Széll Kálmán terv (vagy program, vagy mi): az iskolakötelezettség korhatára 15 év lesz.
A megfontolt elemzők (állítólag) jó sokat gondolkodnak azon, amit elemeznek, megpróbálják sok oldalról körüljárni, figyelmeztetik magukat, hogy ne valakik ellen fogalmazzanak meg állításokat, hanem vélekedéseket, nézeteket, állításokat elemezzenek, szóval törekszenek a higgadt, alapos véleménynyilvánításra. Ez most nehezen megy. Ha elkezdené az ember aprólékosan elemezni a 15 éves korhatár ügyét, és óvatoskodva próbálná vizsgálni a pozitív és negatív hatásokat, akkor elveszne valami ami az állásfoglalásnak értelmet, színt, erőt ad, nem tekintené senki felkiáltásnak, üvöltésnek, nem lehetne leírni, hogy ez aztán már tényleg sok.
Mert, hogy erről van szó. A terv, az iskolakötelezettség korhatárának leszállítása 15 éves korra, annyira nélkülöz minden racionalitást, annyira triviálisan ellentmond a saját céljainak (ha komolyan vehetők egyáltalán), hogy szinte értelme sincs az elemzésnek. ha nekiállna az ember elemezni ezt a gyalázatot, akkor azt demonstrálná, hogy elemzésre méltónak tartja, érdemes a megfontolásra. Hát nem.
Nem tudok érzelmektől mentesen fogalmazni. A terv kiötlőiben úgylehet nincs (bár már ebben sem vagyok biztos) határozott előítélet, ellenszenv és undor az elesett, hátrányos helyzetű társadalmi rétegekkel szemben, de érzéketlenség az bőven van, és akkor viszont nagyon nagy a baj. Szinte hallom az érveket: egy csomó gyerek ("bátrabbak" hozzáteszik: többek közt a cigányok) úgysem járnak be, ha bejárnak úgyis szétverik az iskolát, ha nem verik szét, úgysem tanulnak, minek akkor rájuk pedagógust, fűtést, padot és ebédet pazarolni! Ha akar az a büdös gyerek iskolába járni, akkor járhat, a magyar állam megadja a lehetőséget, de ha csak széltoló, renitens, bűnöző, és valójában már ő is a háta közepére kívánja az iskolát, akkor menjen isten hírével, menjen dolgozni, ha már elmúlt 16 éves, ez a jó mindenkinek. Jajj!
Ha kell, leírom az érveimet is, de ebben a pillanatban erre képtelen vagyok. Itt valami szörnyű dolog készül.
Ez felháborító. Ezzel a lépéssel teljesen ledegradálják a gyerekeket, gyakorlatilag kegyvesztettekké válnak, s az a legelszomorítóbb, hogy az egésznek egy olyan színezete van, mintha erről ők tehetnének.
VálaszTörlésMintha egy cigány tanuló esetében az ő választásának, döntésének kérdése lenne, hogy milyen kultúrában szocializálódik. És a példa most tényleg mindegy, sorolhatnánk, hogy mennyi SNI-s gyerekre lesz végzetes hatással mindez.
Valóban érzéketlen és elszomorító.
Miért nem az a fontos, hogy ne az akarat nyoma súlyozza gyermekeink lépteit az iskola felé? Miért ne szerethetne minden gyerek iskolába járni?
Nem elég, hogy nincsenek megteremtve ennek a feltétlelei, még képesek vagyunk saját gyermekeinket okolni önnön képtelenségeinkért.
Ma, mikor tanárként fontosabb, hogy megfelelően adminisztráljam a tevékenységemet, mint maga a tevékenység, fontosabb, hogy "letanítsam az anyagot", minthogy fejlődést érjek el a tanítványaimnál, akkor ez logikus "adminisztratív" válasz a kialakult helyzetre. Ha az iskola/pedagógusok nem tudnak mit kezdeni a diákjaikkal, egyszerűen kilökik majd az iskolából.
VálaszTörlésés itt kezdödik az hogy a tanárnak az a lényeg hogy fizetést kapjon nem az igazi tudás átadása
TörlésSzerintem ezt nem fogják elfogadni, de ötletnek is szörnyű. Látjátok értelmét valami közös tiltakozásnak? Ha igen, milyen formában? Tegnap óta ezen agyalok...
VálaszTörlésKedves Névtelen! A dolog még összetettebb. Mert valóban kilökik a diákokat az iskolából (hogy pontosabbak legyünk engedik számukra, hogy elhagyják azt), de emellett az is igaz, hogy ez az intézkedés (ha valóban az lesz) a pedagógusokat is kilöki az iskolából. Érdemes figyelni a szakszervezetek véleményét. Ők azonnal észrevették, hogy ez minimum 10%-os pedagógus létszámleépítést jelent.
VálaszTörlésEgyébként szerintem sem fogják elfogadni, talán részben a felzúdulás miatt.
Persze, hogy nem fogják elfogadni. Nem is ez a célja. Amit valóban el akarnak majd fogadni, az a 17-éves korra való leszállítás (duális szakképzés - ezt a fogalmat az utóbbi időben egyre gyakrabban hallom). Ez kell ugyanis ahhoz, hogy visszaálljon a klasszikus zsákutca-rendszerünk, az a szakmunkásképzés, ahonnan nincs továbbhaladási lehetőség, és ahova 14 éves korban be lehet dugni azt, akivel lehetőleg minél kevesebbet kellene foglalkozni.
VálaszTörlésA 15 éves korhatár csak arra jó, hogy azon kidühöngje-kiszörnyülködje magát, aki akarja. Utána a 17 éves már tiszta örömünnepnek tűnik majd.
Remek taktika, már több évtizede beválik. De olyan abszurd dolgok történnek mostansság, hogy az ember mindent hajlamos elhinni.
VálaszTörlésA 15 év felettiek tömeges kilökése az iskolából a nagy semmibe több, mint iszonyú. Ennél már csak az iskolarendszer tehetetlensége iszonyúbb. Az, hogy megtörténhet, hogy 13-14 éves gyerekeket tesznek egyik napról a másikra gyógypedagógiai iskolába, mert ez az egyetlen út, hogy megszabaduljanak tőlük, ez már embertelen. Az eltávolítás szalonképes csatornái most is működnek, szinte megoldhatatlan pedagógiai helyzeteket eredményezve.
VálaszTörlésKedves Nahalka István!
VálaszTörlésÉn sajnos nem hallok semmilyen felzúdulást a kommenteken kívül, csak a "pedagógusok" örömujjongását, hogy végre megszabadulhatnak "ezektől", akik csak a munkájukat nehezítik.
Kedves Névtelen! Hát igen. Valójában a facebook hullámain, meg a szakszervezetek kis felhorkanásain kívül egyelőre én sem látok nagy ellenállást és felzúdulást, de szerintem lesz. És a pedagógusok (viszonylag nagy csoportjaik) örömünneplésétől én is tartok, legelőször nekem is ez jutott az eszembe. Kérdés, hogy egy 10-15%-os leépítés megváltoztatja e az e csoportokhoz tartozók véleményét.
VálaszTörlésÉs van még valami! Akik kimaradnak majd, azok döntően a szakiskolákból fognak kimaradni. Gyakorlatilag bezárhatjuk a szakiskoláinkat (na, ez lehet, hogy túlzás, bár fene tudja). Ugye kedves szakiskolai pedagógus kartársaim, senki nem gondolja, hogy az amúgy is fogyókúrára ítélt közoktatásban lesz helyük. Ez az intézkedés - ha egyáltalán lesz, ezt én továbbra is kétlem - radikálisan megszűri a szakiskolákban tanító tanárokat. Ez a csoport volt az, amely a legnagyobb hangon állt ki a szakképzés 15 éves korban való elkezdhetősége mellett (2009 június 8. Országgyűlési törvénymódosítás az összes képviselő nagy többségének szavazataival, emeszpéstül, fideszestül).
Biztos ilyen hang is van, de nem gondolom, hogy ez általánosan jellemző lenne.
VálaszTörlésAz előző bejegyzésemhez is volt még komment, és persze ott is átcsapott a vita a tankötelezettségbe. Írtam én is egy véleményt, ott is olvasható, de mivel teljesen ide tartozik, átmásolom:
VálaszTörlés[Itt] valami nagyon kegyetlen "játékról" (jaj, dehogy játék!) van szó. Ki lehet iktatni igen nagy számú embert. Eltűnnek az iskolából 15 éves korukban, munkájuk nem lesz, mert csak általános iskolai végzettséggel ma már szinte lehetetlen munkához jutni, munkanélküli segélyük sem lesz, legföljebb nagyon rövid ideig (ez már most így van), egyszerűen ezek az emberek sehol nem lesznek ott. Ellátnunk sem kell őket, tanítanunk sem, vagyis olyan, mintha Magyarország népessége hirtelen csökkenne mondjuk fél millióval. Na és? Azt a problémát, hogy Magyarországon alacsony a foglalkoztatottak aránya, és ezért kevés ember tart el túl sokat, kétféleképpen lehet megoldani. (1) átvinni a jelenleg nem foglalkoztatottak közül a foglalkoztathatókat a munka világába, (2) nem eltartani az eltartottakat, vagy közülük csak nagyon keveset. Ha bármi kedvem lenne viccelni azzal, hogy most a második megoldást választják, azt mondanám: ügyes.
Ez a tervezet nekem már nem is dilettantizmus: ez a pedagógushivatás megcsúfolása.
VálaszTörlésLassan nem akarok ebben a rendszerben tanítani...bár már így is kilógok a sorból...
Ezt a tervet nem tudom komolyan venni. Kizárt, hogy ez megvalósuljon. Valaki úgy gondolta, ha már pénzt nem tudnak adni az iskoláknak, majd így szereznek híveket a pedagógusok között. Csak azt nem gondolták végig, hogyan kap munkát 8 osztályos végzettséggel (vagy még kevesebbel) az, aki 15 évesen befejezi az iskolát. Most majd remélhetőleg végiggondolják.
VálaszTörlésNem a ráerőltetés a megfelelő eszköz. Lehet az akár törvény, akár szülői, pedagógusi jóakarat mindegy. Véleményem szerint ezen a ráerőltetős, majd én megmondom mi a jó neked mert én jobban tudom nálad felfogáson kellene változtatni nekem ez a személyes tapasztalatom.
VálaszTörlésKedves értelmiségiek.Aki olyan eddig is járt aki nem olyan ezután se való semmire.Nyílnak még börtönök lessz hely az ökröknek,a komcsikkal együtt elférnek!
VálaszTörlésA pedagógusok praktikus okokból sem lesznek lelkesek: kevesebb gyerek, több elbocsátás, több iskolabezárás stb. Ez ebből a szempontból sem érdeke senkinek.
VálaszTörlésA bejegyzésben azt írtam, hogy nem érvelek. Persze már többen írtak ide is érveket, és egyet is értek velük. Szeretnék még kettőt írni:
VálaszTörlés- 16 éves kor előtt nem lehet alkalmazni gyerekeket sehol sem. A jellemző történet ez lesz: befejezi 14 évesen az általános iskolát, beiratkozik egy szakiskolába, majd 15 évesen otthagyja, egy évet lébecol, majd 16 éves korától munkanélküli lesz, segélyt kell kapnia.
- EU-s program a korai iskolaelhagyás arányának csökkentése. Ezt sem tudják sokan: a lemorzsolódási adatok tekintetében ma nem is állunk rosszul. Ám ha ez az intézkedés realizálódik, akkor elkezd jelentős mértékben emelkedni a korai iskolaelhagyók száma (ezek azok, akik 16 éves korukban már nem járnak iskolába), vagyis kaphatunk megint egy EU-s vizsgálatot. Hozzánk fog járni az EU összes monitoring bizottsága.
Alapvető a baj, ha a helyzetet nem problémaként értelmezik azok, akik változtatni akarnak, hanem feladatként. Igaz, hogy lehet a lovak közé dobni a gyeplőt, Nahalka István részletesen kifejtette ennek következményeit.Tény az is, hogy a problémás, többszörösen hátrányos helyzetű gyerekekkel könnyebb nem foglalkozni. Azonban, nagyon sajnálatosnak tartom, hogy az még eddig nem jutott eszébe a törvényhozóknak - talán szakmabelieket nem is kérdeztek?! -, hogy nem az iskolakötelezettség korhatárát kellene leszállítani, hanem addig, amíg az általános helyzet nem változik, a képzés tartalmán kellene változtatni. Mondjuk, a szakiskolák képzési ideje maradjon négy év, viszont a tananyag elsajátításához legyenek szövegértést, alapvető matematikai összefüggéseket megértető foglalkozások. Ha a gyerekek megértenék, elfogadnák, hogy a kiváló szakmunkás ugyanolyan mestere a szakmájának, mint ahogy léteznek mestertanárok; ha naponta nem azzal szembesülnének, hogy hiába "tanulnak", nem tudnak semmit, akkor talán szívesebben járnának iskolába. S akkor nem funkcionális analfabetizmussal küzdenénk, hanem lennének szakembereink, akikre szabály szerűen vadászni kell. Mert bizalmi kérdés, hogy ki nyúlhat a gázkazánhoz, villamos hálózatomhoz, s sorolhatnám. Miért is nem tartalmi, érdemi, a problémát minden érintett számára kedvező lehetőségeket kínáló változtatással igyekszik a kormány megoldani?
VálaszTörlésNévtelen kérdése szerintem nagyon jó. Miért nem tartalmi, érdemi változtatások vannak? Miért a tankötelezettség korhatárának leszállítása jutott eszükbe? De legyünk igazságosak! Talán nem igaz, hogy csak ez jutott eszükbe. Lehet bárkinek bármilyen a véleménye az oktatási államtitkárság közoktatási törvénykoncepciójáról (az én véleményem is nagyon rossz, ezt korábban részleteztem), azért az mégiscsak egy elképzelés, egy koncepció (ez utóbbit többen vitatják). Vagyis, hogy nem arról van szó, hogy egy koncepciótlanság áll szemben azzal a véleménnyel, hogy tartalmi, érdemi változásoknak kellene történni. Nem igaz, hogy Hoffmann Rózsának nincs víziója arról, hogy mitől lehetne jobb a közoktatás, mitől lehetne jobb a szakképzés. Van koncepciója, ami olyan alapelvekre épül, mint a követelménytámasztás erősítése, központosítás, külső értékelési, ellenőrzési szisztéma kiépítése az iskolákkal szemben, a tananyag központi szabályozása, a pedagógus autoritásának megerősítése, a diákjogok gyengítése, stb. Nem igaz, hogy ez nem egy következetes koncepció. Az, csak éppenséggel vannak sokan, akik szerint nem adaptív. Hoffmann Rózsa - meggyőződésem - nem akarta 15 évre csökkenteni a korhatárt. Szerintem még az ő elképzeléseiből sem következik ez az őrültség. Ez semelyik koncepcióba nem illik bele. Sem egy liberális koncepcióba (ez talán triviális), sem egy olyan őskonzervatív (ez nem szitokszó!) elképzelésbe, mint amilyen a készülő törvény szemlélete. Szerintem jelentős üzenetértéke van annak, hogy amióta ismertté vált ez a 15 éves őrület, azóta nem hallani Hoffmann Rózsa felől. Szerintem elbújt valahová, és a fejét fogja, s talán még sír is. Mert ő igazi pedagógus, még ha alig van is valami, amiben egyetértek vele.
VálaszTörlésAdalék a témához L. Ritók Nóra naplójegyzete: Kinek kellenek? címmel:
VálaszTörléshttp://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=898
>viszont a tananyag elsajátításához legyenek >szövegértést, alapvető matematikai >összefüggéseket megértető foglalkozások.
VálaszTörléstalán ezt nem szakiskolában kéne elkezdeni... Meg olvasni se ott kéne megtanulni.
Valójában ez egy burkolt leépítés a pedagógusok körében .
VálaszTörlésKevesebb villany, viz, fűtésszámla ....no meg a bérmegtakarítás.
Tömegével fognak kriminalizálódni a képzetlen 15-16-17 éves gyerekek, az átlagpolgárok pedig rettegni fognak az utcai "hordák" garázdálkodásaitól.
( valóban szükség lesz egy erős rendőrségre )
Ruby Cairo
Aki nem akar iskolába járni, mert tizen évek alatt egy pedagógus sem tudta meggyőzni arról, hogy jó és hasznos az iskola, miért kellene ott tartani? Azért hogy tanuljon? Ugyan... És miért kellenének az olyan pedagógusnak nevezett emberek akik tizen évek alatt nem tudták a gyereket a helyes útra terelni? Apropó manapság mi a helyes út? 2 diploma és minimárlbér? hihi
VálaszTörlésHa hagynák úgy, ahogy eddig ment továbbra is a szőnyeg alá kerülne a sok probléma. A gyerekek még agresszívabbá válnának, a tanárok meg mártírrá, hogy nekik milyen nehéz. Az iskola még élhetetlenebbé válna. Tényleg nehéz, mert eddig elfajulhattak a dolgok. El ne felejtsem, élethosszig lehet és kell tanulni, de előbb meg kell szerezni a motivációt. A munka ebben szokott segíteni.
Ha baj van a tanulási motivációval, és az adott helyzet az, hogy szinte nincs értelme annak jó sok gyerek esetén, hogy bejár a suliba, akkor az valóban probléma. Mármost az a kérdés, hogy ezt hogy kell megoldani. (1) Megmondani a szülőknek, hogy motiválják már a gyereküket. (2) érjük el, hogy ezek a gyerekek ne legyenek az iskolában. Ezt teszi a most tervezett intézkedés. (3) Elkezdünk gondolkodni azon, hogy az intézményes nevelés hogyan tudna motivációs rendszert formálni, használható tudást nyújtani, majd amikor tudjuk, akkor elkezdünk valódi reformokat csinálni.
VálaszTörlésad 1. Ugye ez nem megy. Szólhatunk, de hát... A szülőket viszont nem lehet leváltani.
ad 2. Megtehető. Ez most a terv. A következmények azok, amiket most már százezer honlapon leírtak, többek közt itt is itt vannak. Nekem rémisztőek.
ad 3. Nehéz, de nem lehetetlen. És van egy nagy előny, amit nem nagyon szoktak figyelembe venni: a pedagógiának megvannak a "technológiái".
Ez ilyen egyszerű. Lehet még sokáig nyavíkolni (bocsánatot kérek, de egyszerűen muszáj volt valami keményebbet írnom), hogy milyen borzasztóak ezek az erőszakos, műveletlen, deviáns, teljesen motiválatlan, ellenséges gyerekek, csak mondjon már valaki valami használható ötletet (ami nem azonos a (3)-mal) e probléma megoldására! De olyat, amiből nem esz társadalmi katasztrófa.
Kedves Névtelen! Az lehet, hogy a munka meghozza a motivációt, és akkor majd megszerezhetik ezek a jóemberek a képzettséget, csak az nehezen megy majd az Európai Unióban a leghátul kullogó felnőttnevelési rendszerrel. (Arról már nem is beszélve, hogy hová lesz akkor a pártunk és kormányunk által oly hőn áhított megtakarítás.)
Kedves István!
VálaszTörlésMit szólnál (1) és (3) kombinációjához?
A (3)-ról általad leírtakkal egyetértek (teljesen).
Az (1) lehetőség esetére pedig mit szólnál a következő - szükségképpen a végletekig egyszerűsített modellhez:
Amennyiben a szülő nem működik együtt az iskolával a gyermeke nevelése/oktatása/... érdekében, elveszíti az összes, az állam által folyósított juttatást.
Egy korábbi bejegyzéssel értek egyet, hogy ez most csak riogatás, elterelés, valódi cél a 17 éves korhatár. Két hete voltam egy konferencián a szakképzésről illetve a felnőttképzésről, ahol a minisztériumból és a kamarából tartottak tájékoztatást. Itt a 17 éves korhatárt ecsetelték és a duális szakképzést. Erre vannak "átgondolt"(abb) elképzelések, szerintem ez a 15 év csak úgy kipattant valami okosnak a fejéből.
VálaszTörlésNekem a 17 éves kornál is már az egyik kérdésem a munkanélküliség volt (pályakezdők), és mint fentebb is előkerült, ez még horrorisztikusabb ha a 15 éves korhatárban gondolkodunk. Mellesleg pedig már most is lehet számítani pedagógus leépítésekre, hát még úgy.
A duális szakképzés rendszere szerintem nem lenne rossz, csak nagyon komoly minőségbiztosítási elemeket kellene belecsmpészni, és némi támogatást ráfordítani. Utóbbival még nem is lenne baj, de az első, a magyar módit ismerve, nem fog működni.
Szerintem alapvetően gázos a szakképzés (bár nem tanár vagyok, de egy szakközép- és szakiskolában dolgozom). A diákok többsége durva lemaradással érkezik hozzánk, az átlagok igen alacsonyak, és van, akiket mi sem veszünk fel...
A frissen, gyakorlóiskolából érkező tanároknak nagy lecke egy szakiskolai osztályban tanítani. Talán egy életre elmegy a kedvük a pályától. Nem is értem, hogy miért nem kell kötelezően minden iskolatípusban gyakorlatozni egy leendő tanárnak.
Mint partvonalról bekukucskálónak az furcsa, hogy baromi sok mindent kéne tudniuk az általánosból kijövőknek, de gyakran írni, olvasni nem tudnak, most a fogalmazásról, szövegértésről ne is beszéljünk. A tanulás szó szitokszó. Még a szakmát, a gyakorlatot (pedig a mi általunk oktatottak népszerűek) sincs lelkesedésük tanulni, tisztelet a kivételnek. Több felnőtt ismerősömet a közoktatásnak köszönhetően a tanulás szótól is kiveri a víz, pedig LLL-ben kéne gondolkodni.
Miért kell olyan sok mindennel terhelni a diákokat általánosban??? Miért nem lehet a tárgyak gyakorlati hasznát is felvillantani? Miért nem lehet élménnyé tenni a tanulást??? Miért a lexikális tudást nyomjuk még mindig??? /Én gimnáziumba jártam. A mai napig nem értem, hogy mire volt jó a szinusz-koszinusz, bár később még integrálni és deriválni is megtanultam, szintén nem tudom miért. Életemben nem használtam egyiket sem. Vajon a kémiában a kvantum akármi mit is takart? - utáltam és nem értettem. Az 5 éves kislányom azonban remek kérdéseket tud nekem feltenni, amiken el kell gondolkodnom: pl. miért is csúszik a jég. Tudom, hogy engem minősít, hogy gondolkodnom kell rajta, de én egy érdeklődő, jó tanuló gyerek voltam, és mégis. Akkor, az aki nem az, vajon mire emlékszik az iskolai tananyagból?/
Talán ha az általánosból nem egy motiválatlan, a tanulást kínnak megélő, már elve frusztrált és kudarcélménnyel terhelt csoport érkezne a szakiskolába, akkor motiváltabban, a szakmára fókuszálva tudnának tanulni. Abban a konferencián előadó osztályvezetőnek igaza volt, hogy mindeki feljebb szuszakolja a gyerekét. Ciki a szakiskola, de még a szakközép is, pedig ha egy jó vízszerelőt találunk, vagy burkolót, akkor kincsként adjuk tovább a telefonszámát. (Bár ez a téma még messzebb viszi a problémát, hisz nálunk az dívik, hogy rövid úton, olcsón készítsünk vackot. Így a jó mestert vadászni kell, aki jó áron, és jót csinál. Vajon a duálisban hogy szűrjük ki a mutyi huszárokat a gyakorlati helyek közül?) Szóval ahelyett, hogy a nem odavaló gyereket szintrehoznák, vagy lejjebb tanácsolnák, inkább az iskolák színvonala csúszik lejjebb. :( Lehetek büszke az egyetemi diplomámra, de attól még vakolni nem tudok és autót szerelni se.
Bocsánat a hosszúra nyúlt ömlengésért. Nem vagyok szakember és lehet, hogy populáris butaságokat hajtok, akkor valaki rakjon helyre. :D
Próbálok valamit írni, először v-nek. De vitassuk meg a dolgot!
VálaszTörlésA szülőket felelőssé tevő állásfoglalások általában a következőkkel marasztalják el az anyákat, apákat:
- Nem adnak pozitív indíttatást, ösztönzést a gyerekeiknek a tanuláshoz, sőt.
- A gyerek nem kap segítséget a tanuláshoz.
- Destruktív, visszahúzó kulturális közegben él a gyerek, a társadalom által preferált értékekkel szembeniek érvényesülnek a családban.
- Ezek a szülők nem nevelik, nem fegyelmezik a gyerekeiket, sőt, az erőszakot a gyerekek a családban tanulják.
- Nem lát a gyerek pozitív mintát a kulturálódáshoz, a művelődéshez, a tanuláshoz való viszony tekintetében (nincsenek otthon könyvek, nem olvas senki, nincs színházba járás,...).
- Az otthon használt nyelv szegényes (korlátozott nyelvi kód).
- Ezekkel a gyerekekkel a szülők nem játszanak, és nem mesélnek nekik kiskorukban.
- A szülő nem is törődik a gyerekével, nem tartja a kapcsolatot az iskolával (pl. nem jár szülőire), de ha véletlenül igen, akkor abban nincs köszönet.
És persze mindenki százezer példát tud mondani. Én most nem mennék bele, hogy ezek az értékítéletek megállják-e a helyüket, milyen értelemben ha igen, és mi van akkor, ha nem. Szerintem egyébként ezekben az értékítéletekben rengeteg az előítélet. De ez most kevésbé is érdekes. Tegyük fel, hogy ezek az ítéletek egy csomó gyereket, illetve a családjukat jellemzik. Na, és akkor mi van? Ha elvonjuk mondjuk a családi pótlékot (amúgy egyébként ki fogja megállapítani, hogy el kell vonni???), akkor holnaptól kidolgozott nyelvi kódot fognak használni, lesz egy legalább háromezer kötetes könyvtáruk, megrendelik a magyar Nemzetet és a Népszabadságot, egyszeriben elkezdenek játszani a gyerekkel, meg mesélnek neki esténként, valamint lemondanak az alkoholról, egyetlen négybetűs szó sem hagyja el ajkaikat, és rettenetesen okosan fogják tanulásra biztatni gyermeküket? Ja! És meg is tudják oldani majd a matek feladatokat, hogy segíthessenek? A kérdés nyilván költői. Ezért írtam azt, hogy a szülőket nem lehet leváltani. A szülők olyanok, amilyenek. Ez nem jelenti azt egyébként, hogy ezzel a helyzettel soha többé nem lehet kezdeni semmit. Már korábban is írtam: (1) a jövő nemzedékeket fel kell készíteni a szülő szerepre (ha persze 15 éves koruk után kimaradnak a suliból éppen azok, akiknek erre a legnagyobb szükségük lenne, akkor nehéz lesz), (2) a mostani szülőkkel való együttműködést is meg kell reformálni, van még bőven lehetőség erre, csak máshogyan kell csinálni, mint ahogy eddig csináltuk.
Most Zen-nek valamit. Persze csak morfondírozok.
VálaszTörlésVan itt valami, ami nem fér a fejembe. Nagyon gyakran hallom a Zen által megfogalmazotthoz hasonló véleményeket. És nyilván nagyon sokak napi "élménye" lehet, hogy baj van a szakiskolásokkal. Csakhogy. A PISA vizsgálatban (ezt is sokszor leírtam már, elnézést azoktól, akik már unják) éppen a 15 évesek (az akkor a szakiskolákban az első évüket éppen befejezők is megírják a teszteket) nem is szerepelnek rosszul. A 34 OECD ország átlagával statisztikailag megegyező átlagot produkáltak ezek a tanulóink mindhárom tesztben 2009-ben. Sőt! A gyengék (mondjuk a leggyengébben teljesítő 5 vagy 10%) relatíve még jobban is szerepelnek, mint a jó teljesítményt mutatók (legjobb 5 vagy 10%). Vagyis valójában egyáltalán nem állunk olyan rosszul.
Ám a magyar iskolarendszer rendkívül erősen szegregáló jellegű, a leggyengébb továbbtanulók a szakiskolákba kerülnek. Vagyis ha relatíve, nemzetközi összehasonlításban ezek a gyengék nem is olyan rettenetesen gyengék, viszont koncentrálódnak egyetlen iskolatípusban. Minden szakiskola velük töltődik fel. Ráadásul ezek a gyerekek más szempontokból is egy képzeletbeli skála alján vannak:
- ők utálták meg eddigre a legjobban az iskolát,
- ők tanultak meg a legkevésbé tanulni,
- és talán a legfontosabb: ők látják legkevésbé, hogy az iskola bármit is jelenthet az életükben, és valljuk be, ebben majdnem teljesen igazuk van (a szakiskolák egy nagy részben munkanélkülieket termelnek).
Ez egy eszement helyzet. Szakiskolába kerülni kudarc, kilátástalan az a négy év, amit ott el kell tölteni, fölösleges, és számos frusztráló tényező hat a mindennapokban (erőszak, tanárok nem tudják kezelni helyzetet, stb.). Erre persze lehet azt mondani, hogy akkor uzsgyi kifelé, aki amúgy is menne, elengedjük, de hát ... Nem ismétlem meg a korábbiakat, nyilván mindenki látja, hogy miről van szó.
Az egyedül vállalható stratégia csakis a radikális iskolaszerkezeti reform. 10 évfolyamos egységes és általános képzés, itt válik szét a diáksereg szakképzésbe menőkre és érettségizőkre. És a nevelés olyan, hogy legfeljebb nagyon kevesen utálják meg az iskolát (többek között olyan elvek érvényesülése miatt is, amilyenekről Zen írt), lényegesen magasabb a színvonal, a szakmatanulás nem kudarc, hanem egy biztos életpályát ígérő felkészítés, mert el lehet helyezkedni majd. Tudom, hogy ez ma álomvilág, és csak hosszú, és keserves lehet az oda vezető út. De ha nem hirdetjük meg, akkor nem is érhetjük el, és ülhetünk továbbra is ebben a trutyiban, amiben most, és átkozhatjuk tovább a szülőket, a gyerekeket, a pedagógusokat, ki kit, és együtt mindannyian a politikusokat. Legalább némileg csökken a frusztráltságunk.
A nem költői kérdésekre megpróbálok válaszolni :-))
VálaszTörlés"amúgy egyébként ki fogja megállapítani, hogy el kell vonni???" - Senki sem. Ebben a modellben ti. a "létet" az állam nem támogatja, az iskolába járást viszont igen (családi pótlék, adókedvezmény, TB a gyermeknek, tankönyv- és étkezési támogatás,...)
"És meg is tudják oldani majd a matek feladatokat, hogy segíthessenek?"
A szülőnek nem feladata a matematikai problémák megoldása. Sőt.
Az újonnan említett (1) és (2) ponttal (is) maximálisan egyetértek.
Szerintem az én kérdéseim akkor is kérdések, ha az állam nem a létet, hanem az iskolába járást támogatja. (De azért vannak kétségeim.) Rendben van, a család mindent elkövet, hogy a gyerek járjon iskolába. A problémák nagy része így is megmarad, a gyereknek pokol lesz az élete az iskolában, és most még ráadásul otthon is megkapja a magáét. Nem vagyok szociális szakember sem, ezért félve nyilatkozom, de ezt a lépést (nem a létet, hanem az iskolába járást támogatni) el tudom képzelni (annak ellenére, amit az előbb írtam). Persze ezt is nagyon meg kell gondolni.
VálaszTörlésAz iskolába járást támogatja az állam. Bocsánat, de ezen röhögnöm kell. És már sírok is. Mikor kezd el ez az egész végre magáról a gyermekről szólni? Eddig ott tartunk, hogy inspiráltuk a szülőket, terheket vettünk le a tanárok válláról, s mosolyt görbítettünk homogenizálás orcájára.
VálaszTörlésAnnyi pedagógiai eszköz van, metódusok, módszerek, amik ha jelen vannak, a gyerek magától fog úgy dönteni, hogy iskolába akar járni. Nem segélyért, s nem azért, mert eltűntek a "deviánsak".
Kedves Május!
VálaszTörlés"magáról a gyermekről szólni..."
Bocsánat, az iskola a gyermekről kell, hogy szóljon.
Halász Gábor az Időt kérek című rádióműsorban ma nyilatkozott a tankötelezettség problematikájáról: http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-03-05 (16.04)
VálaszTörlésAzt olvasom az origo-n, hogy az Iparkamara azért találta ki a tankötelezettség korhatárának 15 évre való csökkentését, mert az megoldást jelentene a szakmunkáshiánnyal küszködő gazdaságnak. Na most, a következő lehetőségek merülnek fel:
VálaszTörlés1. Hazudik az origo, ilyet nem is mondott az Iparkamara.
2. Az origo félreértette, amit az Iparkamara mondott.
3. Az Iparkamara hülye, és nem tudja, hogy 15 évesek még az istennek sem bírnak szakmunkások lenni.
4. Kétségbeesett próbálkozások születnek Orbán Viktor elszólásának megmentésére (Pokornié jobb volt a 9 osztályossal).
Lehet választani.
Tényleg fogalmam sincs, hol a józan ész.
(A cím: http://www.origo.hu/itthon/20110305-15-eves-korig-szallitana-le-a-tankotelezett-kort-a-kormany.html)
Kedves v!
VálaszTörlésAz iskolának valóban a gyerekekről kell, hogy szóljon, én arra gondoltam, hogy a jelenlegi oktatáspolitikai reformintézkedések hagyják teljesen figyelmen kívül a gyereket, mint értéket, közkincset.
http://nol.hu/belfold/20110305-anna_igazolatlan_orai
VálaszTörlésElmondom az én verziómat, hogyan született ez az őrült terv a tankötelezettség korhatárának leszállítására. Az egész mögött egy nagy-nagy hozzá nem értés is lehet.
VálaszTörlésKiderült, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara képviseletében Parragh László javasolta. Kinek, hogyan, az hogy fogadta, azt nem lehet tudni, de Parragh a kiindulópont. Hogy milyen szerepet játszott a folyamatban Orbán Viktor korábbi nyilatkozata, hogy nem tartja ördögtől valónak, hogy egy 15 éves fiatal már dolgozzon, az nehezen kideríthető.
Valójában az eredeti javaslat a következőt jelenthette: a mostani iskolarendszer nem teszi lehetővé, hogy a gyerekek már 15 éves koruktól tanulhassanak szakmát, s ennek az az oka, hogy a tankötelezettség korhatára 18 év. Na, ez lehetett az ős logikai hiba, az ősbűn.
Vagy mégsem így van? Hiszen annyira már nem tartom Parraghot sem tájékozatlannak, hogy ne tudta volna, bizony, a szakiskolákban már 16 éves korukat betöltve is tanulhatnak szakmát a fiatalok. Észre kellett volna vennie, hogy a tankötelezettség mostani korhatára "magasabban van", mint a szakképzés lehetséges kezdete. Vagyis észre kellett volna vennie, hogy a szakmatanulás lehetséges kezdete és a tankötelezettség semmilyen kapcsolatban nincsenek egymással.
Ha jóindulatú vagyok, akkor azt mondom, hogy Parragh László, és mindazok, akik szerkesztették, írták, javították a Széll Kálmán tervet figyelmetlenek voltak, nem gondoltak át valamit. Valójában csak a szakképzés korábbi elkezdését tartották fontosnak, s ezt összekeverték a tankötelezettséggel. A szakképzés korábbi elkezdésének lehetősége azonban 2009 június 8. óta adott, és a közoktatási törvény koncepciójának tervezete is tartalmazza. Ha jóindulatú vagyok, akkor azt mondom, ezt sem vették észre Parragh, a szerkesztők, az írók.
De nem vagyok jóindulatú. Ez a szcenárió annyira képtelen, hogy nem tudom még magamnak sem elhinni (pedig én magamnak nagy képtelenségeket el tudok hinni). Ehhez kell, hogy
- Parragh, és mindenki más, aki foglalkozott a szöveggel, tökéletesen félreértse a tankötelezettség fogalmát,
- hogy összekapcsolják a tankötelezettség korhatárát és a szakmatanulás lehetséges kezdetét,
- hogy ne vegyék észre, hogy már ma is előbb kezdik sokan a szakmatanulást, mint a tankötelezettség jelenlegi korhatára,
- hogy ne vegyék észre, hogy ami valójában a javaslat mögött van, az már régen megvalósult (nem győzöm hangsúlyozni, hogy az emeszpé és a fidesz hatékony együttműködésével).
Ez így túl sok nekem. Lehet, hogy az elején még így indult. Lehet, hogy Parragh (végül is, nem oktatási szakember) ezekben a tévhitekben leledzett. De az az érzésem, hogy a terv készítői, miután észrevették, hogy ez a javaslat, pontosabban a mögötte lévő szándék alapvetően problematikus, azt is észrevették, hogy kiváló spórolási lehetőségek vannak benne. Úgyhogy meghagyták.
Kissé lemaradtam az elmúlt hetekben István írásainak olvasásában. De most olvasom a többivel együtt.
VálaszTörlésÉn NEM TUDOM megítélni, hogy melyik a jó! 15 vagy 17, vagy 18. De sajnos elég erős a gazdasági érvelés. A munkaerő piaci mozgások és az aktív lakosság fogyása miatt nem tudunk eltartani a jövőben olyan iskola rendszert, ahol a fiatalok 23-28 éves korukig tanulgatnak. (Szándékosan írom tanulgatnak... ez egy másik fontos vita lenne, amit le kell folytatni valamikor).
Vagy bevándorlókkal pótoljuk a kieső munkavállalókat, vagy lejjebb visszük az állam által vállalat iskolai korhatárt. (és kitoljuk a nyugdíjkorhatárt... ) Nekem nem verte ki a biztosítékot a 15 év. De ha csak ez lesz, akkor osztom aggodalmatokat, tényleg nagyon durva évek és nagyon nagy baj jön. Vinni, csinálni kellene ezt az ügyet, keresni a megoldást. Nem határidőket adni és törvényeket csinálni.
Ha leviszik a korhatárt, akkor a kiesők számára valamit kell adni.... jelenleg a magyar oktatásról azt gondolom, hogy a nagyon gazdag és tanulni akaróknak, valamint a nagyon szegény és tanulni akaróknak SEMMIT nem tud nyújtani. Ez egyenes út az összeroppanásig....
Azt hiszem, hogy itt a beszélgetés vége felé értünk el a közoktatás valóban fontos kérdéséhez. Mert ahogy én látom, az itt felmerült – valóban lényegi – kérdésekre nem a tankötelezettség emelése vagy csökkentése a megoldás. Számos más EU-s országban van pl. 16-os korhatár (például a csúcs Finneknél is), nem hiszem, hogy azon az 1 éven múlna a világ dicsősége. (Egy 1998-as adat (tudom, hogy ősrégi, de sajnos nem találtam frissebbet) szerint Magyarországon a 16,17 évesek beiskolázási aránya magasabb mint az OECD átlag – mintegy 7-9%-al!)
VálaszTörlésA lényeg szerintem abban a kommentben van ami azt írja, hogy a kezelhetetlen tanulókat most is kilöki az iskolarendszer a gyógypedagógiai osztályokba. Vagy Nahalka Tanár Úr kommentjében, mely szerint: „befejezi 14 évesen az általános iskolát, beiratkozik egy szakiskolába, majd 15 évesen otthagyja, egy évet lébecol, majd 16 éves korától munkanélküli lesz, segélyt kell kapnia.” – ha csakugyan ez a képlet, tényleg az-e a megoldás, hogy még 3(!) évig iskolapadba kényszerítjük?
Szerintem itt nekünk – ha már a Széll Kálmán terv nem teszi meg – azon kellene ötletelnünk, hogy hogyan segítsünk azon a helyzeten, amit szintén felvetettek itt, miszerint a munkától a tanuláshoz mégis kedves kapókat, hogyan lehetne visszavezetni – a jelenleg valóban tragikus állapotban lévő – felnőttoktatásba!
A szakiskolák bezárásának kérdése is homályos számomra. A tankötelezettség 18 évre emelésével sem emelkedett a tanárok száma. A „közoktatásban foglalkoztatott szakképzett pedagógusok aránya a nemzetgazdaságban foglalkoztatottak között” 1997 óta 4,2 – 4,3% között mozog. (A leépítés mindennek ellenére indokolt lehet, hiszen az OECD átlag ennél jóval alacsonyabb…).
Én nem hallottam olyan érvelést, hogy azért kellene leszállítani a tankötelezettséget, mert a gazdaság nem bírja eltartani ekkora volumenben az oktatást. Más spórolási érvek előkerültek, de ez nem. Ma Magyarországon senki nem meri kimondani, hogy kisebb oktatásra lenne szükségünk. (Csak Jenei Zsolt :-))))). (Vicc volt.)
VálaszTörlés"A kiesőknek valamit adni kell" - hát, mondjuk, járhassanak iskolába, jó iskolába, ahol nem válnak tragikusan túlkorossá. Jó lenne egyébként tudni, hogy ez a túlkorosság mekkora probléma.
Medgyesi Miklós érvrendszere az első, az általam olvasottak közül, amely jól mutatja be, hogy ez azért nem a világ vége. Sok szakértő (pl. Halász Gábor, Sáska Géza) a 16 éves korhatárt javasolják, általam egyébként elfogadható érveléssel. És valljuk be, a 15 és a 16 év között csak egyetlen év a különbség. Amikor kiterjesztették 16 évről 18 évre a korhatárt, egy behajthatatlan rendelkezést hoztak. Tudjuk, hogy messze nincs ott 100% 17-18 éves korban az iskolában, vagyis ennek a törvényi pontnak ma Magyarországon lehetetlen érvényt szerezni. Én nem tudom megítélni, hogy mennyi ráfordítást igényelne létrehozni a kényszerek olyan rendszerét, hogy minden fiatal (?) 18 éves koráig bent maradjon az iskolában, de félek, hogy a mai körülmények között ez túl drága lenne, vagyis nem érné meg. Vagy egyszerűen lehetetlen, márpedig egy jogrendszert szétmaró tényezők közül az egyik az, ha vannak benne végrehajthatatlan elemek.
Ebben a kérdésben nyilván az a megoldás, ha az iskolát tesszük alkalmassá arra, hogy egyre inkább bent tudja tartani értelmes, hasznos módon a fiatalokat a rendszerben, illetve ha van egy nagyon jól működő felnőttképzés, amely a mégis kiesők egy jó részét később képzésben részesítheti.
Vagyis kedves barátaim: a feladat valójában pedagógiai.
Ettől még igaz lehet, és szerintem az is, hogy az intézkedés eredményeként most sokan kiesnének az intézményes gondoskodásból (de ne felejtsük el, hogy a magasabb korhatár csak kényszerrel tudja ma őket bent tartani!), illetve, hogy itt politikusaink összekeverték a szezont a fazonnal.
Ahhoz képest, hogy onnan indultunk, hogy "Hol a józan ész" elég messzire jutottunk ;o)
VálaszTörlésEgy névtelen hozzászóló néhány sorral ezelőtt belinkelt egy Népszabadság cikket. Én elolvastam, és megdöbbentem. Nyilván kell sok rosszindulat is egy ilyen helyzet létrejöttéhez, és nem hiszem, hogy sok ilyen van az országban (még nem vagyok egészen túl rajta: bezárják apát is anyát is egyszerre! mert a gyerek nem jár iskolába? És mi lesz a hat gyerekkel? állami gondozásba veszik őket? Ott biztosan jobb embert nevelnek majd belőlük...), azért azt kell mondjam: ha egy két ilyen esetet kiszűr, akkor jó ez a törvény!
Nehéz ezt kimondani, de azt látom, hogy amíg az oktatásban a mai színvonal, stílus, hozzáállás uralkodik, addig ne kényszerítsünk embereket bele. Milyen az a rendszer, amelyik egy 15 éves gyereket 9 évesek között akar tanítani?
Rugalmatlan. És ezért kudarcra ítélt. Legalábbis a legnehezebb esetekben ez a helyzet.
Miért kényszerítsünk embereket (gyerekeket!) hosszú évekre számukra borzalmas és megalázó körülmények közé?
Ha már PISA teszt: a cikkbeli Anna melyik korcsoportban írta volna a tesztet?
A megoldás: az egész oktatási rendszert valahogy rugalmasabbá, gyerekbarátabbá tenni.
De valamiért az az érzésem, hogy a pedagógusok ezt nem nagyon akarják... Pedig az is az érzésem, hogy az utolsó pillanatban vagyunk, ha már nem késtünk el, és hogy lassú változásra már nem nagyon van időnk...
A "Hol a józan ész" annyiban megállja a helyét szerintem, hogy ha valóban elfogadásra kerül a 15 év (bár én inkább osztom Lukács Tanár Úr verzióját...) akkor egyenlőre semmi biztosítékát nem látom annak, hogy az állam bármit is tenne azokkal akik itt valóban kikerülnek az oktatási rendszerből.(mint ahogy azt sem amit fentebb írtam: hogy esetleg segítene visszatérni oda...) Márpedig ha valóban "forradalmi" változást akar a kormány akkor éppenhogy ezzel a réteggel kellene valamit kezdenie, de pedagógiai módszerekkel. Csak milyen az a módszer?...
VálaszTörlésÉn most megértettem valamit! Olvastam egy cikket a Magyar Narancsban, ami le<rta nekem a hiányzó láncszemet:
VálaszTörlésazt ugyanis (ami itt bizonyára mindenkinek triviális, csak én nem láttam eddig), hogy egy csomó gyerek azért végzi el egyátltalán a szakiskolát, és kap valami pap<rt a kezébe, mert a törvények benntartják őt a (szak)iskola kapuin belül.
Ez azt is jelenti, hogy addig nem vállalhatnak munkát, és apa sem zavarhatja ki őket napszámba, (legfeljebb suli után, vagy hétvégén), mert kötelező iskolába járnia! Én most értettem meg miért olyan fontos ez a 18 éves tankötelezettség, és persze azt is hogy a legtöbb európai országnak miért nincs szüksége rá...
Elnézést az ezelőtti véleményemért: Ha van is néhány (biztosan nagyon sok) Népszabadságbeli Annához hasonló kir<vó eset: azért többet nyerünk a réven, mint vesztünk a vámon a magas tankötelezettséggel (most <gy látom)
Persze. És még valami. Amíg számháborút játszunk, nem kell másról beszélni. Mondjuk arról, milyen legyen az iskola ahhoz, hogy a tankötelezettség korhatárának kérdése ne legyen kérdés, mert mindenki addig van az iskolában, ameddig szükséges, vagyis legalább egy szükséges szakképzettség megszerzéséig.
VálaszTörlésDe miért csak "felfele" lehet kiterjeszteni a tankötelezettséget?
VálaszTörlésA várhatóan SNI gyermekeknél nem lehetne előírni a kötelező bölcsődet, óvodát?
Nem csökkentené ez már önmagában korlátozott nyelvi kód által okozott hátrányt?
Amíg itt arról folyik a szó, hogy hány év legyen a tankötelezettség, a fiatalok már azt nézegetik, melyik országba menjenek már nem csak dolgozni, hanem tanulni is. Milyen iskolát preferálnak? Milyenben szeretnének, szeretnek, akarnak tanulni?
VálaszTörlésMire észbe kapnak a tisztelt szakértők, nem lesz kit tanítani.
Az ember életében az első 20 év a legmeghatározóbb, személyiségünk folyamatosan, dinamikusan fejlődik. A legszörnyűbb dolog, amit tehetünk, ha egy fiataltól idő előtt elvesszük a lehetőségeit, és ezáltal kiszorítjuk a korosztályát jellemző közegből. Mi lesz vele? Státusz nélkül mit tud kezdeni magával? Hol marad a társadalmi felelősségvállalás? A függöny fel van húzva, a szemünk előtt zajlik ez a színjáték, és a magyar értelmiség és szakma kockázat vállalás, döntés és cselekvés nélkül hagyja, hogy ez a veszély fenyegethesse kis hazánkat. És most nem nacionalizmusról beszélünk, hanem személyekről, gyerekről, életekről.
VálaszTörlés