Az új NAT-ban több ellentmondás is felfedezhető. Ezek egy része nem önellentmondás, más esetekben viszont az alaptanterv önmagának mond ellent. Az első típust akár "külső ellentmondásnak" is nevezhetjük, az ide tartozók jellegzetessége, hogy a NAT-ban foglaltak - miközben önmagukban lehetnek logikusak, következetesek, pedagógiailag indokoltak - élesen szemben állnak az oktatás szabályozásának más elemeivel, vagy "csak egyszerűen" a társadalmi valósággal. Először ezeket nézem végig (azokat, amelyeket én látok), majd egy következő jegyzetben a másik csoportba tartozókat, az önellentmondásokat.
A külső ellentmondások
1. A NAT - egy elvont értelemben nagyon helyesen, és általában pedagógiai szempontból is helyénvalóan - több helyen is emlegeti az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének igényét, szándékát. Napirendre is térhetnénk a dolog felett: nagyon helyes, ezzel az alaptanterv egy nagyon fontos pedagógiai cél elérése, az esélyegyenlőtlenségek csökkentése felé lép. Csakhogy ezzel a NAT egy jelentős ellentmondást hoz létre a hazai oktatásirányítás egészében. Ugyanis az új köznevelési törvény éppen az ellentétes irányba lépett, kimutathatóan növeli az esélyegyenlőtlenségeket. A kötelező iskolázás korhatárának 16 évre csökkentése, a szakiskolák tanoncképző helyekké degradálása, létező, szerzett jogok megnyirbálása, és számtalan más intézkedés (részletezésük látható a Hálózat a tanszabadságért (HAT) honlapján megjelent, az Államtitkárság érvelésére adott válaszokban: www.tanszabadsag.hu) fogja súlyosbítani Magyarországon az iskolai esélyek egyenlőtlenségével kapcsolatos helyzetet. A NAT-ban megnyilvánuló törekvés - az, ami a szavak szintjén megjelenik - tehát akceptálható, csakhogy ellentmond az oktatáspolitika egésze törekvéseinek.
2. A NAT - már csak a törvényben előírtak miatt is - jelentős szerepet szán az erkölcsi nevelésnek. Ez részben frázisok, tartalmatlan, inkább csak helykitöltésre alkalmas szövegek keretében történik, de azokon a helyeken, ahol a NAT liberálisabb hangot üt meg ezzel kapcsolatban, például arról szól, hogy az erkölcsi nevelés során ne kész válaszok kinyilatkoztatása legyen a módszer, akár még modern pedagógiai elgondolások érvényesüléséről is beszélhetünk. (Ez persze egy belső ellentmondás, amikor majd ezek következnek, szerepeltetem is.) Ám az erkölcsi nevelés szükségességének sokszori hangoztatása a dokumentumban éles ellentétben áll (és itt az ellentmondás) azzal, amit a nevelés e területén ma igazán meg kellene fogalmazni. Nézzünk csak körül! Akkor írjuk bele a NAT-ba az erkölcsi nevelés magasztos, és minden konkrétumtól, realitástól független megfogalmazását, amikor az egész magyar társadalom erkölcsi állapota enyhén fogalmazva is "aggodalomra ad okot". A magasztos célt az a hatalom fogalmazza meg, amelynek egyik feje nagy valószínűséggel csalt egy doktori eljárásban, de legalábbis nem akarja érdemben tisztázni magát a vádak alól, az a hatalom, amelynek tagjai meg nem érdemelt juttatásokat vesznek fel (országgyűlési képviselők, lakhatási támogatás), az a hatalom, amely bankokat fenyeget gyakorlatilag a hatalommal való visszaélés eszközét alkalmazva, az a hatalom beszél erkölcsről, szolidaritásról és hasonló értékekről, amely elvesz a szegényektől, hogy a gazdagabbaknak adhassa. Ez ellentmondás, akkor is, ha egyébként lehet azt mondani, hogy talán éppen e jelenségek miatt van szükség erkölcsi nevelésre az iskolában. Igen, ez igaz, de akkor egy tantervnek, akkor is, ha az alaptanterv, egy ilyen ellentmondással számot kell vetni, és reális, két lábbal a földön álló koncepciót kell kialakítania, reflektálva a hazai viszonyokra. Ehelyett a NAT-ban egy éteri, az ilyen problémákkal, a társadalom állapotával nem számoló erkölcsi nevelés igénye fogalmazódik meg.
3. A NAT számos pontján apellál a demokráciára, fontos értéknek látja a tanulók demokráciára és demokratikus viszonyok közötti nevelését. Hozzáteszem: a kritikusság, a kritikus gondolkodás is több helyen megjelenik benne. Mindezt teszi egy éppen a demokráciából kilépni látszó társadalom keretei között. Azt persze látom én, hogy a NAT mostani szerzői mégsem írhatták le, hogy foglalkozni kell a fékek és ellensúlyok eltűntetésével, az abszolút hatalomra törő, sőt, azt megszerző politikai erőnek a jogalkotás és a jogalkalmazás, a jogszolgáltatás alapvető uralására tett erőfeszítéseivel, az egypártrendszerre törekvés kapitalista viszonyok közötti megnyilvánulásaival. Furcsa lenne, ha most ilyesmiket olvasnánk ebben a NAT-ban. De ez akkor is "külső" ellentmondás!
4. A NAT többször is hivatkozik arra, hogy egységes iskolarendszer kialakítása szükséges, persze nyilván elsősorban az oktatás tartalmának egységesítésére gondol. De hol van itt egységes iskolarendszer? A törvény szabályozza, hogy vannak hat- és nyolc évfolyamú gimnáziumi képzést folytató iskolák, a nyolc évfolyamos általános iskola után radikálisan elágazik a rendszer, kiváltságokat kaptak a törvényben az egyházi iskolák, illetve itt van az alternatív iskolák lehetősége az önálló kerettanterv akkreditáltatása. Ma még nehéz átlátni, hogy a konkrét eltérések milyenek lesznek, mennyire lesz engedékeny az irányítás pl. az úgymond tehetségnevelésre szánt (valójában a társadalmi elkülönülést szolgáló) iskolatípusok kerettanterveinek kialakításában, vagy mit enged majd az egyházi iskoláknak. És azt sem tudni, mennyire korlátozza majd az alternatív iskolák lehetőségeit az akkreditációs folyamatban. Félő, hogy a jogkövetkezetesség eddigi két éves "hagyománya" folytatódik majd e téren is.
Nahalka István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése