tag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post876913702618824562..comments2023-12-17T15:29:52.262-08:00Comments on Nahalka István blogja: Az oktatás tartalmi szabályozásának centralizálásaNahalka Istvánhttp://www.blogger.com/profile/15935189898919211710noreply@blogger.comBlogger27125tag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-33737602722679759682011-01-11T01:58:03.466-08:002011-01-11T01:58:03.466-08:00Általában egyetértek Asztalos Gyurival. Ott van go...Általában egyetértek Asztalos Gyurival. Ott van gondom, hogy a pedagógus munkájában nem minden mérhető. A hatékonyság sok esetben sokkal később igazolódik. Fontosnak tartom persze a mérést, de csak a kvalitatív szempontok érvényesítésével együtt. Nincs ez jól végiggondolva. Amíg a pedagógusok fenyegetést éreznek akkor, ha minősítik a munkájukat, nem várható, hogy az így szerzett tapasztalatokat a saját munkájuk minőségének javítására fordítsák. A kreatívok hátrányba kerülése reális veszély.Szekszárdi Júliahttp://www.ofoe.hunoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-76832822663675375142011-01-10T07:50:59.599-08:002011-01-10T07:50:59.599-08:00István nekem úgy van, hogy egyik félévben 1 a mási...István nekem úgy van, hogy egyik félévben 1 a másikban kettő fizika órám van.Tíz évvel ezelőtt heti két óra volt nálunk 6.-7.-8. évfolyamon, most csak 7., 8. évfolyamon van heti másfél óra.<br />Az óraszámokkal is úgy van mint a fizetéssel: a megfelelő óraszám szükséges de nem elégséges feltétel a jó eredmények eléréséhez. Ha nem így lenne, akkor matekból is elég lenne heti egy óra, csak nagyon eredményesen kellene tartani.<br />Ha a hatékonyság nem is növekedne feltétlenül, de az eredményesség igen. Ha csak nem 0 a hatékonysága, mert akkor valóban igaz, hogy kétszer annyi idő alatt is ugyanannyit lehet megtanítani.<br />Nekem meg az a baj az eredményességhez mért fizetésemeléssel, hogy amíg nem tudjuk megfelelő módon mérni a tanárok hatékonyságát, -<br />(Pl. úgy mérnek, mint amiről a "másik terepmunkás" írt)- addig sokkal többet fogunk ártani mint használni.<br />Fura módon az is lehet, hogy a legkreatívabbak kerülnének hátrányba, hiszen egy kontraszelektálódott tanári társadalomban ők lógnak ki.<br />Asztalos GyörgyAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-8361290065987710022011-01-09T05:58:22.159-08:002011-01-09T05:58:22.159-08:00Egy pár évvel ezelőtt még több helyütt azt mondtam...Egy pár évvel ezelőtt még több helyütt azt mondtam, és azt is írtam le, hogy a természettudományos tantárgyak óraszáma tekintetében (egészen pontosan itt az arányról van szó) még elég jól állunk, az OECD országai között benne voltunk az első egyharmadban. Nem is értettem, miért szólnak olyan sokan, hogy alacsony az óraszám. Nem volt igazán alacsony. Ma már ezt nem mondhatom, és nem írhatom. A múltkoriban néztem meg egy OECD statisztikát, és most már a harmadik harmadban vagyunk. Ezen valóban érdemes elgondolkodni.<br /><br />Vajon ha nagyobb lenne az óraszám, jobb lenne a természettudományos nevelés? Van, akinél igen, mert végre meglenne az ideje arra, hogy kiteljesedjék, igazán hatékonyan dolgozzék. Én attól félek (nincs konkrét vizsgálati eredmény a kezemben, nehéz is lenne vizsgálni), hogy a többség hatékonysága és eredményessége nem növekedne. Most nagyobb óraszámban menne ugyanaz a sikertelen oktatás. De még egyszer: elfogadom, hogy a tanárok egy részének nagyon jól jönne.<br /><br />És ugyanez a bajom a fizetéssel is. Azzal a különbséggel, hogy ha egy szakma szinte már megalázóan alulfizetett, akkor ott már közvetlen követelménytámasztás nélkül is kell fizetést emelni, mert már azt a gyenge eredményességű munkát sem fizetik meg (és ráadásul egyes területeken valóban javul a teljesítmény, szövegértés, hátrányos helyzetűek nevelése). De egyébként itt is igaz, hogy soha nem szabad lukas vödörbe vizet önteni.Nahalka Istvánhttps://www.blogger.com/profile/15935189898919211710noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-59654875211490733712011-01-09T02:50:42.731-08:002011-01-09T02:50:42.731-08:00Kedves István!
A pedagógusbérek értelmiségi átlagh...Kedves István!<br />A pedagógusbérek értelmiségi átlaghoz emelése nem elégséges, csak szükséges feltétel.<br />Knauszi jó helyzetképet ad a tanárok helyzetéről, lelki állapotáról.<br />A nem szakrendszerű oktatás, a szövegértésre nagyobb odafigyelés megtette a hatását. A természettudományokról:<br />Ha heti egy órában tanítom a fizikát, ha már nem 18, hanem 22 a kötelező óraszám és nincs energiám kísérleteket összeállítani. Ha szakkörre, korrepetálásra nincs pénz, akkor hogyan is javulhatna a helyzet.<br />Kész csoda, ha nem romlik, legalábbis az OECD átlaghoz képest.<br />Azt már nem is akarom ecsetelni, hogy mennyi energiát elvesz az a sokszor megalázó helyzet, ami hasonkorú barátaim között ér. Nyaralás, gyerekeim támogatása stb.<br />Ezek mind olyan tényezők amik a pedagógusok teljesítményét rontják.<br />Csak szajkózni tudom: Megfelelő bér, hogy a jók válasszák a szakmát, megfelelő képzés, és minden gyermek számára megfelelő oktatás.<br />A többi csak hab a tortán.<br />Asztalos GyörgyAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-29477900132038514692011-01-05T06:49:26.611-08:002011-01-05T06:49:26.611-08:00Lehet vizsgálni egy jelenlegi állapotot, és lehet ...Lehet vizsgálni egy jelenlegi állapotot, és lehet azt mondani, teljesen logikusan, szinte érvelni nem lehet ellene, hogy amit egy kezdő pedagógus keres, az éhenhalásra sem elég. Ez persze költőietlen túlzás, de az igaz, hogy egzisztenciát, családot alapítani ... erre valóban kis esélyt biztosít. Személyiségem kegyetlen oldala kész a válasszal: Emberek! Ha egyszer a társadalom ennyire értékeli ezt a munkát, akkor az annyit ér. Punktum. Az alacsony bérek növelik a kontaraszelekciót, a kontraszelektált pedagógus társadalom teljesítménye csökken, a csökkenő teljesítményért a társadalom relatíve még kisebb bért biztosít ...<br />Vajon ténylegesen így játszódtak le a folyamatok az elmúlt évtizedekben? Részben igen, részben nem. Tudunk mondani szakaszokat, amikor ez a pozitív visszacsatolási folyamat valóban működött. De volt egy 50%-os fizetésemelés is közben. A "társadalom" úgy döntött, többet hajlandó fizetni ezért a munkáért. Megállt a pozitív visszacsatolás által vezérelt folyamat? Nem tudjuk. Nem tudjuk megmondani például, hogy a PISA eredmények (egy részének) örvendetes javulása minek köszönhető. Kicsi a valószínűsége, hogy a fizetésemelésnek, mert a természettudományi és a matematika tanárok fizetését is emelték. Ott pedig nem javult a teljesítmény. Na de ez meg egy másik ellenpélda arra, hogy gátlástalanul működne a pozitív visszacsatolási mechanizmus: az 50%-os emelés után ugyan nem történt meg a bérek karbantartása, a "társadalom" ismét elfeledkezett a pedagógusokról, legalább a szövegértés területén mégis javult a teljesítmény. Lehet, hogy ebben a magyartanároknak volt nagy részük, de hát nyilván az ő fizetésük is kezdett reálértékben romlani. Akkor hogy van ez? Én tényleg nem tudom.Nahalka Istvánhttps://www.blogger.com/profile/15935189898919211710noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-15522331607824382022011-01-05T01:51:54.580-08:002011-01-05T01:51:54.580-08:00Szerintem a pedagógusokat nem felemelni kellene,ha...Szerintem a pedagógusokat nem felemelni kellene,hanem az arra (illetve a pályára) alkalmasakat szövetségesül megnyerni. Nélkülük nem lehet változtatni a rendszeren, viszont nagy a veszélye annak, hogy a reményüket vesztett pedagógusok boldogan menekülnek vissza a jelenlegi oktatási kormányzat által ígért áporodott, múlt század eleji biztonságba. A fizetés persze fontos, de nem hiszem hogy ebben a pillanatban ez lenne az alapkérdés.Szekszárdi Júliahttp://www.ofoe.hunoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-18954033320812199112011-01-04T01:21:03.911-08:002011-01-04T01:21:03.911-08:00Persze Péter nagyon fontos dolgot mond a "ped...Persze Péter nagyon fontos dolgot mond a "pedagógus panaszkultúra toposzairól" és az azzal való visszaélésről. Ugyanakkor nagy hiba lenne, ha relativizálnánk a pedagógusok válságos helyzetét. Nem hiszek abban, hogy bármilyen oktatási reformot komolyan végig lehet vinni a pedagógusok felemelése nélkül. A tanár szerintem egyszerűen attól fáradt, hogy sokat dolgozik. Nem feltétlenül csak az iskolában: el kell látnia a gyerekét, akit egyedül nevel, ki kell szolgálnia a férjét, aki pénzt keres, és/vagy neki is mellékállást, magántanítványt kell vállalnia, hogy meg tudjon élni. A munka súlypontja a munkahelyen kívülre helyeződik, ehhez képest viszont a munkahely (az iskola) is nagy terheket hárít rá. Közben nap mint nap át kell élnie, hogy iskolai munkája eredménytelen, ez ismét abba az irányba nyomja, hogy sikerélményeket az iskolán kívül keressen. Eredményesebb lehetne persze a munkája, ha folytonosan képezné magát, nyitott lenne az újra, de ehhez is idő, és főleg bizonyos relaxáltság lenne szükséges. Enélkül a továbbképzések csak kevéssé tudnak hasznosulni. És akkor még nem beszéltem arról, hogy mennyire alkalmasak a pályára azok, akik pedagógusnak mennek. Ezen a téren tragikus a helyzet.<br /><br />Hogy világos legyen: a pedagógusbérekről beszélek. Úgy gondolom, hogy ez nem mellékszál, hanem az oktatásról való gondolkodás alapja.knauszihttps://www.blogger.com/profile/11077570459280294579noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-80945466182920442152011-01-03T21:14:42.179-08:002011-01-03T21:14:42.179-08:00Péter utolsó mondata nem semmi! :-) De persze egye...Péter utolsó mondata nem semmi! :-) De persze egyetértek. Csak tovább fűzöm a gondolatot. <br /><br />Vajon a fáradtságnak, fásultságnak, kiábrándultságnak mi elsősorban az oka? Egyszer hallottam egy gazdaságpolitikai elemzést, hogy az emberek a helyzetüket (gazdasági helyzetüket) nem elsősorban akkor ítélik rossznak, amikor abszolút értelemben, valamilyen viszonyítási ponthoz képest alacsonyabb színvonal érvényesül, hanem akkor, ha stagnálást, vagy egyenesen romlást tapasztalnak (vagy ők így értékelik a helyzetüket). Mindig a változás és nem a helyzet számít. Ez így lehet az opktatásban, a pedagógusokkal is.<br /><br />A pedagógusok egy nagy része az elmúlt x év változásait (x-ről nem merek nyilatkozni) romlásként értelmezték. Ebben vannak abszolút romló tényezők is, pl. a 2002-es béremelés után a relatív bérszínvonal alakulása, de én úgy érzem, ez kevés lenne a kiábránduláshoz, fásultsághoz. A negatív dinamika két más területen volt talán jelentősebb: (1) nagyon sokan élték át, hogy romlik a pedagógiai hatékonyságuk, eredményességük, (2) a többség értékelése szerint romlott az oktatásirányítás, a munkafeltételek rendszere, mert olyan pedagógiai változások következtek be (a NAT-tól a buktatás kiküszöböléséig), amelyek szerintük negatív irányba tett lépések voltak. Az első tényező - sokunk véleménye szerint - a pedagógiai munkával szembeni elvárások minőségi átalakulásából, és egy nagy pedagógus réteg ennek való megfelelni nem tudásából következik. A második értékelésénél az egyéni látásmódok közti különbséget kell számításba venni.<br /><br />Én számos iskolát ismerek, amelyekben innovációs folyamatok zajlottak az ott dolgozó pedagógusok megelégedésére és főleg sikeres részvételükkel. Ott is tapasztaltam sok-sok kritikát, nem voltak elégedettek a helyzettel, de nem voltak kiábrándultak, fásultak, enerváltak. Sőt! De ők pozitívumként élték át, hogy készíthetnek helyi tantervet, hogy a buktatás helyett pedagógiai megoldásokat kereshettek és találtak, és ezekben az iskolákban a pedagógusok többsége nem érezte nyűgnek a munkát, sikereik voltak. <br /><br />Tegnap a VOSZ elnöke (azt hiszem az elnök volt) azt találta mondani, hogy Magyarországon gazdasági válság van, mert 2008-ban, 2009-ben összesen kb. 8%-kal csökkent a GDP, és hiába volt már tavaly is némi növekedés, és lesz 2011-ben, még nem értük el a világválság kirobbanása előtti szintet. És ezt egy gazdasági szakember mondja. Akkor ez most hogy van? Minden ország, amelyben az egy főre jutó GDP a 2007-es magyar szint alatt van, válságban van? Ha jól tudom, Kínával is ez a helyzet. Akkor Kína válságban van? Na neeeeee!Nahalka Istvánhttps://www.blogger.com/profile/15935189898919211710noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-90330748897487858782011-01-03T10:11:27.183-08:002011-01-03T10:11:27.183-08:00Kedves Mindannyian, néhány dolog a fáradt, kiégett...Kedves Mindannyian, néhány dolog a fáradt, kiégett és reményvesztett pedagógusokról. Mindenek előtt: nehéz lenne az oktatás belső folyamatival magyarázni valamit, amitől az egész ország szenved. Érdemes egy pillantást vetni az ország értéktérképére, a bizalom indexekre és más hasonló dolgokra, az egész ország rosszkedvű, zárt és másokra hárítja a felelősséget. Ebből a szempontból szinte mindegy, hogy mit csinál az oktatáspolitika. A másik: minden közszolgáltatás erősen lepusztulóban van, mert a kormányzásra való képtelenség minden eddigi kormányzati ciklus közös vonása volt. Érdemes orvosokkal, ápolónőkkel, vasutasokkal vagy önkormányzati tisztviselőkkel beszélgetni... Mindezek miatt az elmúlt húsz év komoly közoktatási modernizációs teljesítményei dacára is borzasztó a hangulat. Végül a régi nünükém: ha valami "magára hagyja a pedagógusokat" az a saját munkahelyük. Jenei Zsoltnak alapvetően igaza van abban, hogy az iskolának kell professzionálisan működnie ahhoz, hogy a pedagógusok profiként kezdjenek majd viselkedni. Ezért tartom rémálomnak azt az oktatáspolitikát, ami hazavágja az iskolaszervezetet, miközben ajnározza a pedagógusokat és a teljes közpolitikai píárját a pedagógus panaszkultúra toposzaira építi.Radó Péterhttps://www.blogger.com/profile/06732673212800870489noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-43203039044165560102011-01-02T20:39:17.101-08:002011-01-02T20:39:17.101-08:00Magamnak "volt szerencsém" tagjának lenn...Magamnak "volt szerencsém" tagjának lenni.Nahalka Istvánhttps://www.blogger.com/profile/15935189898919211710noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-53137208834452600042011-01-02T10:42:50.858-08:002011-01-02T10:42:50.858-08:00Ismeritek?
http://oktatas.magyarorszagholnap.hu/w...Ismeritek?<br /><br />http://oktatas.magyarorszagholnap.hu/wiki/A_KerekasztalZsolthttps://www.blogger.com/profile/10355322256271335877noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-61939377463692325952011-01-01T23:20:01.870-08:002011-01-01T23:20:01.870-08:00Bocsánat, egyszer már e blogon leírtam, de most mu...Bocsánat, egyszer már e blogon leírtam, de most muszáj még egyszer ide citálnom egy fontos, súlyos példát. Olyan "döntésekre" gondolok, mint amit - nekem úgy tűnik - ez a kormányzat meghozott az oktatási programcsomagokkal kapcsolatban. A "döntés" szót azért tettem idézőjelek közé, mert valójában szó sincs semmilyen konkrét döntésről, ami viszont mégis az. Arról van szó ugyanis, hogy a kormányzat lassú (rosszabb esetben gyors) elhalásra ítélte az oktatási programcsomagokat. Tudjuk, hogy azoknak van egy óriási problémájuk, nagyon drágák a családok által megvásárolandó eszközök. Egyszer-kétszer meg lehetett tenni, hogy a kísérletben résztvevők számára jelentős támogatással lehetett adni a tanulói eszközöket, ez a rendszer azonban nem fenntartható. Ötvenezer forintot nem fizethetnek az elsős gyerekek szülei egy tankönyvcsomagért. Ez egy világos probléma volt, nem is most, hanem már az előző kormányzat alatt is (nem jobbak a Deákné vásznánál). Senki érdemben nem kezdett vele semmit, most ez a vezetés sem. Nyilván egy komoly munkával át kellene alakítani a programcsomagokat, ez a TÁMOP-ba bőven beleférne, és ezután már csak olyan programcsomagokat szabadna gyártani, amelyeknek az eszközeit meg lehet vásárolni, vagy az oktatási büdzsében lehet a támogatásuknak helyet szorítani. De semmi ilyesmi nem történik, volt egy alibi pályáztatás az eszközök nyomdai előállítására, nyert egy konzorcium, a konzorcium talán azt hitte, hogy mégiscsak eladhatja a csomagokat ötvenezerért, nem tudom, de az biztos, hogy így az ügy el fog halni. Pár év, és nyoma nem lesz az iskolákban a programcsomagoknak. Ez is döntés, úgy, hogy nem döntök. A rendszert bontó, az entrópiát növelő döntések elszigeteltségükben is hatnak, ez szinte fizikai törvény.<br /><br />Vagyis valódi, az egészhez hozzányúló reformfolyamat kell, ám nem forradalmi módon, nem azonnal, nem rohammunkában, nem hebehurgya módon. Engem az sem zavarna, ha ezt egy kereszténydemokrata, konzervatív vezetés kezdené el. Ők nyertek a választásokon, nyilván a saját elképzeléseik szerint rendezik be ezeket a folyamatokat. De ha valóban érdemi fejlődést szeretnének, akár a saját értékeiknek megfelelően is, akkor szerintem nem fordíthatják vissza az oktatás szekerét. Nagyon nagy figyelmeztetés kell legyen számukra az olvasás PISA tesztben elért javulásunk, amiben - ezt nehéz lenne letagadni - biztosan nagy szerepe volt a programcsomagoknak, a magyartanítás korszerűsítésére tett lépéseknek, a kísérletezgetéseknek. Bár ez is alapos vizsgálatot igényelne.Nahalka Istvánhttps://www.blogger.com/profile/15935189898919211710noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-31813308916513212162011-01-01T23:16:29.355-08:002011-01-01T23:16:29.355-08:00Már régen nem a tartalmi szabályozás kérdéseiről v...Már régen nem a tartalmi szabályozás kérdéseiről van szó, de ez persze nem baj. Amiket írtok, azt én is nagyjából úgy látom, ahogy írjátok. Magam, kutatóként, elsősorban azt vizslatom, hogy miképpen írható le a helyzet, mi vezetett hozzá, magyarán mik az okok, hogy működik ez az egész hóbelevanc, hogy éppen az jön ki belőle, ami kijön. És mindig oda lyukadok ki, hogy van egy a történelem során kialakult rendszer, vagyis szabályoknak, kultúráknak, érdekeknek, és hasonló meghatározó társadalmi tényezőknek a rendszere, amelyek szavatolják együtt, egymással összekapaszkodva, hogy ez a mai magyar oktatás olyan legyen, amilyen. Na, ezzel egyelőre még nullát sem mondtam. De azt szeretném vele valahogy megfogalmazni, hogy csak olyan folyamatok vezethetnek sikerre, amelyek ehhez a szisztémához, valahogy az egészhez nyúlnak hozzá. Növeld a felével a pedagógus fizetéseket: ha nincs más változás, és többek között nem egy hosszútávú, valódi felemelkedést ígérő bérpolitika részeként tetted, pár év alatt elenyészik a növekmény, a rendszer megeszi a plusz forrást, érdemi változás nulla. Tiltsd meg alsó tagozaton a buktatást, az osztályzást: beépíted a rendszerbe azt a feszültséget, ami ezt az amúgy jámbor, szakmailag még elszigeteltségéről megfeledkezve alá is támasztható lépést diszkreditálja. Lépj előre (azt gondolod, hogy előre) azzal, hogy számos alternatív tankönyv legyen a piacon: a szakma értetlenül fogadja, és csak egy megfelelő színű kormány kell hozzá, hogy követelje az alternatívák számának csökkentését. Soroljam tovább? Elszigetelt kezdeményezések, egy ponton támadnak, fel akarnak mutatni valamilyen eredményt abban a rövid időben, amikor az adott hatalom valóban hatalmat gyakorol (ez egyébként jó, ha két év). Ezek a döntések csak gesztusok. Megmutatják a színt: "ilyenek vagyunk, mi ilyesmit akarunk", de nem alapulnak valódi helyzetelemzésen, és nem alapulnak rendszerben való gondolkodáson.<br /><br />Nyugodjunk meg, az oktatásra nem lesz sokkal több pénz. Amikor mégis lett (2002), az ország majd' beledöglött. Még egyszer ezt nem kísérli meg senki. A 22-24 heti óraszám továbbra is ennyi lesz (hiába csökkentik most két órával, a munka ugyanannyi marad). Ami megoldást hozhat, az azoknak a lépéseknek a megtétele, amelyek felszabadítják a pedagógust, és számos nevelésen kívüli feladatát egyszerűen eltüntetik, mondjuk érdemben csökkentik az adminisztrációt (ami állítólag sok, én ezt készséggel elhiszem). De ez is része kell legyen egy átfogó, valóban a rendszert átalakító változtatás-sorozatnak. Ennek nem kell egyszerre történnie, nem kell gyorsan történnie, sokkal fontosabb, hogy okos legyen. Nagyon alapos tényfeltáráson, helyzetértékelésen alapuló, és a tőlünk telő maximális pedagógiai, pszichológiai, szociológiai, politológiai... tudatossággal végig vitt folyamat. <br /><br />Ebben a tekintetben én nem is nagyon bánom, hogy ez a mostani oktatásügyi vezetés egyelőre nem tesz olyasmit, amivel valóban az egész rendszer alapjait változtatná meg. A tartalmi szabályozás központosítása ugyan már közel van ehhez, de úgy látom, ez még belefér a szokásos oktatási irányítások szokásos, ideológiavezérelt lépései közé, amelyek eliminálódnak, a rendszer kivédi őket. Ami sokkal nagyobb hiba, hogy ez a vezetés sem kezdi el, úgy tűnik, azt a hosszú távú, szakmailag jól megalapozott, a rendszer egészének változására figyelő reformfolyamatot, amire szükség lenne. És megvan a veszélye, hogy mégiscsak lesz ilyen, az alapokat is változtató politika, de ideológiavezérelten, nem adaptív módon. Én éppen ezért foglalkoztam a bejegyzéseimben a közoktatási törvény koncepciótervezetének átfogó, nagy kérdéseivel, mert ha ezekben - mindegyikben - egy visszaforduló, a modern pedagógia eredményeinek ellentmondó gondolkodásmód érvényesül, akkor az "materializálódva" (vagyis konkrét döntésekben megjelenve) évtizedekkel vetheti vissza a magyar oktatás fejlődését.<br /><br />Túl hosszú lett a szöveg, ezért folytatom egy következő hosszászólásban.Nahalka Istvánhttps://www.blogger.com/profile/15935189898919211710noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-50565796510634657252011-01-01T08:58:00.981-08:002011-01-01T08:58:00.981-08:00De a feltételek biztosítása a fenntartó (önkormány...De a feltételek biztosítása a fenntartó (önkormányzat, állam stb.) feladata. Ha agyon nyomorítják az intézményt, és az iskolavezetésnek nincs mozgástere (anyagi és személyi feltételek elégtelensége, öncélú bürokratikus követelmények, burjánzó, áttekinthetetlen jogszabályok stb.)akkor nehezen tudnak megszerveződni a közösségek. Nem mondom, hogy ez lehetetlen, de úgy tapasztalom, hogy egyre nehezebb. A kiábrándultság, kiégés, reményvesztettség nagyrészt erre vezethető vissza.Szekszárdi Júliahttp://www.osztalyfonok.hunoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-41334845353268921022011-01-01T06:45:35.579-08:002011-01-01T06:45:35.579-08:00Kedves István! Amit leírtam példának, azt én sem t...Kedves István! Amit leírtam példának, azt én sem tekintem irányadónak. Az egy szélsőség. Azért írom, mert napi élmények kötnek hozzá. A tudásgazdaság tekintetében meg dolgoztam olyan vállalatnál, (előző munkahelyem) ahol felvetett minket a pénz az eszközök tekintetében és nem mentünk vele semmire. Ez a példa amit írtam elég repetitív módszerű oktatást takar, de kegyetlenül hatékony. Kereskedelmi szektorban erre van szükség, itt a munkatársak közvetlenül nem értéket termelnek. <br /><br />De azt továbbra is állítom, hogy pár eleme a vállalati gyakorlatnak átültetve a közoktatásba beindíthatna pozitív folyamatokat. Komplex iskolai menedzsment és tudástár szoftvereket fejlesztenek, de nem használják őket. Nyilván drágák. De számos ingyenes megoldással egész jó tanéveket lehet tervezni és követni a munkát, majd értékelni a végén. <br /><br />Ahogy írod, a rendszer züllött és nem az egyes emberek benne. Akkor ebből az is következik, hogy egyes emberekre lehet építeni, az egyes közösségek erejében lehet hinni. A rendszer egészében reformálhatatlan. <br /><br />Hozzánk sok középiskola bejelentkezik, de vagy pénzt akarnak vagy pár diáknak gyakorlati helyet. Olyat még nem láttam, hogy hosszútávú együttműködés érdekelné őket, amiben tudás és módszerek átvétele lenne a közös érdek... pedig ezek mindig nagyon jól működnek, ahol működnek...<br /><br />Szerintem a jó iskola nem állami reformok eredményeképpen jön létre. Sokkal inkább helyi közösségek (működtetők, tanárok, szülők) jól kigondolt rendszerében fog kialakulni és fejlődni. Ehhez meg a korszerű menedzsment egyes elemeire is szükség van...<br /><br />BÚÉK!Zsolthttps://www.blogger.com/profile/10355322256271335877noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-18226480966784193142011-01-01T05:25:11.483-08:002011-01-01T05:25:11.483-08:00Egyetértek Asztalos Györggyel, a pálya évtizedek ó...Egyetértek Asztalos Györggyel, a pálya évtizedek óta kontraszelektálódik, ez téma volt már a 70-es években is. Azóta a helyzet tovább romlott. Számtalan oka van ennek, érdemes lenne egyszer ezeket is számbavenni.<br />Az aktuális oktatáspolitikai változás a konformoknak, a felelősséget a gyerekekre, szülőkre, az egész társadalomra, a médiára áthárítóknak kedvez. Ők azok, akik örvendeznek azon, hogy végre "rend és fegyelem" lesz az iskolában, és ismét megsüvegelik majd a pedagógusokat. (Pedig nem fogják!)<br />A pedagógusok alattvalói szerepbe kényszerítése beláthatatlan következményekkel jár. Egy alattvaló ugyanis csak alattvalókat tud nevelni, és a mai gyerekek ezt nem fogják hagyni. (Aki meg hagyja, az más módon sérül.)Szekszárdi Júliahttp://www.osztalyfonok.hunoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-34865505715188001772011-01-01T03:17:55.935-08:002011-01-01T03:17:55.935-08:00Már huszonöt éve tanítok. Dolgoztam kis faluban, l...Már huszonöt éve tanítok. Dolgoztam kis faluban, lakótelepen és elit suliban. Elolvastam a Mc Kinsey jelentést.<br />Az élenjáró rendszerek vizsgálata három különösen fontos tényezôt azonosított: annak biztosítása, hogy<br />1. a megfelelô emberek váljanak tanárrá, 2. eredményes oktatókká képezzék ôket, és 3. a lehetô legjobb oktatást<br />kapjon minden gyermek<br /><br />Sokszor leírták már, hogy nálunk az első és utolsó pont egyáltalán nem teljesül.<br />István azt írja, hogy máshol fognak hiányozni akkor a jó szakemberek, ha a pedagógusok között több lesz.<br />Egyik barátom, egy nagy szervízhálózatot vezet, két beosztotta is matematika- fizika szakos tanár. Mégis csak jó lenne, ha nálunk is, a jobbak választanák a szakmát, és ott is maradnának.<br />Nyalogatjuk sebeinket, és nem saját fejlődésképtelenségünket hibáztatjuk írja István.<br />Belülről úgy látom, hogy amíg Mc K. jelentés három pontjában nem lesz érdemi változás, ez pedig kormányzati döntéseket igényelne, addig folyamatosan megyünk lefelé a lejtőn.<br />Ez egy ördögi kör. Heti 22-24 tanítási óra mellett osztályfőnökként, családosként mennyi idő marad innovációra, szakirodalom olvasásra?<br />(Van-e arról adat, hogy hány pedagógus olvas rendszeresen szakirodalmat?)<br />Ha nem gondoljuk át a folyamatokat, ha a kontraszelektálódott pedagógustársadalomban, már nincs erőnk küzdeni vezetéssel stb, akkor nem megfelelően szervezett órákat tartva, egyre több kudarcélmény ér. És egyre fáradtabbak leszünk...<br />Júliának igaza van sokan örülnek majd annak,ha békén hagyják őket.<br />Nehéz kérdés ez a központi szabályozás kérdése.<br />Azt hiszem, István is pl. azt várná el, hogy a MC K. jelentés harmadik pontjának megvalósulása legyen központilag levezényelve. (Persze megfelelő előkészítés után.)<br />Végül is, ebben a rendszerben a pedagógusoktól elvárni,hogy mások legyenek, azt nem igen lehet.<br />Vannak jó példák, vannak különleges teherbírású emberek. Van aki kevesebb óraszámban tanít, vagy nincs családja stb. Ezek a kivételek.<br />Erre pedig egy rendszert nem lehet felépíteni.<br />Asztalos GyörgyAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-86194087143395292772010-12-31T09:57:16.487-08:002010-12-31T09:57:16.487-08:00Miért haragudnék? Teljesen igazad van, én sem gond...Miért haragudnék? Teljesen igazad van, én sem gondolom, hogy a pedagógustársadalom egységes lenne, sőt nagyon is differenciált. A gond valóban az, hogy az innovatív, újítani kész tanítók és tanárok nem túl népes tábora is egyre reményvesztettebb. S a rendszer alakulásának iránya olyan, hogy a jövőben várhatóan még kevesebb kedvük lesz bármit is tenni az aktuális széllel szemben. Én is rendkívül károsnak tartom a központi beszabályozás szándékát, a hierarchikus szemlélet visszaerőltetését, hiszen ez megöli a helyi kezdeményezőkedvet, gátolja az autonóm és felelős tevékenységet, és egyre kevesebb esélyt ad arra, hogy a pedagógusok a saját tanítványaik szükségleteit, figyelembe véve olyan iskolát működtessenek, amely megfelel az aktuális elvárásoknak.Szekszárdi Júliahttp://www.osztalyfonok.hunoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-41223045744076360952010-12-31T09:17:16.070-08:002010-12-31T09:17:16.070-08:00Juli, ne haragudj, részben ellent kell, hogy mondj...Juli, ne haragudj, részben ellent kell, hogy mondjak. A pedagógus társadalom egyáltalán nem egységes e szempontokból. Talán a többségre igaz, amit írsz, s amit Imre is. De van egy része a pedagógus társadalomnak, amely már másmilyen. Az a baj, hogy a helyi tanterv készítése lehetőségének a csökkentésével az ő lehetőségeik jelentős mértékben szűkülnek. A régi rendszerben (a még jogilag érvényesben) megtehette az iskola, hogy választotta a jó öreg központi kerettantervet, elfogadta helyi tanterveként, oszt kész. Vagyis az innoválni nem akarókat senki sem kényszerítette arra, hogy írjanak helyi tantervet, ha köll, ha nem köll. Megtehették azt, amit majd most mindenkinek kell tenni. Akkor szerintem most egy mindenki igényeit kielégítő rendszer válik olyanná, amelyben egy innoválni akaró kisebbség lehetőségei lényegesen beszűkölnek, a többieké pedig ugyanolyanok lesznek. Ez csakis egy dologgal magyarázható: a centralizálás szándékával. Ennyi, nem is akarom tovább ragozni. <br /><br />A pedagógus társadalom állapota pedig nyilván nagyon összetett kérdés. Én egyre fontosabbnak érzem ebben a tanítás sikerességének hiányát, aminek egyik oka a változtatásra való képtelenség. Fáradtak, kiábrándultak, motiválatlanok, mert begyűjtötték évek alatt a kudarcaikat, amelyekért nem a saját fejlődésképtelenségüket, hanem a környezetet, úgy általában a társadalmat, a médiát, a számítógépet, az erőszakos szülőket, és főleg a diákokat hibáztatják. Nem akarom bántani őket, mert ez az állapot sajnos szükségszerűen következett be, maga az egész szisztéma rossz számtalan pontján.Nahalka Istvánhttps://www.blogger.com/profile/15935189898919211710noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-29471885667673638482010-12-31T05:41:06.292-08:002010-12-31T05:41:06.292-08:00"Fáradt, alulfizetett" kiábrándult, nem ..."Fáradt, alulfizetett" kiábrándult, nem is feltétlenül alkalmas és egyáltalán nem motivált pedagógusok. Akiknek nagy része számára alapélmény tanítványai motiválatlansága és saját eszköztelensége. Mondjam azt, hogy a jelenlegi pedagógustársadalom nem kész és részben nem is képes arra, hogy például helyi tantervet, saját pedagógiai programot készítsen? Ezért sokan kimondottan örülnek a centralizációnak, megkönnyebbülten hagyják magukat infantilizálni. Ez pedig egyenesen tragikus, és az iskola iránti általános bizalmatlanság növekedéséhez vezet. Ami pedig a tankönyveket illeti, hihetetlen sok van belőlük, általában igen drágák, és elenyésző hányaduk alkalmas arra, hogy funcióját betöltse.Szekszárdi Júliahttp://www.osztalyfonok.hunoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-44843760306068098672010-12-31T03:34:23.226-08:002010-12-31T03:34:23.226-08:00Knauszival abszolút egyetértek.
Sokszor a kényszer...Knauszival abszolút egyetértek.<br />Sokszor a kényszer íratott helyi tantervet. Így a knauszi által említett problémák miatt sokszor a ctrl c,v billentyűk használata dominált.<br />Motiváció volt -a kényszer mellett -a szülők és pedagógusok mitoszai a szakmaiság helyett, mellett.<br />Ha van valahol szakmai potenciál, idő, ambíció, ott szerintem most is lesz lehetőség jobbat csinálni.<br />Asztalos GyörgyAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-40084563810155876192010-12-31T02:05:39.368-08:002010-12-31T02:05:39.368-08:00Miért kevés a helyi tanterv? István válaszát szere...Miért kevés a helyi tanterv? István válaszát szeretném kiegészíteni két dologgal.<br /><br />1. Fáradt és alulfizetett pedagógusok. Ez szerintem döntő, és bár lehetne részletezni, nem hiszem, hogy szükséges. Nemcsak arról van szó tehát, hogy miben szocializálódtak a pedagógusok, hanem inkább arról, hogy a tartalom helyi tervezése munkaigényes, és a tanárok jelentős részének vagy nincs erre energiája és ideje, vagy nem tartja igazán fontosnak.<br /><br />2. A tankönyvek. Az oktatás tartalmát sok tényező determinálja, de messze a legfontosabb ezek közül a tankönyv. (A helyzet nyilván tantárgyanként különböző.) Helyi tantervet lehet írni, hely tankönyvet legalábbis problematikus.knauszihttps://www.blogger.com/profile/11077570459280294579noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-78742481987366975112010-12-31T01:24:20.764-08:002010-12-31T01:24:20.764-08:00Kedves Zsolt! Persze, ezt így is lehet csinálni. A...Kedves Zsolt! Persze, ezt így is lehet csinálni. Az a kérdés, hogy mit akarunk. Ha bizonyos ismeretanyagot be akarunk vésni, vésetni, meg bizonyos rutinokat kialakítani, akkor tegyük ezt, amit ez a nagyvállalat tesz. Az iskolában kicsit (kicsit?) más a cél.<br /><br />Egyébként pedig szerintem a nagyvállalat is elgondolkodhatna azon, hogy mit szeretne. Ha a tudásgazdaságban ő pusztán egy máshol megtermelt tudás alkalmazója kíván lenni, akkor persze el lehet élni még ma is egy általad leírt oktatási rendszerrel, Magyarországon, és egy nem nagyon nagy versenyt produkáló ágazatban. Ha azonban nagy a verseny, és az nem is korlátozódik Magyarországra, akkor már felmerül egy tartalmasabb, maradandóbb tudást eredményező képzési rendszer kialakításának szükségessége. Ha pedig a vállalat paradigmaváltást akar, vagyis a tudás alkalmazójából a tudás termelőjévé akar válni, akkor pedig az, amit leírtál, működésképtelen. A tudásgazdaság efelé halad.<br /><br />Szóval, ha nem haragszol, én nem tekinteném irányadónak az oktatás számára azt, amit leírtál.Nahalka Istvánhttps://www.blogger.com/profile/15935189898919211710noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-264643824496087002010-12-30T11:20:09.968-08:002010-12-30T11:20:09.968-08:00Akkor most azt kell leírjam, hogy a nagyvállalat, ...Akkor most azt kell leírjam, hogy a nagyvállalat, ahol dolgozom, előrébb jár kicsit módszerekben, mint a közoktatás. Nálunk úgy áll össze az "iskola", hogy tudnunk kell előre vagy egy évre mit és mikor oktatunk, és hogyan (terem vagy eLearning). A tematikákat és kézikönyveket éves szinten frissen kell tartanunk. A képzésekről a %-os részvételt, a visszajelzéseket (az oktatót mérő kérdőívek eredményét) és ha van teszt, akkor azok eredményeit minden hónap elején le kell tennünk az igazgatónk asztalára. 5200 munkatárs van, 199 tananyag és vagyunk rá négyen. (Az oktatók külső cégek emberei vagy a mi menedzsereink). A mi "intézményi mechanizmusunk" pedig egyszerű: ha nem csináljuk, akkor kirúgnak. <br /><br />Így is lehet létezni! Nyilván nem a demagógia íratja velem ezt (nem gondolom, hogy egy nagyvállalat mintájára kellene közoktatást szervezni), de a tényt nem lehet megkerülni, hogy tanulságos minták sokfelé vannak a közoktatás számára....<br /><br />Nem lehetne végre a tanárokat tanításra használni és az adminisztráláshoz és menedzseléshez szakembereket felvenni az iskolákba? Ez előre menekülés lenne....Zsolthttps://www.blogger.com/profile/10355322256271335877noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-38259546580338452772010-12-30T08:36:57.703-08:002010-12-30T08:36:57.703-08:00István, nagyon fontos mindaz amit írsz, csak kiegé...István, nagyon fontos mindaz amit írsz, csak kiegészíteni szeretném néhány dologgal.<br />1. Egyszer meghallgattam Pillman Judit előadását, aki azt fejtegette, hogy a 2005 óta működő rendszerben a magyar érettségire való felkészüléshez szükséges lexikális tudás mennyisége nem csökkent, hanem nőtt. Mivel az érettségi követelmények a középiskola utolsó éveiben felülírják a tanterveket, a tartalmi szabályozás összegződő hatása kő keményen érvényesít valamit, amit a követelmények alkotói tudáskánonnak tartottak.<br />2. Egyetértek azzal, hogy - az általad leírt alapon és módon - központi tantervben rögzített "tudás" nem feltétlenül probléma. (Sőt, jól orientálhat abból a szempontból, hogy milyen "nyersanyag" alapján célszerű szélesebb értelemben rögzített fejlesztési célokat szolgálni. Azonban: a "tudáskánon" rögzítése a szabályozás módjának központosításával együtt már drámai, mert tényleg azzal az igénnyel lép fel, hogy kanonizáljon. Ez pedig nem csak értelmetlen, de kirekesztő is.<br />3. Szerintem a helyi tanterv szempontjából nem önmagában az a probléma, hogy kevés iskolában keletkezik valódi célokról szóló reflexió alapján, s még kevesebben működik belső intézményi szabályozó eszközként. A probléma az, hogy a legtöbb iskolában semmilyen olyan intézményi mechanizmus nem működik, ami lehetővé tenné, hogy az egymástól elszigetelt pedagógusok munkájából "iskola álljon össze". Ez azonban nem érv az ennek lehetőségét is felszámoló központosítás mellett; mint máshol már írtam, előre kellene menekülni és nem vissza.Radó Péterhttps://www.blogger.com/profile/06732673212800870489noreply@blogger.com