2020. január 2., csütörtök

"Kezdjetek el..."


Egy katona emberi és állampolgári felelősségre hivatkozva, lelkiismereti okokból nem hajtja végre a nép- vagy emberellenes parancsot. Vannak diktatúrákban élő, még csak nem is különösebben ellenállónak számító emberek, akik nem hajlandók gazsulálni a rendszernek, lelkiismereti okokból megtagadják olyan feladatok végrehajtását, amelyek a hatalom céljait szolgálják, és szerintük ártanak az embereknek, az országnak, az emberi fajnak. Ha a lelkiismeret szava – mögötte a szakmai tudással – kevés, és mégis megteszi az ember azt, amit nem kellene, mint például egyes, parancsokat követő mérnökök Csernobilban 1986 tavaszán, akkor abból nagyon nagy baj lehet. A lelkiismeret szava nagyon sokszor kevésnek bizonyult az emberi történelemben, az ellentmondást, az őrült parancsok megtagadását talán túl sokszor is megbénította az egzisztenciális veszteségektől való félelem.
Ma a magyar oktatási rendszerben sok tízezrével lehetnek, meggyőződésem szerint vannak is olyan pedagógusok, akik érzik, látják, hogy amit konkrétan, parancsra, előírásra tesznek, az ellentmond a józan észnek, a szakmai meggyőződésüknek, és legfőképpen a gyerekek, a fiatalok érdekeinek. Eljutottunk oda, hogy ez a helyzet már nem kezelhető akként, hogy nyugtázza a belső feszültségeit nehezen megélő pedagógus: „ez van előírva, a jogszabályoknak megfelelően ezt kell tennem”. Mert a jogszabályok – ha azokat vakon követik – ártanak országnak, népnek, s benne legfőképpen a gyermekeinknek.
Árt a féktelen központosítás, mert már szinte mindenki fújja azt az alapismeretet, hogy minden kérdésben ott kell dönteni, ahol az érintettek vannak, ahol a legtöbb ismeret áll rendelkezésre a döntés kérdésében, ahol felelős emberek és testületek határozhatnak. Árt az iskolák és a pedagógusok önállóságának teljes megvonása, mert kikapcsolja azokat a tényezőket, amelyek – ezt is jól tudjuk már – a pedagógiai munka eredményességét, valamint az oktatás érdemi fejlődését legfőképpen és igazán szolgálhatják. Árt a tanulók és a pedagógusok eszeveszett túlterhelése, mert a döntő többség számára lehetetlenné teszi a sikeres tanítást-tanulást. Árt az oktatásirányítás  azzal, hogy mindent titokban intéz, nem hallgatja meg sem a szakma embereit, sem tágabb körben az érintetteket, és így még a „legjobb esetben” is csak vakon halad „előre”, de inkább a rosszabb eset az érvényes: csak a hatalmi érdekek befolyásolják, hogy mi történik az oktatásban. Árt a minden tanítandó tartalmat pontosan rögzíteni kívánó tantervi szabályozás, mert megbénítja az érdemi pedagógiai differenciálást, a kreativitás fejlesztését, a helyhez és tanulókhoz igazodást, és általában minden olyan pedagógiai tevékenységet, amit ma a világ korszerűnek tart.  És árt a hazudozás, még érvelni sem kell, miért. Példának itt a legutóbbi: egy miniszter, majd egy minisztérium másfél nap különbséggel állítanak két egymásnak tökéletesen ellentmondó dolgot, egyik azt, hogy nincs új Nemzeti alaptanterv, a másik azt, hogy van.
Ebben a helyzetben nagy a pedagógusok felelőssége. Nem abban, hogy lánglelkű harcosként keljenek fel a rendszer ellen, és csináljanak forradalmat. Abban azonban igen, hogy mit vállalnak. Úgy viselkednek, mint Csernobilban az atomerőművet ténylegesen, de belső meggyőződésükkel szembe menően leállító, parancsot teljesítő mérnökök? Vagy úgy, mint az a katona, aki nem hajtja végre a már értelmetlen, csak a bosszút, az ellenség végleges megsemmisítését szolgáló parancsot? Tehetik a pedagógusok továbbra is azt, amit a jogszabályok előírnak, és továbbra is ártanak maguknak, az országnak és a gyermekeknek. De azt is vállalhatják, hogy nem hajlandók tovább a NAT-nak és a kerettanterveknek megfelelően tanítani, nem követik pontosan az egyetlen (nagy valószínűséggel rossz) állami tankönyvet, nem állítják fel az összes tanuló számára ugyanazt a követelményt, ha kell megrostálják az előírt tananyagot, és ezzel valójában elérhetővé teszik, hogy a tanulók többet tanuljanak meg értelmesen. Az tehát a kérdés, hogy a jogszabályokat, vagy a lelkiismeretüket és legjobb szakmai meggyőződésüket követik-e.
Ma is az utóbbit teszik nem elhanyagolható számban pedagógusok. Aki így tesz, annak számolnia kell azzal, hogy esetleg az iskolai vezetők, a fenntartó képviselői, vagy a minősítési bizottság tagjai minimum rossz szemmel néznek rá, de akár egzisztenciális fenyegetettség is lehet az eredmény. Az elszánt pedagógus azonban ilyen esetben kiáll az igazáért. Nem védekezik, hiszen ő egy egész szakma tudományosan és hatalmas mennyiségű tapasztalattal megerősített szabályait tartja be, és az őt értelmetlen munkára kényszerítők vétenek az emberek, az ország, és elsősorban a gyerekek ellen. Felfogja, hogy elveszítheti az állását – bár ennek a mai pedagógushiányos helyzetben kicsi az esélye – és családja sínyli meg a magatartása következményeit. Ám inkább vállalja, hogy így néz a szemébe gyermekeinek és unokáinak, mint hogy valamikor majd meg kelljen magyaráznia, miért tolta egy értelmetlen oktatáspolitika szekerét.
És persze vannak, akik már azzal sem értenek egyet, hogy ártanak az országnak, az embereknek, a gyerekeknek és a fiataloknak; a lázadás, a „parancsmegtagadás” meg aztán igazán idegen tőlük. Szívesen vitatkoznék velük, de valójában nem hozzájuk szólok. Csak ahhoz, akinek elege van abból, hogy valami olyat tesz, amit nem szabadna.
Bátorságot senkin nem lehet számonkérni. Nem indítható mozgalom egy polgári engedetlenséggel összefüggésben. Ez az írás csak kimondja azt, amit már régóta meg kellett volna fogalmazni a tisztességgel, a lelkiismerettel és a szakmai becsülettel kapcsolatban. Tegyétek azt, amiről úgy érzitek, hogy tennetek kell.

8 megjegyzés:

  1. Egyetértek Pistával. Megint. Holnap beszéljünk erről!
    Kiegészítésként megjegyzem, hogy a NAT elképesztően zavaros históriáját nemrégen összeszedtem és megírtam.
    Ld. victora.blog.hu !

    VálaszTörlés
  2. Mindenekelőtt, kezdjük el behajtani a kintlevőségeinket! A www.nedolgozzingyen.hu -n ezt kezdtük a PDSZ-ben összeszedni, de van itt még mindenféle más fontos infó is. A sztrájkjoggal kapcsolatban sok teendő van, mert a jelenlegi törvénnyel meg lehet akadályozni jogszerű sztrájk megszervezését. Ez történik most is. Minden alapunk megvan arra, hogy ez ügyben nemzetközi bírósághoz forduljunk, és ezt meg is kell tenni, addig azonban fontos lenne minél több jogvitát indítani az eddig ki nem fizetett többletmunkák miatt, és van a munka letételének a sztrájkon kívül más legitim módja is. Kérdés azonban, hogy hányan csatlakoznának, mikor az utcára is egyre kevesebben mennek ki.

    VálaszTörlés
  3. Tisztelt Nahalka úr! Mit tegyen az a magyar/matematika szakos általános iskolai tanár, aki szeretne a lelkiismerete szerint cselekedni, differenciálni, értelemes dolgokat tanítani, de a KÖZPONTI FELVÉTELIN nem azt kérik számon. Tisztesség? Nem készítem fel a diákjaimat, mert nem értek egyet ezzel a rendszerrel? Mit tanácsol nekünk, akik állandóan mérésekkel vagyunk ellenőrizve?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs már központi felvételi, középszinten középfokú érettségi van, ami kompetenciaközpontú. Nekem az a meggyőződésem, hogy még a mai érettségire is csak egy egészen más pedagógiával lehet igazán jól felkészíteni. Ma a matematika érettségire való felkészítés nagyon sok matematika tanár esetében a feladattípusok begyakorlása. Ezzel lehet eredményt elérni, de talán elfogadható, hogy mégsem ez az igazi.

      Törlés
    2. Kedves István, a középiskolai bemenetnél van központi írásbeli felvételi. Ha jól értem, a fentebb hozzászóló (mivel általános iskolai tanár) erről beszélhet. Mit tehetünk ott, ahol a gyerek gimnáziumi felvétele múlik azon, hogy rostáltam, vagy nem? Végigrohanunk a tananyagon, mert nem merünk kockáztatni, hogy pont azt fogják kérdezni a felvételiben, amit esetleg kihagytunk... Elmélyítés? Érezzük, hogy nincs igazán rá idő. Hiába a lelkiismeretem, nem tudom, melyik ujjamat harapjam inkább...

      Törlés
    3. Valóban, középiskolákba van felvételi. Nem voltam elég körültekintő, azt hittem, a felsőoktatásba történő felvételről van szó. De a középiskolai központi felvételi még egyértelműbben kompetenciaközpontú. Sok ilyen matek feladatlapot láttam. Az azokon szereplő feladatok megoldásához - ebben 100%-ig biztos vagyok - nagyon kevés az, ha végigmegyek a tantervben és a tanmenetemben rögzített leckéken. Éppen, hogy a felvételi sikerhez szükséges a gondolkodtatás, a differenciált fejlesztés, és napestig sorolhatnám. De ez nem jelenti azt, hogy azzal a szelekcióval, aminek a legfőbb eszköze az ilyen felvételi, magam egyetértenék. Sőt, nagyon nem értek egyet. Pusztán azt szerettem volna megmutatni, hogy teljesen hibás az az érvelés, amely a felvételikre (vagy akár az érettségire) hivatkozva szeretné legitimálni a ma már adaptivitásukat teljesen elveszített módszereket, eljárásokat, tananyagokat és egyéb rekvizítumokat.

      Törlés
    4. Kedves István! Nem értek egyet Önnel. A nyolcadik osztályos központi matematika felvételi nem kompetencia központú szerintem. (A hatodikos inkább.)Egyértelműen a tananyag minden területét számon kéri, a legapróbb részletig. Sokféle módszerrel, eljárással dolgozom, de a tananyag egyetlen részletét sem hagyhatom ki,mert nem tudom, hogy mit fognak kérdezni. A differenciált fejlesztés abban tud megnyilvánulni, hogy a diákjaim képességeit, lehetőségeit,szorgalmát felmérve van, akivel a nehezebb típusokat meg sem próbálom megoldani. Ez persze nem differenciálás a szó valódi értelmében, inkább praktikus(?) megoldásnak nevezem ebben a lehetetlen helyzetben. És ha már a differenciált fejlesztésnél tartunk, akkor kérdezem, hogy 32 diákkal ezt hogyan lehet jól megoldani matematika órán, amikor gyakorlatilag minden órán új anyagot kell megtanítani. Olyan könnyen írják le ezeket a szavakat: DIFFERENCIÁLÁS, EGYÉNRE SZABOTT OKTATÁS. Szeretnék már erről jó gyakorlatot látni MATEMATIKA ÓRÁN! Nem válogatott gyerekekkel és nem egy bemutató órán kényszeredetten. Tanított Ön az elmúlt években matematikát felső tagozatosoknak egy egyszerű általános iskolában, hogy ennyire biztosan tudja, hogy mi a felvételi követelmény?
      Egy tavalyi kompetencia alapú? feladat:Az alábbi ábrán az f félegyenes az ABC háromszög B csúcsánál lévő belső szög szögfelezője, a g félegyenes az A csúcsnál lévő külső szög szögfelezője, a P pont az AC oldal és az f félegyenes metszéspontja. A g és f metszéspontját Q jelöli. A P és Q pontok úgy helyezkednek el, hogy PQ = AQ. Az ábrán megadtuk a Q pontnál lévő egyik szög nagyságát...

      Törlés
    5. Fejben rajzolni tudni kell. Leírás alapján. Erre lett volna Jókai mint kötelező olvasmány, meg a szerkeszteni tudás. De ha szemét akarok lenni, akkor tessék Euklidészt fordíttatni, és fel fog vetődni az összes létező kérdés közben, ami a megértéshez kell.

      Törlés