2014. május 29., csütörtök

Nőnek az egyenlőtlenségek a közoktatásban – II.: Az adatok és elemzésük



Ebben a második részben a pedagógiai hozzáadott érték (PHÉ) fogalmát felhasználva igyekszem megmutatni, hogy a 2013. évi országos kompetenciamérés (OKM) adatai szerint a magyar közoktatásban nőnek az egyenlőtlenségek. Természetesen néhány, általam fontosnak tartott (érzett) kérdésben mutatom ki az egyenlőtlenségek növekedését, és majd látjuk, hogy a kép még így sem egészen egyöntetű, van példa az egyenlőtlenségek csökkenésére is.

Az elemzést a 2012. és a 2013. évi mérések eredményeinek összehasonlításával végzem. Bárki állíthatja, és lenne igazsága, hogy az egy éven belül bekövetkező változásoknak nincs igazán bizonyító erejük. Két eltérő évfolyam (a 2012-ben illetve a 2013-ban tizedikesek) adatairól van szó – hangozhatna az érvelés –, különbözőségüket sok minden más, nem csak a magyar oktatási rendszerben zajló, feltételezett, esélyegyenlőtlenségeket növelő folyamatok is okozhatják. Én alapvetően egyetértek ezzel az érveléssel, ezért az írás sokkal inkább egy figyelmeztetés, azt mondja, hogy az adatokban megmutatkozó negatív összefüggések jelezHETnek rendkívül káros folyamatokat, ennél biztosabbat azonban majd csak évek múlva, sokkal több adat elemzése után állíthatunk. Ugyanakkor szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy az itt mindjárt bemutatásra kerülő, a különbségek növekedését jelző eredmények magyarázatára más megfontolásokat én egyelőre nem ismerek. Ami persze egyáltalán nem zárja ki, hogy ilyenek akár már most is vannak (csak én nem tudok róluk), vagy most születnek meg. Kérem olvasóimat, hogy osszák meg velünk e kérdésben meglévő ismereteiket.

Mindenek előtt álljon itt az összes vizsgálandó adat:



PHÉ
Std. hiba

Matematika
Szövegértés
Matematika
Szövegértés

2012
2013
2012
2013
2012
2013
2012
2013
Nyolc évfolyamos
gimnázium
43,39
51,01
27,04
29,00
2,02
2,17
2,23
2,08
Szakiskola
-43,24
-46,66
-46,29
-58,00
1,47
1,48
1,23
1,29









Lányok
-11,58
-13,34
-5,37
-4,24
0,66
0,67
0,57
0,60
Fiúk
12,42
13,81
5,74
4,39
0,72
0,72
0,69
0,69









Város
-3,49
-1,92
-2,05
-1,00
0,75
0,76
0,67
0,69
Megyeszékhely
5,10
2,90
3,59
5,85
0,78
0,79
0,72
0,73
Budapest
-3,06
-1,26
-2,02
-9,23
1,14
1,15
1,08
1,08









HHH tanuló
-14,02
-12,44
-13,30
-7,54
3,08
3,18
2,44
2,83
SNI tanuló
-42,33
-36,37
-51,52
-55,98
4,21
3,89
3,55
3,34
BTM tanuló
-45,51
-43,39
-40,22
-42,56
3,56
3,24
3,11
2,91
Alsó dekád korábbi
pontszám szerint
15,64
9,95
6,27
5,76
1,72
1,75
1,65
1,65
Alsó dekád a CSHI
szerint
-11,77
-13,92
-13,30
-11,87
2,29
2,31
1,93
2,04



1. Az iskolatípusok (képzési típusok) különbségei

A táblázat adatai szerint a PHÉ adatokat tekintve egy év alatt nőtt az iskolatípusok közötti távolság, ha a nyolc évfolyamos gimnáziumokat és a szakiskolákat hasonlítjuk össze. A nyolc évfolyamos gimnáziumok mind matematikából, mind szövegértésből javítottak PHÉ-jükön (bár szövegértésből a PHÉ növekedés nem szignifikáns). A szakiskolák eredményei mindkét teszt esetén szignifikánsan rosszabbak. A 2012-ben tízedikes, a nyolc évfolyamos gimnáziumok és a szakiskolák tanulói között mind matematikából, mind szövegértésből nagyobbak voltak a korábbi teszteredményüket tekintve a különbségek, mint a 2013. évben a mérésben résztvevők esetén. Másképpen, és kicsit szemléletesebben fogalmazva: a 2012-ben tízedikes szakiskolások hátrébbról kezdték meg a tanulmányaikat középfokon, mint azok a társaik, akik egy évvel később lettek tízedikesek. Fejlesztésük azonban sikeresebb volt, mint emezeké (magasabb volt a PHÉ-juk). Egy év alatt ez a helyzet romlott.

Tekintve, hogy a szakközépiskolák esetében a PHÉ-k 2012-ben és 2013-ban közel azonosak, azt mondhatjuk, hogy a három gimnáziumi típusba járó tanulók, valamint a két szakképzéssel is foglalkozó iskolatípusban tanulók hozzáadott érték átlaga 2013-ban jobban eltért egymástól, mint 2012-ben. A különbségek nem nagyok, de még szignifikánsak p < 0,05 szinten (különösen szövegértésből). A gimnáziumok, illetve a szakképzéssel is foglalkozó iskolák PHÉ átlagai közti különbség matematikából 2012-ben 34,51 pont volt, míg 2013-ban ez 37,04 pontra nőtt, szövegértésből a különbség 2012-ben 29,92 pont volt, míg 2013-ban már 36,05 pont.

Vagyis azt látjuk, hogy az iskolatípusok adatai alapján valóban az egyenlőtlenségek növekedését regisztrálhatjuk.

2. A lányok és a fiúk közötti különbségek

Az adatok azt mutatják, hogy a 2013. évben felmért lányok átlagos matematika PHÉ-ja szignifikánsan kisebb volt, mint a 2012. évi, a fiúké viszont nőtt. Ez utóbbi azonban éppen nem szignifikáns. Mindenesetre ezek az adatok az egyenlőtlenség növekedését mutatják, méghozzá a lányok vannak hátrányos helyzetben. Érdekes a szövegértés adatok alakulása. Talán sokak számára meglepő, hogy ebben az esetben a lányok PHÉ-ja negatív, míg a fiúké pozitív. Ez azért lehet meglepő, mert egyébként a lányok „abszolút” szövegértés tesztátlaga mindig lényegesen jobb, mint a fiúké. A PHÉ-nál már megfordul a viszony. (A magyar oktatási rendszer „maszkulin preferenciájú”, jobban kedvez a fiúknak.) A szövegértés teszteredmények viszont nem mutatnak esélyegyenlőtlenség növekedést, sőt, inkább csökkenésről beszélhetünk, de ezek a változások nem szignifikánsak (p > 0,05).

A nemek összehasonlítása is inkább az esélyegyenlőtlenségek növekedését mutatja, matematikából egyértelműen, míg szövegértésből megbízhatóan, statisztikailag szignifikáns módon sem növekedés, sem csökkenés nem tapasztalható.

3. A településtípusok iskoláiban tanulók helyzete

Először is érdemes felfigyelni arra az összefüggésre, hogy biztos sokak előzetes várakozásaival szemben Budapest adatai „gyengék”. Mindig azt tapasztaljuk az OKM-eken, hogy az abszolút teszteredmények tekintetében határozott a „településtípusi lejtő”, vagyis a budapesti tanulók érik el a legjobb átlagokat, utánuk a megyeszékhelyeken tanulók jönnek, majd a városiak. A községi középfokú iskolák száma, így a tanulóik száma is rendkívül kicsi, őket itt nem vesszük figyelembe. A PHÉ tekintetében a várt sorrend „nem jön be”. A megyeszékhelyeken tanulók PHÉ átlagai a legmagasabbak (mindkét évben és mindkét tesztben), utánuk a budapestiek és a városiak jönnek, utóbbiak a legtöbb esetben egymástól statisztikailag nem különböző adatokkal. Ez alól azonban van egy kivétel, ami egy igencsak meglepő adat: 2013-ban a budapesti diákok szövegértés PHÉ-ja –9-nél kisebb lett, lényeges mértékben elmaradva a másik két településtípuson tanulók adatától.

Az adatokból az esélyegyenlőtlenségekkel kapcsolatban az látszik, hogy matematikából csökkent az esélyegyenlőtlenség, szövegértésből azonban nőtt. 2013-ra a megyeszékhelyeken, illetve Budapesten tanulók közötti szövegértés PHÉ átlag különbség 15 pontnál nagyobbra nőtt. Furcsa ezt kimondani, de most már mintha a budapesti tanulók lennének hátrányban.

4. HHH, SNI, BTM tanulók

A halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) tanulók esetében matematikából nem csökkent, de nem is nőtt az esélyegyenlőtlenség, a 2013-ban és 2012-ben mért PHÉ-k nem különböznek egymástól statisztikai értelemben. Szövegértésből viszont már szignifikánsan jobb a 2013. évi PHÉ, mint amilyen a 2012. évi volt. Vagyis az itt tárgyalt esetek többségével szemben az esélyegyenlőtlenségi helyzet javult. Ne felejtsük el, hogy a HHH tanulóknak egy igen nagy hányada (pontos adatot sajnos nem tudunk) roma. A roma tanulók nevelésével kapcsolatban tehát egy pozitív fejleményt regisztrálhatunk.

A sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók esetében matematikából egy év alatt javult, míg szövegértésből romlott a helyzet, azonban ezek a különbségek nem szignifikánsak, valójában nem beszélhetünk változásról.

A beilleszkedési-, tanulási- és magatartási zavarokkal küzdő (BTM) tanulók esetében teljes mértékben ugyanaz a helyzet, mint az SNI tanulóknál, vagyis matematikából némileg javult, szövegértésből romlott a helyzet, ám a változások ez esetben sem szignifikánsak (p > 0,05).

5. A gyenge tanulók, illetve a nagyon rossz szociális hátterű tanulók helyzete

Érdemes megvizsgálni, hogyan alakult a két évben azon tanulók helyzete, akik eleve gyenge eredményt értek el. Kiszámíthatjuk azoknak a tanulóknak a PHÉ átlagát (2012-ben és 2013-ban egyaránt), akik a korábbi felmérés során az alsó dekádba eső teszteredményeket produkáltak (tehát mindkét tesztből, és mindkét évben a leggyengébb teszteredményt elérő 10%-ba tartoztak). Matematikából is és szövegértésből is csökkent e csoport átlagos PHÉ-ja. Utóbbi azonban nem szignifikáns. Matematikából viszont igencsak jelentős a romlás. Érdemes felfigyelni arra, hogy ezek az értékek pozitívak. A magyar iskolarendszer ezek szerint a leggyengébb eredményekkel indulókat „viszonylag sikeresen felzárkóztatja”. Természetesen tudjuk, hogy ennek mértéke még így sem igazán megfelelő, és az is igaz, hogy ezek az adatok nem árulnak el sokat arról, hogy ez a lemaradó réteg mennyire képes elsajátítani a felnőtt életben oly fontos szerepet játszó, a munkaerőpiaci alkalmazkodáshoz szükséges képességeket, elsősorban milyen mértékben, milyen minőségben tanul meg tanulni. Más ismereteink szerint e téren Magyarország súlyos gondokkal küzd. Vagyis valószínűleg még a 2012. évi 15-16 pontos PHÉ (matematikából) sem elég, és ráadásul csökkenni látszik.

Hasonló vizsgálat végezhető azon tanulók adatainak elemzésével, akik a legrosszabb szociális helyzetben vannak, konkrétabban: a CSHI alsó dekádjába esnek. Az eltérések nem szignifikánsak, vagyis ebből a szempontból a magyar iskolarendszerben 2012-ről 2013-ra nem regisztrálhatunk változást. (Matematikából inkább romló, szövegértésből inkább javuló a tendencia.)

Itt is megérdemel egy kis figyelmet az adatok előjele, ami negatív. Az előbb azt írtam, hogy a leggyengébb korábbi teszteredményekkel rendelkezőkre „felzárkóztató módon” hat a magyar oktatás. A legrosszabb szociális helyzetű tanulók hátránya fokozódik. Ezek az összefüggések ellentmondani látszanak annak, hogy a magyar iskolarendszer igyekszik előnyben részesíteni a tehetséges tanulókat. Sokkal inkább az lehet igaz, mondhatnánk ki egy hipotézist, hogy a magyar iskolarendszer a jobb társadalmi háttérrel rendelkezőket részesíti előnyben. Hogy ezt a következtetést valóban megfogalmazhassuk, ahhoz meg kell néznünk a felső dekádokba tartozók eredményeit is.

A matematika esetében 2013-ban a korábbi teszteredmény felső dekádjában lévő tanulók PHÉ átlaga 13,85 volt. Ez nem különbözik szignifikánsan az alsó dekádba tartozók PHÉ átlagától. A magyar iskolarendszer úgy „működik” (legalábbis matematikából, a vizsgált évben, és az OKM adatai alapján), hogy az előzetes tudásuk tekintetében szélsőséges értékekkel rendelkezőket jobban, míg a „középen elhelyezkedőket” kevésbé fejleszti. Ezt egy ábrával is szemléltethetem, amelyen a matematika PHÉ-t ábrázolom a korábbi matematika teszteredmény függvényében 1903 véletlenszerűen kiválasztott tanuló adatai alapján.


A pontokhoz sokkal jobban illeszthető egy parabola (az ábrán a szaggatott vonal), miközben lineáris kapcsolat a két változó között egyáltalán nincs (a lineáris regresszió nem ad szignifikáns eredményt. A nem lineáris regresszió egészében is, és minden paraméterét tekintve is p < 0,001 szinten szignifikáns).

De vajon hogy néz ki mindez a CSHI függvényében? Láttuk, hogy a CSHI alsó dekádjába tartozó tanulók esetén 2013-ban a matematika PHÉ átlaga –13,92 pont volt. A legfölső dekádban az érték 6,28. Ez az adat alátámasztja, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű tanulók a magyar iskolarendszerben tanulmányi értelemben is hátrányos helyzetűek, a jobb szociális helyzetű tanulókhoz képest az iskolában a tanulás során kevesebbet kapnak.

***

A fentiekben megkíséreltem alátámasztani azt az állítást, hogy a magyar iskolarendszerben (2012 és 2013 éveket, az OKM adatait, és az itt elemzett tényezőket figyelembe véve) romlik az esélyegyenlőtlenségi helyzet. Nem minden esetben volt kimutatható ez az összefüggés, ám a vizsgált tényezők többsége esetén igen. Mint az elején már megjegyeztem, nagyon óvatosan szabad csak levonni következtetéseket ezekből az adatokból. A tendencia mindenesetre negatívnak tűnik, érdemes lesz tovább vizsgálni a helyzetet, amikor majd egyre több és több adatot használhatunk fel.