Elemzés a pedagógushiányról

 A pedagógushiány a magyar oktatás egyik legsúlyosabb problémája. Különböző kutatások nagyon különbözőket állítanak a mértékéről. Ennek az az oka, hogy ahány elemző, kutató foglalkozik vele, mind másfajta meghatározást ad magára a fogalomra: a pedagógushiányra. Magam is végeztem számításokat, de előtte igyekeztem alaposan átgondolni, vajon milyen tényezők számítanak pedagógushiánynak. A letölthető elemzésben igyekeztem pontos meghatározásokat adni, majd a 2020/21-es tanévre, elsősorban az Országos kompetenciamérés (OKM) adatait használva becslést is adtam a két évvel ezelőtti hiányra. Megközelítésem természetesen vitatható, lehet másképpen is definiálni a pedagógushiányt. Párhuzamosan a saját tanulmányom készítésével a Pedagógusok Szakszervezete számára is elvégeztem egy számítást, amely kissé más definíciót érvényesít, de az eredmények nagyon hasonlók. 

Előzetesen annyit, hogy a pedagógushiány a 2020/21-es tanévben nagyon közel volt a 30 000-hez (a saját definícióm szerint is), de a szakszervezet elgondolásait követve is 20 000 körüli hiány mutatható ki. Óriási számok ezek, különösen ahhoz képest, hogy a kormány szerint nincs pedagógushiány.

Az elemzést tehát innen lehet letölteni.

Ismét egy könyv, némileg a "Vajákosok" folytatása

 Hosszabb szünet után (át kellett dolgoznom az írást) jelentkezem újra egy hosszabb lélegzetű, "könyvméretű" művel. Címe: Tesztpedagógia - Áldás és átok. Ebben is van szó a mérésről és a tesztelméletekről, de rövidebben, s talán egyszerűbben, mint a "Vajákosok"-ban. Ezeken kívül más átfedés nincs. Ebben a könyvben foglalkozom a pedagógiai hozzáadott értékkel (PHÉ), sokak számára biztos nehezen elfogadható értelmezést kínálva. Talán először nyújtok pedagógiai témájú publikációban lehetőséget egy nagyon kellemetlen statisztikai jelenség, az átlaghoz való regresszió részletesebb bemutatására és egyben a hatásainak kiküszöbölésére is ajánlok rögtön két módszert is. Ezek közül az egyik módszer alkalmazásával kutatást végeztem az Országos kompetenciamérés (OKM) adatain azzal kapcsolatban, miként alakult az iskolai esélyegyenlőtlenség Magyarországon 2008 és 2010 között. A végeredmény az, hogy 2010 óta súlyosbodott a helyzet.

Külön felhívom a figyelmet az utolsó, a 6. fejezetre, amely azzal foglalkozik, hogy tényleg örömtáncot kell-e járnunk, ha bizonyítékokra alapozódik a nevelés gyakorlata, a fejlesztés, az oktatáspolitika és a neveléstudományi kutatás. A válasz összetett, ha hagyományos tudáskoncepciókkal űzzük, hajszoljuk a bizonyítékokra alapozást, akkor nagyokat tévedhetünk, a bizonyítékokra alapozás sem feltétlenül csodaszer. Az utolsó fejezetben bemutatom a hazai pedagógiai szakma megosztottságát is.

A könyv pdf formátumban letölthető a Google Drive-ról, és szabadon terjeszthető.