A NAT belső ellentmondásai

Folytatom az ellentmondások elősorolását, csak most az önellentmondások - amiket én észrevettem - kerülnek sorra.

1. A NAT - eleve indokolhatatlanul - több helyen ír az iskolák önállóságáról. Most hagyjuk, hogy azt már a köznevelési törvény jelentős mértékben megnyirbálta. Most a NAT bizonyos értelemben bevégzi a munkát, hiszen az iskolákban egyáltalán tanítható tananyagnak egy igen nagy részét rögzíti. Mi ez, ha nem az önállóság csorbítása.

2. Van egy egészen jó rész a NAT-ban, amely a differenciálás pedagógiájának érvényesítéséről szól. Rendben van. De azzal miért nem vetettek számot a szerzők, a szerkesztők és a véglegesítők, hogy a kötelező tananyag szinte 100%-ban való rögzítése a tanítás tartalmával történő differenciálást teljes mértékben ellehetetleníti? Erre még mondhatják azt, bár ez sem nyújt teljes felmentést, hogy a metodikai differenciálás lehetősége továbbra is biztosított. Mondhatják: lehet, hogy ugyanazt kell mindenkinek tanulni, de nagyon más módszerekkel, differenciálásra módot adó szervezési módok alkalmazásával. Ebben még lenne is valami, ha nem lenne olyan mennyiségű az a bizonyos kötelező tananyag. Ha sok mindent kell kötelezően megtanítani, akkor a pedagógusok inkább választják az egyszerű ismeretátadásra lehetőséget adó módszereket, és gyorsabban lemondanak a macerás, időt "rabló" metódusok alkalmazásáról. Ezt pedig elsősorban a differenciálás sinyli meg.

3. Ígértem, hogy visszatérek az önellentondások között is az erkölcsi nevelésre. Ez a terület kétféle módon szerepel a NAT-ban. Egyes megjelenéseinél olyanok írták a szöveget, akik elkötelezett hívei a korszerű pedagógiának, és e helyeken az jelenik meg, hogy az erkölcsi nevelés során nem kész sémák átadásáról van szó, hogy fontos a problémák felvetése, a vita. Helyes - szerintem. Más helyeken viszont úgy jelenik meg, hogy itt valójában van (majd le lesz írva a kerettantervekben) egy helyes, igaz erkölcsi világkép, és azt kell átadni a tanulóknak. Mire nevelünk? Ott van a legelején, tessék elolvasni! Az igazra, a jóra, a szépre, az igazságosságra. És még számos ilyen kinyilatkoztatás található a szövegben. Tudni kell persze a sorok között olvasni: létezik mindenkitől függetlenül az igaz, az igazságosság, a jó, a szép, az erkölcsös, és ezeknek valamilyen módon be kell kerülni a gyermekek fejébe, szívébe. Ez teljesen más, mint ha nem sémákat akarunk tanítani, ha vitatkozva kell, lehet mindenkinek kialakítania saját erkölcsi világlátását.

Ez a NAT eklektikus, ellentmond sok pontján annak a rendszernek, amelybe illeszkedik, és ellentmond több pontján saját magának. Nem hiteles. Nem hihető.