoljak. „Becsülettel” elvégeztem a feladatot, amire az álmomból emlékszem, azt most közreadom. Leírom a tanárok véleményéből a megfelelő felvetést, majd azt, amit kitaláltam rá.

     & A megígért fizetésemelést nem azonnal kapták meg a pedagógusok, első évben a 60%-át, majd négy évre elosztva a többit. – „De megkapják! A 2010 előtt regnáló kormányok csökkentették a bérüket, mi jelentős mértékben növeljük. E kérdésben kérjük, legyenek a pedagógusok belátással”.

     & Megemelték a kötelező óraszámot. – „Dolgozzunk ki a Pedagógus Karral együttműködésben egy feladattervet arra, hogy kb. 5 éves távlatban miképpen tudjuk megszüntetni a pedagógusok munkaterhelésével kapcsolatos anomáliákat. Legyen egyenletesebb a terhelés, valóban jogos követelés az, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak”.

     & Megszűnt a legtöbb bérpótlék. – „A bérpótlékok nagy része beolvadt a fizetésbe, maga a bértömeg nem hiányzik”.

     & Elválasztották a pedagógus bértáblát a minimálbér alakulásától. – „Folytassunk tárgyalásokat ebben a konkrét kérdésben! A kormány nyitott arra, hogy a fizetések távlati alakulásával kapcsolatban a pedagógusok nagyobb biztonságot élvezhessenek. Egyik javaslatként megfontolandó a minimálbér alakulásához való kötöttség visszaállítása”.

     & A pedagógusbérek tekintetében nem valósul meg az inflációkövetés. – „Az infláció jelenleg 0% körüli, ténylegesen megvalósul az inflációkövetés, sőt, valójában a pedagógusok reálbére a béremelések hatására nő. A jövőre nézve pedig az előbbi pontban leírt tárgyalás eredményétől kell függővé tenni a megoldást”.

     & A bérrendezés hatásai nagyon egyenlőtlenek voltak a pedagógusokra nézve, volt, akinek szinte egyáltalán nem növekedett a bére. – „A kimutatások szerint minden pedagógusnak növekedett a bére. Igen kis számban fordult csak elő az >>alig növekedés<<”.

     & A pedagógus I és II. kategóriák közötti bérugrás csak 15 000 Ft. – „A kormány nyitott rá, hogy a pedagógusok érdekvédelmi szervezeteivel a szokásos, és már eddig is rendszeresen működtetett egyeztetéseken a fizetési kategóriákat folyamatosan igazítsuk az elvárásokhoz, mindig figyelembe véve, hogy milyen források állnak a rendelkezésünkre. Az összes, bérekkel kapcsolatos elvárással, igénnyel kapcsolatban érdemes megjegyezni: a pedagógusok bérének alakulása erősen függ attól, hogy milyen az ország jövedelemtermelő képessége. A pedagógusok is beláthatják, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Tisztességes, tekintélyes mértékű fizetésemelést a kormány elhatározott 2012-ben, és ezt következetesen végrehajtotta, végrehajtja. Van lehetőség további emelésekre is a jövőben, amennyire ezt majd a rendelkezésre álló források megengedik. Nem veszélyeztethetjük egy felelőtlen bérpolitikával a NER-ben és az oktatáspolitika gyökeres átalakítása során elért jelentős eredményeinket”.

     & A mestertanárok kiválasztásával sokszor a környezetük sem ért egyet. – „Javában készül a pedagógus előmeneteli rendszer szabályozásának átalakítása. Ki van dolgozva a mestertanári és a kutatótanári címek elérésével kapcsolatos jogszabályok új rendszere. Már csak a szükséges egyeztetések lefolytatása, és a döntés a feladat. Az új rendszer végleg megszűnteti az ezen a téren esetleg eddig előfordult negatív jelenségek kialakulásának feltételeit, és egy olyan szisztéma jön létre, amelyben e magas címek megszerzése valóban kiemelkedő és az egész pedagógus társadalomban elismerést kiváltó tevékenységgel lesz csak lehetséges”.

     & Versenyek nevezési díjaira és versenyre utazásra nincs pénz. – „A kormány felkéri a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ vezetését, hogy számolja ki, a feladat megoldása mekkora költségigényt jelent egy évben, és tegyen javaslatokat arra, hogy miképpen lehet azt biztosítani a jelenlegi költségvetési szisztémában. Ha a számítások eredménye az lesz, hogy plusz forrás szükséges, akkor a kormány nyitott arra, hogy az ország költségvetésének megalkotása során minden évben biztosítsa központi forrásokból ezt az összeget”.

     & Túl gyakoriak a változtatások (gyakran kell új helyi tantervet írni, gyakran változik az érettségi követelményrendszer, a továbbtanulási lehetőségek köre, és túl gyakran változnak a tankönyvek). – „Ez volt az eddigi gyakorlat. Az új oktatáspolitika jelentős mértékben átalakította az oktatás rendszerét, természetes, hogy az új szisztéma, az új gondolkodásmód szerint át kellett alakítani a tanterveket, illetve új tankönyvek kiadására volt szükség. De miután létrejöttek a magyarság értékrendjét világosan az oktatás középpontjába állító, a korszerű oktatás igényeinek megfelelő, magas színvonalú, jól használható, a pedagógusok többsége által örömmel fogadott, és a valamikori liberális oktatáspolitika rendkívül káros hatásait kiküszöbölő tantervek és tankönyvek, azok sűrű változtatására már nem lesz szükség. A felsőoktatásban való továbbtanulás kérdéseiben sajnos a felelősségünk korlátozott. Még mindig túl nagy Magyarországon a felsőoktatási intézmények káros, az egyedi intézményi érdekeket önző módon előtérbe állító önállósága. Az a célunk, hogy a kormány előrelátó politikája, döntései akadálytalanabbul érvényesülhessenek az egész felsőoktatásban, és így a középiskola elvégzése után továbbtanulók számára is. Kis türelmet kérünk, a feladat megoldása tekintetében jó úton járunk”.

     & A pedagógusok nem kapják meg ingyen azt a tankönyvet, amiből tanítanak. – „Az államivá vált, tankönyvfejlesztéssel és terjesztéssel foglalkozó gazdasági vállalkozás nonprofit jellegű, és ha máról holnapra ingyen kellene szolgáltatni a pedagógusok számára a tankönyveket, akkor az kérdésessé tenné a vállalat pénzügyi egyensúlyát. Növelhetnénk a családok számára a tankönyvek árát, de ezt valószínűleg a pedagógusok sem szeretnék. De a problémára megoldást kell találni. Ez esetben is át kell gondolni, hogy a meglévő források keretében van-e lehetőség az igény kielégítésére, de a kormány ebben az esetben is nyitott arra, hogy akár plusz költségvetési támogatással oldja meg a problémát”.

     & A kormány a szakképzőket preferálja a gimnáziumokkal szemben. – „Ez esetben ellent kell mondanunk a kollégáknak. A szakképzők támogatása semmilyen adattal nem mutatható ki. Nem változtak, illetve inkább az érettségit adó képzések, és különösen a gimnáziumok javára változtak a finanszírozási feltételek, a 9. osztályba belépők létszámadatai. Véleményünk szerint e tekintetben nincs szükség változtatásokra”.

     & A tankönyvek új generációja (a használatban lévő tankönyvek) kísérletiek. – „A szakma szabályai szerint itt még valóban kipróbálásról volt szó, e kipróbálás eredményeit, a kollégák észrevételeit hasznosítjuk a tankönyvek megfelelő, nem nagymértékű módosításában”.

     & Szakmailag igen színvonalas tankönyvek a süllyesztőbe kerültek. – „A tankönyvek tartalmával, színvonalával kapcsolatos vélemények a pedagógus társadalomban mindig megoszlottak. Így volt ez a régi tankönyvekkel is. Ugyanakkor 2010 óta egy új, Magyarország, a magyarok, az emberek számára sokkal jobb oktatási rendszert fejlesztünk, és ebben a történelmi léptékű átalakításban szükség volt a mi szellemiségünknek, a magyarság érdekeinek és világszemléletének jobban megfelelő tankönyvek létrehozására”.

     & Az érettségi követelmények változtatása felháborító, pl. néhány olyan vizsgatárgynak változott meg a követelményrendszere, amelynek tanulását a diákok, akikre ez érvényes lesz, már korábban befejezték (szabályosan, a tanterv szerint). – „Ez valóban tűrhetetlen. Konkrét hibáról van szó, amellyel kapcsolatban a miniszterelnök már utasította az EMMI miniszterét a gyors és hatékony intézkedésre, többek között a felelősök megtalálása után a konkrét személyi konzekvenciák levonására is. A későbbiekben elkerülendő az ilyen eseteket, a Pedagógus Karral együttműködve ki kell dolgozni egy feladattervet, amely biztosíthatja, hogy a jövőben ilyen anomáliák ne fordulhassanak elő”.

     & Az érettségi és a felvételi követelmények, körülmények olyan átalakítása, amelyre az érintett diákok nem tudnak felkészülni. – „Lásd az előző pontnak az általános feladatra vonatkozó részét”.

     & Elhamarkodott, átgondolatlan lépés a gyerekek NETFIT felmérése a testnevelés órákon. – „Kérjük a pedagógusokat, konkrétan felkérjük a Pedagógus Kart, hogy gyűjtsék össze a NETFIT felméréssel kapcsolatos konkrét gondokat. Minden reális felvetésre, és valódi problémára igyekszünk megoldást találni. Erről a sajtón keresztül értesítjük is az érintetteket”.

     & A kormány egy általa létrehozott szervezettel egyeztet. – „A kormány a Pedagógus Kar esetében a kezdeményező szerepet töltötte be, és ellátta azokat a feladatokat, amelyeket egy ilyen jelentős, de új szervezet létrehozásakor felelőssége ellátni. A Pedagógus Kar tisztségviselőit a pedagógusok választották meg a demokrácia szabályainak teljes mértékben megfelelve. De a kormány nyitott ebben a kérdésben is. Azt javasoljuk, hogy a pedagógusok a Pedagógus Kar jól kiépült rendszerét használják fel a Kar működésével kapcsolatban esetlegesen felmerülő problémáik megfogalmazására, és megoldására. A Kar autonóm módon működő szervezet, amely folyamatosan formálhatja belső működését, szabályrendszerét, maga alakítja ki álláspontját az oktatás legkülönbözőbb szakmai kérdéseiben. Azt javasoljuk tehát, hogy a pedagógusok használják ki ezen egyedülálló demokratikus szervezet adta lehetőségeket”.

     & A Pedagógus Karba kényszerítették a pedagógusokat. – „A világban mindenhol léteznek olyan szervezetek, amelyek az általuk átfogott körben kötelező tagsággal rendelkeznek. A kormány ezzel a javaslatával azt akarta elérni, és ez sikerült is, hogy legyen a pedagógusoknak egy teljes mértékben átfogó szakmai érdekképviseleti rendszere, szemben ez elenyésző taglétszámokat felmutatni tudó szakszervezetekkel”.

     & Az etikai kódex felháborító és megmosolyogtató, nincs jogalapja, nincs támogatása. – „A Pedagógus Kar megfelelő döntési folyamatban, demokratikus módon alakította ki a pedagógusok etikai kódexét. Ez egyben azt jelenti, hogy a megfelelő támogatottság is megvan, hiszen maga az egész pedagógus társadalom hozta létre a dokumentumot. E folyamat menetét jogszabályok rögzítik, a folyamat megfelelt e szabályoknak, tehát a jogalap kérdése sem problematikus. Ha a kódexben vannak megmosolyogtató részek, akkor arról nem a kormány tehet, hiszen az etikai kódex egy demokratikus döntési folyamatban, az összes pedagógus részvételével alakult ki. A megfelelő szabályok szerint mindig van lehetőség a módosításra, a kormány érdeklődéssel figyeli, mire jutnak a pedagógusok ebben a teljességgel a szakmára tartozó vitában”.

     & Túl nagy a tananyag mennyisége. – „A pedagógiai szakértők – nagyon hitelesen – mindig azt hangsúlyozzák, hogy az emberiség tudása olyan mértékben megnövekedett, hogy a modern iskolára nyugodtan mondhatjuk: válságban van, szinte lehetetlen megbirkóznia azzal a feladattal, hogy mindenki számára tökéletes eredményt hozzon a tanítandó tananyag kiválasztásának folyamata. A liberális oktatáspolitika a lovak közé hajította a gyeplőt, nem vállalta ezt a felelősséget, és a magukra hagyott iskolákra bízta a tananyag kiválasztását. Ezzel megszüntette a gyermekek és fiatalok felkészítésére évszázadokon át mindig jellemző közös magyar műveltség eszményét, e műveltség legfontosabb elemeinek az átadását sem garantálta az iskolákban. A NAT 2012. évi átalakításával – nyugodtan állíthatjuk: reformjával – mi biztosítottuk ennek a műveltségnek az alapvető pozícióját az iskolában, ez a kormány határozott meggyőződése szerint történelmi tett. Az elképzelhető – és akkor itt utalunk az emberiség által felhalmozott ismeretrendszer hatalmas voltára –, hogy egyes területeken valóban túl sok a tananyag. A kormány határozott e tekintetben: felkéri az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet, hogy a NAT és a kerettantervek következő, ütemezett átalakítására elemezze a helyzetet, gyűjtse be a pedagógusoktól a véleményeket, és e vélemények összegzése után tegyen majd javaslatot a tartalmi szabályozás dokumentumainak átalakítására, amely a jogos felvetéseket érvényesíti".

     & Túl nagy a heti (tanulói) óraszám. – „Oktatáskutatók felmérései, több nemzetközi vizsgálat adatai azt mutatják, hogy Magyarországon nem magas, hanem kifejezetten alacsony a tanulók óraszáma. Igaz, más iskolarendszerekben nem a napi, heti óraszám magasabb, hanem a tanév a hosszabb. Ezen nekünk is el kell gondolkodni. A Pedagógus Karral karöltve, kutatások eredményeit felhasználva teszünk javaslatot e probléma megoldására”.

     & Elegendő mennyiségű tornaterem nélkül van mindennapos testnevelés. – „Európai Uniós forrásokból, valamint a kormány által biztosított támogatásból már eddig is számos fejlesztés történt ezen a téren. Azon vagyunk, hogy ezek a fejlesztések mindaddig folytatódjanak, amíg a helyzet nem lesz kielégítő. Tudjuk, hogy egyes iskolákban különleges megoldásokat kellett keresni arra, hogy az intézmények megoldhassák a mindennapos testnevelés bevezetésével kapcsolatos, elismerjük, nem minden esetben könnyű feladatokat. A tapasztalatok alapján azonban állítható, hogy a tankerületek, az intézményvezetők és a pedagógusok – ahol erre szükség volt – nagyon kreatívan, jól oldották meg a helyzetet. Ma Magyarországon minden iskolai tanuló heti öt tanórában vesz részt testnevelés foglalkozásokon. A kormány határozott álláspontja, hogy e kérdésben ez a lényeges fejlemény, áttörés, aminek jelentősége mellett eltörpülnek a feltételekkel kapcsolatos kisebb nehézségek. De ettől függetlenül a feltételek jó színvonalon történő biztosítása a kormány egyértelmű feladata, és ennek eleget is tesz”.

     & „… az uniformizált, egységesítésre törekvő oktatási rendszer bebetonozza az eltérő szociális, egészségügyi vagy mentális helyzetből származó különbségeket”. – „A magyar kormány teljes mértékben tudatában van annak, hogy a magyar iskolarendszer egyik jelentős problémája az esélyegyenlőtlenség. A 2010 óta zajló átalakítások során éppen annak érdekében történt egy sor változtatás, hogy e probléma megoldását elősegítsük. Amit Önök uniformizálásként, egységesítésként értelmeznek ezen átalakítások körében, az éppen az esélyegyenlőséget szolgálja. Korábban a területileg, irányítás, fenntartás szempontjából, valamint a tartalmi szabályozást tekintve is rendkívül heterogén iskolarendszert egységessé tettük, ma már nem attól függ az iskolák hátránykompenzáló képessége, hogy milyen gazdag a fenntartójuk, és ennek eredményeként milyen színvonalú szolgáltatások, programok működhetnek az adott intézményben. Az esélyegyenlőtlenségek csökkentése érdekében éppen a 2010 óta működő kormányok tették ezzel a legtöbbet. Sajnáljuk, e pontban a kormány egyáltalán nem kíván meghátrálni, szilárd meggyőződésünk, hogy a kialakított politikánk, az egységes irányítási, fenntartási, finanszírozási rendszer kialakítása az egész társadalom érdekeit szolgálja, és legfontosabb hatásként éppen az esélyegyenlőtlenségek csökkentéséhez járulhat hozzá a leginkább. Kérjük a pedagógusokat, gondolják át újból ezeket a kérdéseket”.

     & „Ennyi féle hátrány szerinti differenciált oktatás nem valósítható meg egy osztályon belül”. – A kormány is úgy látja, hogy e kérdésben a pedagógusoknak igazuk van. Az az erőszakos politika, amely egyedül követhető úttá tette 2010 előtt az integrációt, a heterogén tanulói összetétel kialakítását, sokat ártott a magyar iskolarendszernek. Ideje felszámolni ezt a gyakorlatot, és az iskolák, az iskolákon belül a párhuzamos tanulócsoportok kialakítását tekintve racionális megoldásokat kell keresni. A racionális megoldás nagyon sok esetben az, ha minden tanuló a neki megfelelő szintű iskolában, a neki megfelelő szintű osztályban tanul. Az ilyen, meggyőződésünk szerint eredményesen és hatékonyan működni képes iskolák és tanulócsoportok kialakítását az oktatáspolitika nem gátolhatja meg, sőt, e folyamatot ösztönöznie kell. Nagyon örülünk, hogy e kérdésben a pedagógusokkal teljes mértékben egy platformra kerültünk, de úgy véljük, ez a természetes”.

     & Túl nagyok az adminisztrációs terhek. – „Régóta halljuk ezt a kritikát, amiben biztosan nagyon sok igazság van. A kormány egyébként is behatóan foglalkozik a bürokrácia csökkentésének feladatával, ideje, hogy az iskolában is történjenek ezzel kapcsolatban hathatós lépések. A Pedagógus Karral együttműködve létrehozunk egy bizottságot, amely feladattervet dolgoz ki az iskolai bürokrácia csökkentésével kapcsolatban, középpontba állítva a pedagógusok adminisztrációs terheinek csökkentését. A problémák jó részét örököltük még a 2010 előtti időkből, a nagy átalakítások feladatainak végrehajtása közben sajnos nem jutott elég idő e gond orvoslására, de abszolút nyitottak vagyunk rá. Várjuk a pedagógusok javaslatait is”.

     & Túl sok a teher, túl sok a feladat. – „Erre a kérdésre már korábbi pontokban kitértünk. Megismételjük: dolgozzunk ki a Pedagógus Karral együttműködésben egy feladattervet arra, hogy kb. 5 éves távlatban miképpen tudjuk megszüntetni a pedagógusok munkaterhelésével kapcsolatos anomáliákat”.

     & Ellenőrzés. – „A magyar kormány valóban létrehozott egy új pedagógus előmeneteli rendszert, és ebben fontos szerepet játszik a pedagógusminősítés. Természetesnek gondoljuk, hogy ha valaki munkát végez, akkor e munkavégzés eredményességét, hatékonyságát ellenőrizni kell. Meggyőződésünk, hogy ez a pedagógusok érdeke is. Nagyon sok pedagógus, illetve szervezeteik számtalanszor megfogalmazták maguk is már, hogy a múltban követett gyakorlat, amikor semmilyen ellenőrzés nem érvényesült az oktatásban, rendkívül káros volt. A pedagógus előmeneteli rendszert kifejezetten jelentős lépésnek tartjuk. Ez nem jelenti azt, hogy egy ilyen rendkívül összetett rendszerben ne lépnének fel esetlegesen problémák, és ne kellene javítani a működését. Nyitottak vagyunk erre, e kérdésben is várjuk a pedagógusok észrevételeit, és megint csak azt tudjuk ajánlani, hogy elsősorban a Pedagógus Kar szervezetét használják fel erre. Hozzá kell tennünk, hogy az értékelési folyamatok, így a pedagógusminősítés rendszerén belül is kialakítottuk azokat a minőségbiztosítási feltételeket, amelyek éppen a jelentkező kisebb gondok felderítésére valók. Vegyük azt is figyelembe, hogy mind az oktatásirányítás, mind a pedagógustársadalom még csak tanulja a rendkívül összetett feladatok jó színvonalú kivitelezését. Ismét türelmet kérünk a pedagógusoktól, az útirány szent meggyőződésünk szerint nagyon jó”.

     & Az igazgatóktól elvették a legfontosabb jogaikat. – „Ismét egy olyan kérdésről van szó, amelyben a kormány nyitott a megfontolt változtatásokra. Már eddig is tettünk lépéseket, hiszen egyes intézkedésekkel növeltük az intézményvezetők döntéseinek körét. Ez a folyamat tovább vihető. Így például elképzelhetőnek tartjuk, hogy az intézményvezetők egy limitált mértékig, nagyon sürgős feladatokra, például ablaküveg pótlásra, zárcserére, és hasonló munkálatok elvégzésére rendelkezzenek egy saját összeggel, aminek elköltéséről a számviteli szabályoknak megfelelően maguk döntenek”.

     & Az iskolaépületek rosszabb állapotban vannak, mint valaha. – „E ponton ismét ellent kell mondanunk a pedagógusoknak. A magyar oktatás infrastrukturális feltételei az elmúlt időszakban – Európai Uniós és kormánytámogatások jóvoltából – határozottan javultak. Nem biztos, hogy ezt mindenki ugyanúgy érzékeli. A napokban mindenkinek volt alkalma sok képet megnézni a miskolci Herman Ottó Gimnázium épületéről, és a látottak alapján nagyon úgy tűnik, hogy ez az épület jelentős felújításra szorul. A kormány megkeresi a lehetőséget arra, hogy ezt az egyedi problémát is kezelni lehessen”.

     & Alapvető költségekre nincs pénz. – „Már a korábbi pontokra való reagálásokból is kitűnt, hogy a kormány nyitott az egyedi, kisebb pénzügyi gondok megoldásával kapcsolatban. De ennél többet szeretnénk tenni. A problémát nyilván strukturálisan kell megoldani. Felkérjük a KLIK szervezetét, valamint a Pedagógus Kart, hogy mérjék fel, milyen természetű, milyen volumenű az a pénzhiány, amely a pedagógusok számára ténylegesen komoly problémát jelent. Különösen fontos megvizsgálni, hogy mik azok az alapvető feladatok, amelyeket a pedagógusok a véleményükben említenek. A kormány ismeretei szerint ilyenek nincsenek. Ha nem is a nagyon gazdag országok szintjén képes az ország fenntartani az oktatási rendszerét, tisztességgel helytállunk, és a működést, az iskolai nevelést veszélyeztető pénzügyi akadályok a rendszerben nincsenek. Ám nem biztos, hogy a kormány ismeretei e téren megfelelőek, ezért egy alapos elemzésre mindenképpen szükség van”.

     & Vannak pedagógusok, akik hónapok óta nem kapják meg a fizetésüket. – E problémát már korábban is hallottuk. A kormány megvizsgáltatta a panaszt, és kiderült, hogy nagyon kevés esetben, egyes helyeken előfordult, azonban minden esetben valamilyen helyi adminisztrációs probléma okozta. Nagyon sajnáljuk, hogy előfordultak ilyen esetek. Egy kissé megnövelte a problémás esetek számát, hogy az Államkincstár a hetekben állt át egy új, korszerűbb számítógépes rendszerre, és ez érintette a bérek kifizetését is. A probléma elhárítása folyamatban van, már csak hetek, de lehet, hogy csak napok kérdése, hogy a pedagógusok is már egy tökéletesen működő, a korábbinál sokkal magasabb színvonalú szolgáltatásban részesüljenek”.

*

De hagyjuk a buta kerettörténetet a (láz)álmommal! Azért írtam ezt a bejegyzést, mert demonstrálni szerettem volna, hogy az előző posztban nem összevissza beszéltem. Nem kell nagyon furmányos politikai észjárás (nekem egyáltalán nincs) ahhoz, hogy valaki így szereljen le egy látszólag lesújtó véleményt. Remélem, a szövegben nem csak az látszik, hogy a kormány játszi könnyedséggel tudja kivédeni a felvetéseket, hanem látszik az összekacsintás is. „Gyerekek! Ti is egyetértetek az átalakulás fő tartalmával, irányaival. Akkor miért izélgettek bennünket? Persze, vannak még problémák. Csak ott van forgács, ahol gyalulnak. A fontos a közös cél. A problémákat meg majd megoldjuk együtt. Különösen felhívjuk a figyelmeteket az integrációval kapcsolatos válaszunkra. Teljesen egyetértünk veletek. Ne hagyjuk, hogy ez a szociálliberális bagázs szétverje a magyar oktatást azzal, hogy mindenféle helyről jövő, mindenféle tudásszinttel rendelkező gyerekeket kényszerít be ugyanabba az osztályba. Legyen ez példa arra, hogy mennyire közösek az értékeink és az érdekeink”.