tag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post7927035811889814778..comments2023-12-17T15:29:52.262-08:00Comments on Nahalka István blogja: Rendet! De milyen rendet?Nahalka Istvánhttp://www.blogger.com/profile/15935189898919211710noreply@blogger.comBlogger102125tag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-30602067451977529542011-02-06T11:34:05.472-08:002011-02-06T11:34:05.472-08:00Kedves Kati!
Érdekes, hogy egy ilyen blog létreho...Kedves Kati!<br /><br />Érdekes, hogy egy ilyen blog létrehozását kezdeményezed, én jelenleg egy hasonló fórum, workshop jellegű megvalósításán dolgozom. Mindenképpen jelezni fogom, hogy mikorra datálható majd az első ilyen alkalom, szerintem teljesen nyitott lesz, úgyhogy elvileg bárki eljöhet.Tóth Tamás Májushttps://www.blogger.com/profile/12740281459125702517noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-21365322442988205502011-02-06T10:06:31.885-08:002011-02-06T10:06:31.885-08:00Kedves István!
A készülő könyvedről eszembe jutott...Kedves István!<br />A készülő könyvedről eszembe jutott egy Kosztolányi vers:<br />"Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.<br />Mindenki tudta és hirdette: ő volt.<br />Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt<br />s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt<br />a csönd s ahogy zengett fülünkbe hangja,<br />mint vízbe süllyedt templomok harangja<br />a mélybe lenn s ahogy azt mondta nemrég:<br />'Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék',<br />vagy bort ivott és boldogan meredt a<br />kezében égő, olcsó cigaretta<br />füstjére és futott, telefonált:<br />a homlokán feltündökölt a jegy,<br />hogy milliók közt az egyetlenegy."<br />Valahogy így szép világ. Érdeklődéssel várom a könyvet.<br />Nekem mindig nagy élmény osztályomat más órákon meglátogatni, hiszen jó látni, hogy aki nálam a fizika órán butuska, az pl. milyen szépen gitározik.<br /><br />Gyakorló pedagógusként nekem mindig magamat a legnehezebb legyőzni.<br />Tiszteletet várnék a tanítványoktól. Szeretnék szakmai sikereket elérni, szeretnék okos eszmecseréket folytatni, szeretnék versenyekre felkészíteni.<br />Le kell győzzem magam, mert a vágyaim nem írhatják felül a realitásokat.<br />A gyerekek olyanok amilyenek, és ebből kell kiindulni. Ahol vagyok ott kell alkalmazkodnom a lehetőségekhez. Azt hiszem, hogy ez sokkal könnyebb ott ahol jól nevelt gyerekekkel találkozik az ember és sokkal nehezebb de legalább is más ahol szétesett családok mindenből kiábrándult gyerekeit kell nevelni.<br />Más más eredményeknek kell örülni.<br />A hozzáadott értéket pedig főleg az Égben mérik. <br />Asztalos GyörgyAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-62426086834207714602011-02-06T07:39:47.424-08:002011-02-06T07:39:47.424-08:00Kedves Kati!
Maradjunk a tegezésnél, ez itt így s...Kedves Kati!<br /><br />Maradjunk a tegezésnél, ez itt így szokás, és hadd legyek én most a szokások "rabja". Szóval, semmiért nem kell mentegetőzni. Amint látható, Fehér Péterrel igazán másképpen gondolkodunk. Ettől én még őt ugyanúgy szeretem, és tisztelem, ha nem jobban, mint azelőtt, és nagyon drukkolok neki, hogy az IKT területen, de minden más számára fontos területen is sikerei legyenek. Ez most ugyan kicsit (nagyon) nyálasra sikerült, de tényleg így van. Veled kapcsolatban meg aztán igazán nem sok minden merülhetett volna fel bennem, ha "olyan" is lennék, tehát egyáltalán nem kell szabadkozni. Én nagyon sokszor vagyok úgy, hogy írok, írok, és a végén már szinte magammal sem értek egyet, s csak azt konstatálom, hogy minden összezavarodott. Ami itt számomra üdítő, nagyon jó volt, s remélem, lesz a jövőben is, az az, hogy végig korrektül, érvelve vitatkozott mindenki. <br /><br />Ahogy öregszem, én egyre kevésbé a meggyőzés érdekében vitatkozom, hanem két másik okból: egyrészt azért, hogy én jobban értsem a dolgokat, másrészt azért, hogy kiderüljön, hol húzódnak az alapvető fogalmi ellentétek. Mi az az utolsó pont, ahol már nem számít semmilyen érv, az dönti el csak, hogy miért van két ellentétes vélemény, hogy az egyik ebben hisz, a másik abban. Ha ilyen pontot érek el egy vitában, az nekem nagy megnyugvás, mert azt gondolom, hogy ezzel mindketten (minden vitatkozó) teljesítettük, amit emberileg lehet. Irtózom a címkézéses, érvek nélküli vitától, hiszen az nem is vita, ezért fejeztem be a vélemény írást az [origo]-ban megjelent cikkem kommentjeire.<br /><br />Úgyhogy, ha lesz is új saját blogotok, kérlek benneteket, maradjatok itt is.Nahalka Istvánhttps://www.blogger.com/profile/15935189898919211710noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-9104419361427469642011-02-06T03:30:12.093-08:002011-02-06T03:30:12.093-08:00Kedves Tóth Tamás Május,
Kicsit most eltérek a bl...Kedves Tóth Tamás Május,<br /><br />Kicsit most eltérek a blogbejegyzés tárgyától, bár ez itt már annyira nem meglepő. :-) Bevillant valami az agyamba, és kíváncsi vagyok a véleményedre. <br />Miközben azon gondolkodtam, amit írtál magadról és a kultúrádról, meg azon, amit én írtam ugyanerről, az az érzésem támadt, milyen kár, hogy ez nem folytatódhat. Pedig egy ilyen párbeszédnek lenne értelme, szerintem. Tehát mi lenne, ha létrehoznánk mind a ketten egy (közös vagy saját, azt nem tudom) blogot (ajaj, ha ezt leokézod tényleg meg kell csinálnom azt a blogot :-). Feldobnánk mindig egy közös témát (pl. rend, szabadság, gyerek, gyereknevelés, tisztelet stb.), ezután te leírnád, hogy gondolkodtok ti/ te erről, én, pedig leírnám, mi/én mit gondolunk róla. Persze ebben benne lennénk mi is, az, hogy szerintünk milyen a kultúránk. És, ha elég türelmesek leszünk, lehet, hogy lesz olvasónk is, akik megosztják velünk véleményüket, és akkor az is kiderül, hogy az én, vagy a te kultúrád sem annyira homogén, de lehet, hogy nem ez derül ki, hanem az, hogy nem is vagyunk annyira különbözőek. Ennek az egésznek pedig az lenne az értelme, hogy kiderülne (itt is) tudunk beszélgetni, és kitisztulna a kép, mások vagyunk, de mégsem, talán meg is ismernénk egymás kultúráját stb. És ha ez az egész nem világos számodra, megértem, mert már én is kezdem elveszíteni a saját fonalam.:-) De azért kíváncsi vagyok a véleményedre. Mit gondolsz? Van értelme?<br />Üdv, Domonkos KatiDKhttps://www.blogger.com/profile/08662304116545789675noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-9274915702567122372011-02-06T01:51:56.835-08:002011-02-06T01:51:56.835-08:00Tóth Tamás Májusnak pedig azt szeretném üzenni, és...Tóth Tamás Májusnak pedig azt szeretném üzenni, és sajnálom, hogy a legutóbbi hozzászólásomból lemaradt (pedig akartam, csak rövid az eszem:-), tehát hogy köszönöm a személyes megjegyzését. Mert most már látom őt a sorok között, és így könnyebb megértenem a hozzászólásait is. :-D<br />És tudom, nincs sok közöm hozzá, de láttam a blogját, és olyan szívesen olvasnék még hasonló példákat az ő kultúrájáról (Nekem /is/ sokat segítene). Szerintem a blogja erre kiváló eszköz lehet, ha nem az, akkor egy másik. A lényeg az, hogy "követném"! :-)DKhttps://www.blogger.com/profile/08662304116545789675noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-37333764970297997022011-02-06T01:44:00.033-08:002011-02-06T01:44:00.033-08:00Kedves Nahalka István,
Sajnálom, hogy az én hozzás...Kedves Nahalka István,<br />Sajnálom, hogy az én hozzászólásaim is lehetővé tették a vita „összekócolását”. Nem ez volt a szándékom! De mostanában egyre inkább „kiakadok” attól a szemlélettől, hogy azt nézzük, miben különbözünk, miben vagyunk szerintünk jobbak, többek, szebbek a másiknál. És ahogy öregszem, egyre nehezebben viselem azt is, hogy nem tanulunk meg vitázni, érvelni (És vállalom a virtuális megkövezést, de szerintem ez is az iskola feladata, mert nincs más.). Azt hisszük, a vitának az az értelme, hogy legyőzzük a másikat, vagy ráerőltessük mindenben az akaratunkat a másikra (mondom én :-), pedig sokkal inkább az, hogy megismerjük egymást, megtaláljuk a közös pontokat, megegyezzünk (nem kell mindenben, de mégis valamiben), és úgy menjünk tovább. <br />És most már azt is tudja, minek vallom magam. Nem mintha lenne bármi értelme, mert én sem vagyok híve a címkézésnek, csak nem akartam félreértést, ráadásul nem szégyellem azt, ami vagyok, azt viszont nagyon szégyellem, hogy nem mi keressük az egyetértést, és nem mi viszzük az „együttnevelés” zászlaját (Na ez utóbbi is kijött belőlem, de ezért a mondatomért is vállalom a virtuális megkövezést, nem mintha bárkit érdekelne ez a mondatom.:-). Remélem sikerült összefésülnöm a hozzászólásaim lényegét! :-)<br />Maradok őszinte híve!<br />Domonkos KatiDKhttps://www.blogger.com/profile/08662304116545789675noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-22270887128608299312011-02-05T02:33:01.924-08:002011-02-05T02:33:01.924-08:00Hát én ezért a blogért, de különösen ezért a vitáé...Hát én ezért a blogért, de különösen ezért a vitáért megszavaznék Nahalkának valami nagydíjat. Gratulálok, Pista, hihetetlen türelemmel és odafigyeléssel keresed a kölcsönös megértés lehetőségeit!knauszihttps://www.blogger.com/profile/11077570459280294579noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-63017355212703431812011-02-05T02:11:19.207-08:002011-02-05T02:11:19.207-08:00@FP: Azért nem Japánnál világosodtam meg, mert itt...@FP: Azért nem Japánnál világosodtam meg, mert itt van két álláspont: (1) Japán oktatási rendszerének működésében lehet akár sok minden is releváns a számunkra, (2) Japán oktatási rendszere nem lehet mérvadó mert autoriter természetű. Mindkét állítás így még elnagyolt, nem is mondanak ellent egymásnak tökéletesen, mindkettőben (pontosabban a lehetséges továbbgondolásaikban) van elfogadható elem számomra.<br /><br />Lehet, hogy írok a mérés problémáról. Három dolog tart egyelőre vissza:<br /><br />1. A könyvem, nem akarom lelőni a poénokat.<br />2. A dolog nagyon erősen matematikai, kevéssé illik a blog műfajhoz.<br />3. Nem igazán oktatáspolitikai vonatkozású, legalábbis egyelőre.Nahalka Istvánhttps://www.blogger.com/profile/15935189898919211710noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-50112315350616241202011-02-05T00:07:58.378-08:002011-02-05T00:07:58.378-08:00Kedves Istvan!
Tobbet tenyleg nem szolok hozza, c...Kedves Istvan!<br /><br />Tobbet tenyleg nem szolok hozza, csak egy gonosz kerdes:<br /><br />>Japán, meg az autoriter iskolák eredményessége >számomra nem mérvadó. (TTM)<br /><br />miert nem itt vilagosodtal meg? neki tobb joga van ezt leirni?FPnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-56127918009268963062011-02-05T00:01:09.314-08:002011-02-05T00:01:09.314-08:00István!
Nincs kedved egy másik blogbejegyzésben i...István! <br />Nincs kedved egy másik blogbejegyzésben is leírni, összefoglalni ezt: http://nahalkaistvan.blogspot.com/2011/01/rendet-de-milyen-rendet.html?showComment=1296888472541#c7463322279505319839<br /><br />Nekem nagyon tetszik a benne megfogalmazott gondolat.<br /><br />Palócz Istvánpphttps://www.blogger.com/profile/03675019102424772601noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-1154213129587338572011-02-04T23:44:07.557-08:002011-02-04T23:44:07.557-08:00(Folytatás:)
És a haranggörbe! Létezik? Csinálni ...(Folytatás:)<br /><br />És a haranggörbe! Létezik? Csinálni persze lehet. Összeeszkábáltam (na jó, megengedem: mivel erre kiképeztettem, ezért korrektnek mondott fejlesztési folyamatban létrehoztam) egy tesztet a problémamegoldó képesség fejlettségének mérésére. Tettem bele problémamegoldást igénylő feladatokat, egy közepes mintán (vagy akár nagyon) elvégeztem a mérést, kiderült, hogy a tesztnek piszok jó a reliabilitása, az itemek kiválóan differenciálnak (és tegyük fel, hogy minden egyéb követelmény is teljesül szépen), örömtáncot járok, így kell a jó teszteket fejleszteni. Már viszem is a tesztet az igazi méréshez, megoldja sok-sok gyerek a feladatokat, mindenkinek kiszámolom a pontszámát, elosztom a szerezhető maximális pontszámmal, és máris hozzá tudom rendelni a gyerekekhez a számot. A bűvös számot. Mert ha szám van, akkor már minden van. Dobom is be a számítógépbe, járatom az SPSS-t, és van nekem olyan haranggörbém, hogy ihaj.<br /><br />Lehet persze, hogy ennél még sokkal alaposabb vagyok, és nem is az itt leírt, a klasszikus tesztelméletnek megfelelő eljárásban, hanem valamilyen IRT (Item Response Theory) modellnek megfelelően produkáltam a számokat. Mindegy, ott vannak a számok, ott van a haranggörbe, lehet kérem használni.<br /><br />Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Az ilyen tesztek általában úgy fejlesztődnek, hogy a problémák, amik bekerülnek, döntő többségükben iskolai, intellektuális erőfeszítést igénylő, és bizonyos műveltségi területekről származó problémák. Az egyik gyerek ügyes ezekben, a másik nem. Igaz, van a problémáknak egy más csoportja, halmaza, amikben meg a másik gyerek ügyesebb. Talán világos ebből, hogy mit akarok mondani: az adott, általam kifejlesztett teszt, ami aztán automatikusan hozza nekem a haranggörbét, kedvez az egyik gyereknek, és hátrányos a másiknak. A teszt rosszul állapítja meg köztük a rangsort.<br /><br />De még ennél is cifrább a helyzet. Mert mondhatná valaki, hogy tegyünk be a tesztbe a legkülönbözőbb lehetséges területeket jól reprezentáló problémákat, vegyesen, a problémák reprezentálják az összes tudásterületet. Talán a legutóbbi megfogalmazás mutatja meg legjobban, hogy ez lehetetlen, hiszen akkor végtelen nagy tesztet kellene készítenünk. <br /><br />És talán már látható a végső konklúzió, amire ki akarok lukadni: valójában a gyerekek közötti sorrend a problémamegoldás tekintetében nem definiálható (tehát nem, hogy nem lehet meghatározni, hanem fogalmilag nem is létezik). Az egyik gyerek végtelen sok feladatban teljesít jobban mint a másik, a másik meg másik végtelen sok feladatban teljesít jobban, mint az első. Soha nem született definíció arra, hogy akkor milyen rendezés ("okosabb - butább") definiálható közöttük. Matematikai alapokon be is látható, hogy nem is lehet. Vagyis valójában haranggörbe sincs (ott ugye az x tengelyen sorba kellene tudni rendezni az adott képesség fejlettségi szintjeit).<br /><br />Nincs mese, a gyerekek a tudásaik szerkezetében, adaptivitásában, és ráadásul egy bonyolult mintázat szerint különböznek egymástól, és az összetettebb képességek (mint a problémamegoldás, de a pedagógia számára fontosak között szinte mindegyik) esetében - félő -, hogy még sorrend sem állítható fel közöttük, nemhogy nagyképűen a nagyságukkal (és nem csak a sorrendjükkel) is jelentéssel bíró számokat tudnánk hozzájuk rendelni.<br /><br />Őszintén szólva ezt nem nagyon akartam "kikotyogni" (egy könyv befejezése előtt állok e kérdés tekintetében), de itt és most muszáj volt (nem tudtam türtőztetni magam).Nahalka Istvánhttps://www.blogger.com/profile/15935189898919211710noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-36038742750148416822011-02-04T23:12:42.357-08:002011-02-04T23:12:42.357-08:00De muszáj valamit a differenciálásról is írnom. Ha...De muszáj valamit a differenciálásról is írnom. Haranggörbéről, az ész osztogatásáról, előbb és hátrébb állókról, differenciálásról volt itt szó több véleményben. <br /><br />Először is, minden tulajdonsághoz létezik egy különálló haranggörbe, és minden gyerek ezeken a haranggörbéken (azok x tengelyén) akár nagyon különböző helyeken helyezkedhet el. Ezért ha ránézek az osztályban a kölkökre, akkor nem azt látom, hogy ez a szőke, kék szemű egy (azaz egy) haranggörbe ezen helyén áll, az a fekete, barna szemű meg egy egészen más pontján. Sokksla inkább azt látom, hogy a szőke, kék szemű gyerek sok-sok-sok haranggörbe legkülönbözőbb helyeire kerül, és ugyanez igaz a másik tanulóra is. Ha ez elfogadható, akkor talán az is, hogy nincs előbb és hátrébb álló. Nincs jó képességű és gyenge képességű. Nincs erős és nincs gyenge. Éppen ezért a differenciálás alapja sem lehet a jó képességű - gyenge képességű, erős - gyenge (és különösen nem az okos - buta) megkülönböztetés. A differenciálás (hogy kinek-kinek számára milyen, őt optimálisan fejlesztő tanulási környezetet hozok létre) alapjául a sok-sok emberi képesség tekintetében mutatott fejlettségek mintázata szolgál. Ha a tanulási környezet tele van komplex, vagyis mindenki számára kapcsolódási lehetőséget, és saját előnyös tulajdonságai kamatoztatásának lehetőségét nyújtó tevékenységgel, és a motiválás is sikeres volt, akkor máris kész a differenciálás. <br /><br />Aki a gyerekeket csakis egy rangsorban elhelyezve tudja elképzelni, annak a differenciálás a könnyebb és a nehezebb feladatokat jelenti. Ő hátrébb van, adjunk neki könnyebb feladatot, nyilván nem lesz majd diplomája, de ha ügyes vagyok, akkor jó szakmunkás még lehet. Nem tudom, kinek mennyire "jön le", de ez a színtiszta diszkrimináció. A lehetőségét is elzárom annak, hogy ez a gyerek, aki most egy objektívnek gondolt, hiper-szuper teszten csak 32 százalékot, mélyen az osztályátlag alatt (vagy akár mélyen az országos átlag alatt) teljesített, kifussa magát, mégis érvényesüljenek más területeken esetleg meglévő nagyon is fejlett tulajdonságai, és akár diplomás, értelmiségi legyen. Nem lesz persze az mindenki, de miért a tanítónéni a második osztályban dönti el (könnyebb és nehezebb feladatok kiadásával, és ami a lényeg, valóban csak a nehézség tekintetében különböző feladatok kiadásával), hogy kiből mi lehet? (De folytatom.)Nahalka Istvánhttps://www.blogger.com/profile/15935189898919211710noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-74633222795053198392011-02-04T22:47:52.541-08:002011-02-04T22:47:52.541-08:00Nekem megvilágosodásom volt, amikor Tóth Tamás Máj...Nekem megvilágosodásom volt, amikor Tóth Tamás Május leírta a tízórais példát, és FP azt válaszolta, hogy na, ebben különböznek, számára (FP számára) ez nem opció. Úgy érzem, itt van a lényeg. Gondolom világos, hogy e tekintetben én mellszélességgel TTM-sal értek egyet. Már kezdtem elveszni az itt placcra került gondolatokban, az egyetértésekben és egyet nem értésekben, de ezzel helyre került számomra majdnem minden.<br /><br />Számomra is ez a lényeg: megtalálni, ahol csak lehet, a különböző kultúrák, világlátások, magatartási, viselkedési diszpozíciók, előzetes tudások között azt a hidat, ami összekapcsolja őket, ami új szintézist hoz létre köztük, s ami lehetővé teszi az értelmes együttműködést. Ez - vérmérséklet szerint: sajnos vagy nem sajnos - azzal jár, hogy feladjam azt az elvet, hogy léteznek abszolút értékek, mint például a magántulajdon, a másik embernek kijáró tisztelet, és minden más. Ha a gyerek nem hoz magával a családból bizonyos értékeket, amelyek viszont az iskolai nevelés során alapvetőek, szinte kiindulópontok, akkor nem az a reakció, hogy elítélem, elkezdem büntetni az érték nem megléte miatt bekövetkező tetteket, siránkozok, átmegyek egy elit suliba, elhagyom a pályát, hanem megpróbálom azt a bizonyos (amúgy általam is vallott) értéket kialakítani. Erről szól a nevelés.Nahalka Istvánhttps://www.blogger.com/profile/15935189898919211710noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-82287217803587589932011-02-04T06:49:09.461-08:002011-02-04T06:49:09.461-08:00> Megint úgy tűnik, hogy ezzel a szóval valami ...> Megint úgy tűnik, hogy ezzel a szóval valami hierarchiát akartok érzékeltetni, amit azzal puhítotok, hogy természetesen a tanárok részéről is feltétel nélküli a tisztelet. <br />Szerintem ennél fontosabb pl. a kultúra. Minden gyermek a kulturális szocializációja során érti és éli meg mi az a tisztelet például. Egy cigány tanulótól ezt nem követelhetitek meg. Az ő kultúrájában valóban meg kell szolgálni a tiszteletet.<br /><br />Kedves Tamás, Nem tudom, hogy ez a rész rám is vonatkozik-e, ezért válaszolok. Ha nem rám gondoltál írásakor, akkor bocs! <br />Tehát nem „hierarchiát szerettem volna puhítani”, hanem leírtam, hogy számomra mit jelent a tisztelet. Ha az amit leírtam puhításnak tűnik, akkor valószínűleg még mindig nem tudom gondolataimat írásban hatékonyan átadni (vagy tényleg puhítás a te szemedben). :-D <br />Tehát, szerintem is fontos a kultúra! Nem is várom el, nem is köteleznék senkit arra, hogy azt az utat kövesse, amit én, de az én „kultúrámban” nem kell megszolgálni a tiszteletet. Nekem ezt adnom kell, (és ez most egy kicsit Nahalka Istvánnak is írom), akkor is adnom kell, ha leköp. És természetesen álságos lenne azt mondanom, hogy a köpéssel egy időben megcsapott a szeretet és a tisztelet szele (utalva a késes példára, abban az esetben sem arra gondoltam volna, ej de tisztelem ez a gyereket)! Nem! Nagyon fájt, és utáltam őt (igaz nem mondtam, szerencsére), és nem írom most le, hogy legszívesebben mit tettem volna vele, de nem tettem semmi rosszat, csak leültem vele beszélgetni (Tudom bénán hangzik, de nem jutott akkor jobb eszembe). És nem azért tettem ezt, mert többnek, jobbnak, kevesebbnek, rosszabbnak tartom magam (Már ha a hierarchiád erre utalt. Egyébként nem vagyok szent, sőt rengeteg hibám van és nagyon undok, meg tiszteletlen stb. tudok lenni. Ez csak egy elv, ami mentén szerintem érdemes élni), hanem mert őt, az embert, legyen fehér, barna, keresztény, vagy Krisna- tudatú hívő, vagy tök mindegy mi, egyenlőnek tartom magammal, vagy magamat tartom egyenlőnek vele, ahogy jobban tetszik. Én ebben hiszek, és elfogadom, hogy te ezt másképp látod, de te is fogadd el, hogy én nem „puhítok” semmit, csak másképp látom!<br /><br /><br />> Csak megint a differenciált oktatás válik adaptívvá, mert lehet, hogy amit egy magyar tanulótól elvárhatsz, azt egy másik magyar, de cigány kultúrájú tanulótól nem, vagy fordítva.<br /><br />Ezt az elvet elfogadom, de természetesen az is igaz, hogy amit az egyik magyar, nem cigány tanulótól elvárhatsz, azt nem várhatod el egy másik magyar, nem cigány tanulótól stb (Tudom, hogy te is így gondoltad). És ez sem hátrányos megkülönböztetés, hadd utaljak itt FP-re: <br /><br />> A haranggorbe meg azt jelenti, hogy vannak, akik elobb alltak a sorban, vannak, akik hatrebb, amikor a tudast, kepessegeket, eszt osztogattak. Ennyi. Mindenkinek a sajat helyet kene megtalalni az eletben, es ott helytallni, produkalni. <br /><br />Tehát ez azt jelenti, hogy nem lehet minden tanulótól ugyanazt a tudást, képességet, észt ugyanazon ütemben, ugyanazon szinten elvárni! Ezért kell differenciálni, öndifferenciálni, hogy mindenki, attól függően, hogy "előbb, vagy hátrébb állt a sorban" megtalálja a helyét a világban, ha úgy tetszik a munka világában.<br /><br />Látja kedves Péter, Lassan már mindenben egyetértünk! :-DDKhttps://www.blogger.com/profile/08662304116545789675noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-69258162920581035562011-02-04T04:51:05.602-08:002011-02-04T04:51:05.602-08:00Kedves Tóth Tamás Május!
A "Mint a ti, sok te...Kedves Tóth Tamás Május!<br />A "Mint a ti, sok tekintetben, autoriter iskolaképetekben, ami jobbára rólatok szól." kitételben a többes szám rám (is) vonatkozik - ekkor ugyanis úgy illik, hogy reagáljak rá?Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-33403338258277003162011-02-03T12:47:42.632-08:002011-02-03T12:47:42.632-08:00Nekem viszont az On altal elmondott jo pedagogia n...Nekem viszont az On altal elmondott jo pedagogia nem mervado, mondhatnam, hogy elfogadhatatlan. Attol meg On hasznalhatja nyugodtan, sot eredmenyesen is.<br /><br />>diktatórikusan eldől, hogy minősíthetetlen az, >ami történt.<br /><br />Hat, a tarsadalom (hogy ne mondjam civilizacio) mar csak ilyen. Diktatorikus.<br />Van olyan orszag (tarsadalom is), ahol peldaul a torvenyek buntetik az egynel tobb gyereket. Ott hogyan fogadnak azt a hozzaallast, ha valakinek azert van 5-10 gyereke, hogy abbol eljen meg? Szoval eleg sokszinu a vilag... <br /><br />Errol most ez jut eszembe:<br />"Tömött villamos. Az egyik ülésen fiatal anyuka ül, ölében kisdeddel. Vele szemben egy öreg asszony. A gyerek folyamatosan a néni térdét rugdossa. Ő összehúzódik, de a csintalan gyerek újra és újra eltalálja. Amikor már nem bírja tovább, az asszony megszólal. Arra kéri a gyerek anyját, hogy fékezze meg csemetéjét, és esetleg magyarázza el neki, hogy nem illik öregeket összerugdosni tömegközlekedési eszközön. Az öntudatos anyuka azonban büszkén kihúzza magát, és így válaszol: "Maga csak ne szóljon bele, hogyan nevelem a gyereket. Az én kisfiam azt csinál, amit akar, mert liberálisan neveljük." Az asszony erre megszeppen, elhallgat, és tűri tovább az attakot. A jelenetet azonban végignézi egy bőrkabátos, rágógumit majszoló srác, aki éppen a vitatkozó felek mellett áll. Kiveszi a szájából a rágót, az öntudatos anyuka homlokára ragasztja, és a megdöbbent anyaarcba ezt a mondatot küldi: "Engem is liberális szellemben neveltek." Azzal leszáll a villamosról. Az utasok fetrengenek a röhögéstől."<br /><br />Szoval csak azt gondolom, hogy Onnek a sajat peldaja lehet merce, de nem mindenkinek az,aligha tudja mindkire rakenyszeriteni eme jo pedagogiat.<br />Tisztelettel.<br />(a magam reszerol ennyi eleg lesz, mar tul messze vagyunk a kiindulasi ponttol, nem akarom tovabb szetoffolni a bejegyzest.)FPnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-36383666126817159982011-02-03T11:52:56.924-08:002011-02-03T11:52:56.924-08:00Akkor erre leírok egy személyes példát, ez nagyon ...Akkor erre leírok egy személyes példát, ez nagyon jól tükrözi, hogy miért teljesíthetetlen eleinte egy elvárás, hogy hogyan viszonyul ezekhez egy iskola, és hogy hogyan oldja meg a jó pedagógia. Még a tisztelet viselkedésmechanizmusa is leszűrhető.<br /><br />Általános probléma azokban az osztályokban, ahol integrált oktatás folyik, azaz cigány tanulók nem cigány tanulókkal alkotnak közösséget, hogy a cigány tanulók elveszik a többiek uzsonnáját, vagy bármit, amit otthonról hoztak. Ez, a többiek kulturális konvenciói alapján elfogadhatatlan, felháborító, rengeteg konfliktusra, agresszióra adhat okot. A cigány családokban, (amilyenben pl. én is több mint 2 évig éltem) az a „normális”, hogy amink van, az közös, ahhoz bárki hozzáférhet, legyen az étel, pénz, vagy bármi más. Ha nem így van, azt előre tisztázzuk. Na most, mivel általában a cigány tanulók kevesebben vannak egy ilyen osztályban a többségi kultúra érvényesül, és diktatórikusan eldől, hogy minősíthetetlen az, ami történt. <br /><br />A jó pedagógia ez esetben, ami meg is valósult, hogy volt egy olyan nap, vagy több, mikor előre megbeszélten az aznapra hozott uzsonnát a gyerekek kitették egy asztalra és mindenki azt vehette el, amelyiket akarta. A tanár elmondta, hogy ez annál a bizonyos gyerkőcnél és családjában, kultúrájában így működik, a gyermek is elmondta, hogy ez tényleg így van, mesélt róla. Aztán a tanár elmagyarázta mindenkinek, hogy az ő kulturális szférájában ez nem így megy.<br /><br />A cigány tanulók ezt elfogadták, képzeljétek el, de csak annak köszönhetően, hogy megmutathatták szokásaikat, hogy egyenlő félként kezelték őket, hogy nem arról szólt az egész, hogy jó, vagy rossz, ahogy viselkedik a gyerek, vagy amit csinál. <br /><br />A differenciált oktatás nem diszkrimináció. Épp ez ellenkezője, a homogenizálás lehet szerintem hátrányos, megkülönböztetésében.<br /><br />„…akiben ez nincsen benne a nevelesbol kifolyolag, abban nem lesz mit indukalni. Mert nem is tudja, mi az a tisztelet.”<br />Hát épp ezt magyarázom, hogy épp azzal kéne érdemlegesen foglalkozni etekintetben, aki nem ismeri a tiszteletet.<br /> <br />„Valaki mas meg korabban azt irta: szeresd felebaratodat? Hm?”<br />A szeretet és a tisztelet más dimenziókban mozognak, de valószínűleg összetartoznak bizonyos tekintetben.<br />Én például előbb szerettem a szüleimet, mint tiszteltem őket, egyik tanáromat viszont eleinte egyáltalán nem szerettem, viszont tiszteltem valamilyen okból, s csak később szerettem meg.<br /><br />Japán, meg az autoriter iskolák eredményessége számomra nem mérvadó. A gyermek érték az én tekintetemben, nem egy manipulálható, futószalagon előállítható termék, akit önkényesen ráncigálhatunk a tekintélyelvűség kétes útjain.Tóth Tamás Májushttps://www.blogger.com/profile/12740281459125702517noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-227886687052742192011-02-03T10:57:18.966-08:002011-02-03T10:57:18.966-08:00Kedves Tamas!
Valamiert ugy erzem, nagyon-nagyon ...Kedves Tamas!<br /><br />Valamiert ugy erzem, nagyon-nagyon durva, amit leir:-((<br /><br />>Egy cigány tanulótól ezt nem követelhetitek >meg. egy magyar tanulótól elvárhatsz, azt egy >másik magyar, de cigány kultúrájú tanulótól >nem, vagy fordítva.<br /><br />Ketlem, hogy ezt igy el lehetne fogadni. Ez bizony hatranyos megkulonboztetes. Itt azonban ezt nem fogom reszletezni.<br /><br />>A tisztelet inkább egy érzés, amit ha nem >indukálunk cselekedeteinkkel, akkor nem is >várhatjuk el szerintem. Mint a ti, sok <br /><br /><br />akkor elmondom: akiben ez nincsen benne a nevelesbol kifolyolag, abban nem lesz mit indukalni. Mert nem is tudja, mi az a tisztelet.<br /><br />>autoriter iskolaképetekben, ami jobbára >rólatok szól.<br /><br />nekem semmi bajom az autoriter iskolakepemmel...<br /><br />>A tiszteletet nem kierőszakolni, hanem >megszolgálni kell. Ezt a XVII. században írta >le Baltasar Gracián. <br /><br />Valaki mas meg korabban azt irta: szeresd felebaratodat? Hm?<br /><br />>Pont ezek a teljesíthetetlen elvárások, amiket >lépten-nyomon megfogalmaztok, ássák alá az >iskolai rendezettséget. <br /><br />Teljesithetetlen elvarasok? Ne haragudjon, ez komolytalan. Par szaz eve mukodik am az iskola.<br />Meg mukodik az iskola Japanban is, meg mas autiriter helyeken is, nem is eredmenytelenul.<br />Nem is ertem, mit tart teljesithetetlen elvarasoknak, de ha teljesithetetlen, nem kell ilyen iskolakba jarni, kell masik iskolat csinalni.<br /><br />Koszonom megjegyzeset!FPnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-65815608532675773062011-02-03T10:48:32.813-08:002011-02-03T10:48:32.813-08:00Kedves Istvan!
Amit pedig az "en iskolamrol&...Kedves Istvan!<br /><br />Amit pedig az "en iskolamrol" irtam, az ugyanolyan idealizmus, mint a Te teteleid. Ugyanis nem a tarsadalom iskolaja, legkevesbe a magyar tarsadalom iskolaja. Ez az en szemelyes tanitanyaim iskolaja, senki mase. Mint maganember, jogomban all ugyebar megvalogatni, kivel van kedvem szobaallni, beszelgetni, netan tanitani. Nem kozalkalmazottkent, nem vallalkozokent, csakugy, szabadidomben, ahogy kedvem tartja.<br /><br />>akik szeretnenek ott lenni. Azert jonnek, mert >szeretnenek valamit megtanulni, mondhatni ez a >legfobb vagyuk... Es ott valoszinuleg meg jol >is erzik magukat, netan tisztelik egymast es a >tanarukat.<br /><br />ezek lennenek a "csudajok" es szelsoseges elvarasaim??? vallalom! Ez a dolgom!<br />Leirtam mar korabban Katinak is, mas es mas a dolgunk. En megvalogathatom, kivel toltom a szabadidom.<br /><br />>Például nagyon figyelemre méltóak a bűnözési >statisztikákban bekövetkezett pozitív >változások (és ha megint tévednék, elnézést >kérek). <br /><br />ezt nem tudom, honnan szarmazo informaciok:-)FPnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-23540153077873702102011-02-03T10:39:26.743-08:002011-02-03T10:39:26.743-08:00Kedves Istvan!
>hogy az embernek kijáró tiszte...Kedves Istvan!<br /><br />>hogy az embernek kijáró tiszteletnek kellett >volna megállítania a józsefvárosi iskolában a >kitépett csaptelepet szorongató fiú kezét? Mit >tisztelt volna abban a pedagógusban, aki az >esetet megelőzően végig csepülte a >tanítványait, becsmérelte őket, és >rendszeresen cigányozott? <br /><br />nem ismerem szerencsere az esetet. Szerintem nem az "ifju hos" dolga lett volna rendet csinalni, hanem mondjuk az igazgatonak vagy a tanar kollegaknak.<br /><br />>Amikor valakit meglátok késsel a kezében, s ez >a kéz felém sújt, <br /><br />hat, ez a pelda nem tudom, hogy jutott eszedbe. De ha mar itt tartasz, aki mondjuk a tanarra emeli a kezet, azt is siman le lehet torni:-( Es akkor egal. Most akkor hol elunk? A Vadnyugaton?<br />Van arrol tudomasod, hogy valakit is megbuntettek volna tanarveresert Magyarorszagon? nekem nincs. az ugye nem jatszik, hogy felfuggesztett, az nem buntetes. Azok ugyanis nem az ujjukkal mutogattak, hanem megpofoztak, megutottek, megrugdostak.<br />De lapozz vissza a legelso hozzaszolasomhoz, leirtam mar ezt.FPnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-73644389990341379812011-02-03T09:26:52.142-08:002011-02-03T09:26:52.142-08:00Egy olyan elvárásról vitáztok, amit valójában még ...Egy olyan elvárásról vitáztok, amit valójában még nem is definiáltok. Ha az alapvető, hogy a gyermek tisztelje a társait, tanárát, akkor elvárásotok, hogy ezt tanulja meg otthon, szocializációja során, és értse is meg, mi az a tisztelet, miközben biztos vagyok benne, hogy mindahányan itt vagyunk, más definícióval szolgálnánk etekintetben. <br /><br />Megint úgy tűnik, hogy ezzel a szóval valami hierarchiát akartok érzékeltetni, amit azzal puhítotok, hogy természetesen a tanárok részéről is feltétel nélküli a tisztelet. <br />Szerintem ennél fontosabb pl. a kultúra. Minden gyermek a kulturális szocializációja során érti és éli meg mi az a tisztelet például. Egy cigány tanulótól ezt nem követelhetitek meg. Az ő kultúrájában valóban meg kell szolgálni a tiszteletet. De ez még nem jelenti azt, hogy nem vesz majd emberszámba, vagy félned kéne tőle. Csak megint a differenciált oktatás válik adaptívvá, mert lehet, hogy amit egy magyar tanulótól elvárhatsz, azt egy másik magyar, de cigány kultúrájú tanulótól nem, vagy fordítva.<br /><br />A tisztelet inkább egy érzés, amit ha nem indukálunk cselekedeteinkkel, akkor nem is várhatjuk el szerintem. Mint a ti, sok tekintetben, autoriter iskolaképetekben, ami jobbára rólatok szól.<br /><br />A tiszteletet nem kierőszakolni, hanem megszolgálni kell. Ezt a XVII. században írta le Baltasar Gracián. <br /><br />Pont ezek a teljesíthetetlen elvárások, amiket lépten-nyomon megfogalmaztok, ássák alá az iskolai rendezettséget. <br />Épp ez a jó pedagógia lényege szerintem, hogy teljesíthető lépésekben gondolkodik, ami csak úgy lehetséges, ha nem standardizált.Tóth Tamás Májushttps://www.blogger.com/profile/12740281459125702517noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-33267435372716741792011-02-03T09:14:24.263-08:002011-02-03T09:14:24.263-08:00Folytatás:
2. Az embernek kijáró tisztelet szerin...Folytatás:<br /><br />2. Az embernek kijáró tisztelet szerintem a gyerekek döntő-döntő többségében megvan. Biztos van kivétel, és lehet mondani ellentétes példát, de talán az elfogadható, hogy a gyerekek nem úgy mennek be az iskolába, hogy azonnal szét akarják verni azt. Vagyis itt később történik valami. Ezt érdemes megnézni. Én sem akarom túlságosan leegyszerűsíteni a dolgot, nem akarom egyedül a pedagógust hibáztatni. De hát azért amit mi meg tudunk nézni, az elsősorban a mi saját felelősségünk, a mi saját tevékenységünkön tudunk elsősorban változtatni.<br /><br />3. Tegyük fel, hogy igazad (igazatok) van, és széles körben hiányzik a gyerekekből az ember iránti tisztelet. Én nem hiszem, hogy ez így van, de egy gondolatkísérletet megér számomra is az időleges elfogadása. És akkor mi van? Hiányzik. Ez az alapállapot. Nekem az jut eszembe, hogy meg kell neki tanítani. És nem ellenérv az, hogy miért nem tanította meg neki az anyja meg az apja, mert ... nem tanította meg, és kész. Ez van. Vagy tárjuk szét a karunkat, és mondjunk el még néhány sirámot arról, mivé vált ez a társadalom? Nem hiszem, hogy ez a megoldás, mert ez nem megoldás.<br /><br />4. Péter, ha jól értettem, amit leírtál arról, hogy miképpen lenne egy saját iskolád, amibe csak az járhatna, aki rendelkezik azokkal a csudajókkal, amiket írtál, akkor az számomra nagyon veszélyes. Akkor ezek szerint ki kell tiltani az iskolából ezeket a mittudoménmilyen kölköket. És? Utána mi lesz velük? Építjük a börtönöket? Segélyen élnek majd (dolgozni nem tudnak majd, hiszen nem tudnak semmit)? Honnan lesz segélyre pénzünk. <br /><br />Nem, én azt hiszem, hogy nagyon alaposan meg kellene vizsgálnunk ezt a helyzetet, meg kell nézni, hogy annak a mai leírásaiban mennyi a valós elem, mennyi a politikai hecckampányokon is alapuló érzékenyebbé válásból következő érzékcsalódás, és mennyi a pedagógusok alkalmazkodási nehézségeiből következő hatás. Azt nem mondom, hogy nem lehet szerepe a társadalomban bekövetkezett negatív folyamatoknak, kriminalizálódásnak, csak bizonytalan vagyok benne, hogy ez valóban bekövetkezett-e. Például nagyon figyelemre méltóak a bűnözési statisztikákban bekövetkezett pozitív változások (és ha megint tévednék, elnézést kérek).Nahalka Istvánhttps://www.blogger.com/profile/15935189898919211710noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-9735083076499367392011-02-03T09:10:36.562-08:002011-02-03T09:10:36.562-08:00Húha! Domonkos Katit radikálisnak neveztem? Ajjaj!...Húha! Domonkos Katit radikálisnak neveztem? Ajjaj! Már nem vagyok teljesen ura magamnak. :-)) Bocsánat, nem szoktam cimkézni, ha tényleg tettem, és nem valami félreértésről van szó (amit persze csak én okozhattam), akkor bocsánatot kérek.<br /><br />De igazából Péter két felvetésére szeretnék válaszolni, a második Katinak is szól.<br /><br />Péter! Elfogadom, valóban nem azt írtad, hogy a pedagógusnak nincs felelőssége. Árnyaltabban kellett volna fogalmaznom, igazából, amikor írtam az inkriminált részt, akkor az a régebbi megjegyzésed járt a fejemben, hogy a pedagógus felelőssége utolsó utániként merül föl. <br /><br />A másik a fontosabb: a tiszteletről. Elfogadom, hogy az alap legyen az, hogy minden embernek a kezdetekkor kijár az alapvető tisztelet, ami csakis azért jár neki, mert hogy ember. Rendben van. De van néhány megjegyzésem:<br /><br />1. A történetek (a ma Magyarországon megszámlálhatatlan mennyiségben, széles körben terjedő iskolaterrorista gyerekekről és szülőkről szólók) valahogy soha nem az elsős , vagy a tanárával, tanítójával éppen ismerkedni kezdő gyerekről szólnak. Mi van kezdetben, és mi a története ennek az egésznek? A hatéves elsős beül az iskolapadba és már mutatja is az ujjacskájával, hogy fogja tanítónéni torkát elvágni? Nehéz elképzelnem. Minden ilyennek története van, előzményei, és én akkor tudom csak elfogadni az embernek szóló tisztelet követelményét, ha azt a kezdetekre állítjuk fel. És akkor nem azt mondom, hogy ki kell küzdeni a tiszteletet, hanem azt, hogy a kezdetben az embernek szólót meg kell tartani, és gazdagítani kell (ahogy a gyerek egyre jobban megismeri a pedagógusát). Nincsenek a kezemben adatok, szerintem nektek sincsenek, hogy milyen arányt képviselnek azok az esetek, amikor minden ismeret nélkül, már a kezdetekben nem működik az embernek kijáró tisztelet. Vagy úgy gondoljátok, hogy az embernek kijáró tiszteletnek kellett volna megállítania a józsefvárosi iskolában a kitépett csaptelepet szorongató fiú kezét? Mit tisztelt volna abban a pedagógusban, aki az esetet megelőzően végig csepülte a tanítványait, becsmérelte őket, és rendszeresen cigányozott? (És ezzel nem akarom megkérdőjelezni, hogy a fiút felelősségre kellett vonni, úgy tudom, azóta megkapta méltó büntetését). Amikor valakit meglátok késsel a kezében, s ez a kéz felém sújt, akkor addig, amíg nem fogtam fel, hogy mindjárt megszúr, még működik bennem a másik ember iránti tisztelet. Ha nem haragszotok, amikor már felfogtam, hogy ez meg akar szúrni, valahogy kiveszik belőlem. Bocsánat, a példa persze nagyon durva. De hát a példák néha ilyenek.Nahalka Istvánhttps://www.blogger.com/profile/15935189898919211710noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-40909250146470510322011-02-03T03:53:07.850-08:002011-02-03T03:53:07.850-08:00Mint már mondottam volt, minden tiszteletem (jó, e...Mint már mondottam volt, minden tiszteletem (jó, egy kicsit azért hagyok másoknak is:-) oktatómé, de kicsit viccesnek találtam, hogy Nahalka István radikálisként tekint rám, én ugyanis magamat kereszténynek és demokratának tartom. Ezért fontos számomra a demokrácia, az emberszeretet, és az emberek tisztelete, és a hozzászólásaimat is ezek szülték. Mindezek miatt örültem FP írásának, és most az a helyzet, hogy már megint egyetértek vele.<br /><br />Az előbbi bevezető azt hivatott szemléltetni, hogy én is úgy gondolom (sziklaszilárdan!!!), a tisztelet a másik embernek és mindenkinek jár, és ez az alap. Ezért tisztelem a „neveletlen”, nem feltétlenül nekem tetsző módon viselkedő gyerekeket is, mert óriási bajnak tartanám, ha ezt a tiszteletet ki kéne érdemelni! Nem, nem kell, mert ez az alap! <br />És valóban, az eredményeink mögött rengeteg munka van, és annál értékesebbek számunkra, minél többet dolgozunk érte. Ez a tisztelettel is így van, mindenkit tisztelni, tolerálni iszonyú nehéz és fáradságos „munka”, mert akkor is adni kell, ha nem kapunk (mert ez az alap)! De mivel félek, most sem vagyok egyértelmű, álljon itt egy életből vett példa. :-D. Egy iskolában esett meg velem, hogy életemben először megélhettem, milyen érzés, ha egy gyerek nyála csorog le az arcomon (És kérem ne ezt a részt emelje ki, ne erre emlékezzen. Köszönöm! :-). Az első napomon történt, a fiú nem ismert engem én sem őt. De, két hónappal később ez a fiú, a társaival egymásba kapaszkodva, engem körbeállva próbált/akart megvédeni a telep felől dühösen jövő családdal szemben. Tanárveréstől tartottak, szerencsére kiderült, szó sincs ilyesmiről. És tudja, min gondolkodom azóta is? Azon, hogy abban az időben friss diplomával a kezemben „lövésem” sem volt a szakmáról (és minél többet tanulok, annál inkább így érzem :-), buta voltam, rengeteget, tényleg rengeteget hibáztam, no nem azzal, hogy alacsonyra tettem a mércét (manapság sem vagyok hibátlan:-). Semmim nem volt akkor, csak szeretni és tisztelni akartam őket, mert a hitem szerint, a tisztelet és a szeretet alap, mindenkinek jár, még akkor is, ha nem akarja! <br /><br />Kicsit eltértem az elmélettől, de én már csak ilyen vagyok. :-)<br /><br />Domonkos KatiDKhttps://www.blogger.com/profile/08662304116545789675noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4494881209492573843.post-50524889427513453962011-02-03T02:04:59.972-08:002011-02-03T02:04:59.972-08:00Kedves Istvan!
Nem azt irtam, hogy nem vetheto fe...Kedves Istvan!<br /><br />Nem azt irtam, hogy nem vetheto fel a pedagogus felelossege! Most Te probalsz belemagyarazni:-) Tessek visszanezni: "Nem feltetlenul a tanar hibaja"<br /><br />Azt mondom (legyen tetel): <br /><br />1. Mindenki magaban keresse a hibat elsokent. <br />('Hulye a tanar? Rendben. Ott a konyv, olvasd el/kerdezd meg abaratodat/szuleidet/olvasd el a neten, stb. De ne mondd, hoyg huyle a tanar, mert nem erdekel.') Ugyebar mar nem a tanar az elsodleges forras:-P<br /><br />Ez az ossznepi egymasra mutogatas ez nagyon nem vezet semmi jora. <br /><br />2. A tisztelet nem a posztnak/rangnak, mittudom en minek jar. a TISZTELET a masik embernek. Es nem kell kierdemelni, ez az alap.<br />Ha ez a tisztelet kiveszett - az a tarsadalom szegyene!<br />Oriasi baj van, ha mar ezt a tiszteletet ki kell erdemelni...<br /><br />Es ezek felett igen, el tudom kepzelni, hogy tisztelsz egy masik embert a kora miatt, azert mert no pl, es azert, mert elert valamit, amit esetleg en nem ertem el/nem is fogok soha.<br /><br />AZ "en iskolam"-ba pedig nem kell se rend, se fegyelmezes, se demokratikus szabalyok:-)<br />Oda ugyanis csak azok jonnek, akik szeretnenek ott lenni. Azert jonnek, mert szeretnenek valamit megtanulni, mondhatni ez a legfobb vagyuk... Es ott valoszinuleg meg jol is erzik magukat, netan tisztelik egymast es a tanarukat. Es ok a TANITVANYAIM!<br /><br />Volt ilyen elmenyben reszem tobbszor eletem soran. Ez ilyen iskolak nem kotodnek iskolarendszerhez... nem kotelezoek.<br /><br />Elnezest az OFF-ert!FPnoreply@blogger.com