Nyílt levél

Nyílt levél Orbán Viktornak, Lázár Jánosnak, és mindenkinek, aki az elmúlt napokban azt állította, hogy a pedagógusok újabb, ezúttal 18%-os fizetésemelést követelnek

Tisztelt Uraim! (Hölgyet nem hallottam e témában nyilatkozni)

Szinte biztos vagyok benne, hogy amit most ebben a nyílt levélben leírok, azt Önök nagyon jól tudják. Feltételezem, hogy saját maguk, vagy inkább kommunikációs szakembereik, tanácsadóik alaposan átgondolták, hogyan is van ez a fizetésemelés ügy, és valójában Önök is pontosan tudják, hogy nem mondanak igazat. Nyilván mérnöki módon megtervezték, hogy ezzel az egyetlen valótlansággal miképpen lehet szinte lehengerlő módon hatni egy meglehetősen nagy tömegre, olyan emberekre, akik az Önök szavait készpénznek veszik. Sikerült. A fél ország a pedagógusokat ócsárolja, mert szentül meg van győződve arról, hogy a pedagógusok gazdasági katasztrófába sodorják az országot a bérköveteléseikkel. Bár – amint írtam – Önök nagy valószínűséggel pontosan ismerik a valós helyzetet, mégis leírom ebben a nyílt levélben, hogy legalább azt lássák, vannak ebben az országban olyanok is, akik nem veszik be ezt a maszlagot.

Önök azt állítják, hogy a Pedagógus Szakszervezet követeléseinek 25 pontja között vannak olyanok, amelyek összességében egy 18%-os béremelkedést vonnak maguk után. Eddig én három érvet hallottam ezzel kapcsolatban:

• Egy pont a 25-ből megfogalmazza, hogy vissza kellene térni arra a rendszerre, amelyben a pedagógusok kötelező óraszáma heti 22 óra volt. Önök szerint ez azért jelent fizetésemelést, mert 26-ról 22-re leszállítva a heti kötelező órák számát, a maradék 4 órát továbbra is el kellene látni, azok ellátásáért túlóradíjat kellene fizetni, ami – és ebben igazuk van – szintén része a követeléseknek, és ez a túlóradíj lenne a fizetés emelkedése. Még jól is számolnak, a 22-nek a 4 valóban (kerekítve) a 18%-a.
• Említik ugyanakkor azt is, hogy a követelések egy másik pontja bizonyos tevékenységek pótlékokkal való díjazásának szükségességéről szól.
• Része továbbá az érvelésüknek, hogy a Pedagógusok Szakszervezetének javaslatai között szerepel a minőségi bérpótlék „intézményének” visszaállítása, és ez megint csak bérnövekedéssel jár. Ennek nagyságát a jelenlegi bértömeg 2%-ára teszik.

 Nos, akkor nézzük ezeket!

• A pedagógusok heti kötelezően ellátandó óráinak száma nem 26. A Köznevelési törvény egy gumiszabályt tartalmaz: egy pedagógus heti kötelező óráinak száma 22 és 26 között kell, hogy legyen. Nyilván az a kérdés, hogy ebben a pillanatban országosan vajon mekkora lehet az átlag. Sajnos nem rendelkezünk pontos adatokkal, de az elképzelhetetlen, hogy ez a szám 26 legyen, hiszen akkor minden pedagógus kötelező óráinak a száma 26 lenne, ez pedig biztosan nincs így. Vagyis, amiről csökkenteni kellene, az biztos kevesebb, mint 26. Egy józan becslés szerint valahol 24 és 25 között lehet ez az érték. Vagyis máris nem 18%-ról van szó. Az arány (kerekítek) 9 és 14% között lehet.

• Valójában azonban itt a bérnövekedés szempontjából még kisebb arányról van szó. Ugyanis ha igaz lenne, hogy a kötelező óraszám (22) felett még 2-3 órát kell ellátni, az a bérben akkor sem jelentene az előbb kiszámolt értékű növelést. Ugyanis a pedagógus nem csak tanórát tart, más feladatai is vannak, vagyis legföljebb az egész bérének a kötelező órák megtartására vonatkozó hányadát szabad itt figyelembe venni a számítás során, ennek a hányadnak az adott százalékkal való növekedéséről van szó. Ez azt jelenti, hogy a fent kiszámolt 9-14%-nál is kisebb arányt kapunk.

• Ám az előbbi két pontot szinte nem is kellett volna megírnom. Ugyanis van itt valami, ami miatt az egész számítás majdnem felesleges. Ez pedig az a tény, hogy a szakszervezet követelései között, de valójában minden az elmúlt hetekben napvilágot látott követelésrendszer pontjai között ott van egy hallatlanul fontos: a tanulók terheit, és ennek keretében az óraszámaikat is jelentős mértékben csökkenteni kell. Vagyis, Tisztelt Uraim, azok a bizonyos túlóradíjas órák, amelyeknek a számát Önök hibásan 4-ben határozták meg, s ami valójában 2-3 lehet, nem is léteznének, hiszen ha a követelések teljesülnek, akkor ezek az órák a változtatások folyamatában eltűnnek.

• Hadd intézzem el a másik két felvetést egyszerűen: Önök is tudják, hogy sem a pótlékok, sem a minőségi bérpótlék nem nagy tétel. Ráadásul ezek mértéke tárgyalás kérdése lehetne, az aztán végképp hamis állítás lenne, hogy ezekbe a költségekbe rokkanna bele az ország.

Vagyis annak a makacs ismételgetése, hogy a pedagógusok 18%-os fizetésemelést követelnek azon túl, amit már megkaptak, nem támasztható alá hiteles tényekkel. Kérem Önöket, ezt a kommunikációt fejezzék be, közöljék a társadalommal a valós tényeket.

Az Önök kommunikációjában az is nagyon fontos szerepet kap, hogy a rendszerváltás óta nem volt akkora fizetésemelés, mint amit az Önök kormánya adott a pedagógusoknak. Nem mulasztják el úton-útfélen hangoztatni ennek Önök szerint hatalmas voltát. Kénytelen vagyok ezeket az állításaikat is erősen megkérdőjelezni. Egyrészt a Medgyessy kormány az Önökénél nagyobb arányú béremelést hajtott végre, ezt a hozzáférhető adatok meggyőzően bizonyítják. Az Önök által adott béremelés értékelése során Önök minden alkalommal elfelejtik a következő információkat megosztani a közönségükkel:

• A béremelkedés együtt járt a legtöbb korábban adott pótlék megszüntetésével.
• A tanóra helyettesítéseket az új rendszer egyéb, a heti óraszámtól függetlenül ellátandó feladatnak tekinti, miközben a pedagógusok, amikor valamelyik kollégájukat helyettesítik, az esetek döntő többségében nevelő, oktató munkát végeznek.
• Önök, ahogy fent már részletesen szerepelt, megnövelték a heti óraszámot (csökkenő pedagóguslétszám mellett növekedett az ellátandó tanórák száma), ami nagymértékben növelte a pedagógusok terheit, vagyis az Önök által oly jelentősnek tartott béremelés részben az elvégzett munka növekedéséből adódott. Márpedig, ha valaki több munkát végez, mint korábban, és ezért nő a bére, azt nem kellene valami óriási kegynek, nagy vívmánynak tekinteni.
• De ha nem emelkedtek volna az óraszámok, akkor is lett volna olyan része a bértömegnek, amely nem lett volna betudható valóságos növekménynek. Ugyanis amikor Önök megszüntették a heti kötelező 22 tanóra rendszerét, akkor elvették azoknak a pedagógusoknak a plusz bérét, akik 22-nél több órában tanítottak egy héten. Ez a plusz bér nyilván beolvadt a béremelésbe, vagyis a béremelésnek ez a része ismét nem tekinthető valóságosnak.
• A béremelés különbözőképpen érintette a pedagógusokat. Nyilvánvaló az alkalmazott szabályok alapján, hogy azok a pedagógusok jártak rosszabbul, akik korábban külön feladatokat vállaltak, több diplomával rendelkeztek, és a tanítási feladatokból (több tanóra megtartásával) többet vállaltak. Önök a béremeléssel a minőségi pedagógiai munkát büntették.
• Önök úgy hajtottak végre béremelést a közoktatásban, hogy közben befagyasztották a felsőoktatásban dolgozók, valamint a pedagógiai munkát segítő alkalmazottak bérét a 2010-es szinten. Azt a pénzt, amit a teljes oktatási ágazat megfelelő béremelésére kellett volna fordítani, csak a közoktatásban dolgozóknak adták oda, hogy propaganda kampányaikban felnagyítva ezt a tényt igen nagynak tudják feltüntetni az emelés mértékét.

A pedagógus bérek átlaga jelenleg csak éppen, hogy meghaladja az összes bérek átlagát, miközben továbbra is messze van a diplomások bérátlagától. Ez jelenti az Önök számára azt, hogy megváltoztatták a pedagógusok életkörülményeit? Nem szabadna csodálkozniuk, hogy a másik oldalon ezt nem így látják. Ehhez képest én egy hallatlanul nagy önmérsékletnek tudom be, hogy a pedagógusok nem kérnek béremelést. Még egyszer: NEM KÉRNEK BÉREMELÉST.

Tisztelettel:

Nahalka István

oktatáskutató

Csömör, 2016. február 18.