Ezt a petíciót nem írom alá!

A rendszerváltástól kezdve heveny petícióaláíró vagyok. Ezt most nem fogom aláírni. Ismertté vált a Magyar Kémikusok Egyesületének, és az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak a közös nyilatkozata a NAT 2012 javaslatról, ezt lehetne, mint petíciót aláírni. Nem fogom. És most ide leírom, hogy miért (és azt gondolom, hogy a felmerülő kérdések, valamint az azok megítélésében kialakult különbségek nagyon fontosak).

Még egy előzetes megjegyzés: hogy mindenkit jól összezavarjak, én most védeni fogom a NAT-ot. Pontosabban az Ember és természet műveltségterület jó néhány jellemzőjét. Nem az egész NAT-ot védem, az egész tekintetében sokkal sötétebb a véleményem, és ez beintegrálva a Hálózat a tanszabadságért (HAT) NAT-ról kialakított véleményében meg is fog jelenni hamarosan, még itt a blogomon is. És az Ember és természet műveltségterület leírásával kapcsolatban is vannak kritikai észrevételeim, benne lesznek a HAT véleményben, de ezeket most, ebben a bejegyzésben nem szedem elő. 

A két jeles szervezet véleménye, petíciója teljes egészében olvasható itt.

*

Nézzük, mit mondanak a kiváló kémikusokat és fizikusokat tömörítő két szervezet tagjai! Rögtön a szöveg második mondatában például ezt: "Jelen állásfoglalás aláíróiként közösen kialakított, tudományosan megalapozott szakmai véleményünket, elvárásainkat és kéréseinket kívánjuk eljuttatni a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkárságához". E mondatban a "tudományosan megalapozott szakmai vélemény" az a kifejezés, amit érdemes alaposabban meggondolnunk. Vajon milyen tudományról, vagy tudományokról van szó? Nyilván elsősorban a fizikáról és a kémiáról, bár az az igazság, hogy a szövegben aztán valójában nincsenek e két természettudományhoz kapcsolódó felvetések, megjegyzések. De nyilván igaz, és ezt a szöveg is tartalmazza, hogy amikor a kollégák a NAT-on a tudományok fogalmi tisztaságát, egyáltalán a fogalmi építkezést kérik számon, akkor a fizikáról és a kémiáról van szó. Amit implicite hozzá kell gondolnunk a véleményhez, tehát a fogalmi felépítést, logikát, az nyilván tudományos, a fizikához és a kémiához kötődik, ez rendben is van. De explicit módon a szöveg mégiscsak pedagógiai kérdésekkel (neveléstudományiakkal, oktatástudományiakkal, hogy mindenkinek kedvezzek) foglalkozik. A két szervezetben nyilván számos olyan szakember tag, aki ehhez is ért, vannak nyilván pedagógusok, akár olyanok is lehetnek, akiknek pedagógia szakos diplomájuk van, vagy valamilyen kapcsolódó területen szereztek végzettséget, és isten ments, hogy eltagadjam annak lehetőségét, hogy autodidakta módon is el lehet sajátítani a neveléstudományi ismereteket, s a szöveg fölött ilyen kollégák is bábáskodhattak. Nem akarom én tehát megkérdőjelezni, hogy a két szervezet tagjai mondhatnak-e véleményt a pedagógia, mint tudomány nevében, és hivatkozhatnak-e arra, hogy e szempontból a véleményük tudományosan alátámasztott. Nem erről van szó. De arról igen, hogy amit beleírtak a petíció szövegébe, az olyan távol van a korszerű neveléstudományi ismeretektől, mint Makó Jeruzsálemtől. Én nem szeretnék érvek nélkül kinyilatkoztatni (nem úgy, mint a legtöbb kijelentésük esetében a petíció szerzői teszik), ezért igyekszem alátámasztani állításomat. Az egész bejegyzés a továbbiakban erről szól.

A petíció első pontjában azt mondja a két szervezet, hogy az Ember és természet közműveltségi tartalmait leíró rész struktúrája áttekinthetetlen. Én egész jól át tudtam tekinteni. Segíti az áttekintést a fejlesztési feladatok és az ismeretkörök (közműveltségi tartalmak) elkülönítése. Áttekinthetővé teszi a leírást a fejlesztési feladatok hét fő témakör szerinti rendezése (a témakörökön lehet vitatkozni, de akkor azt tessék megtenni), valamint a közműveltségi tartalmaknak is ezen témakörök keretei közötti sorolása. Ráadásul a közműveltségi tartalmak esetén megjelenik a tudományok szerinti csoportosítás is, a témakörök szerinti csoportosítás elé lép, persze csak 7. évfolyamtól, a kialakult hagyományoknak megfelelően. Mi ebben az áttekinthetetlen? Szerintem világos struktúra. Persze minden struktúrának tartalmi alapjai vannak, hogy tudniillik milyen "skatulyákat" alakítunk ki, mi az alapja a rendszerezésnek. Lehet ezt vitatni, de a petíció szövege nem ezt teszi, hanem kijelenti, hogy áttekinthetetlen.

Azt írja a petíció, hogy a közműveltségi tartalmakból nem olvasható ki az alap- és középfokú oktatás tartalmi minimum követelménye. Hát dehogynem. A "filozófia" az a NAT szövege mögött (én nagyon nem értek vele egyet, de ez egy egészen más vita és elemzés kérdése), hogy a közműveltségi tartalmak azt a minimális-, közös-, nemzeti műveltséget adják meg, amelyet mindenkinek birtokolnia kell. Akkor!? Ezt kell tudni legalább, és kész. De nem akarom ennyivel elintézni. Ha a kollégák azt mondják, hogy a közműveltségi tartalmak nem igazából követelmények, akkor persze igazuk van. De miért kellene azoknak lenniük, és ki mondta, hogy azok lesznek? A NAT egy alaptanterv, és nem kerettanterv, vagy helyi tanterv. Például ezen a ponton jó lenne tudni, hogy mi az, ami ma a tantervelméletben meglehetősen általánosan elfogadott. Ha a kollégák szeretnék felvetni, hogy az már mégsem járja, hogy a NAT nem precíz követelményeket ír le, akkor ez felvethető, de akkor tessék érvelni, tessék cáfolni azokat az érveket, amelyek a mellett szólnak, hogy egy alaptantervnek nem kell részleteiben megadni a követelményeket.

A petíció következő mondatából kiderül, mi is az igazán, amit a kollégák hiányolnak. A "tantárgyakban megjelenő tudományterületek sajátos, letisztult fogalmi struktúrái és azok belső logikai összefüggései". Na, itt álljunk meg, mert jól láthatóan a tudós szakemberek számára valóban ez a legnagyobb hiányosság, itt a lényeg!

Először is, szeretném leszögezni, hogy a tudomány, a tudományosság nagyon is ott van. Az itt használt fogalmak nagy része tudományos fogalom, és a többi (pl. technikából, vagy a hétköznapi életből vett) sem mond ellent a tudományosságnak. Nem tud senki mondani olyan helyet az Ember és természet leírásában, ahol az megsértené a tudományosság elvét, netán áltudományos butaságokat tartalmazna. A fejlesztési feladatok és a közműveltségi tartalmak rendszerezésére használt fogalomrendszer is csupa tudományos fogalmat tartalmaz (anyag, energia, információ, rendszer, felépítés, működés, nem sorolom), jóllehet, a petíció szerzőinek nyilván más az ízlésük, számukra valószínűleg mások lennének a rendszerezésre használható lapfogalmak. Illetve, itt valami más is felmerül.

Ez a más az a törekvés, hogy a NAT Ember és természet műveltségterület alkotói szerették volna  (remélem jól látom) tükröztetni, amennyire lehet, a természettudományok közös fogalomrendszerét. mert, hogy valóban van nekik olyan. A petíció későbbi részeiben persze ez a törekvés is kritika alá kerül, a megfogalmazók nem értenek egyet ezzel a törekvéssel. Én meg igen. Na, ez persze nem sokat jelent, de azért az talán már igen, hogy a természettudományos tantárgyi rendszer integrációjától hírhedetten irtózó magyar pedagógus társadalom az utóbbi időben kezdett megenyhülni, és ma már ez a gondolat nem annyira elfogadhatatlan. Tudom, hogy ebben hatalmas viták voltak, vannak és lesznek, de tessék már végre elfogadni (elégszer elmondtuk, leírtuk az ezzel kapcsolatos tényeket, megokolást), hogy a világban masszív tendencia a science típusú, integrált természettudományos tantárgyak tanítása, szervezése. A NAT nem tesz mást, mint erre is lehetőséget biztosít. Meg arra is természetesen, hogy a hagyományos módon biológiát, fizikát és kémiát tanítsanak az iskolákban. Miért baj az, ha némi lehetőség nyílik az ilyen újításra (jó fél évszázaddal azután, hogy fontos tendenciává vált a világban)? Megérteném a felháborodást, ha a NAT azt mondaná, hogy szeptembertől csak integrált tantárgyat lehet tanítani. De semmi ilyet nem mond, sőt, e téren némi visszalépés van az előző két NAT-hoz képest. Miért akarják az elkülönült tantárgyak oktatásának hívei rákényszeríteni akaratukat azokra, akik szívesen nyitnának ez ügyben? Hol van itt a tanszabadság?

De megnyugtatom a kedves kollégákat. Úgy van ez az egész tartalmi szabályozási rendszer kitalálva, hogy akaratuk, hogy ti. minden iskolában csakis biológia, fizika és kémia legyen tanítva, s nehogy már az integráció betegye a lábát, szóval, ez az akaratuk tökéletesen érvényesülni fog. Lesz iskolatípusonként két kerettanterv, biztos vagyok benne, hogy mindkettőben ez a szeparált tantárgyi rendszer lesz. Felháborodniuk azoknak kellene, akik szeretnék, ha lenne integrált tantárgy ott, ahol erre a feltételek megvannak, ahol szívesen csinálnák. Nem akarom minősíteni a petíció szerzőinek törekvését, de tudnék történelmi párhuzamokat mondani.

És még valami az integrációval kapcsolatban: akkor is megérteném a felháborodást, ha kiderült volna, hogy az integráció sérti a tudományosság elvének érvényesülését. De ez nagyon nem így van. Soha semmi olyan kutatási eredmény nem született, ami ilyen következtetésekre jutott volna. Ezért sem ártana jobban ismerni a modern neveléstudományt.

A petíció szerzőinek gondolkodásmódját áthatja valami, amiben jól láthatóan nagyon hisznek, és nem is hajlandók attól egy tapodtat sem eltávolodni. Ez pedig az a régi, de valójában a pedagógiában már régen meg is kérdőjeleződött elv, hogy a tantárgyaknak (amelyek esetében ez egyáltalán releváns) a megfelelő tudományok lenyomatának kell lenni. Ez a gondolkodásmód csak azt tudja elképzelni, hogy a tantárgyak neve, tartalma pontosan kövesse a tudományos diszciplínák struktúráját. Ennek a szemléletmódnak nem is a tudományokhoz való makacs ragaszkodás a hátulütője, jómagam is erősen híve vagyok annak, hogy a természettudományos nevelésben nagyon is előkelő helyen legyen ott a tudományok értékrendje, gondolkodásmódja, ismeretrendszere. Ennyiben, ha tetszik, magam is konzervatív vagyok. De az a kizárólagosság, amit az előbb röviden jellemzett nézet képviselői hirdetnek, számomra teljességgel elfogadhatatlan. Csak azt tudják elképzelni, hogy a tantárgyak, a belső logikájuk, fogalomrendszerük feleljen meg a megfelelő tudomány nevének, logikájának, fogalomrendszerének. Rigorózus tudománycentrikusság ez, amin a világ természettudományos oktatása lényegében már a 20. százat 70-es éveiben túltette magát. És ez megint neveléstudomány. Érdemes áttekinteni a természettudományos nevelés fejlődéstörténetét, nem kell visszamenni nagyon messzire, csak kb. az 50-es évek végéhez. Nagyszerűen végig követhető, hogyan váltak egyre komplexebbé a természettudományos nevelés céljai, és ezzel hogyan szorult vissza a rigorózus, egyoldalú tudománycentrikusság. De a folyamat egyáltalán nem jelentette a tudományosság értékének kidobását, hanem például azt jelentette, hogy a természettudományos neveléssel foglalkozóknak rá kellett jönniük, hogy a rigorózus tudománycentrikusság legfeljebb a tanulók néhány százalékának felel meg (persze a differenciálás keretében ők is meg kell, hogy kapják, amire szükségük van). És arra is rájöttek, hogy iszonyú felelősség nyugszik a természettudományos nevelésben dolgozók vállán, mert olyan műveltséget kell formálniuk mindenkiben (science for all!), ami a társadalomban való boldoguláshoz, a döntésekhez, a konfliktusok megoldásához, az egyre súlyosabb globális és fenntarthatósági problémák kezeléséhez kell, ahhoz, hogy tévéket elfoglaló kuruzslók és sarlatánok ne hülyíthessék az embereket, ahhoz, hogy az emberek a saját létük során felmerülő, erkölcsi vonatkozású problémákat meg tudják oldani, s hogy értsék, milyen szerepet játszik a társadalomban a tudomány és a technika. Ezek mind tudományosan jól megalapozott műveltséget igényelnek, de azért a célrendszer így már egy kicsit másképpen néz ki, mintha csak azt tekinteném a természettudományos nevelés céljának, hogy a valóban nagyon logikus rendszert alkotó ismereteket belehelyezzem a gyerek fejébe.

Jól tudom, itt jön egy következő ellenérv. Le is van írva a petíció szövegében. Nem lehet addig ilyen nagyon összetett ismeretrendszerekkel foglalkozni, amíg nincs meg a megbízható alaptudás. Vagyis tanítsuk meg jól diszciplináris szerkezetben és a tudományos ismeretekre koncentrálva az alapfogalmakat, alapösszefüggéseket, a törvényeket, s aztán majd meglátjuk, nyilván lehet majd foglalkozni egy kicsit a globális felmelegedéssel is. De - kedves kollégák - a gyerekeink is abban a világban élnek, amiben mi. Ott vannak a problémák előttük. Egy darabig legalábbis szeretnének válaszokat kapni. vagy lehetőséget arra, hogy ők válaszoljanak. Ehelyett mi azt tesszük, hogy hosszú éveken keresztül elzárjuk tőlük ezeket a problémákat, mármint azok tanórákon való feldolgozását nem tesszük lehetővé, tanítunk egy tudományos ismeretanyagot (azt is meglehetősen rosszul sokszor, meg bűnösen unalmasan), és csodálkozunk, hogy egy évben (az utóbbi időben) egész Magyarországon 10 alatt van azoknak a száma, akik fizikatanárok akarnak lenni az egyetemeken és a főiskolákon. 

Sokszorosan alátámasztott, neveléstudományi(!) kutatások támogatta fejlesztésekben bemutatott tény, hogy a társadalmi problémákra összpontosító, a tudományosság elvét képviselő, de a tantárgyi szerkezetet, az oktatott tartalmat nem rigorózus módon a tudományos diszciplínáknak alávető természettudományos nevelés sikeresebb, mint az, amit alapvetően mi is csinálunk ma ebben az országban. 

Ez itt a lényeg. Amit a két szervezet képvisel, az a mai természettudományos nevelési kultúra fenntartása. Amit a NAT képvisel (legalábbis az általam itt középpontba állított kérdésben), az egy a problémákkal számot vetni akaró, nem kirekesztő, a hagyományos megoldásoknak is teret engedő koncepció (van vele más területen vitám, de ez most nem érdekes), amely legalább a lehetőségét szeretné megadni annak, hogy kikecmeregjünk az árokból. Mert árokban vagyunk. És annak oka nem a pénzhiány, nem az, hogy nincsenek feltételek a kísérletezéshez (dehogy nincsenek!), nem is az alacsony óraszám (a természettudományos nevelésre fordított óraszám a közoktatás éveit és az OECD országait, s még néhány más országot tekintve Oroszország után nálunk a legmagasabb). 

Álljon itt a végén ez az elismerem, igencsak karcos, és a biztosítékot nyilván kiverő állítás: az árokban dagonyázásunk elsődleges oka szerintem az, hogy a természettudományos nevelésünk még mindig képtelen megújulni, részben éppen abban az irányban, amit a NAT is képvisel.

Egy feszültségoldó megjegyzés a végére: ha a NAT Ember és természet műveltségi területi szövegét alkotó kollégáknak azzal, hogy pont én védtem meg őket, rosszat tettem, akkor elnézést kérek tőlük :-). De muszáj volt leírnom.

Ember, természet, és, vagy, -ban, -ben

Van egy számomra (majdnem) megmagyarázhatatlan változás a NAT-ban. A természettudományos nevelés nagy részéről szóló, 2003-ban Ember a természetben nevet kapott műveltségterületet a szerzők visszakeresztelték Ember és természetre. Na, ez miért van?

Mi volt ez a történet? Az 1995-ös NAT-ban a hagyományosan a fizikai, kémiai és biológiai tantárgyakban szereplő célokat, követelményeket és tananyagot magába foglaló műveltségterület neve Ember és természet lett. Szép szimmetriában az Ember és társadalom műveltségterületi címmel. Így "működött" ez 2003-ig, amikor is a Horányi Gábor és általam irányított Ember és természet munkacsoport a NAT munkálatok során javaslatot tett a név megváltoztatására. Gondot okozott számunkra, hogy az Ember és természet név azt sugallja, hogy egyik oldalon ott van az ember, s mintegy vele szemben ott van a természet. A munkacsoportban mindenki úgy gondolta, hogy ez hibás szembeállítás, értelmetlen, nem felel meg egy korszerű, ökologikus gondolkodásmódnak, hiszen az ember a természet része, és nem helyezhető azon kívülre. Éppen a természettudományos műveltség iskolai reprezentációjával foglalkozóknak kell - gondoltuk - rámutatni egy ilyen problémára. Meg is tettük, javasoltuk az Ember a természetben nevet, amit aztán a NAT Bizottság el is fogadott, így 2003-tól 2012-ig ezen a néven megjelenő műveltségi területen belül szerepeltek a NAT-ban a természet megismerésével kapcsolatos tantervi tartalmak. 

Ezt most átalkították, visszaalakították. Vajon miért? Erre nincs válasz, és ahogy a NAT körüli "diskurzust", pontosabban a diskurzus teljes hiányát figyelem, kis esélye van annak, hogy választ kapunk. (Csak zárójelben: áttételesen a NAT szerzői, vagyis az összes munkabizottság összes tagja fel lett kérve, hogy kapcsolódjék be az ezen az oldalon folyó eszmecserébe. Ez eddig még nem történt meg, ha jól látom, senki részéről. Most még arra vetek - egy kicsit - hogy a kollégák nem facebookozók. Ezért a beírásokat, a fontosabb vitákat átviszem a blogomra is, és újból megpróbálom közvetve elérni őket, hogy ha itt nem is, de tegyék meg, hogy ott hozzászólnak. Hátha az is kiderül, hogy miképpen lett az Ember a természetben névből Ember és természet. Zárójel zárva.)

Visszatérve a névreinkarnációhoz. Mivel egyelőre senki mástól nincs válasz, megpróbálok magam kreálni. Az igazat megvallva, nekem csak egyetlen magyarázat jut az eszembe. Ez a magyarázat pedig a vallásos, vagy mit is beszélek, a keresztény emberképpel kapcsolatos. A keresztény vallás(ok)ban az ember valóban nem a természet része. Isten az embert a maga képére teremtette, és felruházta sok-sok olyan tulajdonsággal, amely egyértelművé teszi - ebben a hitben - hogy az ember más, több, magasabb rendű minden más élőlénynél. Az ember nem helyezhető semmilyen értelemben ugyanoda, ahová a gombák, a növények, az állatok, és más lények helyezhetők. Vagyis van ember és van természet. Akkor legyen a neve (no nem Kecskemét) Ember és természet.

Jó kis magyarázat. Csak az a baj vele, hogy egy mára sokszorosan megkérdőjeleződött állásponttal váltja fel a tudományost. Tudom, a kreácionisták vitatják, hogy a darwini alapokon nyugvó evolúciós biológiai magyarázatok lennének az egyedül tudományosak. De szeretném felhívni minden érdeklődő figyelmét arra a nyelvi-logikai distinkcióra, hogy az Ember a természetben név nem zárja ki, hogy az embert valaki ettől még különleges lénynek tekintse, legalábbis nem annyira, mint ahogy az Ember és természet név kizárja, hogy az embert a természet részének tekintsük. Vagyis egy megengedő állásponttal szemben egy kirekesztő érvényesül.

És még valami. Számos olyan vallást ismerünk, amelyben az embernek nincs különleges státusa. Ezekben az ember valóban a természet része. Vagyis ha nekem igazam van, és vallásos okai vannak a visszakeresztelésnek, akkor itt kérem ismét egy az egyik vallást (vagy a vallások egy körét) preferáló, a többit diszkrimináló döntés született.

A NAT belső ellentmondásai

Folytatom az ellentmondások elősorolását, csak most az önellentmondások - amiket én észrevettem - kerülnek sorra.

1. A NAT - eleve indokolhatatlanul - több helyen ír az iskolák önállóságáról. Most hagyjuk, hogy azt már a köznevelési törvény jelentős mértékben megnyirbálta. Most a NAT bizonyos értelemben bevégzi a munkát, hiszen az iskolákban egyáltalán tanítható tananyagnak egy igen nagy részét rögzíti. Mi ez, ha nem az önállóság csorbítása.

2. Van egy egészen jó rész a NAT-ban, amely a differenciálás pedagógiájának érvényesítéséről szól. Rendben van. De azzal miért nem vetettek számot a szerzők, a szerkesztők és a véglegesítők, hogy a kötelező tananyag szinte 100%-ban való rögzítése a tanítás tartalmával történő differenciálást teljes mértékben ellehetetleníti? Erre még mondhatják azt, bár ez sem nyújt teljes felmentést, hogy a metodikai differenciálás lehetősége továbbra is biztosított. Mondhatják: lehet, hogy ugyanazt kell mindenkinek tanulni, de nagyon más módszerekkel, differenciálásra módot adó szervezési módok alkalmazásával. Ebben még lenne is valami, ha nem lenne olyan mennyiségű az a bizonyos kötelező tananyag. Ha sok mindent kell kötelezően megtanítani, akkor a pedagógusok inkább választják az egyszerű ismeretátadásra lehetőséget adó módszereket, és gyorsabban lemondanak a macerás, időt "rabló" metódusok alkalmazásáról. Ezt pedig elsősorban a differenciálás sinyli meg.

3. Ígértem, hogy visszatérek az önellentondások között is az erkölcsi nevelésre. Ez a terület kétféle módon szerepel a NAT-ban. Egyes megjelenéseinél olyanok írták a szöveget, akik elkötelezett hívei a korszerű pedagógiának, és e helyeken az jelenik meg, hogy az erkölcsi nevelés során nem kész sémák átadásáról van szó, hogy fontos a problémák felvetése, a vita. Helyes - szerintem. Más helyeken viszont úgy jelenik meg, hogy itt valójában van (majd le lesz írva a kerettantervekben) egy helyes, igaz erkölcsi világkép, és azt kell átadni a tanulóknak. Mire nevelünk? Ott van a legelején, tessék elolvasni! Az igazra, a jóra, a szépre, az igazságosságra. És még számos ilyen kinyilatkoztatás található a szövegben. Tudni kell persze a sorok között olvasni: létezik mindenkitől függetlenül az igaz, az igazságosság, a jó, a szép, az erkölcsös, és ezeknek valamilyen módon be kell kerülni a gyermekek fejébe, szívébe. Ez teljesen más, mint ha nem sémákat akarunk tanítani, ha vitatkozva kell, lehet mindenkinek kialakítania saját erkölcsi világlátását.

Ez a NAT eklektikus, ellentmond sok pontján annak a rendszernek, amelybe illeszkedik, és ellentmond több pontján saját magának. Nem hiteles. Nem hihető. 

A NAT "külső" ellentmondásai

Az új NAT-ban több ellentmondás is felfedezhető. Ezek egy része nem önellentmondás, más esetekben viszont az alaptanterv önmagának mond ellent. Az első típust akár "külső ellentmondásnak" is nevezhetjük, az ide tartozók jellegzetessége, hogy a NAT-ban foglaltak - miközben önmagukban lehetnek logikusak, következetesek, pedagógiailag indokoltak - élesen szemben állnak az oktatás szabályozásának más elemeivel, vagy "csak egyszerűen" a társadalmi valósággal. Először ezeket nézem végig (azokat, amelyeket én látok), majd egy következő jegyzetben a másik csoportba tartozókat, az önellentmondásokat.

A külső ellentmondások

1. A NAT - egy elvont értelemben nagyon helyesen, és általában pedagógiai szempontból is helyénvalóan - több helyen is emlegeti az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének igényét, szándékát. Napirendre is térhetnénk a dolog felett: nagyon helyes, ezzel az alaptanterv egy nagyon fontos pedagógiai cél elérése, az esélyegyenlőtlenségek csökkentése felé lép. Csakhogy ezzel a NAT egy jelentős ellentmondást hoz létre a hazai oktatásirányítás egészében. Ugyanis az új köznevelési törvény éppen az ellentétes irányba lépett, kimutathatóan növeli az esélyegyenlőtlenségeket. A kötelező iskolázás korhatárának 16 évre csökkentése, a szakiskolák tanoncképző helyekké degradálása, létező, szerzett jogok megnyirbálása, és számtalan más intézkedés (részletezésük látható a Hálózat a tanszabadságért (HAT) honlapján megjelent, az Államtitkárság érvelésére adott válaszokban: www.tanszabadsag.hu) fogja súlyosbítani Magyarországon az iskolai esélyek egyenlőtlenségével kapcsolatos helyzetet. A NAT-ban megnyilvánuló törekvés - az, ami a szavak szintjén megjelenik - tehát akceptálható, csakhogy ellentmond az oktatáspolitika egésze törekvéseinek.

2. A NAT - már csak a törvényben előírtak miatt is - jelentős szerepet szán az erkölcsi nevelésnek. Ez részben frázisok, tartalmatlan, inkább csak helykitöltésre alkalmas szövegek keretében történik, de azokon a helyeken, ahol a NAT liberálisabb hangot üt meg ezzel kapcsolatban, például arról szól, hogy az erkölcsi nevelés során ne kész válaszok kinyilatkoztatása legyen a módszer, akár még modern pedagógiai elgondolások érvényesüléséről is beszélhetünk. (Ez persze egy belső ellentmondás, amikor majd ezek következnek, szerepeltetem is.) Ám az erkölcsi nevelés szükségességének sokszori hangoztatása a dokumentumban éles ellentétben áll (és itt az ellentmondás) azzal, amit a nevelés e területén ma igazán meg kellene fogalmazni. Nézzünk csak körül! Akkor írjuk bele a NAT-ba az erkölcsi nevelés magasztos, és minden konkrétumtól, realitástól független megfogalmazását, amikor az egész magyar társadalom erkölcsi állapota enyhén fogalmazva is "aggodalomra ad okot". A magasztos célt az a hatalom fogalmazza meg, amelynek egyik feje nagy valószínűséggel csalt egy doktori eljárásban, de legalábbis nem akarja érdemben tisztázni magát a vádak alól, az a hatalom, amelynek tagjai meg nem érdemelt juttatásokat vesznek fel (országgyűlési képviselők, lakhatási támogatás), az a hatalom, amely bankokat fenyeget gyakorlatilag a hatalommal való visszaélés eszközét alkalmazva, az a hatalom beszél erkölcsről, szolidaritásról és hasonló értékekről, amely elvesz a szegényektől, hogy a gazdagabbaknak adhassa. Ez ellentmondás, akkor is, ha egyébként lehet azt mondani, hogy talán éppen e jelenségek miatt van szükség erkölcsi nevelésre az iskolában. Igen, ez igaz, de akkor egy tantervnek, akkor is, ha az alaptanterv, egy ilyen ellentmondással számot kell vetni, és reális, két lábbal a földön álló koncepciót kell kialakítania, reflektálva a hazai viszonyokra. Ehelyett a NAT-ban egy éteri, az ilyen problémákkal, a társadalom állapotával nem számoló erkölcsi nevelés igénye fogalmazódik meg.

3. A NAT számos pontján apellál a demokráciára, fontos értéknek látja a tanulók demokráciára és demokratikus viszonyok közötti nevelését. Hozzáteszem: a kritikusság, a kritikus gondolkodás is több helyen megjelenik benne. Mindezt teszi egy éppen a demokráciából kilépni látszó társadalom keretei között. Azt persze látom én, hogy a NAT mostani szerzői mégsem írhatták le, hogy foglalkozni kell a fékek és ellensúlyok eltűntetésével, az abszolút hatalomra törő, sőt, azt megszerző politikai erőnek a jogalkotás és a jogalkalmazás, a jogszolgáltatás alapvető uralására tett erőfeszítéseivel, az egypártrendszerre törekvés kapitalista viszonyok közötti megnyilvánulásaival. Furcsa lenne, ha most ilyesmiket olvasnánk ebben a NAT-ban. De ez akkor is "külső" ellentmondás!

4. A NAT többször is hivatkozik arra, hogy egységes iskolarendszer kialakítása szükséges, persze nyilván elsősorban az oktatás tartalmának egységesítésére gondol. De hol van itt egységes iskolarendszer? A törvény szabályozza, hogy vannak hat- és nyolc évfolyamú gimnáziumi képzést folytató iskolák, a nyolc évfolyamos általános iskola után radikálisan elágazik a rendszer, kiváltságokat kaptak a törvényben az egyházi iskolák, illetve itt van az alternatív iskolák lehetősége az önálló kerettanterv akkreditáltatása. Ma még nehéz átlátni, hogy a konkrét eltérések milyenek lesznek, mennyire lesz engedékeny az irányítás pl. az úgymond tehetségnevelésre szánt (valójában a társadalmi elkülönülést szolgáló) iskolatípusok kerettanterveinek kialakításában, vagy mit enged majd az egyházi iskoláknak. És azt sem tudni, mennyire korlátozza majd az alternatív iskolák lehetőségeit az akkreditációs folyamatban. Félő, hogy a jogkövetkezetesség eddigi két éves "hagyománya" folytatódik majd e téren is.

Nahalka István

Áthozatok a facebookról NAT ügyben

Írtam a facebookon néhány szösszenetet a NAT-tal kapcsolatban a HAT - NAT oldalon. Az oldal látogatottsága csekély, úgy is fogalmazhatnék, hogy a kutyát nem érdekli a NAT. Különösen az keserít el, hogy a NAT szövegének alkotói, akiket közvetetten meghívtam oda, még nem látogattak el az oldalra, nem fejtik ki az enyémmel biztos sok ponton nem azonos véleményüket. Ennek azonban lehet az az oka, hogy a kb. 100 ember közül alig vannak, akik facebookoznak, idegen számukra ez a forma. Ezért úgy döntöttem, hogy ugyanazokat az írásokat felteszem ide, a blogomra is. Ez nyitottabb, nem kell a részvételhez elköteleződni egy közösségi oldallal. Úgyhogy kedves NAT alkotók, és mindenki más, lehet kommentelni az írásaimat. Vitatkozzunk, informáljunk, diskuráljunk, próbáljuk meg meggyőzni egymást. Itt is rögtön az első írás:

Új oktatáspolitika - Új törvény - új NAT

A NAT-ról alkotható vélemény kialakításához érdemes átgondolni, hogy az alaptanterv milyen szabályozási környezetbe "lép be". A NAT legsúlyosabb problémái nem elsősorban magából az alaptantervből erednek, hanem már kódoltak voltak a jelenlegi hatalom oktatáspolitikájának kidolgozásakor, valamint a köznevelési törvény elfogadásának pillanatában. Ha úgy tetszik, azok a szakemberek, akik a dokumentumot készítették, megbízást hajtottak végre. A NAT azért olyan, amilyen, mert egy koncepció, illetve egy törvényi normaszöveg határozza meg, hogy milyen legyen.

Mint ahogy a politikai és nem politikai élet számtalan területén, úgy az oktatásban is a központi irányítás mindenekfölöttisége, abszolút hatalmának biztosítása vezette elsősorban a koncepció és a törvény alkotóinak kezét. A több más területen is, így különösen az oktatási-nevelési intézmények tulajdonlása és fenntartása kérdésében végrehajtott centralizáció, államosítás megjelent a tartalmi szabályozásban is, és létrejött a rendszerváltás óta eltelt idő legrészletesebben szabályozó alaptanterve. Részletezettségében, a tanítandó tananyag előírásában, de mondjuk ki: rejtett, vagy sok esetben nem is rejtett ideológiai indoktrinációit tekintve vetekedik a pártállami, szocialistának mondott rendszer utolsó központi tantervével, az 1978-assal. 

De vajon miért probléma ez? A HAT - NAT oldalon nagy valószínűséggel még ezer oldalról körbejárjuk ezt a kérdést, de már most érdemes átgondolni a következőt. Valljuk be magunknak nagyon őszintén: a NAT előíró jellege, a tanítandó tananyag - műveltségi területenként változó, de átlagosan is magas arányú - előírása csak a pedagógustársadalom, az iskolák egy részében okoz majd problémát. Kisebb részében. A többség számára nem, a többség nagy valószínűséggel tudni sem fogja, hogy mi is történt, s ha megmondjuk, hogy az új NAT részletesen előírja a tananyagot, talán megkérdezik, miért, eddig nem ezt tette(?). Nehogy valaki azt higgye, hogy feldühödött pedagógus tömegek fogják majd ostromolni a NEFMI-t, az Oktatási Államtitkárságot, követelve a NAT visszavonását. Nem, erről szó nincs. A többség (és nem kis többség) vagy el sem olvassa, vagy ha ezt megteszi, üdvözölni fogja annak tartalmát. Eddig is egy tankönyvet választva tanítottak, eddig sem különösebben érdekelte őket, hogy milyen szintű tanterv írta elő számukra a tanítandó tananyagot, eddig is elvárták, hogy azt "valaki" mondja meg nekik, legjobb, ha egy jól használható tankönyvben jeleníti meg. 

A NAT központosító, előíró, a tanítandó tananyagot részletező jellege a többiek miatt érdekes, miattuk probléma. Az alternatív iskolákban tanítók, az újítók, a saját elképzelésiket makacsul megvalósítani akarók számára probléma, mert elveszítik azt a szabadságot, amelyben eddig lehetőségük volt elképzeléseik érvényesítésére. Vagy lehetőség volt jelentősebb oktatási programok megvalósítására. Ez most csak úgy lesz lehetséges, ha egy iskola kerettantervet akkreditáltat. Ha erre képes lesz, akkor taníthat a saját tantervének megfelelően. Ám ez a lehetőség mára már alig jelent megoldást. Ugyanis minden kerettantervnek a NAT-on kell alapulnia. Ami tehát mondjuk tananyagként az alaptantervben benne van, annak a kerettantervben is szerepelnie kell. És itt van óriási jelentősége annak, hogy a törvény vitája közben tett ígéretet, hogy tudniillik a NAT nem részletesen, csak a legfontosabb ismeretekre koncentrálva tartalmaz majd tananyagot, nem tartották be azok, akiknek be kellett volna tartaniuk. Amennyi tanítanivaló ma szerepel az alaptantervben, az az önálló kerettanterveket kidolgozókat el fogja keseríteni. Alig marad mozgásterük.

Vagy ez volt a cél? Lehet, én nem tudhatom. Bár rosszat lehetett sejteni már akkor, amikor oktatáspolitikusok száját olyan mondatok hagyták el, melyek szerint a szabadjára engedett, liberális oktatásirányítás, különösen a tartalmi szabályozás teljes visszavonulása nem csak, hogy káros, hanem szétverte a magyar oktatási rendszert. Bár soha nem volt kimondva, de nem nehéz érteni a szóból: a sajátos kezdeményezések, programok, köztük az alternatív iskolák tevékenysége is bőven beletartozik ebbe a körbe. 

A rá kiszabott feladatokat eddig is jól-rosszul végrehajtó, ám önálló kezdeményezésekről nem híres, nem innovatív pedagógusok számára édesmindegy, hogy a tanítandó fogalmak köre, a szerzők, a művek, az évszámok, stb. hol vannak felsorolva. Nem akarom - feltétlenül - bántani őket, végtére is, egy országban nem lehet minden pedagógus lánglelkű újító. 1998-at megelőzően ezért készültek az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) elődjében, az Országos Közoktatási Intézetben (OKI) mintatantervek, ezért készültek szakmai csapatok munkái keretében 2003-at követően alternatív kerettantervek, hogy tudniillik azok is elkészíthessék helyi tantervüket - implementálva, akár egy az egyben átvéve egy számukra megfelelő kerettantervet - akik nem kívánnak, esetleg nem tudnak, nem akarnak újat, sajátat, sajátost készíteni. Meg volt engedve nekik. Mint ahogy a kisebbségnek meg volt engedve, hogy a nem előíró, a fantáziát bilincsbe nem verő NAT követelményeit teljesítve sajátos, egyedi helyi tantervet készítsenek. Ez a rendszer mindenkinek jó volt. Ez a mostani csak a kritikátlanul illeszkedőknek jó.