Azt olvasni az új kormányprogramban, hogy "Teljességgel sikertelenek voltak - a szociális politikához hasonlóan kanyargós és zsákutcába vezető - iskolai integrációs kísérletek is, hiszen további leszakadást okoztak, s így növelték a társadalmi különbségeket". Nos, hát ilyen, és ehhez hasonló, szakmámat, vagyis a pedagógiát érintő állításokról, legjobb meggyőződésem szerint tévhitekről szeretnék írni én ebben a blogban (újonc vagyok!!). Nagyon érdekel mindenkinek a véleménye. (Aztán lehet, majd megbánom.)
Én nem akarok ennek a kormányprogramban helyt kapott mondatnak a hátteréről kérdezni. Tudom, hogy nincs. Semmiféle olyan empirikus kutatásról nem tudok a szakmában, amely bizonyította volna, na jó, alátámasztotta volna azt az állítást, hogy az integrációs kísérletek sikertelenek voltak, sőt, leszakadást hoztak, sőt, sőt, növelték a társadalmi különbségeket. Nem vetem fel ezt a kérdést, mert én is, ahogy néhány millióan még ebben az országban, leszoktam arról, hogy politikusokon számon kérjem állításaik fedezetét. Én csak annyit szeretnék itt leírni, hogy a helyzet éppen a programban leírtnak a fordítottja. Erre számtalan bizonyítékom van, most csak eggyel rukkolok elő.
Szokás mondani - a kormányprogrammal azonos platformra helyezkedve -, hogy az integráció azért káros, mert a gyenge tanulók lehúzzák a jobbak eredményeit. Erre van cáfolatom. Nem is akármilyen, hiszen két egész évfolyam (általános iskola hatodik és nyolcadik osztály) összes tanulójára vonatkozó, 2008-as adatokat tudok citálni. Kutatási feladatokra meg lehet kapni az Oktatási Hivataltól az országos kompetenciamérések adatait (köszönet érte), s aki tud kezelni SPSS fájlokat, megbirkózik egy kis statisztikával, az csuda dolgokat láthat bennük. Elhatároztam, megnézem, hogy a jó tanulók hol teljesítenek jobban: azokban az osztályokban, ahol nincsenek, vagy csak nagyon kicsi arányban vannak gyenge tanulók (ezeket hívom ezek után homogén osztályoknak), vagy azokban az osztályokban, amelyekben vannak, esetleg nagyobb arányban vannak gyenge eredményt produkáló tanulók (ezek lesznek itt a heterogén osztályok).
Csak nagyon röviden, és vázlatosan jelzem, hogy mi volt a módszerem. Sokféle (évfolyamonként és tesztenként 27) vizsgálatot végeztem. A vizsgálatok egyharmadában 550 ponttól felfelé tekintettem jó tanulóknak a jó tanulókat (500 pont körüli az átlag az országban). A vizsgálatok második harmadában 600 pont, míg a harmadik harmadban 650 pont volt ez a határ. Ugyanígy a 27-ből 9 vizsgálatban 450 pont volt a gyenge teljesítmény felső határa, 400 pont további 9 vizsgálatban, és 350 pont a maradék 9-ben. A vizsgálatok egyharmadában azt tekintettem homogén osztálynak, ahol 0% volt a gyenge tanulók aránya, a másik egyharmadban 10%-nál, a harmadik egyharmadnál 20%-nál húztam meg a határt. Minden módon kombináltam ezeket a választásokat, így kaptam 3×3×3 = 27-féle vizsgálatot. Minden esetben összehasonlítottam a homogén és a heterogén osztályokban tanuló jó teljesítményű diákok átlageredményeit matematikából és szövegértésből.
Nos, a hatodikosoknál a matematika tesztet tekintve a 27 vizsgálatból 4 esetben teljesítettek jobban a jó tanulók a homogén osztályokban, mint a heterogén osztályokban. Sem a hatodikos szövegértésben, sem a 10. osztály két tesztje tekintetében nem volt ilyen eset. Ha úgy tetszik, 108 vizsgálatból négy volt olyan, amelyben a homogén osztályokban tanuló jó teljesítményű diákok jobban teljesítettek, mint heterogén összetételű osztályokban tanuló társaik
De hogy ha ez nem elég valakinek: megcsináltam úgy is a vizsgálatot, hogy nem a gyenge tanulók arányát tekintettem elválasztó tényezőnek, hanem a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek osztálybeli arányát. Ismét 0%, 10%, 20%. És nem találtam egyetlen esetet sem, ahol a homogén osztályokban tanuló jobb teljesítményűek átlaga jobb lett volna heterogén osztályokban tanuló társaikénál.
Ugye érthető! Pont fordítva van. A gyengébb gyerekek jelenléte az osztályban nem csökkenti a teljesítményt, hanem növeli.
Minősítsem? Nemzeti önbecsapás? Végzetes tévedés? Nem, azt hiszem, világkép, gondolkodásmód kivetülése. Az oktatás helyzetéről alkotott, empirikusan teljes mértékben alátámaszthatatlan naiv elméletek uralkodnak a lakosság (és sajnos a szakma) nagy részében.