Alapelvek (folytatás)
3. Az egyik legnagyobb kihívás az oktatási rendszer megújításának kérdésében a méltányosság alapvető növelése. Láttuk az elemzésben, hogy ezen a területen vannak a magyar oktatás legsúlyosabb gondjai. Azt, hogy minden tanulónak diszkrimináció mentesen kell egyenlő esélyeket (nem egyenlő feltételeket és nem egyenlő pedagógiai gondoskodást, hanem egyenlő esélyeket!) nyújtani, az minden komolyan vehető szakember és oktatáspolitikus által elfogadott alapelv, ebben nincs vita. A vita a méltányosság magasabb szinten történő biztosításának módjával kapcsolatban van.
Szintén az elemzés alapján mondhatjuk ki, hogy a méltányosság magasabb szinten történő biztosításának alapvető kérdése, hogy sikerül-e a látens és nem látens diszkriminációt lényegesen csökkenteni (ebben a lényeges az, hogy a döntő kérdés nem a szegregáció megszüntetése). Mivel a látens diszkrimináció, a családok helyzetéből fakadó potenciális iskolai hátrányos helyzet manifesztálódása, kifejezetté és láthatóvá válása az iskolában, az iskola hatására következik be, mégpedig úgy, hogy az oktatás folyamataiban egy szűk értékrendet, normarendszert és tudást feltételeznek, várnak el a pedagógusok, amelynek a gyermekek egy része képtelen megfelelni, ezért a megoldás kulcsa az oktatásban érvényesülő pedagógiai kultúra alapvető fejlesztése. A gyerekek magukkal hozott kultúrájának, előzetes tudásának, képességeinek, viselkedésmódjainak egy a mainál sokkal toleránsabb, elfogadóbb kezelésére, és mindezen jellemzőknek a pedagógiai folyamatokban való tudatosabb felhasználására van szükség. Ez nem pusztán bizonyos módszerek, pedagógiai eljárások megtanulását igényli (a pedagógusképzésben, továbbképzésben), hanem legalább két további feltétel biztosítása is fontos. Az egyik feltétel, hogy pontosan lássuk, és képzési, valamint fejlesztési programjainkban következetesen érvényesítsük, hogy a pedagógusok egy nagy része gondolkodásmódjának, a kérdéshez való alapvető viszonyulásainak megváltoztatására van szükség, s ez lényegesen nehezebb, és sajátos megoldásokat követelő feladat, mint bizonyos új ismeretek elsajátíttatása, bizonyos pedagógiai cselekvési módok begyakoroltatása. A szemléletmód átalakulásának folyamatai természetesen nem lehetnek erőszakosak, tudomásul kell venni, hogy csakis az érintett pedagógusok belátásán, elköteleződésén alapulhatnak, s valószínűleg lassúak. Az egyetemeken, főiskolákon zajló pedagógusképzéseknek, a már pályán lévő pedagógusok továbbképzésének, valamint a pedagógiai kultúra magasabb szintűvé tételét szolgáló innovációs folyamatoknak színvonalas, alaposan alátámasztott alternatívákat kell nyújtaniuk, vonzóvá téve a ma túlnyomóan érvényesülő, látens diszkriminációt eredményező nevelési, oktatási gyakorlattal szembeni alternatívákat.
A szemléletváltás elősegítésének másik feltétele, hogy a pedagógiai kultúra átalakításához meglegyenek a magas szintű, bizonyítottan eredményes, hatékony pedagógiai feltételek. Bár 2005-től, 2006-tól zajlanak a magyar oktatási rendszerben olyan folyamatok, amelyek az oktatás módszertanának megújítását ígérik (a tanulást szolgáló tevékenységek körének alapvető kiszélesedése, a kooperatív tanulás terjedése, kompetenciafejlesztés, az értékelési rendszer átalakulása, stb.), ezek azonban egyrészt ma még csak a pedagógusok egy akár szűknek is tekinthető kisebbségét jellemzik, másrészt elégtelenek is abban az értelemben, hogy nem feltétlenül, nem automatikusan teremtenek jobb feltételeket a látens diszkrimináció leküzdéséhez. Nagyon úgy tűnik, hogy még nem rendelkezünk kellő ismeretekkel ehhez a feladathoz, vagyis a rendelkezésre álló tudás növelésére, fejlesztésére lenne szükség. Kutatások és fejlesztési folyamatok szükségesek, már meglévő jó gyakorlatokat kell felkutatni, és elterjeszteni e téren, és természetesen alaposan meg kell ismerni, hogy más, e feladattal sikeresebben birkózó országokban milyen tapasztalatok halmozódtak fel. Vagyis - általánosan fogalmazva - a hazai pedagógiai tudástermelés egyik fókuszpontjává kellene tenni a látens diszkriminációt megelőző, kizáró pedagógiai tevékenység lehetőségeinek feltárását.
A látens diszkrimináció mellett létezik egy látható, és a legtöbb esetben nyilvánvalóan az ország jogrendjével szemben álló hátrányos megkülönböztetés is. Intézményi és fenntartói szinten az erőforrások nem méltányos elosztása, a feltételek diszkriminatív alakítása, a gyermekek, csoportjaik származási alapokon történő jobb és rosszabb tanulási feltételek közé helyezése olyan jelenségek, amelyeket elsősorban a jogszabályok sértése esetében alkalmazandó, kodifikált eljárások keretében kell kezelni. E jelenségek felfedését is szolgálja egy olyan intézményértékelési szisztéma kialakítása, amelyről egy későbbi pontban lesz szó. E jól látható diszkrimináció megszűnése, illetve alapvető visszaszorítása függ attól, hogy általában milyen helyzetben lesz Magyarországon a jogkövető magatartás elősegítése, megkövetelése és kikényszerítése.
4. Bár azt írtam, hogy nem a szegregáció leküzdése az oktatás méltányossága szintjének alapvető növelése során a döntő kérdés, a feladat részben a diszkriminációs folyamatok visszaszorítása szempontjából is, de sok más okból is fontos. A szegregáció a mai magyar oktatás problémái közül talán a legnehezebben orvosolható, hiszen - mint igyekeztem bemutatni az elemzés során - ma nem létezik jelentősebb társadalmi csoport, amelynek érdeke lenne a különböző társadalmi csoportokhoz tartozó gyerekek iskolában való együtt nevelése. Éppen ezért egy ma készülő oktatáspolitikai koncepcióban nem jelölhető ki kellő határozottsággal a komprehenzív iskolarendszer kialakításának feladata. Sokak számára lehet - akkor is csak távlati - cél, küzdhetnek érte, de nem vállalható semmilyen politikai erő számára az azonnali kialakítása. Másra van szükség. A magyar társadalomnak arra van szüksége, hogy a szegregációval kapcsolatos helyzetet alaposan megismerje, megértse, hogy milyen folyamatok hozzák létre, átlássa a szegregáció következményeit, és tisztában legyen vele, hogy milyen alternatívák léteznek az iskolarendszer formálását illetően e kérdésben. Vagyis nem arra van szükség, hogy szülessen egy határozott döntés arról, hogy Magyarországnak hosszú távon a jelenlegi szegregatív iskolai rendszer és működés fenntartására van szüksége, avagy ennek gyökeres átalakítására, és egy komprehenzív szisztéma létrehozására. Ez a döntés jelenleg nem vállalható. Viszont van értelme annak, hogy
- elinduljon egy társadalmi párbeszéd az iskolarendszer alapvető szegregációs folyamatainak és azok hatásainak széles körben történő feltárására, megismerésére,
- elinduljon egy jelentős kutatás, amely alapvető ismereteket nyújtana a szakma, a döntéshozók, de az egész társadalom számára ebben a kérdésben, segítve a társadalmi párbeszéd formálódását is,
- a tudásunk gyarapodásával, a probléma tudatosodásával párhuzamosan, a kutatások eredményeire is építetten városokban, kistérségekben, vagy kistérségek összefogásával, esetleg megyékben pedagógiai kísérletek kezdődjenek el alternatív megoldások kipróbálásával kapcsolatban,
- a gyakorlatban már létező, a szegregáció következményeinek kiküszöbölésére, vagy lényeges enyhítésére alkalmasnak bizonyult megoldások széles körben ismertté váljanak.
(Folytatom.)
Kedves Istvan!
VálaszTörlésGyonyoruen megfogalmaztad, gratulalok!
Egy-ket kerdes felmerul (bizonyara en vagyok az egyetlen, aki nem erti).
>Azt, hogy minden tanulónak diszkrimináció >mentesen kell egyenlő esélyeket (nem egyenlő >feltételeket és nem egyenlő pedagógiai >gondoskodást, hanem egyenlő esélyeket!)
Mit jelent ebben az esetben az egyenlo eselyt, ha nem a felteteleket es a gondoskodast? Ugyanis a kulonbozo csaladi hatterbol kovetkezi szerintem, hogy nem is kell tovabbnezni, az egyenlo eselyek elvesztek:-((
>az oktatás folyamataiban egy szűk értékrendet, >normarendszert és tudást feltételeznek, várnak >el a pedagógusok, amelynek a gyermekek egy >része képtelen megfelelni,
Ez azt jelenti, hogy ne legyen egyaltalan norma es ertekrend? Vagy milyen legyen? Gyerekenkent mas es mas? Ezt mar regota nehezen viselik az emberek, es csak ujabb es ujabb ellentetek szitasara alkalmas, ha nincsenek mindenkire egyforman ervenyes szabalyok, hanem vannak "meg egyelobbek". Ezt hogyan erted tehat konkretan? Nem tudom, megkulonboztethetsz-e hatranyosan egy gyereket az iskolaban, ha O peldaul ertelmesebb, magasabb neveltsegi es kulturalis szinten van, mint egy masik osztalytarsa? Akkor ugyanis O a hatranyos helyzetu... Hogyan ertekeled pl. a teljesitmenyuket egy dolgozat/feleles/felveteli vizsga/tanulmanyi verseny eseten?
>a társadalom nagy többsége számára vállalható >megoldást a szegregáció alapvető >visszaszorítására
A tarsadalom nagy tobbsege (ahogy irod) szeretne ezt?
Milyen erdeke fuzodik hozza?
Milyen aldozatokat kell(ene) hoznia ezert?
Miert lesz jobb neki?
Mit tesz a tarsadalom tobbi resze, akik szegregacioja megszuntetendo?
Ilyen es hasonlo kerdesekre kellene valaszolni a tarsadalom nagy tobbsege szamara.
Hogy ne erts felre, ezen bejegyzes nem arrol szolt, egyetertek-e vagy sem. Csupan par kerdest soroltam fel.
>a pedagógusok egy nagy része >gondolkodásmódjának, a kérdéshez való alapvető >viszonyulásainak megváltoztatására van >szükség, s ez lényegesen nehezebb, és sajátos >megoldásokat követelő feladat
Mint pedagogiaval foglalkozo elmeleti szakember, nyilvan tudataban vagy, hogy a felnott emberek gondolkodasmodjanak megvaltoztatasa (ahogy irod is), nem konnyu.
Szerintem pedig egeszen pontosan lenyegeben LEHETETLEN! Es akkor meg nem is beszeltunk a joval nagyobb tobbsegrol: a szulokrol.
(1-2-10-et megvaltoztathatsz, de a "pedagogustarsadalomet" nem!) Gondolj csak bele: akikrol szo van, az erintettek, azok gondolkodas modja valtozott az elmult evszazadok soran?)
Akkora faban van ez a fejsze, amit a motorosfuresz se vagna ki egyhamar:-(
De majd szurkolok, ha ez segit valamit.
Muszáj megtörnöm a hallgatási fogadalmamat, de csak ezzel a mostani véleményírással teszem, s azért, hogy jobban érthető legyen, amit leírtam. Persze Péternek igyekszem válaszolni.
VálaszTörlésAmikor arról írtam, hogy nem egyenlő feltételek és nem egyenlő pedagógiai gondoskodás szükséges, hanem egyenlő esélyek, akkor lehet, hogy rosszul fogalmaztam. A két előbb álló "egyenlő" helyett "egyformát" kellett volna írnom. Természetesen a gondoskodás "mennyisége", a feltételteremtés "gyermekenkénti" erőforrás igénye tekintetében egyenlőségre van szükség. A milyenséget tekintve viszont nem szabad egyenlőségre törekedni, sőt. Remélem így már jobban érthető, hogy mit akartam mondani.
Azzal, hogy az "egyenlő esélyek elvesztek", mert hogy különböző a családi háttér, én mélységesen nem értek egyet. Persze itt is van egy fogalmazási probléma, ami azonban nem befolyásolja a kettőnk megítélése közötti szubsztanciális különbséget. Ugyanis esélyek egyenlőségéről írok, miközben magam is tudom, és nagyon erősen vallom, hogy megosztott társadalomban az iskola nem biztosíthat tökéletes esélyegyenlőséget. Egy társadalom ítélheti olyannak a helyzetét, hogy abban ezeknek a bizonyos esélyeknek az egyenlőtlensége túl nagy, már gátolja a társadalom fejlődési folyamatait, és ezért tenni akar az esélyek egyenlőtlenségének csökkentéséért. A mai magyar társadalom nincs ebben az állapotban, van egy (nem tudom mekkora) kisebbség pusztán, amely így gondolja, köztük én is.
A méltányosság biztosításának általam kiemelt, a pedagógiai kultúra átalakulásához kötődő gondolata nem azt jelenti, hogy ne legyen értékrend, normarendszer, stb. Már többször leírtam, hogy itt arról van szó, hogy az iskola ne támasszon olyan előfeltételeket, amelyek elég széles társadalmi csoportokból érkező gyerekek számára az induláskor, amikor olyan sok minden eldől, nem teljesíthetők. Iszonyú primitív példával fogom ezt most érzékeltetni: ha egy gyerek olyan helyről jön az első osztályba, ahol a szűkös lakásban, putriban minden hely a sok gyerek altatására kell, vagyis egész egyszerűen nincs például asztal, akkor ha az iskolában az egyszerű hétköznapi kommunikáció egy szakaszában fontos szerephez jut az asztal fogalom, akkor az ilyen helyről érkező gyerekek automatikusan hátrányba kerülnek. Mondom, a példa (bár nem nélkülöz minden valószerűséget) primitív, tessék elképzelni összetettebb tudáselemeket, vagy képességeket, stb. És igen, tudomásul kell venni, hogy az az értékrend, tudás, viselkedési repertoár, stb., amivel a gyerekek iskolai életüket elkezdik, bizony különböző. Erre kell épülnie a fejlesztésnek. Ha szakmailag megfontolt folyamatokat akarunk generálni, nem indulhatunk ki másból, mint amivel a gyerekek rendelkeznek. És persze, hogy törekszünk számos ponton közös értékrend kialakítására. És persze, hogy lesz a tudásnak egy jó nagy szelete, ami majd közös lesz egy jó fejlesztés eredményeként (azért ne legyen minden közös, legyenek nagy különbségek is az elsajátított tudás tartalmában, ki ebben, ki abban fejlődik nagyon magas szintre). És persze legyen közösen megalkotott, a közösség által megkövetelt normarendszerünk, illetve ami már ebből készen van (a kis elsős egy kialakult norma- és szabályrendszerrel rendelkező iskolába lép be, erről már egyszer vitatkoztunk), annak elfogadása legyen a belépés feltétele, s legfeljebb később, az egyébként is biztosított lehetőségek keretében legyen megkérdőjelezhető.
(folytatom)
(folytatás)
VálaszTörlésA szegregáció visszaszorítását ma a társadalom nagy többsége nem szeretné. Ezért nem írtam azt, hogy olyan oktatáspolitikára van szükség, amely lenyomja a társadalom torkán a komprehenzív iskolát. Szerintem ebben egyértelműen fogalmaztam. Olyan koncepcióelemet írtam le e kérdésben, amely nyitott, nem feltételeztem a leírt folyamatok végeredményét. Igen, lehet ennek a folyamatnak (kutatások, fejlesztések, kísérletek, tudatosítás, megismertetés, párbeszéd) olyan eredménye is, hogy az aktuális oktatáspolitikai irányítás majd azt mondja: marad a szegregáció. Vagy még erősebb lesz. Én csak azt szeretném, ha a társadalom, és benne a pedagógusok is, az oktatáspolitika is végre szembe nézne ezzel a helyzettel, informáltan, tudatosan, jó szakmai alapokkal rendelkezve tudna döntéseket hozni. Ennyi. Vagyis azt mondom, mint sok más kérdésben is, hogy szakszerűségre van szükség (természetesen ez is Radó és Setényi egyik alapgondolata), illetve formálódjék társadalmi tudatosság is ezekben a kérdésekben. Persze nekem meggyőződésem - nem mondok újat -, hogy Magyarországnak a távlatokban komprehenzív iskolarendszerre van szüksége, hogy e nélkül egyre komolyabb problémákkal kell majd szembe néznünk, és én egyébként hiszek is abban, hogy fel tudunk nőni ehhez a feladathoz.
Kedves Istvan!
VálaszTörlésHa hallgatasi fogaladom van, reszemrol ok, en sem irogatok bele ezutan:-(
Viszont ugy erzem gyakran, mintha szandekoasn "nem ertenel".
>A két előbb álló "egyenlő" helyett "egyformát" >kellett volna írnom.
NEM EZ volt a kerdes.
>Mit jelent ebben az esetben az egyenlo eselyt, >ha nem a felteteleket es a gondoskodast?
Mi az ESELY, ha nem a fentiek?
>Azzal, hogy az "egyenlő esélyek elvesztek", >mert hogy különböző a családi háttér, én > mélységesen nem értek egyet.
Lehet melysegesen nem egyeterteni, de a szobanforgo gyerekek napi 4 (egesz napos iskolaban mondjuk 6-7) orat toltenek az eselyegyenloseges iskolaban, a tobbit abban a csaladban, ami az iskolan kivuli idoben/minden percben lerombolja, amit esetleg nagyon szerencses esetben az iskola probalna felepiteni. Errol beszelek!
Lehet az iskolaban orrotfujni papirzsebkendobe, meg mondjuk kimenni, ha dolgod van, esetleg azt mondani, hogy koszonom! meg kerem!, de ha otthona nap tobbi orajaban nem ezt latod/hallod, akkor ebbol nem lesz semmi. HA meg azt is hallod, hogy azok "a szemet tanarok/tanitok", stb. meg a "majd bemegyek es jol elverem oket", netan az anyad es apad se tud egy ertelmes mondatot elmondani, akkor mi van?
Hol van barmifele eselyed?
>A szegregáció visszaszorítását ma a társadalom >nagy többsége nem szeretné.
Ezt TE irtad le. Ha ez igy van, akkor ebbol mi kovetkezik? Amit a nagy tobbseg nem szeretne, azt hogyan lehet raeroltetni egy elvileg demokraciaban?
>nem feltételeztem a leírt folyamatok >végeredményét
Azert valami olyan celt, ami a tobbseg szamara elfogadhato, csak ki kene tuzni, nem?
Akkor ha gondolod, en is hallgathatok ezentul...
Maradok tisztelettel:
FP
Én ezt az "egyenlő esélyt", mint fogalmat nem használnám, legalábbis amíg nincs mögötte valami mérhető, amiről közmegegyezés van, hogy azt méri.
VálaszTörlésMert, hogy csak egy példát hozzak, a szülők iskolai végzettsége és az IQ között korreláció van. Nem túl magas, de jól és megbízhatóan mérhető. A szülők és az örökbefogadott gyerekek IQ-ja között alacsonyabb a korreláció, ráadásul a gyermek felnövésével egyre csökken.
(Konkrétan 0,23/0,13, tíz év múlva 0,26/0,05)
Szóval van ebben valami örökletes.
Úgyhogy önmagában abból, hogy a szülők státusa mennyire determinálja a gyerek sikerességét, még nem következik, hogy nem egyenlőek az esélyek. (Ha a képességek szerinti esélyegynlőtlenséget elfogadjuk. Ha nem, akkor mindenütt esélyegyenlőtlenség van, ahol a diákok jegyei/pontszámai eltérnek. Nálunk ez a PISA-mérések alapján relatíve kicsi, kisebb, mint mondjuk az USA-ban.) Az is eléggé megalapozott (és a tények ellenére tagadott), hogy a rasszok IQ-ja is eltér, tehát az sem érv az esélyegyenlőtlenségre, hogy a szociális háttér hatásával korrigálva sem mérünk egyenlőséget.
Tehát lényegében az esélyegyenlőséget elég nehéz mérni, hogy van-e, és mekkora. Mert nincs másik Magyarország, máshol mások az etnikai arányok, a szociális különbségek, a bevándorlók száma.
Ettől függetlenül, ha valamilyen módszer bizonyítottan nagyobb eredményességű, akkor azt használni kell. Nem tudom ugyan, hogy két táblában miért nő máshogy a napraforgó, mert más a vetőmag, a talaj, az időjárás meg ki tudja még mi, így nem beszélnék a két tábla közötti esélyegyenlőtlenségről. De ha van valamilyen módszer, amitől jobban nőnek, akkor azt használjuk.
@FP: Akkor szeretném még egyszer világossá tenni: a tanulás feltételeinek (azt hisszük) biztosítása, valamint a pedagógiai gondoskodás így, mindenféle, a tartalmukkal kapcsolatos további megkötés nélkül nem feltétlenül szolgálják az esélyegyenlőtlenségek csökkentését. A vak bácsi esete jut eszembe, akit a Mókus őrs tagjai állandóan átsegítenek a zebránál az utca másik oldalára (a másikról meg vissza), pedig a bácsi szeretne végre hazamenni. A feltételteremtés és a gondoskodás lehet inadekvát, nem megfelelő. Ha az orvos vesebajra kezel valakit, pedig annak tüdőgyulladása van, akkor könnyen lehet, hogy a beteg még meg is hal.
VálaszTörlésMint már máshol leírtam, magam sem hiszem, hogy létezik az esélyeket tökéletesen egyenlősítő oktatás. Igen, aki kettős hatásrendszernek van kitéve, és otthon valami egészen mást hall, lát, mint az iskolában, annak kisebb az esélye arra, hogy az iskola által (célként!) képviselt értékrendet, tudást, magatartást elsajátítsa. De hogy ennek az esélyegyenlőtlenségnek akkorának kell lenni, mint amekkora Magyarországon, az elfogadhatatlan. Ezért van mélységes különbség az álláspontunk között. Én ezt a problémát (az esélyegyenlőtlenségek mértékét) tartom a magyar oktatás legnagyobb gondjának, és azt szeretném, ha e tekintetben változnának a viszonyok, a feltételek, a módszerek, stb., és azok változtatását lehetségesnek és üdvösnek tartom. Péter, te pedig, ahogy látom, a rosszabb helyzetben lévők számára (nem tudom persze, hol van nálad a határ) elveszettnek látod az esélyt ("Hol van bármiféle esélyed?").
Azt remélem belátod, hogy a szegregáció azonnali, teljes mértékű megszüntetését egyáltalán nem akarom ráerőszakolni a társadalomra. Nyitva hagytam a kérdést, hogy mit kezd magával a társadalom ebben az ügyben. Ha úgy tetszik igenis jelöltem ki célt: egy társadalmi párbeszédre, kutatásokra, fejlesztésekre épülő folyamatban szembesüljön a társadalom a "tényekkel", várható következményekkel, a döntések és nem döntések valódi természetével, ismerje meg az alternatív lehetőségeket. És ha ezek birtokában dönt úgy, hogy neki továbbra is kell a szegregáció, akkor én ugyan nagyon szomorú leszek, de természetesen elfogadom a döntést (jó cucc, mit tehetnék mást?).
@Csvarhúzós: Az IQ és öröklődés téma - nyilván te is tudod - tele van buktatókkal, mert alapvetően még ma sem vagyunk tisztában sok mindennel (alapvető összefüggésekkel). Így például te is korrelációs együtthatókra hivatkozol, pedig nyilván te is nagyon jól tudod, hogy egy korrelációs együttható, ha szignifikánsan el is tér 0-tól, még nem feltétlenül bizonyítéka bármiféle ok-okozati viszonynak. Én nagyszerű leírásokat olvastam arról (és nem baloldali ideológusoktól, hanem valóban tudósként viselkedő biológusoktól), hogy az öröklődési mutató, vagyis a heritibilitás (annak is legalább kétféle változata) mennyire nem egy primitív, felszínes értelemben vett öröklöttséget mutat. A viták ma is óriásiak ezen a területen, és félek, nem mi fogjuk eldönteni.
VálaszTörlésEgyébként ez egy érdekes példa arra, hogy valakinek a társadalmi elkötelezettségei, bizonyos általános meggyőződései hogyan befolyásolják akár a tudományos álláspontját is. Magam tudok (legalábbis azt gondolom, tudok) teljes mértékben hűvösen, ragaszkodva a tudományos eredményekhez, csakis tudományosan megnyilvánulni ebben a kérdésben, és akkor általában a bizonytalanságot, a többféle értelmezés lehetőségét szoktam kiemelni, miközben van bennem egy nem tudásra, hanem attitűdökre, érzelmekre alapozott elköteleződés is, hogy hiszem, hogy a gének nem lehetnek a legfőbb meghatározói az ember komplex tulajdonságainak.
De nem csak genetikai oldalról vannak problémák az olyan érvelésekkel, mint amilyet te is leírtál. Az IQ is problematikus. Nem mehetek bele a részletekbe (bár a mérésről szóló bejegyzésemben egy picit már jeleztem, milyen problémák vannak). Számomra mind az öröklöttség, mind az IQ rendkívül bizonytalan megítéléseket lehetővé tevő konstrukciók, én ezekre nem építenék rendkívül jelentős társadalompolitikai következményekkel járó, emberek sorsát alapvetően meghatározó megítéléseket, tudományos és gyakorlati döntéseket.
Azt írod, hogy "...önmagában abból, hogy a szülők státusa mennyire determinálja a gyerek sikerességét, még nem következik, hogy nem egyenlőek az esélyek". Én azt állítom, hogy ha az iskola képes lenne úgy foglalkozni a gyerekekkel, hogy figyelembe veszi, hogy mi az, amivel rendelkeznek, kiindul a meglévő tudásukból, stb., akkor a családi szociokulturális determináció kisebb mértékben hatna, az esélyegyenlőtlenségek - akár lényegesen is - csökkenhetnének. Vagyis a tőled idézett gondolatot érthetem úgy is, hogy a gyerekek előzetes tudása, képességeik fejlettsége, viselkedésük erősen meghatározott a családjuk által, azonban ez még nem feltétlenül kell, hogy kötelezően az esélyek egyenlőtlenségét eredményezze. Ha így értetted, akkor tökéletesen egyetértünk, én is ezt mondom. Ha tehát a potenciális pedagógiára gondoltál akkor nincs közöttünk különbség.
Nem mindent értek pontosan a megjegyzésed e részében. Én úgy látom, és ezt már sokszor leírtam, hogy a szociokulturális háttér különbségei olyan tartalmi jellegű különbségeket hoznak létre az iskolakezdésre a gyerekek között, amelyekkel szemben az iskola szűk érték-, tudás-, képesség-, viselkedés preferenciasávja (milyen határok közt tekinti elfogadhatónak ezeket, mit követel), az ennek megfelelő pedagógiai gyakorlat egyes társadalmi csoportokhoz tartozókat előnyben részesít, másokat hátrányos helyzetbe hoz (manifesztálja a potenciális hátrányos helyzetüket). Abban pedig mélységesen hiszek, hogy a genetikai különbségek nem jelennek meg a komplex emberi képességek esetén az emberfajtákhoz, vagy népcsoportokhoz kötötten. Vannak genetikai különbségek (ezek bizonyos külső jegyekben látszanak is), azonban mindezek a tulajdonságok egy, vagy nagyon kevés gén által meghatározottak (és erősen meghatározottak), míg a komplex kognitív, viselkedési tulajdonságok kialakulásában eleve jóval kisebb lehet a gének szerepe, ráadásul erősen poligénes öröklődésről van szó, ami eltünteti a társadalmi csoportok közötti különbségeket.
>De hogy ennek az esélyegyenlőtlenségnek akkorának kell >lenni, mint amekkora Magyarországon, az elfogadhatatlan. >Ezért van mélységes különbség az álláspontunk között.
VálaszTörlésIgy is fel lehetne tenni ezt a kerdest:
a tarsadalmon beluli kulonbsegeknek (anyagi javak, "eselyek") akkoranak lenni , mint Magyarorszagon, elfogadhato-e? Ennek kovetkezmenye-lekepezodese az, ami az iskolaban van. Ebbol kovetkezik, hogy a masodikkal nem tudod kezdeni a megoldast.:-((
>Én azt állítom, hogy ha az iskola képes lenne úgy >foglalkozni a gyerekekkel, hogy figyelembe veszi, hogy >mi az, amivel rendelkeznek, kiindul a meglévő >tudásukból, stb., akkor a családi szociokulturális >determináció kisebb mértékben hatna, az >esélyegyenlőtlenségek - akár lényegesen is - >csökkenhetnének.
VálaszTörlésVannak ilyen homogen iskolak... Csak en nem latom a "sikertortenetuket"??
Péter! Az egy mese, hogy Magyarországon szélsőségesek a társadalmi különbségek. Nézz meg ezzel kapcsolatos OECD adatokat (mondjuk a felső és az alsó jövedelem dekád, vagy 20% közötti szorzótényezőt. Egy kicsivel nagyobb nálunk, mint Finnországban.
VálaszTörlésA világban van egy-két olyan iskolarendszer, amelyben a családi, szociális determináció sokkal kevésbé hat, mint Magyarországon. Úgy tűnik, ez nem lehetetlen. De tudok ilyen iskolákat Magyarországon is mondani, pont olyanokat, amelyek az esélyegyenlőtlenségek kezelését, egy méltányosabb iskola kialakítását fontos feladatuknak tekintették. És a történetük sikertörténet.
Kedves Istvan!
VálaszTörlésHa ezek nem szelsosegesek, akkor mirol ir L. Ritók Nóra?
Azt hiszem, azt minden kutatas leirta es megallapitotta, hogy a csaladi hatter mennyire diszkriminal Magyarorszagon. ES ebbol nem az kovetkezik, ha a ketszer bukott gyereket a Fazekasba iratod, akkor jobb lesz a helyzet. Meg rosszabb lesz:-( Mert O ott sem fog semmit produkalni, viszont akik ott produkalnak, azok mashol nem ernek el azt az eredmenyt.
Az itthoni sikertortenet iskolakbol emlithetnel parat...
Statisztikai kérdésről van szó. Attól, hogy egy szórást kifejező adat (mondjuk a szélső dekádok távolsága, vagy a dekádokban lévők jövedelemátlaga közötti szorzótényező) olyan, amilyen, még léteznek mélyszegénységben, szörnyű körülmények között élők. L. Ritók Nóra nem azt mondja - és ha olvassa ezt, akkor cáfoljon, vagy erősítsen meg -, hogy Magyarországon nemzetközi összehasonlításban óriási mértékű a jelenség. Más a háttér erős determináló szerepe, és más ennek a háttérnek az országos differenciáltsága. A kettőnek nincs köze egymáshoz. Magyarországon egy nem kirívóan erős (de azért nem is kicsi) differenciáltság mellett megvalósul a háttér kirívóan erős determináló hatása az iskolában. Az Egyesült Államokban egy nagyon erős társadalmi differenciáltság mellett létezik egy moderáltabb (nem azt mondom, hogy finn) determináltság.
VálaszTörlésAmit Nóra csinál, az valójában egy szociális tevékenység, amit nem neki kellene csinálnia, ha Magyarországon működne normális szociális rendszer.
Abban egyetértünk, hogy ha a kétszer bukott tanulót beíratom egy ma elitnek számító iskolába, akkor rosszabb lesz a helyzet. De ez nem azért van, mert az együtt nevelés, a komprehenzivitás általában rosszabb, hanem azért, mert az átállás nem ilyen egyszerű, hogy holnaptól kialakítjuk a vegyes összetételt mindenhol. De ezt le is írtam.
Sikertörténetek: Hejőkeresztúr, Berettyóújfalu, Biri, Abaújkér, Demecser, Budapesten a Deák-Diák, Derdák Tibor kezdeményezései. De félig-meddig ide sorolnám azokat az iskolákat is, amelyeket nem tudok név szerint említeni, csak azt lehet tudni róluk, hogy heterogén összetételűek, évfolyam szinten sincs szegregáció, tehát az osztályaik is heterogének, és a pedagógiai munka színvonaláról árulkodik, hogy a pozitív pedagógiai hozzáadott értékük az országos kompetenciamérésben mindig, minden teszten lényeges mértékben szignifikánsan eltér 0-tól. Tervezem, hogy az országos kompetenciamérés eredményei alapján megvizsgálom sok szempontból ezen iskolákat, összehasonlítva más csoportokkal (pl. meg kellene nézni a pedagógiai hozzáadott értéket a szegregáló és a nem szegregáló iskolákban).
>Így például te is korrelációs együtthatókra hivatkozol, pedig nyilván te is nagyon jól tudod, hogy egy korrelációs együttható, ha szignifikánsan el is tér 0-tól, még nem feltétlenül bizonyítéka bármiféle ok-okozati viszonynak.
VálaszTörlés-Nyilván. De olyankor meg lehet találni a valódi ható okot. Mire tippelsz? (A jelenség: a szülők iskolai végzettsége korrelációt mutat a gyerek IQ-jával, de örökbefogadás esetén nem igazán.) Egy lehetséges tipp: az örökbefogadó szülők "jobb minőségűek" (ez látszik abból, hogy a gyermekeik IQ-ja magasabb, mint az országos átlag), így az alacsonyabb végzettségűek is jobban elősegítik gyermekeik fejlődését, ellenben a társadalomban nem így van ez.
Azért nem tartom valószínűnek, mert a vér szerint gyerekeknél az életkor előrehaladtával nő, az örökbefogadottaknál pedig csökken a korreláció (szinte nullára).
De ha így is lenne, azaz ha nem genetikailag, hanem szociokulturálisan öröklődik az eltérő IQ, nem az iskolát kéne megbélyegezni az "esélyegyenlőtlenség" kifejezéssel, amíg nem igazán tudjuk megmondani, hogy miképpen lehetne azt mérni. (Illetve hogy ennek mekkora részéről tehet az iskola). Azt lehet mondani, hogy van ilyen-olyan iskolapélda, úgy kellene csinálni, úgy jobb lenne. REMÉLEM, hogy van, de ehhez világosan kéne fogalmazni. Ha Derdák Tibor kezdeményezéseit így egyben sikertörténetnek nevezed, akkor a többi jóságában sem bízom.
Konkrétan a Gandhi és a Kis Tigris van közel (kapcsolati hálóm elér az említett tantestületekbe, mondjuk úgy), és hát szóval. Nem akarok minősíteni, meg kifecsegni, csak a tények. A Gandhiban azzal indokolták az igazgatóváltást, hogy az eredmények nem illenek egy "tehetséggondozó" nevű intézményhez, például matematika érettségi:
1 (elégtelen) – 28 tanuló;
2 (elégséges) – 21 tanuló;
3 (közepes) – 6 tanuló;
4 (jó) – 1 tanuló;
5 (jeles) – 1 tanuló.
A Kis Tigrisnél pedig meg kell nézni mondjuk a kompetenciamérés eredményeit. (Ehhez csak az OM-kód kell, ami nyilvános) Gimnáziumként jóval lejjebb vannak, mint a mi szakmunkástanulóink (akiknek legalább a fele szintén roma). Vagy ez:
http://www.kistigrisgimi.extra.hu/TAMOP/temism-tanmanet1.doc
például komolyan vehető példa lenne? Szerintem inkább elrettentő példa, milyen az erőltetett tantárgyi integráció. (most mennem kell, de van még sok mondandóm, csak időm nincs...)
Csvarhuzos mar leirta tenyekkel alatamasztva, igy nekem nem is kell cafolnom (Gandhi es Kistigris). Szoval ha eza sikertortenet, akkor lehet sirvafakadni. Tudod az lenne a sikertortenet, ha ezek az iskolak valahol rajta lennenek a Koznevelesben evente kozolt iskolaranglista elejen (hogy ne mindjart azt irjam, hogy letaszitottak az elrol a Fazekast...)
VálaszTörlésDerdak kezdemenyezeseinek eredmenyeit ha nem minositem, az elfogadhato kritika?
>a pozitív pedagógiai hozzáadott értékük az országos >kompetenciamérésben mindig, minden teszten lényeges >mértékben szignifikánsan eltér 0-tól.
Roppant gonosz kerdes:
Csavarhuzosnak irtad, "hogy Így például te is korrelációs együtthatókra hivatkozol, pedig nyilván te is nagyon jól tudod, hogy egy korrelációs együttható, ha szignifikánsan el is tér 0-tól, még nem feltétlenül bizonyítéka bármiféle ok-okozati viszonynak."
Tehat a korrelacio fontos erv, ha alatamasztja az ervelesunket, de nem bizonyitek, ha ellentmond annak??
>Abban egyetértünk, hogy ha a kétszer bukott tanulót >beíratom egy ma elitnek számító iskolába, akkor >rosszabb lesz a helyzet. De ez nem azért van, mert az >együtt nevelés, a komprehenzivitás általában rosszabb
NEM! azert, mert nincs azon a szellemi szinvonalon, hianyoznak azok a kiemelkedo kepessegei, amik mondjuk a Fazekasos gyerekben megvannak. Ettol nem lesz ertektelenebb, csak az O helyet kell megtalalni neki, vagy segiteni neki ebben.
En is mondtam mar egyszer: az emberek szellemi kepessegei messze nem azonosak. A mai 50% jarjon egyetemre egy vicc. Kb. 15-20% alkalmas ra (felulrol becsultem). A tobbit becsapjak ezzel, lenyegileg tonkreteszik az eletet, mire kiderul, nem valo oda:-(((
Beirathatsz 80-as IQ-val is valakit az ELTE matematikus szakara, hogy eselyegyenloseg legyen, de nem lesz konnyu neki elvegezni...
>csak azt lehet tudni róluk, hogy heterogén >összetételűek, évfolyam szinten sincs szegregáció, tehát >az osztályaik is heterogének
VálaszTörléstehat ez a sikertortenet merceje?
ne haragudj, ezt nem lehet komolyan venni.
Az emlitett pedagogiai hozzaadott ertek, mint "meromuszer" pedig legalabb is kerdeses (ha mar a kompetenciamereseket meg lehet kerdojelezni...)
Elrontottam, hogy Derdákot beírtam a példák közé. Morfondíroztam egy kicsit, aztán valami miatt úgy döntöttem, hogy igen, hiszen ő is a szociális segítés kérdésében rendkívül alapvető dolgokat csinál. Sajnos nem ismerem az általa vezetett intézmények tanulmányi eredményeit, ezért nem volt teljesen jogos leírnom. A Gandhit nem említettem. Tudom, hogy egy időben Derdák volt az igazgatója, de nála sem erre gondoltam. Sikerült az összes többi példámat is hiteltelenné tenni ezzel a nagyon bizonytalan példával (ti meg persze, mint a keselyűk a galambra, azonnal lecsaptatok rá :-), persze igazatok van), ezt nagyon sajnálom, elrontottam.
VálaszTörlésEgyébként ha ezeknek az iskoláknak (mínusz Derdák) az évente közölt közneveléses lista élén kellene lenniük szerinted, feltéve, hogy az én érveim jogosak, akkor baromira nem értjük egymást. Ezek az iskolák természetesen nem abszolút értelemben kimagasló teljesítményt nyújtanak, hanem a pedagógiai hozzáadott értéket tekintve sokkal inkább. Ezekbe az iskolákba többségükben nagyon szegény, igen nagy arányban roma tanulók járnak (de nem abszolút mértékben szegregáltak amúgy). Vagyis a tőlük elvárt teljesítményszint nem éri el az ún. elit-iskolákét. Egész egyszerűen általában a regressziós egyenes felett vannak (van néhány kivétel a teszteket tekintve).
"...nincs azon a szellemi színvonalon". Most nagyon csúnyát kellene mondanom, de nem fogok, megmaradok az udvarias keretek között. Maradjunk annyiban, hogy nem tudná teljesíteni a felvételi követelményeket. A szavaidból azt veszem ki, hogy te ennek okát magában a gyerekben, környezetében keresed és találod meg. Ez a gyerek "ilyen". Nincs azon a szellemi színvonalon. "Ilyen" volt már az iskola elején is.
Nem, nem, nem. Makacsul állítom, ha kell, ordítom, hogy ezek a gyerekek hat éves korukban nem kevesebbek, mint a többiek, nem szellemileg satnyák, nem "gyenge képességűek", hanem akár lényegesen is MÁSOK. Az iskola képtelen igazodni ehhez a MÁShoz, látens módon diszkriminálja őket (ezt írtam le a bejegyzéseimben n-szer). És nyolcadikra oda fajul a dolog, hogy természetesen eszébe sem juthat, hogy elit-iskolába jelentkezzen. És az erre az útra kerülésében nem ő döntött - váltig állítom.
(Folytatom)
(Folytatás)
VálaszTörlésA megjegyzésed a korrelációs együtthatóval kapcsolatban nem gonoszkodó volt, hanem szakszerűtlen. Én nem azt állítottam, hogy a szignifikancia, a lényeges statisztikai eltérés kérdőjelezhető meg ("ha szignifikánsan el is tér 0-tól"!!!), hanem azt, hogy szabad levonni ok-okozati következtetéseket. Ugyanis nem szabad. Egy 0-tól szignifikánsan különböző korrelációs együttható mögött lehet ok-okozati kapcsolat, de lehet, hogy a két változónak az égvilágon semmi köze nincs közvetlenül (ok-okozati értelemben) egymáshoz. Ha egy iskolában a pedagógiai hozzáadott érték szignifikáns, vagyis az iskola átlagos teszteredménye szignifikánsan különbözik attól, amit a szociális helyzet alapján elvárnánk, akkor az igenis figyelembe vehető, alátámaszthat egy elméletet. Ahogyan egyébként, ha van egy elméletünk ok-okozati kapcsolatra vonatkozóan, akkor azt is alátámasztja egy 0-tól szignifikánsan eltérő korrelációs együttható. Azt nem szabad megcsinálni, hogy egy kiszámított, és 0-tól valóban eltérő korrelációs együtthatóból következtetek, hogy a változó(1) mögötti jelenség oka a változó(2)-vel leírt jelenségnek. Miért nem fordítva?
Azt egyáltalán nem állítottam, ám ha mégis tettem, akkor elnézést kérek, hogy a felsorolt iskolák sikertörténete az együttnevelésben, a szegregáció kiküszöbölésében állna. Nem, ezek az iskolák jó iskolák egy átfogó értelemben, vagyis általában a kompetenciamérések eredményeit is (többségben), de a nevelési eredményeiket tekintve is, például az erőszak visszaszorításában, szinte teljes megszüntetésében, a gyerekek motiválásában, stb. Hejőkeresztúron a pedagógusok mosolyogva összenéztek, amikor a pedagógus látogatók a fegyelmezési problémákról és módszerekről kérdezték őket, majd közölték, hogy nekik nincsenek lényegében ilyen problémáik. A szegregáció megszüntetése önmagában természetesen nem érdem, de nem is ezt mondtam. Ha véletlenül mégis, akkor félrefogalmaztam, elnézést kérek, és helyettesítendő azzal, amit most írtam.
Megint elbeszeltunk egymas mellett:-)
VálaszTörlésCsak hogy kiigazitsam:
>hanem a pedagógiai hozzáadott értéket tekintve >sokkal inkább.
Jaaaaaaaaaa! az mas. Emlitettem, hogy az elegge vitathato dolog. Ha az egyes tanulot harmasra hozod fel, valoszinuleg tobbet adsz hozza,mint ha az amugyis otos tovabbra is csak otos lesz, jol ertem? Tartok tole, ez igy nagyon "necces".
>Nincs azon a szellemi színvonalon.
Akkor hogy ne kelljen csunyat mondanod: en sem vagyok azon a szellemi szinvonalon, hogy az ELTE fizikus szakat kirazzam a kisujjambol. Igy jobban ertheto. (Bar nem ertem tovabbra sem, miert elfogadhatatlan/kimondhatatlan, hogy vannak jobb kepessegu es gyengebb kepessegu emberek. Ez nem demokracia, ez a termeszet torvenye.)
>Makacsul állítom, ha kell, ordítom, hogy ezek >a gyerekek hat éves korukban nem kevesebbek, >mint a többiek, nem szellemileg satnyák, nem >"gyenge képességűek"
en nem orditom, csak szepen nyugodtan leirom. Bemesz egy tetszoleges/atlagos ovodaba akar itt Pesten. AZ odajaro gyerekekbol (100 fo), kb. 10-15 vegezne egyetemet egy normalis helyzetben, mondjuk meg 30-50 erettsegizne, es a maradek pedig valamilyen szakkepzesben szerezne vegzettseget. Ehhez kepest a jovoben mondjuk 50 szerez diplomat, 40 erettsegizik, 10-bol nem tudom mi lesz. Es a 100-bol kb. 40-nek lesz allasa... :-(( Igy vilagosabb? Igy nem ilyen meg olyan gyerekekrol irtam, nem cikeztem oket se szuloi hatterrel, se borszinnel, csak azzal, hogy az emberek veleszuletett kepessegei+csaladi hattere behatarolja a lehetosegeiket. Nem a tarsadalom meg az iskola elsosorban.
Vegezetul:
>A megjegyzésed a korrelációs együtthatóval >kapcsolatban nem gonoszkodó volt, hanem >szakszerűtlen.
Nem. Szamitottam ra, hogy ezt fogod mondani:-)
Az altalad leirtak barmely statisztika konyvben benne vannak, en is tanultam/tudom, ugy hiszem:-)
Azert voltam gonosz, mert az mondtam, hogy a korrelacio fontos, ha alatamasztja az erveidet, es nem perdonto, ha nem erositi meg azokat...
>Nem, ezek az iskolák jó iskolák egy átfogó >értelemben, vagyis általában a >kompetenciamérések eredményeit is (többségben), >de a nevelési eredményeiket tekintve is, például >az erőszak visszaszorításában, szinte teljes >megszüntetésében, a gyerekek motiválásában,
VálaszTörlésegy jo iskolaban nem kell visszaszoritani az eroszakot, mert nincs benne.
Nevelesi eredmenyek nincsenek tudomasom szerint a kompetenciameresekben, de lehet, tevedek.
Szoval ezek szerint teljesen masok a "jo iskola" ismervei kettonk szamara:-) Nalad ugy erzem, a hagymanyos teljesitmenynek nevezett valami nem szamit. Van egy olyan erzesem megis: a szulok szemeben, es a tovabbtanulas/kesobbi boldogulas (hu de nagy szo) szempontjabol ezek megsem elhanyagolhatoak.
Ezek alapjan ugy erzem, en peldaul nem szeretnem, ha a gyermekem olyan iskolaba jarna, ami a te ismerveid alapjan "jo iskola". Es sejtesem szerint Te sem adnad az en altalam jonak tartottba. Hat, kulonbozoek vagyunk:-))
Mit szolnal, ha meghagynank a tobbi szulonek is a valasztas lehetoseget a sok jo iskola kozul?
Azt hiszem, ideje teret engednek masoknak a vitaban, en par ervet minden esetre elmondtam.
Koszonom szepen a valaszokat es turelmedet!
A "hozzáadott érték", mint már kifejtettem alapvetően alkalmatlan iskolák közötti összehasonlításra, viszont annak VÁLTOZÁSA (ha az iskola "merítése" nem változik) már nyomós érv. Hejőkeresztúrt ezért tartom így látatlanban jó iskolának. (De nem vagyok benne egészen biztos, mert korábban Derdákot is "istenítettem", most meg már nem.)
VálaszTörlésSajnos időm végleg elfogyni látszik, pedig egy csomó mindenre még nem is reagáltam.
Hogy az egész témától madártávlatban, a részletekben nem elveszve búcsúzzak, nekem ami a legjobban hiányzik, az az "evidence based pedagogy", a "bizonyítékokon alapuló orvoslás" mintájára. Ha van valamilyen koncepció, akkor induljon egy kísérleti iskola/osztály, megfelelő kontroll iskola/osztállyal, és mérjük, hogy mi történik. Nem elfelejtve persze a Pygmalion-effektust sem.
Valamikor régen a 80-as évek elején a fizika tantárgyi reform, az hasonlított erre.
Ellenpélda pedig a természettudományos óraszámok 2/3-ra nyesése Pokorni alatt. Nem volt semmilyen kísérlet, nem voltak (jó) tankönyvek a redukált tananyaghoz, de bevezették, mert a történelem szakos oktatási miniszter reformot akart.
Állítólag Hoffmann Rózsa meg az informatikaoktatást akarja elhagyni, mert szerinte felesleges. Nem egy eretnek gondolat, (illetve alapvetően kedvelem az eretnek gondolatokat) de legyen már egy "reform" osztály, ahol integráltan tanítják a tárgyat, és nézzük meg, mik voltak a nehézségek és mik az eredmények. De nyilván nem lesz. Pedig ezek "minimálisan elvárható" dolgok lennének - ennek fényében István elképzelései egy gyökeresen más iskolarendszerről félelmetesnek tűnnek, pedig önmagukban nem azok. Mármint hogy megvan a veszélye, hogy egy működésképtelen torzót válogat össze valaki kipróbált és kipróbálatlan ötletekből, és az egész országgal kísérletezik.
iszonyú sok mindenre kellene kitérni, de nekem sincs nagyon időm.
VálaszTörlésPéter! Én a jó iskola jellemzői közül nem nagyon ki, hogy ott jó tanulmányi eredményeket érnek el. Az általam említett iskolákban nagyjából ez a helyzet, vagy legalábbis nem rosszabbak az átlagnál.
Csavarhúzós! Én éppen azt írtam le, hogy evidece-based pedagógiára (mármint oktatásirányításra) van szükség. Számos területen (konkrétan megnevezve őket) írtam kutatások és fejlesztések szükségességéről, pl. az esélyegyenlőtlenség kezelésével kapcsolatos döntések kidolgozásával kapcsolatban semmit nem mondtam arra, hogy mit kellene csinálni (hogy kellene dönteni), csak egy alapos, türelmes, társadalmi párbeszédre, kutatásra, fejlesztésre vonatkozó feladatot írtam le, és lehetne még említeni továbbiakat is. Igen, szerintem sem szabad valamit bevezetni úgy, hogy alaposan körbe nem jártuk, és ebbe a kísérleti kipróbálás is beletartozik.
>A nemzetközi összehasonlító adatok ugyanakkor >azt mutatják, hogy az erős társadalmi szelekció >ellenére sincsenek olyan iskolák Magyarországon, >amelyekből megfelelő arányban magasan képzett >tanulók kerülnének ki. A szelektív rendszerekben >tehát nem csak az áltag alacsonyabb az >elvártnál, hanem a kiemelkedően teljesítők >aránya is.
VálaszTörlésForras: fn.hu
*********
Azt hiszem, az ilyen kijelentesek mar a multkori irasod/said kovetkezmenye.
Tovabbra is allitom, hogy ez a kijelentes valotlan.
Igenis vannak olyan iskolak, ahonnan kiemelkedo tudasu diakok kerulnek ki.