Az oktatás a Széll Kálmán tervben

Annyian kihasználták már a Széll nevet (Széll-lel bélelt, Széll-fútta, stb.), hogy úgy döntöttem, nem jópofizok. Arról szeretnék írni,. ami az oktatással kapcsolatban a Széll Kálmán tervben szerepel. Nem írok nagyon újakat, inkább összefoglalok, és igyekszem markánsan fogalmazni.

A Széll Kálmán tervnek van egy külön az oktatással foglalkozó fejezete. Szerzőit egyrészt nem nagyon zavarták a tények, másrészt állításaikat (ahol szükség lett volna rá) a minimálisnál is kevesebb bizonyíték felemlegetésével fogalmazták meg. A kibontakozó kép egyértelmű: egy csomó haszontalan képzés növeli az államadósságot, át kell alakítani az egész szerkezetet. A közoktatásban is, annak szakképzési részében is, és a felsőoktatásban is. Nézzük a részleteket!

"Akár a magyar szakképzést, akár a felsőoktatást tekintjük, jól látszik, hogy az oktatási rendszer egésze milyen távol esik a gazdaság és a munkaerőpiac igényeitől." (25. o.) - Ha a magyar szakképzést, valamint a felsőoktatást tekintjük, akkor nem látjuk a közoktatás általános iskolai és középiskolai részét, ebből következően nem állíthatunk semmit az "oktatási rendszer egészéről", legalábbis az említett, látókörön kívül lévő részekre nem állíthatjuk, hogy távol esnek a munkaerőpiac igényeitől. Ettől persze még lehet, hogy így van. De a "jól látjuk" fogalmazás is problematikus. Ugyanis a középfokú szakképzésre valóban léteznek bizonyos kutatási adatok, amelyek az állítást alátámasztják, de vannak kétségeim, hogy ezek ismeretében fogalmaztak a szerzők. Tudniillik a munkaerőpiac igényei egyáltalán nem úgy fogalmazódnak meg, ahogyan a SZKT - hadd rövidítsem a tervet - több pontja is sugallja. Vass Vilmossal közösen írtunk egy tanulmányt amely többek közt e kérdést is taglalta, és ott megmutattuk, hogy a vállalkozások ma már sokkal inkább bizonyos kompetenciák meglétét, és kevésbé a formális végzettséget igénylik. Márpedig a jelenleg kibontakozó oktatáspolitika, és a SZKT itt elemzett fejezete sem egészen pontosan ezt a szemléletet követi (hogy finoman fogalmazzak).

De a felsőoktatásra meg nem is igaz a tétel. Magyarországon a felsőoktatásban diplomát szerzők igenis el tudnak helyezkedni, a munkaerőpiac igényei és a képzés között nem látszik a "távolság". Erről pedig legutóbb, a 2007-ben diplomát szerzettek követéses vizsgálata alapján az Educatio Kft. egy kutatása szólt, amelyből az derült ki, hogy a diplomával rendelkezők találnak munkát, részben úgy, hogy igen nagy arányban már az egyetem, a főiskola végzése közben is állásban vannak. Úgy tűnik, hogy a hazai foglalkoztatók (vállalkozások, és mindenfajta más intézmény) felveszi azt, amit a felsőoktatás produkál. Az lehet, hogy ez kevés (nincsenek ilyen kutatási eredmények), de hogy túlképzés semmilyen területen nincs, az az Educatio kutatásból világosan látszik. Márpedig a SZKT a későbbiekben éppen azt szeretné velünk elhitetni, hogy azért nem jó a megfelelés  a képzés és a munkaerőpiac között, mert egyes területeken (és itt majd a bölcsészek, jogászok megkapják a magukét!) túlképzés van, míg a műszaki, informatikai, természettudományi végzettségűekből hiány mutatkozik. Lehet, hogy az utóbbi igaz (tudható is például, hogy természettudományi végzettségű tanárból sokkal kevesebb van, mint kellene), de egyrészt a másik fele az állításnak nem felel meg a valóságnak, másrészt a hiányt valamivel igazolni is kellene. Történik erre ugyan egy kísérlet, de erről majd később.

Vagyis nem igaz a SZKT azon megállapítása, hogy "Az egyetemek és főiskolák tömegével, és drágán juttatnak olyan diplomákhoz fiatalokat, amelyek nem segítik bekapcsolódásukat a munka világába" (25. o.). A kutatási eredmények fényében ez sületlenség (kellően finom voltam?). A bölcsész-, a társadalomtudományi- és a jogászképzés pedig minden ellenkező híresztelés ellenére kifejezetten olcsó a többiekhez viszonyítottan. A "reáltudományok és a műszaki ismeretek pedig arányaiban túl alacsony szinten szerepelnek a felsőoktatás programjaiban" (u.o.): Ez így lehet, sőt, egy később közölt grafikon (27. o.) világosan illusztrálja is, hogy milyen alacsony - más OECD országokkal összehasonlítva - hazánkban a reáltudományos és műszaki diplomával rendelkezők aránya. Ugyanakkor - ha már a szerzők itt Eurostat adatokat citálnak - érdemes megvizsgálni azt is, hogy a még hallgatói státusban lévők között milyen arányban vannak a matematikát, természettudományt, informatikát és mérnöki tudományokat tanulók. Ebben ugyanis nem állunk olyan rosszul, mint az előbbi számadat tekintetében: megelőzzük Belgiumot, Dániát, Hollandiát, Izlandot, Litvániát, Ciprust, Máltát, Norvégiát, és még az Egyesült Államokat is. Itt nyilván valami probléma van (hogy lehetünk a 20-29 évesek közti arányt tekintve szinte utolsók, a hallgatók arányát tekintve pedig a középmezőnyben?), aminek utána kellene nézni, alaposabban kellene értékelni a statisztikai adatokat. Lehet, hogy a sok-sok hallgató közül nem mindegyik tud elhelyezkedni? Akkor mi van a munkaerőpiac igényeivel?

A szöveg mintha meg is adná a megoldást: "A munkaerőpiac számára hasznos területeken végzett hallgatók pedig gyakran elhagyják az országot". Áhá! Ez reális? Mégis hányan, milyen arányban? De jó lenne tudni! Hogy állunk ezzel a bizonyítékokra alapozott közpolitika üggyel (evidence-based)? Vagy csak vagdalkozunk? Keressük az érveket? Érvek! "Drága pénzen kiképezzük őket, aztán usgyi, itt hagyják az országot, oda a befektetés!". Minimum populizmus.

De szó van itt kérem a közoktatásról is. Így: "Súlyos problémák mutatkoznak a közoktatás szintjén is. Olyan tudással bocsátja el az általános iskola a tanulóit, amely nem elégséges a megfelelő munkavégzéshez". Valami szakember jó lett volna, ha ott sündörög a SZKT írásakor, mert esetleg felvilágosíthatta volna a szerzőket, hogy az általános iskolának nem is feladata, hogy a "megfelelő munkavégzésre" felkészítsék a tanulókat. Ha esetlen ezt nem úgy értették, hogy az általános iskolának a közvetlen munkavégzésre kellene felkészítenie (legyünk jóindulatúak), vagyis ha azt gondolták, hogy az általános iskola nem megfelelően készít fel arra, hogy aztán a tanulók majd elsajátíthassanak egy szakmát, akkor "sajnálattal" (pontosabban örömmel) kell közölnöm, hogy ez nem így van. Legalábbis az általános iskolában megszerzett tudás tekintetében nemzetközi összehasonlításban nincsenek óriási problémáink. A PISA mérésben éppen 15 évesek vesznek részt, akiknél éppen az általános iskolában szerzett tudás a meghatározó. És a PISA vizsgálatban a mi tanulóink mindhárom tesztben az OECD átlagán teljesítenek. "Súlyos problémákról" biztosan nincs szó. Ezt még azért is állíthatom ilyen biztosan, mert - mint ahogy erre ezen a blogon is már többször hivatkoztam - éppen a leggyengébb tanulóink teljesítenek relatíve jól (a más országokból a leggyengébbekkel összehasonlítva). De azok a büdös komenisták szétverték az oktatást. No meg a Magyar Bálint.

"A középiskolai rendszer is komoly átgondolást kíván: hiányzik az egészséges arány a gimnáziumok, a szakközépiskolák és a szakiskolák között." (25. o.) - Azt csak mellékesen mondom, hogy a szakiskola nem középiskola, mert hogy a középiskola differentia specificaja az, hogy érettségit ad. De ez igazán semmiség. Mégis kedves fogalmazó hölgyeim és uraim, mi lenne az a bizonyos "egészséges arány"? Önök ezt ismerik? Valaki megsúgta? Hol vannak a kutatási eredmények, amelyek segítségével legalább valamit lehetnek mondani e kérdésről? Tudjuk, hogy nincsenek. Érettségi nélkül kezdeni ma valamit is, már meglehetősen nehéz dolog. Vagyunk egy páran ebben az országban, akik inkább az érettségizettek arányát növelnénk, sőt, olyan megátalkodottak is vannak közöttünk (magam is), akik csak a 12 éves egységes és általános képzés után tartanák jónak indítani a szakképzést. Az a fixa ideánk, hogy a modern gazdaság igényeire csak így lehet ma már felkészíteni (vagy legalábbis elég hamar ebbe az állapotba fogunk kerülni).

Aztán még előkerül, hogy a 18. életévig tartó tankötelezettség is túl drága, de erről már annyit írttam magam is, meg sokan mások is, hogy ennek taglalásába már bele sem megyek.

Miután az "elemzésben" sikerült "bemutatni", hogy mindennek rossz a szerkezete a képzésben, adódik a következtetés: "Az államnak vissza kell térnie az oktatás világába" (26. o.). Majd mi megmondjuk, hogy milyen képzéseket milyen létszámmal kell indítani. Központosítás kell, nem lehet hagyni, hogy a köz- és a felsőoktatás isten tudja milyen hatásokra, csak úgy hűbelebalázs módjára alakítsa a saját szerkezetét, létszámait (mintha ez eddig így lett volna). Az oktatáspolitikával foglalkozó szakma álláspontja világos ebben a kérdésben: a központi szabályozás mindig sokkal kevésbé hatékony, mintha a piaci, társadalmi szereplők közvetlenül hatnak a képzésre, és ha az oktatás intézményeinek, pontosabban a fenntartóiknak a társadalmi folyamatok analízise alapján, komoly értékelési folyamatok eredményeinek értékelésére épülve kell dönteniük arról, hogy mibe ruháznak be, mit mennyire támogatnak, és hogy mit tesznek az oktatás társadalmi igényeknek való jobb megfeleléséért. A szocializmus tökéletesen központosított oktatásirányítási rendszere egyszer már csődöt mondott, és ezt már akkor tudtuk, amikor még működött. Rendet akarnak tenni, de megjósolható, hogy csak a káosz nő majd.

Sok megfogalmazással lehetne még vitatkozni a SZKT oktatással foglalkozó fejezetéből. De őszintén szólva elment tőle a kedvem. A szakmaiatlanságnak, a populizmusnak, a hozzá nem értésnek olyan csimborasszója ez a pár oldal, hogy már kezdem bánni, hogy elemzésre méltattam.